Feleségem elhatározta, hogy megsüti egy kolleganõjének, Anettnek a receptjét most és azonnal. Csak túró nem volt itthon hozzá ...
Sebaj, lesétál a boltba a kutyával, úgyis mozgásra vágyik. Persze semmi sem lehet tökéletes.
Egyrészt a kutya ellopta egy másik kutya teniszlabdáját, amit persze nem hajlandó visszaadni. A másik kutya gazdija az istennek nem értette, hogy a mi kutyánk nem a labdáért való rohanást tartja szórakozásnak, hanem, hogy foglalkoznak vele és huzakodhat rajta. Végül tíz perc múlva feleségem megunta a másik nõnek a magyarázást, felkapott egy botot és eldobta, amire persze a kutyánk elejtette a labdát, és rohant a bot után.
Másrészt pedig vett a boltban 10 deka olivabogyós párizsit is, amibõl a bolt elõtt a kutyát megjutalmazandó, le akart emelni egy vékony szeletet. Legnagyobb meglepetésére a párizsi alja nyúlós, nyálkás ragadós volt. Vissza a boltba. Az üzletvezetõhelyettes ette kezét lábát, milliószor elnézést kért, ajánlgatott frissen leszelt másik párizsit, de feleségem nem fog venni egy darabig abban a boltban. Az eladónõ persze nemhogy elnézést kért volna, közölte, hogy ennek így kell kinéznie, mert az olivabogyó levet ereszt ...
Lényeg hogy lett túró, meg elõvette a hozzávalókat is:
- 1/2 kg túró (majdnem)
- 3 dl liszt
- 3 dl tej
- 2 dl porcukor
- 3 tojás
- 10 dkg vaj
- mazsola, porcukor izlés szerint a túróhoz
- vaníliás cukor
- 1/2 citrom leve és reszelt héja
Az elkészítés roppant gyors (most éppen 23 perc), de meglehetõsen unortodox:
5 dkg vajjal vastagon kikenjük a tepsit.
Összekeverjük a porcukrot és a lisztet, és ennek felét csak úgy beleszórjuk a vajas tepsibe úgy-ahogy egyenletesen elosztva.
Odaadjuk a férjünknek egy tálban a túrót, cukrot, vaníliás cukrot, citromlét, héját és rábeszéljük, hogy kavarja már össze.
Addig verjük fel a tojásokat és adjuk hozzá a tejet (persze ebben a tányérban nem fér el 3dl tej ÉS 3 nagy tojás, de nem állok neki a feleségemmel vitatkozni, majd megoldja valahogy. Megoldotta. :).
Egyenletesen megpróbáljuk eloszlatni a túrót a lisztes cukor tetején, ami nem egyszerű feladat tekintettel a túró kissé ragadós állagára, ami nem akar morzsácskákra hullani. Ez biztos a férjünk hibája: nem jól keverte ki! Kenjük tehát őrá (nem a túrót).
Erre rászórjuk a másik felét a lisztes cukornak. Ezt már sikerül egyenletesebben eloszlatni, gondoljuk.
Rálocsoljuk a tojásos tejet ahogy sikerül.
Végül rádaraboljuk a maradék 5 deka vajat. Mégsem olyan egyenletes, de elrejtjük a lisztpúpokat kis vajdarabkákkal.
Mehet az egész a sütõbe közepes hõfokra (itt csaltunk, mert az elsõ 15 percet 220 fokon sült) 30-50 percre sülni. Amikor elég barnásnak ítéljük, kész is.
Munka tényleg minimális volt vele, seperc alatt mehet a sütõbe, csak a kisülésre kell várni.
Anett még hozzátette:
Tanácsok:
Többen kérdezitek, hogy a cukrot+lisztet csak úgy leszórom a tepsi aljára? Igen, hisz alatta ott az az 5 dkg. vaj ami összefogja, a túró is levet fog ereszteni+ a tetejére öntött tojásos tej is lecsorog.
Esetleg meg lehet szúrkálni villával, mielőtt elkezdenéd sütni!
A recept nem említette, de én tettem volna bele bõ csipet sót, bár így is izlett. Roppant kellemes lett a "tésztája", mintha diódarabok is lennének benne, kicsit darabos.
A történetet meg inkább a Tékozló Homárra kéne küldenem ...