- ki korán kel -
Vendégposzt Kocsmagomba konyhájából
Vonzódásom a különféle töltött káposztákhoz talán közismert ezen a blogon. Azonban ilyet még eddig én sem csináltam.
Eszembe sem volt nekem a káposzta. Csak azt tudtam, hogy szombaton reggel, lehetőleg még 7 óra előtt oda kell érnem a termelői piacra. Fürdőszobával, kávéval, öltözködéssel együtt, autóval. Ne tessék túlgondolni, összesen két valódi termelő van ott rendszeresen: egyik a sajtos, másik Pali bácsi a zöldségeivel. Ők se mindennap. Mert valamikor meg is kell termelniük amit eladnak.
Ha 7 óra után, netán még később érkezem, már csak az erősen megfogyatkozott áruból szemezgethetek Lajos bácsi kempingasztalnyi pultján. Mert errefelé is tudják mi a jó. Mi a friss, mi az igazi. Elfogy.
Tegnap Pali bácsi szabadkozott, elnézést kért, mert az uborkát nem tudta aznap reggel, piacra indulás előtt szedni, mert hiszen már későn kel a Nap. Sötétben nem lát. Ezért előző nap délután szedte. Meg is látszott rajta! Meg a lóf….! Olyan friss volt az, mint a harmat.
Ehhez hasonlóan a kelkáposzta is. Nem lehetett otthagyni. Pali bácsi mindig azt hozza a piacra, ami érik, és abból is csak annyit, ami szép, és ami feleslegben van. Így én is lassan hozzászokok, hogy abból főzök, amit nála találok.
Annyira harsogóan friss és szép volt a káposzta, hogy nem volt szívem összevágni a leveleit levesnek vagy rakott ételnek. Legyen hát töltve!
Viszont kelkáposztából én legjobban a frankfurtinak nevezett levest szeretem. Ezért hasonló fűszerezést gondoltam ki:
Darált dagadó, egynegyed rész rizs, só, bors, őrölt kömény, szárított majoranna. Dinsztelt vöröshagyma+fokhagyma. Nagyon kell bele egy kis füstölt íz. Sajnos csak füstölt sonka volt itthon. Ebből apróra összevágtam 5-6 dekát egy kiló húshoz, főleg a zsírosát. Ez is ment a töltelékbe. Jó lett volna kolozsvári szalonna.
Kelkáposzta esetében kicsit féltem, hogy szétnyílhat a levél, ezért kivételesen 1 tojást is kevertem 1 kg húshoz. Nem volt értelme, jó lett volna nélküle is.
Káposzta leveleket sós ecetes forró vízben szétkaptam a fejről. Ez sokkal gyorsabban megy, mint a fejes káposzta esetében. Alig 2-3 percet vett igénybe az egész, utána le is hűtöttem hideg vízben a leveleket, mert nem akartam, hogy a végén szétfőjön a lében. Vastag eret kivágtam, töltöttem szokásos módon.
Meglepődtem, milyen könnyen, gyorsan és szépen lehet tölteni, az eredetileg kemény kelkáposzta leveleket. Még talán könnyebb, mint a fejest.
Következett a paradicsom szósz, amiben a káposzta töltelékeket akartam megfőzni.
Egy alkalmatos edényben zsíron vöröshagymát és fokhagymát dinszteltem. Hozzáadtam egy kis lukú reszelőn lereszelt sárgarépát. Kicsit összepirítottam, majd adtam hozzá paradicsom sűrítményt. Kis idő múlva folyadékot öntöttem hozzá, egy deci vizet és egy deci saját paradicsomlevet. Ehhez dobtam egy babérlevelet, és még pár szeletke füstölt sonkát ízesítőnek. Nagyjából fél órát főztem lassan, fedő alatt, hogy a hagyma és a répa összefőjön.
Ezután beletettem a töltelékeket, a maradék paradicsom levemmel felöntöttem. Összesen egy 7,2-es üveg paradicsomlevet használtam. Nem kell, hogy teljesen ellepje a lé, csak majdnem.
Zellerlevéllel ízesítettem tovább. Ez most fagyasztott volt, megteszi.
A fel nem használt káposzta levelekkel be is takartam az ételt, majd fedő alatt lassan készre pároltam. Egy óra max.
Ha túl sok lenne a leve, egy vékony rántást is elbír, de nem szükséges, ne vigyük túlzásba.
A végén nem bírtam leállni. Ott figyelt az asztalon a reggelinél megmaradt fél citrom. Egy erős csavarásnyit végig csepegtettem a tál káposztán. Nem rontottam el vele!
Nagyon jól kijöttek a fűszerek, de legközelebb a majorannára jobban figyelek. Több kell. ;)
Egy töltelék káposztát félreteszek annak a kedves olvasónak, aki elsőként helyesen megtippeli, hogy kitől vettem előzőleg a paradicsomot, amiből a levet készítettem. :)