Értem én, menjek a csudába. Pedig a brindza voltaképpen túró, és a végeredmény gömbölyű lett.

Egy kedves ismerőstől kaptam a közelmúltban cirka 25 dekára való juhtúrót. Igazi illatos, kicsit csípős, szép sárga volt. Mivel akkor éppen nem fért bele a repertoárba, bevágtam a fagyasztóba, milyen jó lesz majd egy sztrapacskába.

A családi tanács sajnos leszavazta a sztrapacska projektet, de eszembe jutott a múltkori krumplis gombóc, gondoltam, egy olyasmibe dolgozom bele a brindzát.

25 deka kolozsvári szalonnát vékony csíkokra vágtam, és egy kanál zsír hozzáadásával ropogósra sütöttem.

A brindzát kiolvasztottam, és villával összetörtem.

Két kiló krumplit héjában megfőztem, meghámoztam, és áttörtem. 10 deka vajat a keverőtálba daraboltam, arra nyomtam át a burgonyát, hogy felolvassza azt.

Hozzáadtam fél kiló lisztet, a túrót és a szalonnát, sóztam, egy kis reszelt szerecsendióval ízesítettem, és ráütöttem négy egész tojást.

Lágy tésztát dagasztottam (másfélét nagyon nem is lehetett), majd zsíros kézzel gombócokat formáztam belőle, és két folpackkal bélelt tálcára raktam őkelméket.

Lobogó, sós vízben tízesével kifőztem a gombócokat, majd megforgattam őket a szalonnazsírban, végül egy tepsibe rendeztem, és ráöntöttem a maradék zsírt is. Kicsit soknak bizonyult, ezért egy sorban nem fértek el, de nagyobb bajuk nem lett ettől.

Sütőben 2-es fokozaton bő egy órát sütöttem.

Hogy ne legyen olyan egyhangú a köret, összedobtam egy tejszínes paszternákot is mellé.

A paszternákot hosszában félbevágtam, és felkarikáztam.

Kevés olajon megpirítottam, sóztam, borsoztam, majd felöntöttem egy deci vízzel, és fedő alatt kb. 15 perc alatt puhára pároltam.

Mikor megpuhult, hozzáadtam 2 dl tejszínt, és alaposan kiforraltam.

Pénteken a boltban 900 HUF volt az apróhús kilója, az ismerős hentes rendelt, válogatott nekem két kiló olyat, még rántott húsnak is jó lett volna. Ebből sütöttem egy kis pecsenyét a gombócok mellé.

Tartalmas, jóízű fogás volt, degeszre ettem magam.