Elmentem Teknőshöz Badacsonytördemicre szüretelni. Nem volt egy nagy szám, akkor csak a korai fajtákat szedtük le. Vittem magammal a vödrömet, tele szedtem csemegeszőlővel, gondoltam, csak haza buszozok vele valahogy. Pénteken délután ötre már le volt darálva a szőlő. Sütöttünk egy kis göngyölt húst tárcsán - ezúttal kivételesen tarjából -, meg ha már nekiláttunk, egy kis harcsafilét is dobtunk mellé. Köretnek pirított krumpli volt, meg egy kis kovászos uborka, amit az utolsó eresztésből vittem. Utána a hagyományokhoz híven kellőképpen szétcsaptuk magunkat némi pálinka és fröccs segítségével, aztán nyugovóra tértünk. Reggel megtöltöttük a prést, aztán nekiláttunk préselni. Mire Teknős párja felkelt, már megint jó volt a hangulat, jól csúszott a pálesz a must mellé, amiből rengeteget megittam. Gyors reggeli után folytattuk a melót, közben Teknős felesége sütött egy adag lángost, illetve feltettünk egy bogrács halászlét is. Délután háromra a jóféle kabai napfénnyel feljavított must a hordókban pihent, a törköly is e helyén volt, kellőképpen megcukrozva, rossz tavalyi borral kicsit feleresztve. A kései ebéd után dobtunk egy gyors zuhanyt, aztán elmentünk Badacsonyba fagyizni. Estére még iszogattunk egy keveset, ekkor már kicsit óvatosabban.
Reggel összeszedtem magam, reggeliztünk, aztán lassan lehetett menni a buszhoz. Már előző nap kifigyeltem, hogy a ház előtt lévő fügefán éppen érett a második termés. Kérdeztem, eszik-e. Ők ugyan nem, Sügér szokta leszedni, aztán megaszalja. Legott kértem egy dobozt, és teleszedtem érett fügével. Arról ugyan fogalmam sem volt, mire fogom használni, de ez máskor sem szokott zavarni.
Hazaérve a szőlőt kitettem egy tepsiben az erkélyre, a füge meg ment a hűtőbe. Egész héten spekuláltam, mi legyen belőle. A pite eléggé jó ötletnek tűnt, volt is számos recept az Interneten, csak éppen egyik sem tetszett. Fogtam hát magam, és mentem a saját fejem után. A piteforma volt a másik kardinális kérdés. Gyorsan írtam a munkahelyi csoportba, hátha akad valakinél otthon. Másnap hoztak mindjárt kettőt is. Az egyik igazi autentikus piteforma volt, csak éppen kicsinek találtam. (Mint kiderült, valóban az lett volna.) A másik egy kapcsos tortaforma volt, szakasztott olyan, mint az enyém, de nem akartam Aranyhaj kedvét szegni, abban sütöttem meg végül a pitét.
Sokat töprengtem, hogy milyen ízesítés illene a fügéhez, végül a citrom-méz-vanília összeállítás mellett döntöttem. A vaníliás rész végül annyira nem jött össze, de ez nem befolyásolta különösebben a végeredményt.
Hozzávalók:
- 50 dkg liszt
- 10 dkg cukor
- 10 dkg sertészsír
- 1 tasak vaníliás cukor
- 1 tasak sütőpor
- 1 csipet só
- 150 g tejföl
- 2 egész tojás
A töltelékhez:
- 1 kg érett füge
- 3 evőkanál méz
- 3 evőkanál savanykás citromdzsem
- kis darab vaníliarúd
A vaníliát már pár nappal előbb beletettem egy kis üveg mézbe. Sajnos nem váltotta a hozzá fűzött reményeket, a méz nem vette át az ízt.
A lisztet összeszitáltam a sütőporral, elmorzsoltam a zsírral, majd hozzákevertem a cukrot és a sót.
Hozzáadtam a tejfölt, beleütöttem a tojásokat, és lágy tésztát gyúrtam.
A sütőforma aljára vágtam egy sütőpapírt.
A tésztát kétfelé vettem, a nagyobbik darabot kinyújtottam és kibéleltem vele a formát.
A fügéket nyolcfelé vágtam és szépen sorban leraktam a formába. Később (a második füge után) eluntam, és áttértem a hatfelé vágásra.
Kijött egy második sor is, a maradékkal meg a nagyobb hézagokat töltöttem ki.
A maradék tésztát is kinyújtottam, lefedtem vele a formát. A széleket levágtam és nagyjából összedolgoztam, a közepére meg böktem egy csinos lyukat.
Aztán anyáztam egy sort és leszedtem. Kimaradt ugyanis pár összetevő. A füge tetejére kanalaztam a citromdzsemet, majd rácsorgattam a mézet. A vaníliadarab belepottyant, és gyorsan elbújt egy alkalmas lyukban. Egy darabig spekuláltam, aztán hagytam a francba az egészet, csak nem fúl meg tőle senki.
Ezután ismét jött a tetejelés, majd a sütés. Hármas fokozaton egy órát sütöttem.
Reggelre szépen meghűlt, bevittem a melóba. Ebéd után felszeltem. 10 perc múlva már csak pár morzsa árválkodott a tálcán.
Igen finom lett. Nem túl édes, nem is savanyú, a tészta vastag volt, a töltelék pedig bőséges.