Blogkocsma

Talán még nem késő az ötlet. Valamit kezdeni kell a húsvétrõl maradt rengeteg sonkával, tojással. Megkapta a szemem valahol a neten, hogy robotgépben krémesítették a sonkát (már nem emlékszem a weboldalra). A házi majonézt sem szabad sokáig tárolni. Akkor legyen belõle kence, amit kenyérre lehet…

Történt, hogy nagyon megkívántam egy kis krumplipürét. Elõ is vettem hozzá pár szem krumplit meg a tejet. Hamár krumplit fõzök, akkor félreteszek a levébõl, hogy feleségem elárulhassa a tejes krumplileves receptjét. Közben persze óriási húslevest fõztem a beteg szomszédasszonynak a csodahüttõben…

Feleségem csodás almás pitét készített a tavalyi almánkból. Gondolta, hogy nem elég pikáns, mert már régi - meg ez az alma amúgy is elég édes - ezért belecsavart 4 citromot. Na ezt nem kellett volna! Én nem tudtam megenni, pedig már nagyon fentem rá a fogam. Kitört rajtam a cukoréhség, valami…

emlegették a gyerekek mindig, amikor beköszöntött a tavaszi könnyû zöldségleves és a hentestokány a menün. A zöldségleves helyett most egy spárgakrémleves készült. A tokányt is megfõztem, mert eddig még csak a feleségem készítette és én is kíváncsi voltam rá. Mindhárom étek közös alkotóeleme volt…

Ezt most találtam ki, mert éhes voltam és ezek vannak itthon. Egy 20 dekás sütnivaló kolbász, amit nincs kedvem megsütni a szokásos módon - a csuda tudja, hogy miért. Van még krumpli, hagyma, kacsazsír és tejszín (opsz - ez nem pizzaszeletelõnek való recept :).

Vendég jön, nem lehet csak úgy steakkel és krumplival várni. Valami desszertet kell hozzá készíteni. Ez is csoda, hogy egyáltalán eszembe jutott, mert én nem vagyok édességes. Az Indexet néztem éppen, amikor megütötte a szememet egy sültalma recept . Ez nekem klassz lenne, mert van finom almám…

Értem én, menjek a csudába. Pedig a brindza voltaképpen túró, és a végeredmény gömbölyű lett.

Mint az már minden bizonnyal kiderült, szeretem a céklát, és az sem titok, hogy a krémlevesek nagy rajongója vagyok.

Barátunk (akinek dílere van) megajándékozott 13 deka vargányával. Ennyike egy személynek elegendõ, én meg egy személy vagyok, tehát nekiálltam keresni valami receptet hozzá. Az alapötletet Stahl konyhájából merítettem, miszerint kis tejszín bele, az jó, de a többi teljesen saját kreálmány. Stahl…

Ettõl bizony sokan lilát kapnak, visszaemlékezve gyerekkorunk közétkeztetéseire. Akkoriban ez sok-sok sûrû malterral összeragasztott sárgarépa kockákat takart. Én viszont szerettem. Nem tehetek róla. Friss sárgarépa nyáron van, de legjobb lenne az elsõbõl fõzni, ami megjelenik a piacon. Az az igazán…

A csumiban gyakran főznek ilyet ebédre, a hivatalos receptúra és az évtizedes hagyományok szerint. Mint azt már minden bizonnyal említettem, akad némi kapor a kertben. Nosza – gondoltam – rittyentek egy fazékkal hétvégére, a magam módján, a receptet a biztonság kedvéért azért elkunyiztam.

Tavaly ősszel a zöldséges ismerősöm tukmált rám egy nagy szatyornyi, kissé „kérdéses” állagú sárgarépát és petrezselymet. Nagy baja nem volt, csak kicsit fonnyadt és imitt-amott fekete volt. Egy éjszakát ázott hideg vízben, aztán lepucoltuk, lefagyasztottuk. Most, hogy itt a friss zöldség,…

Gyakran készítem, nálunk nagyon bejön, de én többnyire az egyszerű megoldást preferálom.

Lehet venni spárgát szezonon kívül is, csak az ára messze túllépi a pénztárcám lehetőségeit. Persze tavaly raktam el a fagyasztóba sokat, így most nem kell érte fizetnem (elég volt a a villanyszámla ...)

Az egyik ismerősöm már régóta áradozott Csehszlovákia nemzeti eledeléről a treskáról, ami tulajdonképpen majonézes tőkehalsaláta. Ha úgy vesszük, voltaképpen ez egyfajta remulád.