Blogkocsma

Már megint éhesen mentem vásárolni, ami nagy hiba. Vissza kellett vinnem egy akkumulátort a madarasba, ami egy év után feladta. Az ügyfélszolgálat kérdés nélkül visszavette, és kifizette a vételárat (több, mint egy éve vettem, de most döglött be).

Ez persze nem indok, hogy bemenjek körülnézni. Naná, hogy egy szép darab kékúszójú tonhal kacsintott rám a halpultból. Ott nem maradhat!!! Vettem még zacskós levest (kövezzetek meg, de télen kell), valamint találtam XXL-es csomag petrezselyemlevelet, ami éppen jókor jön a churut készítéséhez - vettem is közel fél kilót!

Igen. Az. Hogyan? Hosszú sora van. 1990 nyarán, mikor a Kis-Balatonra mentünk halászni, Feri bácsi három alapvető fontosságú dolgot hozott magával. 20 liter saját termésű somlai bort, 2 liter pálinkát a hegymagasi szeszfőzdéből és egy szakácskönyvet. A szakácskönyv egy darabig parlagon hevert. Először is belaktunk halból. Ez nagyjából két hét alatt sikerült. Nem, mintha egyébként nem ehettünk volna halat, csak éppen már a könyökünkön jött ki a pisztráng. Tudom, válogatott probléma, de nekünk ez jutott. A hal után a vad jött, egy fél őzet ketten simán bedobtunk két evésre. Ezután már valami könnyebb ételre vágytunk, itt jött a képbe J, a halőr. J-nek gyönyörűen gondozott, buján zöldülő birtoka volt Alsópáhokon. Hogy hogy a cicába csinálta, azt nem tudom, mert szinte folyamatosan részeg volt. A szakadt Trabantjával vidáman tülkölve száguldozott fel-alá, egy fia rapsicot nem kapott el.
Egyik nap egy szatyor zsenge zöldbabbal állított be. Feri bácsi rögvest kifundálta, hogy bizony zöldbabfőzeléket fogunk főzni. Mondtam ugyan neki, hogy én még a büdös életbe' nem főztem olyat, de ez különösképpen nem zavarta. Kezembe nyomta a szakácskönyvet, keressem ki, aztán gyorsan írjam össze, mi kell hozzá a boltból, mert már indul is bevásárolni. Megkerestem a receptet. Liszt - az mondjuk éppen volt a halsütéshez -, tejföl, fokhagyma, baracklekvár. Igen, baracklekvár. Mondom Feri bácsinak, hogy ez kicsit meredek lesz. Biztosan kettőt lapoztál - közölte, aztán ő is megnézte. Tényleg ott volt. Vállat vont, aztán már söpört is elfele.
Míg odavolt - két óra, ebből 30 perc bevásárlás, ugyanennyi az út Alsópáhokra J-hez egy üveg lekvárért és egy fej fokhagymáért, meg egy óra a Zala-hídnál lévő büfékocsi látogatása -, a szakácskönyv instrukciói alapján megmostam a babot, levagdostam a végeit és felaprítottam.
Feri bácsi kicsit kapatosan beesett, én meg feltettem főni a babot. A fokhagymát összezúztam, összekevertem liszttel, tejföllel és két kanál lekvárral. Nagy gyakorlatom ebben sem volt, úgyhogy jó csomós lett az eredmény, viszont meglepően jó ízű. Igaz, a lekvárt nem nagyon éreztem.
Amikor a napokban Kistesó megjelent egy kis adag zöldbabbal, egyből ez a történet jutott eszembe. Másnap éppen a vizsgára készültem, pihenésképpen megfőztem. Épp olyan jó lett, mint akkoriban, csak most már nem volt csomós.

Íze messze jobb, mint a broiler csirkéé: már-már a fácán ízével vetekszik! Akciós volt a múlt héten egy négybetűsben, de még az akció utáni napon is találtam egyet a hűtőpultban (még akciós áron).

