Blogkocsma

Gyerekkorom óta mindig nagy esemény volt, ha anyám felbontott egy üveg rumosmeggyet. Imádtuk a pikáns ízét, és persze a rumnak is nagyon örültünk.

Elkészítése roppant egyszerû, érdemes pár üveggel eltenni. Nagyon jó süteménybe, de pudingban vagy koktélban sem megvetendõ. Amúgy is itt a meggyszezon vége.

Jó ideje kacérkodtam már a gondolattal, hogy elkészítsem ezt a szörpöt. Az igazi akadályt a kezeletlen héjú citrom beszerzése okozta, mifelénk ugyanis nem árulnak olyasmit. Egyszer fűztem ugyan a közeli zöldségest, hogy ugyan, hozzon már, de az ígérgetésen túl nem jutott.

Már megint éhesen mentem vásárolni, amit alkotmányilag be kellene tiltani! Persze ilyenkor az ember szeme sokkal érzékenyebben reagál minden finomra, mint például erre a szép oldalasra, ami ráadásul akciós volt, mert közel a lejárat ideje.

Persze hazahoztam, és azonnal nekiálltam befûszerezni, meg ne romoljon itt nekem.

Kicsit nehéz összeszedni a gyerekeket, de azért húsvétra még mindég szívesen jönnek. A pár évi önálló élet arra is rávette õket, hogy fõzzenek, így aktívan is belefolynak a közös vacsora elkészítésébe.

A töltött tojást a kislyány készítette, a sonkatekercset a fiú, a franciasalátát hozzá a barátnõje, aki egyben egy remek húsvéti kalácsot is hozott. Nekem maradt a fõtt sonka elkészítésének bonyolult feladata. Volt még ezen túl egy monstre húsleves és spenót fõzelék.

A létezõ legegyszerûbb leves, ha van kutyád, akinek a kajáját megvámolhatod! Rendszeresen fõzünk a kutyának, és néha nagyon szép csirkemellcsontot kapunk a madarasban. Feleségem meg volt fázva, rákívánt egy könnyû csirkelevesre. Mivel úgyis kellett a kutyának kaját fõzni, elõvettem hát egy tálcányi csirkemellcsontot, amibõl kiloptam hármat.

Pünkösdvasárnap kimentem a Hegyre. Egyből láttam, hogy az András-féle borsónak sürgősen neki kell esnem, különben óhatatlanul megvénül. Szedtem vagy két kilót, aztán kimentem a prérire, hátha akad egy kis szegfűgomba. A gombával nem volt sok szerencsém, pár nappal előbb kellett volna menni, de aznap sem ártott volna kicsit korábban. Egy kis maréknyi, némiképp már szikkadt gombát azért találtam a nagy fűben, valahogy elkerülte a többiek figyelmét.

Másnap aztán eszembe jutott, hogy talán meg is kellene főzni a borsót, mivel gyorsan veszít a frissességéből, és amúgy sincs otthon semmi ennivaló. Éppenséggel más sem volt nagyon otthon. Egy kis pörköltnek való csirke- és némi bőrös sertéscombon, meg pár szelet tarján kívül hús sem volt a hűtőben, tehát a húsos étel kiesett a repertoárból. Rizst előtte nap ettem, az is kilőve. Na, mondom, akkor irány a kert, szedjük össze, amink van, összedobunk egy curry-t. Az Ázsia boltjában vettem múltkor egy doboz sárga currypasztát, és egy kis doboz light kókusztej is árválkodott a szekrényben.

Feleségem hosszúnapos és ilyenkor farkaséhesen szokott hazaérni. Jó alkalom valamit fõzni neki. Bekukkantottam a hûtõbe, ahol egy zacskóban cukkínik várakoztam, meg találtam 4 gyönyörû portobello gombát is. Rémlett, hogy a csodahüttõben van egy darab szûzpecsenyém, gondoltam, azt durvára vagdosva lehetne töltött cukkínit és gombát készíteni.

Igenám, de a minap megkért, hogy ne engedjem annyi húst enni. No de akkor most mit csináljak? Gombát sem eszik, húst sem kér. Tovább kutattam a hûtõben, ahol a zöldségesfiókban nagyobb kupac öregebb cukkínit leltem. Nos akkor cukkínivel töltöm a dolgokat, a húst meg megeszem egyedül - úgyis csak kicsi darabka.

