Blogkocsma

Volt nagy felfordulás itt a blogon, hogy Waka állandóan kerekrépát eszik. Senki nem értékelte a szakácstudományát, amivel állítólag ehetõvé lehet tenni ezt a gyökérzöldségfélét. Pedig nagyon egészséges egy növény: 28 kcal 100g-ban, és csak 6,5g szénhidrát (ezen kívül csak víz és rost van benne, meg sok vitamin). Terebes szerint:"Háziállatok részére nyersen és silózva értékes takarmány. Vadjaink kiegészítõ etetésére ugyanígy számításba jöhet." Az emberi fogyasztást igencsak szûkszavúan ismerteti.

Egy könyvsorozat, amit olvasok, 400 mérföldre északra mindentõl játszódik az USA-ban. Van ott egy városka, amit úgy hívnak, hogy Brrrr - ez a leghidegebb pontja ennek a megyének. A helybéli bányászoknak krumpli híjján a turnipet (tarlórépát) töltötték be egy nagyon zsíros tésztába, a pasty-be, amivel dolgozni mentek. Ez a pasty hasonlít az olasz calzonehez, csak a tésztája más egy kicsit. A könyv fõszereplõje viszont mindent elkövet, hogy ne kelljen turnipet ennie. A 26. kötetig még megúszta :) Azóta viszont krumplitermesző központ lett a városkából ...

Én viszont nem úsztam meg, mert Waka megajándékozott (többek közt) egy nagy adag tarlórépával. Ebbõl viszont fõzni kell valamit, hogy megkóstolhassam, és megalapozottan állíthassam, hogy nem szeretem ...

Volt már krumpliból lángos, zöldséges tekercs, és most készült fánk is. Szóba került, hogy el lehet készíteni édes tésztának is, ez is jól mutatja, milyen sokoldalú alapanyag a burgonyával készült kelt tészta.
A hétvégén egy szimpla karfiollevest főztem, ahhoz éppen jól jött másodiknak a fánk, amúgy is ettem volna már valami édes tésztát. Az erkélyen még  akadt pár szem saját termésű Impala krumpli, éppen alkalmasnak tűnk a célra.
Összedobtam egy fánkot, és az eredmény minden várakozásomat felülmúlta.

Eleddig fõleg zacskós curry pasztát használtam a thai ételek alapjául. Mostantól ez másként lesz! Mivel termett elegendõ zöld csilipaprikám, gondoltam, hogy belevágok.

Persze volt a bokron rengeteg piros is. Ez egy pakisztáni hibrid paprika, aminek a zacskóján csak az szerepelt angolul, hogy "Hybird Peeper", és Waka kedvence. A pirosakból lesz csilipor a késõbbiekre.

Waka járt nálunk kollegájával, de nem bírtam rábeszélni õket egy kiadós reggelire. Attól persze én még éhes maradtam, ezért gyorsan meg is fõztem, amivel etetni szándékoztam õket. A napokban már készítettem cajun fûszerezésû Barramundit, az illata még mindig az orromban van.

Mivel csak magamnak fõztem, csökkentett adag készült. A tõkehalat panírozva vettem a Valódi Étkek Boltjában  valahol Budakalászon, mert így, ha nagyon ráéhezek, akkor pillanatok alatt meg tudom sütni serpenyõben a teraszon. Ez az a klasszikus, amit még gyerekkoromban ettünk, és az nem most volt ...

Nem volt szerencsém idén a gyökerekkel. A sárgarépa és a petrezselyem igen ritka szép lett, a paszternák a gerillakertben viszont ki sem kelt. Július közepén jó mélyen felkapáltam a helyét, szépen elgereblyéztem, és vetettem egy sor karalábét meg egy sor kerékrépát. Megszórtam egy kevés NPK műtrágyával, két bő marék kapormaggal, aztán vártam az esőt. Várhattam én, kuka meleg jött, nem eső, augusztus végén könyörült meg rajta az időjárás, és esett értékelhető mennyiségű csapadék. Nem is kellett több, a kerekrépa magok nyilván térdelőrajtban várták a nedvességet, mert viharos sebességgel bújtak ki a földből, és nyújtóztak az ég felé. A karalábét viszont megette a rosebb, nem élte túl a sivatagi klímát. A szeptemberben lehullott közel 150 mm esőnek hála a növekedés töretlen volt, bár a hűvös reggelek azért már visszafogták a tempót.
A hosszú hétvége előtti pénteken hozták a ganét. Előző nap elmentem a gerillakertbe, hogy átvigyek pár szerszámot a trágyahordáshoz az új kertbe. Végigjártam a kerekrépát. Szép volt, egy-két öklömnyi példány is akadt már köztük. A kapor is kiserkent, jókorára megnőtt, éppen jókor, mert ígértem valakinek egy csokorral. Elvittem a szerszámokat, kicsit dumáltam a szomszéddal, akivel felesben hozattuk a ganét, aztán nekiveselkedtem, és kinyűttem az összes paradicsomot, tököt-babot, karót. Kihordtam mindent, csinos kupacba rendeztem. Kinőtt a galambbegy saláta is az ősszel elszórt magból, szedtem egy zacskóval. Hazafelé menet ismét a gerillakert felé vettem az irányt, a kaporszedést elintézendő. Csipegetem a zsenge szárakat, nézem a kerekrépát. - Basszus, valami nem stimmel. - Míg odavoltam, valaki leszedte a répa javát. Dühödten csörtettem végig az elhagyott kerteken, de semmi nyomát nem leltem. Sietős lehetett a dolga, nyilván szárastul belegyűrte a szatyrába, vitte el. Nagyjából sejtem, ki lehet a hunyó, de rajtakapni még nem sikerült. Egy darabig dúltam-fúltam magamban, aztán leszedtem, ami viszonylag szebb volt, hazavittem, és kivágtam az erkélyre.
Na, ebből a kerékrépából lett fasírt a hétvégén. Nyilván a többségnek már tele van a hócipője a leglehetetlenebb alapanyagokból készült ételeimmel, de ezeket a kényszer szüli, és talán másnak is adhat ihletet.