Nem fagyasztott, csak hűtött, a lejárati ideje is még odébb van. Ezt megveszem és meg is főzöm a gyerekeknek egy különleges húsbetéttel.

Egyszerűen nem tudom megállni, hogy ne csináljak magamnak alapleveket a főzéshez. Most éppen egy gyöngyös leveshez összeszedett zöldség héjából készült kis adag alaplé.

Nomeg készült egy nagy adag csont alaplé is, mert kaptam a barátunktól, akinek dílere van, egy zacskó marhacsontot a hentestől. Még egy pici velőscsont is volt benne!

Amióta felfedeztem, hogy egy másfél kilós kenyérhez 8 gramm élesztőt adva nem kell sokat várni a kelesztésre, így sütöm a kenyereket. Ettől persze még meg kell várni, míg megérik a kovászunk - ezt nem hagyhatjuk el, de azt lehet napra készen tartani, és csak a sütés előtt túletetni...

Most Nagyi titka márkájú rozslisztet és gyermelyi kenyérlisztet használtam, hogy kipróbáljam őket is. Érdemes kisérletezni, mert járhat az ember úgy, hogy éppen nincs a kedvenc malmából liszt a boltban. Így viszont van már tapasztalatunk egy másik liszttel ...

Kicsilyány nagyon megkívánta a lazacsültet, de ebben a hőségben nem akarja a lakásában megsütni - fél napig is halszag lenne!

Na jó, akkor hozza ide, megsütöm neki. Én a lazac jó barátja vagyok: míg ő engem nem esz meg, én se bántom ... viszont találtam két szép tonhalsztéket a csodahüttőben.

Ennek a szósznak az eredete homályba vész, de egy lehetséges magyarázata, hogy a tengerészek, amikor visszatértek Amerikából Nápolyba - valamikor az 1700-as években - az újonan felfedezett paradicsommal, akkor készíthették. Igazán népszerűvé viszont Amerikában vált.

MadMary olvasónk viszont nagyon aranyos magyarázatot fűzött hozzá:

Apró érdekesség a szószhoz: az "alla marinara" tengerészlány módra készült szószt jelent, a gazdag verzióban a paradicsomszószba mindenféle tenger gyümölcsei is kerültek. Amit most főztél, András, az a nápolyi "szegényember" változat, amikoris megfőzzük a paradicsomszószt, majd hozzáképzeljük a kagylócskákat-rákocskákat - hogy a nápolyi komédia nagymesterét, Edoardo de Filippót idézzem, "spaghetti alle vongole fujiu'te", spagetti az időközben "kereket oldott" kagylócskákkal.

Kaptam sok-sok gombát a feleségemtől (aki amúgy soha nem eszik gombát). Többek között 70 deka termesztett shiitake gombát (tök olyan, mint a vadon szedett :).

Megfeleztem a fiammal, mert ő is szereti a gombát. Ma reggelire gyorsan kivettem belőle néhány darabot, hogy azt reggelizem.

Itt a fiam, nyírja a füvet. A feleségem meg kiolvasztott 3 kacsamellet és egy kacsacombot, hogy ezt akkor most azonnal csináljam meg ebédre, különben éhenhal a fiunk.

Viszont a sütő foglalt, mert a kenyerem sül benne. Gondoltam, sebaj, két rácsot is be lehet tolni ...