Eljött végre a nyár, és eljött az uborkaszezon. Mármint a kovászos uborkáé. A piacon elfogadható áron kínálják az elfogadható kinézetű uborkát, és a kertben is lassan kisebb dzsungellé cseperedik a kaporerdő. Ilyenkor aztán folyamatos üzemben készül a portéka, az embernek csak az étlapon kell néha igazgatnia, nehogy óvatlanul belefusson egy paradicsomos káposzta vagy egy mákos tészta a feltorlódott, széles kovászos uborkafolyamba.

Rendszeres olvasóim már tudják, hogy megszállott körömpörköltevõ vagyok, mióta felfedeztem, hogy az egy jó étel. Általában a madaras hiperben veszem az alkatrészeit, mert szépen letisztított körmöt árulnak. Soha nem veszem viszont "körömpörkölt alap" kiszerelésben, mert az csak robbantott körmöket tartalmaz tonnányi csontszilánkkal. Ez még csak hagyján lenne, de ezért a robbantásért vagy 30% felárat kérnek, felaprítani meg én is fel tudom! Épp kifogtam ma, amint kihozták a csomagolóból a leárazott termékeket, melyek közt egy "pincepörkölt alap" is árválkodott. Pincepörköltet még nem fõztem, nosza itt az alkalom kipróbálni. Az árcédula szerint semmi gond se a határidõvel, se a termékkel, csak a fólia volt felszakadva az egyik bõrös sarokban. Viszont így baráti 700 Ft-ért hozzájutottam 1,3 kg alapanyaghoz.

Felfedezem a hûtõben egy zacskó túrót. Nekem most és itt KELL egy túróscsusza, az egy gyorsan elkészülõ étel!

Szerencsére volt még leszárítva az általam gyúrt csuszatésztából, meg szalonnát is leltem.

Hatszázzal zúg a zöldborsószezon a kertben. Vetettem amerikából hozott cukorborsót, hogy kipróbálom milyen. Egy teljes sor 2,4m hosszú, amibe január 9-én szórtam el egy sornyi magot. Most fordult termõre:

Sõt! Mivel hõguta van, nagyon gyorsan elkezdett szemesedni is, pedig igazán a hüvelyt szeretem belõle. Az olyan édes, mintha cukrozva lenne. Nem véletlen, hogy Sugar Snap Pea-nek hívját a pocsolya túloldalán. Eddig 3,2 kg-ot szedtem le az egy sorról, és még rengeteg van fenn.

Mivel nagyon meleg van, egy hideg levest készítettem belõle.

Tán még soha nem fõztem gombalevest. Ennek elsõdleges oka, hogy feleségem és a lányok nem szeretik, a fiammal meg grillezve vagy paprikásnak esszük. Most viszont találtam még a tegnapi zöldségköretbõl félretett 4 portobello gombát a hûtõben.

Olyan sokáig nem áll el magában, meg jó is lenne egy gyors leves vacsorára. Hagyma viszont nincs itthon (ritka eset, mert rengeteg hagymát eszünk), csak egy pici fehér hagymát találtam a hûtõben, tán az is elég lesz.

Minap, mikor betértem a sörözőbe a jól megérdemelt napvégi sörömre, így fogadott a gazda:

- Kell pár fürjtojás?

- Naná!

Kis dobozt nyomott a kezembe, benne vagy harminc (29) tarka apróság. Elkortyoltam a sört, és közben törtem a fejem, hogy mi a fenét is készíthetnék belőle?

A kelkáposztát a gyerekeink csak lerakva eszik - ha egyáltalán eszik, pedig jó belőle a leves és a fõzelék is. Legalábbis mi, öregek, szeretjük minden formájában. Most viszont nincs itthon gyerek, fõzni kéne magunknak egy kis adagot. Hozott is a feleségem egy szép fejet - jó setét levelei voltak, inkább fõzeléknek kéne megcsinálnom, de most rakottat kért.

Most látom csak, hogy már posztoltam egy hasonlót, de ez most más lesz, igérem!

Így hívták a gyerekeink a könnyû tavaszi zöldborsólevest. Azért ez jelenthetett valamit, csak nem vettük észre ... Persze ezzel általában együtt szerepelt az uborkás tarhonya is (aka hentestokány). Ismét itt a tavaszi borsószezon. Íme, hogy virágzik õkelme:

Nem lehet ellenállni nekik. Termés még nincs a bokrokon, de abból elég jó a hûtõipar felhozatala, talán csak a frissen leszedett cukorborsó tudja ûberelni. Azt viszont látom, hogy ezt a receptet már megírtam, de most egy picit más lesz.