Persze nevezhetném gluténmentes Barramundinak is. A lényeg:

Metróban jártunk, ahol a halas pulton feltûnt egy óriási halnak a filéje, illetve abból egy darab, mert szerintem a teljes filé sehogy nem fért volna be a szállítókocsiba. Túlzásokat félretéve, a filé vastagabb része mintegy kétarasznyi volt és legalább 5 centi vastag. Lehetett vagy 4 kiló, de én csak hosszas rábeszéléssel tudtam levágatni belõle egy kétszemélyes adagot.

A Barramundit nagyon szeretem, többször is vettem már, de azok kilós halak voltak csak. Vendégségbe voltunk hivatalosak, gondoltam ebbõl készítek a ház asszonyának egy adagot, amit meg is ehet gond nélkül, hamár miránk annyit főz. Ugyanis gluténérzékeny. A másik adagot pedig megeszi a fiú, õ is imádja a halat.

Csodás házi kacsát kaptunk barátainktól a minap! Ezúton is köszönet érte! Csak ketten vagyunk, hát a kisebbikre szemet vetettem, hogy azon frissiben meg is sütöm. Igenám, de hogyan? Annyiféleképpen csináltam már, hogy most kivételesen hallgattam a feleségemre, aki szerint csak só, maximum pici majoranna.

De valami körítés is kéne. Ekkor ugrott be, hogyha csülköt lehet pékné módra készíteni, akkor kacsát miért ne lehetne. Vagy legalábbis hagymás tepsiskrumpli köretet készítek hozzá a sütõben.

Megint össze kellett dobni valami gyorsat, laktatót, olyat, ami belefér a diétába és nincs vele túl sok macera. Tandoori csirkét készítettem már, ugyan nem az autentikus módon - hiszen honnan a fenéből lenne tandoor kemencém -, de azért finom volt. Úgy döntöttem, hogy ezzel a kompromisszumos megoldással bármit el lehet készíteni ilyenformán, úgyhogy egy adag krumplit használtam erre a célra.

A kicsilyány Halloween bulit rendez (valami indokra mindig szükség van buli rendezéshez?), ezért feleségemnek eszébe jutott, hogy van egy töklámpás sütikiszúrója, meg egy mézes receptje, amit szeret a lyány.

A keksz eredetileg az ausztrál és az új-zélandi egyesített hadtestrõl kapta a nevét (Anzac) az elsõ világháborúban, mert ezt adták a harcba induló katonáknak: "sokáig eláll" ...

Jóbarátunktól kaptunk rengeteg velõscsontot! Persze nem álltam meg, hogy amint lehet, fõzzek legalább egyet belõle. Persze ez a gondolat este jutott eszembe egy teljes napi kertészkedés után, de attól még el lehet készíteni, legfeljebb csak másnap eszem belőle.

A csodahüttõben leltem hozzá egy bõ kilónyi oldalascsontot minimális húsréteggel. Csontlevesnek tökéletes! Húsleves meg volt nem is oly régen.

Na ezt most jól elneveztem, pedig nem is az ír Pan-ről szól a poszt :)

Szóval lévén Októberfeszt, mindenféle bajor kolbászkákat lehetett kapni. Azután piacon jártomban vettem még hozzá egyéb - kifejezetten grillezésre ajánlott - kolbászokat is.

Vendégeket vártunk, amihez az Ököruszály leves már elkészült, de a kolbászhoz kell valami körítés is. Lehetõleg könnyû! Ámde már napok óta felbukkan a gondolataimban a Northumberlandből származó Pan Haggerty, az angolok olcsó rakott krumplija.

A webet böngészve újabb változatokért, a BBC-n találtam a legfontosabb megjegyzést: remekül passzol a sült kolbászhoz!

A napokban belefutottam egy sajtba az ábécében. Füstölt tortasajt, hirdette a magyar nyelvű címke. Kétezer forintért adták kilóját, kíváncsiságból vettem egy darabkát. Az eredeti nevét azért gyorsan felvéstem a telefonba, hogy itthon rá tudjak keresni. Volt is rá találat, de sokra nem mentem vele, nem beszélek lengyelül.