Jó ideje kacérkodom a gondolattal, hogy egy jó panchettát készítek. Vagy legalább valamilyent. Kritikus pont az alapanyag. Malachúst mifelénk elég ritkán kapni, még a kedvenc hentesem is elég borúlátóan nyilatkozott ez ügyben. A szilveszteri felhajtásban szokott lenni, de olyankor piszok drága. Éppen rendelhetnék, de kiszámíthatatlan, hogy a vágóhíd éppen mekkora állatot nevez ki malacnak, húsz-harminc kiló hússal meg nemigen tudnék mit kezdeni. Szóval elég macerás az ügy.
A napokban betértem hazafelé az ábécébe pár apróságért. Elnéztem a húspult felé is, sose lehet tudni. És ott volt a malachús! Ezerér' kilója. Csak éppen szétbarmolva. A derék hentes szétbontotta, ahogy a nagy disznót szokás. Majd szétvetett az ideg. Kérdeztem: nincs több? Nem volt. Azért ott nem hagytam, két heveder oldalast meg egy combot vettem. A comb el is fogyott hétvégén egyben sütve. Az oldalast kicsontoztam, volt egy kis császárvég rajta, az ment a comb mellé, a csontokat meg eltettem levesnek. Az oldalas is ment a fagyasztóba, hiszen a hétvégére már megvolt a menü.
Az augusztusi hosszú hétvégén aztán eljött az én időm. No meg a malacé. Igaz, bitang meleg volt, de begyújtottam a sütőt. Megérte az izzadást.

Feleségem hozott gombát (pedig ő egyáltalán nem eszi ...)!!!  Vargányát és termesztett shiitake gombákat vett, mert jóáron kapta - mintegy 4200 Ft-ot fizetett 1,2 kg gombáért.

Persze rögtön kettéosztottam mindkettőt. A shitakee felét a fiamék kapták, a vargánya felét meg a barátunk, akinek dílere van. A maradék vargányát gyorsan megfőztem reggelire.

Sikerült ültetnem és nevelgeni két csomónyi thai citromnádat. Már csak ki kéne próbálni!

Szerencsére van lefagyasztva is, meg minden autentikus hozzávaló megtalálható a csodahüttőben.

Nem illő egy étel nevét lenyúlni, de hát nagyon hasonló a Hasselback krumplihoz, kivéve a fő összetevőt. Azt már nem is említem, hogy amikor utólag rákerestem erre az elnevezésre, akkor a Google elég sok találatot adott ki a névre, ami annyit tesz, hogy másnak is eszébe jutott már.

A receptet a feleségem látta valahol, és elmesélte pár szóban. Lelkesen mutatta a két evőpálcika közötti felvágás ötletét is. Én meg azonmód nekiálltam, és megfőztem.

Talán a legegyszerűbb tésztaszósz (sugo) a "mérges" szósz, ennél már csak a szimpla marinara egyszerűbb - abba nem kell csili. Sokszor készítettem már, de minden alkalommal más, álljon hát itt mindjárt három újabb is.

Beindult a veteményesben az ökörszív paradicsom, ami a legjobb alapanyag a sült paradicsomhoz, vagy egy szószhoz (azért a SanMarzanot is szeretem erre használni). Gyorsan szedtem, amennyit találtam, meg arattam a fűszerek között.

Kistesó szokása, hogy megvesz valamit, esetleg mindjárt többet is belőle, aztán rájön, hogy nem szereti vagy hizlal, netán izzad tőle a lába. Fogja hát, és rám sózza. Ugyanígy szokott eljárni a használt holmikkal is, ha nem álltam volna annak idején a sarkamra, már legalább két otthon berendezésére elég bútort kellene kerülgetnem a lakásban, no meg három használt mosógépet. Pár hónapja egy csicseriborsó konzervvel lepett meg. Megvette, aztán rájött, hogy még ne evett olyat, és nem most akarta elkezdeni. Bevágtam a spájzba, majd csak jó lesz valamire.
A napokban Andrew Zimmern Bizarre foods című műsorát néztem, az aktuális epizódban a Közel-Keleten járt. Itt ütötte meg a fülemet a harira nevű étel. Rákerestem ízibe, és meg is tetszett a fogás. Kikerestem egy receptet, ami nem volt túlbonyolítva, és főztem egy gyors hét közbeni levest.

Már kétszer is főztem sárga laskagombát, és igencsak megkedveltem az ízét. Most is találtam az egyik négybetűsben egy 15 dekás dobozzal :)

És ha már gombáztam, gyorsan megsütöttem az eddigi legszebb kenyeremet is.

Még a tavasszal főztem ...