Z hosszú évek után ismét hazalátogatott a ködös Albionból, immár hozta magával a fiát is. Jó előre lebeszéltük a dolgot, kivettem egy nap szabadságot, és összedobtam egy finom empanadas-t. Fészbúkon azt is elmondtam, mivel tervezem tölteni a tésztát, lelkendezett, milyen finom lesz.

Vasárnap aztán felhívott, – immár Magyarországból – hogy az ő fia bizony meg nem eszi az olyasmit, amit én akarok kotyvasztani. - Még szerencse, hogy megbeszéltük – gondoltam. Ellenben a gyermek szereti a kiflit, a paprikás szalámit, a sajtot, a tejet és az uborkát. - Hát, az emésztése legalább rendben van - tolakodott fel az illetlen gondolat bennem.

Akkor legyen. Vendég a háznál, öröm a háznál.

Feleségem elhatározta, hogy megsüti egy kolleganõjének, Anettnek a receptjét most és azonnal. Csak túró nem volt itthon hozzá ...

Sebaj, lesétál a boltba a kutyával, úgyis mozgásra vágyik. Persze semmi sem lehet tökéletes.

Egyrészt a kutya ellopta egy másik kutya teniszlabdáját, amit persze nem hajlandó visszaadni. A másik kutya gazdija az istennek nem értette, hogy a mi kutyánk nem a labdáért való rohanást tartja szórakozásnak, hanem, hogy foglalkoznak vele és huzakodhat rajta. Végül tíz perc múlva feleségem megunta a másik nõnek a magyarázást, felkapott egy botot és eldobta, amire persze a kutyánk elejtette a labdát, és rohant a bot után.

Másrészt pedig vett a boltban 10 deka olivabogyós párizsit is, amibõl a bolt elõtt a kutyát megjutalmazandó, le akart emelni egy vékony szeletet. Legnagyobb meglepetésére a párizsi alja nyúlós, nyálkás ragadós volt. Vissza a boltba. Az üzletvezetõhelyettes ette kezét lábát, milliószor elnézést kért, ajánlgatott frissen leszelt másik párizsit, de feleségem nem fog venni egy darabig abban a boltban. Az eladónõ persze nemhogy elnézést kért volna, közölte, hogy ennek így kell kinéznie, mert az olivabogyó levet ereszt ...

Itt a spárgaszezon ismét, most kell sokat enni, amig elfogadható az ára.

Ha csak olyat találsz, ami nem "EU konform" formájú vagy méretû (görbe, rövid és vastag, törött), akkor olcsóbban jutsz hozzá és legalább olyan finom, mint az egyenspárga. Cukorspárgát ne próbáld, az könnyen szakad ...

Roppantul megéheztem a délután és semmi fõtt étel sehol. Mondja feleségem, hogy neki van lucskoskáposztája, de engem azzal nemigen lehet etetni. Amúgy sem lehet minden nap fancy kajákat enni !

"Miért nem eszel egy sólet konzervet?" kérdi. Hmmm. Nem hangzik rosszul...

Azért inkább keresgélek egy kicsit a kamrában. Elsõ pillantásom egy vörös curry pasztán akad meg és innentõl már egyértelmû volt, hogy curryt akarok enni! Valami hüvelyes - legyen vöröslencse, abból úgyis van dosztig. Legyen húsmentes, amiben besegített a hűtő egy kisebb karfiollal, ami egyszer már bevált.

Ennek az ételnek meg az is az elõnye, hogy vegák vagy vegánok is ehetik, nincs benne állati termék (vaj helyett oliva, halszósz helyett pedig só).

Május elején egy útszélére települt zöldségárus mellett vitt el az utam. Hatalmas karalábékat kínált 79 forintért. Egy pillanatig sem haboztam, kértem ötöt és közben fejben gyorsan átírtam a következő heti étlapot. Töltött karalábé lesz!

Jó hosszú a cím, pedig még a krumplipüré különlegességét sem írtam bele! A mai ebéd terveink szerint töltött padlizsán lett volna, mert akciósan vettünk 3 szép példányt. Ahogy vadászom a csodahüttõben kevéske darált hús után, beleütközöm a biokacsa combjaiba.

