Vagy pecsenye kacsa máj krém, vagy ahogy az éppen aktuális magyar nyelvtan elõírja. Pillanatnyilag teljesen érdektelen, mert sikerült valami csodásat készítenem egy bio házi kacsa májából és zsírjából. Ez a poszt két házi bio kacsa teljes feldolgozása és elfogyasztása történetének első állomása.

Történt, hogy kaptunk kacsákat, meg minden jót, mi benne volt. Citromsárga (narancssárga?) zsírját is kisütve, meg a vérét (amit egy pösti gyerök nemigen lát), meg az aprólékban ott leselkedett egy kis máj.

Az aprólék felébõl készült egy nagy kacsaaprólékleves, amit 3 nap alatt megettünk az utolsó cseppig. Ezt nem posztoltam, mert írtam már hasonló receptet. A kutya is boldog volt a csontokkal, de az õ boldogsága azért nem volt hasonlítható a mienkhez! Ilyenkor derül ki, hogy az igazi ízeket nem találjuk meg a boltban kapható baromfikban ...

No de vissza a kacsamájhoz, merthát az a mostani poszt témája. Szóval kérdeztem a feleségemet, mit készítsek neki belõle. Van még egy kis pecsenyemájam a csodahüttõben, azt is hozzátéve lehet belõle egy kétszemélyes resztelt májat sütni. Azért nem véletlenül mondják, hogy a házaspár okosabbik fele az asszony:

"Össze ne keverd a két májat te balga!" - dícsérgette szellemi képességeimet.

"Süsd le nekem egy kis zsírban és annyi. Megesszük kenyéren."

Nem vitatkoztam. Vágtam egy kicsit egy vereshagymából és összeszedtem a hozzávalókat:

• 15 dkg friss házi kacsamáj
• 2 ek friss házi kacsazsír
• 1/4 vereshagyma
• frissen darált bors, szerecsendió
• 1 késhegynyi tõkegombapor Süllőcskétõl, mert azt mondta, az mindenbe jó.

Hozzátettem még egy szép öntöttvas serpenyõt, amibe belekanalaztam nagy óvatosan két kanállal a kacsazsírból. Az óvatosság elsõsorban az ajándékozó fenyegetése miján volt, hogy ne használjam el sütésre azt a zsírt, csak kenyérre kenve kell enni, meg akkorra már elfogyott fél vekni kenyér ezzel a kacsazsírral megkenve, annyira izlett, tehát takarékoskodni kell vele. A forró zsírba elõször beledobtam a hagymadarabot, sercegjen kicsit, majd a májdarabokat is utánaküldtem. Azon frissibe beletettem egy késhegynyit a gombaporból is (ez titok, mert feleségem nem szereti a gombát). Sütögettem szép lassan, szétszedve a hagymát lemezeire és le is fedtem, hogy kicsit párolódjék. Amikor már átsültnek minõsítettem, kitettem deszkára a májat, felaprítottam és sóztam. Daráltam rá 2 tekerés borsot és egy reszelõhúzásnyi szerecsendiót is.

Felaprítottam a sült hagymát is, de nem sikerült villával összetörnöm krémesre a májat. Mindent visszapakoltam hát a sütõzsírba és botmixerrel kicsit szétcsapattam. Nem lett sok, de azt egy mûanyag dobozban a hûtõbe rejtettem. A botmixert és a serpenyõt pedig kitöröltem egy karéj kenyér segítségével.

Másnap reggel elõvettem, hogy készítek reggelire belõle kenyeret magamnak. Hát nem megvámolta valaki???

Azért ettõl még egy kis kacsazsírral megágyazva remek májkrémes kenyér készült (mert én még a zsírt is zsírral eszem!).

Kis sót kellett még rászórni, különösen az édes zöldpaprikát egyensúlyozandó. Semmilyen más fűszert nem kért - a mutatóba rátett gomba, bors és szerecsendió szépen belesimult a máj fenséges ízébe.

Egy kék tányéron bemutatva talán szebb lenne, de a kenyerem se friss meleg puha fehérkenyér - why bother.

Ha nem sikerül házi bio kacsamájhoz jutni, akkor boltban is lehet pecsenyemájat venni, meg kacsazsírt is. Tapasztalatom szerint finom még csirkemájjal is (nyúlmájjal nem engedték kipróbálni). Azokkal is jó - csak nem ilyen fenomenális!