Nem egy extra, de már nagyon hiányzik a friss zöld íz. Ez a spenót a harmadik vetés volt már, mire valami kikelt. A csuda érti mi történt, de semmi nem bújt ki a földből.

Sebaj, ezt az aszályos, ám meleg tavasznak rovom fel bűnéül! Én ugyan locsolgattam kannával, de hiába. Feleségem szerint beszántottam a már kikelt előző adagot ... sajnos előfordulhat, mert egyre rosszabbul látok.

A múltkori szállítmányban volt egy szép kecskecomb is. A java húst lefaragtam róla, a csontja pedig ment a pörköltbe. A színhúst lefagyasztottam ínséges időkre. Vagyis hát akkorra, mikor lesz érkezésem a főzéssel is foglalkozni kicsit.
Pénteken megvolt az első modulzáró vizsgám, amit a vírus miatt május óta görgetek magam előtt a maradék nyolc megmérettetéssel egyetemben. Érzésem szerint jól sikerült, gondoltam a hétvégén lazítok kicsit, és készítek valami ünnepi menüt. Főztem hát kecskeburgert.
Voltak kisebb buktatók a projektben, de azt hiszem, sikeresen vettem őket. Az egyik a zsiradék kérdése volt. A marhaburgenél 20 % marhavesefaggyút darál a húshoz, aki igazán jót akar. Enni vagy főzni. Kecskéből ilyen összetevőt beszerezni Mission Impossibile, de a marhából származó hasonló alkatrész hallatán is jót kacagott a hentesem, főleg, hogy húsz deka kellett volna. Így maradt a sózott szalonna, amit bár a sóval együtt daráltam a húshoz, némi sózást még simán elbírt. A másik a zsemle sütése volt a 30 fokos panelban. Vettem egy nagy levegőt, összeszorítottam a fogam - no meg gatyára vetkőztem -, és nekiveselkedtem.

Rámjött az éhség a délután, ám forró volt a lakás. Gondoltam, egy tócsnit meg tudok sütni a teraszon is az indukcióson.

Eddig mindig a káposztareszelőn vagy a sajtreszelőn gyalultam le a krumplikat, amikből azután pogácsák készültek. Most ezen változtattam!

Ezt muszáj posztolnom, mert tán a legfinomabb az eddigi összes próbálkozásaim között. Meg amúgy is rég főztem körömpörköltet ...

A madarasbam akadtam rá egy 1,5 kilós kis adag alapanyagra, no és elbuktam egy csodás oldalasra is, amit majd máskor készítek el, de egy kicsit elloptam belőle.

A kinn eltöltött közel egyötöd évszázad alatt volt alkalmam rengeteg ételt megszeretni. Ezek egyike volt ez a hagymaleves, aminek az erőssége az egyszerűsége.

Egy fontos szabályt tanultam meg: nem szabad szétfőzni a hagymát, legyen kicsit roppanós a végére!

Meg egyéb zöldségekkel. Még a spárgaszezonban készült az étel, de már a karantén végén, így kicsilyány és lovagja is velünk tudtak enni a teraszon (ott is tudunk kellő távolságot tartani).

A húst a feleségem vette, így elég kevés zsír volt rajta, cserébe megsütöttem egy szép darab oldalast is, de azt a sütőben.

Soha nem tudok elég rakott krumplit főzni, mert megállás nélkül enném. Ez a mostani volt viszont a legkevesebb munkát igénylő változat.

A tojás és a krumpli gyors hámozása segített benne. Meg is osztom a trükköket veletek!

Két óra alatt! Feleségem azt hiszi, csodákat tudok művelni ...

Ezt a szószt Olaszországban alapvetően szélesmetélttel (tagliatelle) fogyasztják, nem eszik spagettivel. A világon viszont elterjedt a spagettis változat, leginkább a kamrák szűkösebb tésztaválasztéka miatt.

Mondjuk nekem sem volt itthon száraz, széles és hosszú metéltem, ennyi időbe meg nem férne bele a tésztagyúrás.

Spoiler: 2 óra 15 perc lett.