Meg benne főtt tojással (ezzel együtt már túl hosszú lett volna a cím). Régen ettem már sárgaborsópürét és hirtelen rákívántam.
Mivel "adj uramisten de azonnal" helyzet volt, még a borsó beáztatása is elmaradt, de így is megfőtt szépen.
Szeretem, ha füstölt sonka íz is kerül bele, ezért kivettem a csodahüttőből egy negyed kilós darabot, meg egy besürített sonka alaplevet még húsvétról. Elég kevés összetevőből elkészíthető:
- 1/2 kg feles sárgaborsó (lehet zöld is - az is finom)
- 1/4 kiló húsvéti sonka bőröstül
- 1 lilahagyma
- 2 kisebb vereshagyma
- 2 tojás
- 1 ek liszt (szégyen, de én berántom kicsit ezt a főzeléket)
- 2 ek liszt a hagymafeltéthez
- 1 kk pirospaprika (Farkas András féle)
- 2 dl étolaj
- 1 fakanálnyi füstöltsonka zsír a rántáshoz (amit leszedtem a sonkafőzéskor a léről)
- só nem kell!
A sonkát a lében felaprítva kicsit még tovább főztem. Közben a sonkazsíron megdinszteltem egy felkockázott hagymát. Ebbe szórtam 1 ek lisztet, amit lepirítottam. Én szeretem a rántásízt a főzelékben.
A lila hagymát és a másik kis hagymát felkarikáztam. Megszórtam a liszttel és szétráztam karikákra. Szitába téve leráztam róla a felesleges lisztet.
Lehűtöttem a pirított hagymát és belekevertem a pici pirospaprikát majd beletettem a főtt sonkát is. Felöntöttem a megfőtt bőrös sonkával és levével, amibe a mindössze fél órán át áztatott sárgaborsót is beleborítottam. Eldugtam benne két tojás és feltettem lassú lángra főni. A tojásokat 12 perc főzés után kimenekítettem a főzelékből és hideg vízbe tettem a hámozáshoz. Kellett a borsónak két óra, mire szétfőtt.
Egy nagyobb serpenyőbe öntöttem az olajat, feltettem az indukciósra és addig melegítettem, míg a próba hagymaszelet szépen sisteregni kezdett. Ekkor ezen a hőmérsékleten megpirítottam az összes lisztezett hagymakarikát. Ezek azután papírtörlőre kerültek, hogy felitassam a felesleges zsírt. Kicsit sötétnek néz ki, de nagyon finom édes volt!
A sonkabőrök már jó puhák voltak.
Kitálaltam magamnak a még főzelék állagúból és belaktam belőle. Kapott a tányér a hagymából is, és az egyik tojást is belehelyeztem.
Nagyon finom volt, jól is laktam. (Lásd a nyitóképet és a kanálképet.)
Ezután jutott időm krumplitörővel pépesíteni a borsót, mert püré állagában jobban szeretem.
A kanálképet itt se ússzátok meg :)
Mivel nagyon vékony rántással főztem és nem sajnáltam a sonkalevet belőle, nem lett betonfőzelék, amit a menzán ettünk...