Nem lesz itt töltött padlizsán, hanem sült kacsacomb! Ahhoz meg jól passzol egy kis krumplipüré. Múltkori csontvelõs tapasztalatom oly jó volt, hogy most elképzeltem a padlizsánt a pürében, meglátjuk hogy sikerül.

Valamelyik könyvben olvastam erről az ételről. Mikor valami ismeretlenbe botlom, – különösképpen, ha ételről van szó – utána szoktam nézni. Ezzel is így voltam, és egy izgalmas fogást fedeztem fel.

Voltaképpen töltött tésztafalatka megsütve. A Földközi-tenger vidékéről – valószínűleg arab/mór közvetítéssel – terjedt el, az egész latin világban, az Egyesült Államok déli részén, Indiában, Indonéziában és Afrikában is létezik valamilyen változata (pate, pastel, samosa, calzone). Sütik olajban vagy zsírban, de készül sütőben/kemencében is. A töltelék igen sokféle lehet, marha-, sertés- vagy csirkehús, halak és tenger gyümölcsei, zöldségek, sajtok és ezek különféle kombinációi, de létezik édes, gyümölccsel töltött változat is. A fűszerezés is rendkívül változatos, fokhagyma, római kömény, oregano, paprika és még rengeteg más.

Feleségem színházba ment jóllakva az év elsõ lecsójával. Én meg valami húsnemûre éheztem. A csodahüttõben most mindenféle varázslatos kacsaalkatrészek várnak, hogy megegyük õket. Ez a biokacsák történetének második eposza.

A legutóbbi kacsaszárnytõ fõzésemet nem kísérte osztatlan lelkesedés, ezért most megfõzöm magamnak!

Hamár amúgy sem szereti, akkor fellázadok és gombával meg édes/savanyú ízesítéssel csinálom, úgyis csak én eszem belõle. A csiliszósz receptjét sok-sok éve keresgélem, mert amit a Giant of Siam  thai étteremben ettem évekig szerdánként, azt nem kérdeztem meg, hogy készítik (Duck & Shrimp Chili Sauce). Ez most egy kísérlet annak reprodukálására (a garnélarák nélkül).

A klasszikáját én is nagyon szeretem. Van benne finom pecsenyés, pirult, szaftos állag, gazdag töltelék, mellétetten pirulva is, benne megjelenik a máj, a gomba is esetleg, a zöldek szépen gazdagítanak és frissítenek. Remek, jó ízek, változatosság.

Külleme nyálcsordító, illata mámorító. Bor csúszik rá, kedélyes, könnyeden ünnepies és családias hangulatú.

Kiadagolása viszont nem egyszerű, szelése korlátozott, tölteléke köret pozíciót vesz fel, de önmagában mégse eléggé köret. Azonos részeken osztozni nemigen lehet. Ez ugyan nem baj, hiszen családonként már rég eldolhetett, ki mely kedves részt vár tányérjára.

De mi a helyzet, ha ezt az ételt mégis egyenlően szeretnénk osztani? Nagyobb a társaság, tálalás nehézkes, hát igen, fel se vesszük a menübe ezt a finomságot.

Cikkemmel e kérdést szeretném megoldani.

Vagy pecsenye kacsa máj krém, vagy ahogy az éppen aktuális magyar nyelvtan elõírja. Pillanatnyilag teljesen érdektelen, mert sikerült valami csodásat készítenem egy bio házi kacsa májából és zsírjából. Ez a poszt két házi bio kacsa teljes feldolgozása és elfogyasztása történetének első állomása.

Történt, hogy kaptunk kacsákat, meg minden jót, mi benne volt. Citromsárga (narancssárga?) zsírját is kisütve, meg a vérét (amit egy pösti gyerök nemigen lát), meg az aprólékban ott leselkedett egy kis máj.

Az aprólék felébõl készült egy nagy kacsaaprólékleves, amit 3 nap alatt megettünk az utolsó cseppig. Ezt nem posztoltam, mert írtam már hasonló receptet. A kutya is boldog volt a csontokkal, de az õ boldogsága azért nem volt hasonlítható a mienkhez! Ilyenkor derül ki, hogy az igazi ízeket nem találjuk meg a boltban kapható baromfikban ...