Kép innen.

Tudom, hogy már mindenkinek a fülén jön ki a csili, de ez a poszt most nem is a csilirõl szól, hanem inkább egy "majdnem pulled pork" megvalósításáról. A pulled pork lényege, hogy a lassú készítés alatt oly puhára fõ a disznóhús, hogy villával szét lehet cincálni. Ez az elkészítési mód alapvetõen a klasszikus BBQ: alacsony hõmérsékleten sok füsttel, és nagyon sokáig.

A madarasban találkoztam egy megdöbbentõen márványos csontos sertéstarja darabbal, amit azonnal haza is hoztam. Az biztos, hogy ezt lassan fogom megsütni, ez megtartja a szaftosságát a márványosságnak. Beraktam a hûtõbe, hogy majd bepácolom.

Egyet már posztoltam Váncsa mester nyomdokain, de ez más. Egyszerû, és nagyszerû - könnyen elkészíthetõ és nem szezonális.

Mivel ritkán veszünk pár palacsinta elkészítéséhez friss spenótot, megoldható a hûtõipar közremûködésével. Van olyan jó, mint a zöldborsó :)

Vidékre utaztam két egymást követő nap. Megnéztem az étlapot, mi lesz arrafelé az ebéd. Nem volt szerencsém vele, minden listás volt. Ki kellett hát valamit találni, ami két napig is viszonylag friss marad, szeretem is, és belefér a diétámba. Rövid töprengés után egy sós, kelt tésztás zöldségtekercs mellett döntöttem. Hogy a tészta ne száradjon ki olyan hamar, főtt krumplit kevertem bele. Az eredmény végül buktára hasonlított a legjobban, ezért így neveztem el.

Évek óta sütöm a saját termesztésû paradicsomot, amit azután bámulatos sebességgel fogyasztunk el a kamrából. A gyerekek is szívesen visznek egy-egy üveggel egy jó kis spagettihez vagy akár pizzára. Fõleg Ökörszív paradicsomot termesztek, de mindig van két sor Lucullus (San Marzano) is, amit általában szósznak fõzök meg. Most viszont került 4 elegáns csatosüveg, amit jó lesz elajándékozni. Ezzel egyben megkíméllek benneteket további paradicsomsütésektől, pedig 200+ fénykép dokumentálja az idei 59 kiló befőzésétsütését.

Kevés lett idén ez a paradicsom, tán 4 kiló jött még csak le róla, az meg nem elég egy tepsire se, ezért szedtem hozzá néhány Brutus (másnéven Paraszt) paradicsomot (50-70 dkg/darab), hogy megteljen a tepsi is. Az inox tepsimbe 7 kg fér, a legnagyobb jénaiba sikerült 10 kilót beletenni. Ez a sütős módszer nagyon helytakarékos módja a paradicsom eltevésének: 7 kiló paradicsom megsütve elfér 2 literben! Ezen kívül a paradicsom is egészségesebb eledel lesz, ha megfőzzük.

A csodahüttõt kértem meg, hogy segítsen valami ebéd ötlettel. Még soha nem okozott csalódást, ahogy most is rámmosolygott egy kis kétszemélyes oldalas. Rég ettünk oldalast, legyen az az ebéd.

Most, hogy az összes csilibokor ontja a paprikákat, valami csilis dolgot kell készíteni. Ebben vagy a mexikói, vagy a thai konyha segíthet. Az utóbbihoz folyamodtam a Google segítségével. Kerestem "thai chili pork rib recipes" kifejezést, amire persze többezer találat érkezett, de csak az elsõ tizet olvastam végig. Ezekbõl állítottam össze a saját receptemet.

Egészen pontosan rántott, de sütni azt is kell. Az azonos című film kapcsán többször eljátszottam a gondolattal, hogy ki kellene próbálni. Tavaly lerohadt a paradicsom, idén azonban az augusztusi esők után rengeteg termést hozott. Ezek be is értek jobbára, nyakló nélkül ettem, fél kiló majd' mindennap lecsúszott. Megjött aztán a hideg idő, nem akart érni, a hernyók is rátaláltak, én is ráuntam már kicsit, lementem hát a kertbe, és lecsipegettem párat a szebbjéből.
Az Internet tele van receptekkel, de valahogy egy sem volt ínyemre. Elolvastam párat, aztán kidolgoztam a saját változatomat.

Beváltom a csilipaprikakrémekre vonatkozó fenyegetésemet. Leszüreteltem mind a két Thai Bird Eye csilibokromat. Ez egy igencsak csipõs kis paprika, mintegy 80000-150000 az SHU értéke! Nem igazán való zsíroskenyérre karikázva ... Ugyanezzel a lendülettel egy nagyobb marék pirosló Habanerot is leszedtem, hogy segítsek a madárnak a csípésben...

Mivel elég erõs lett, kiérdemelte az egykoponyás méregjelzést.

Manapság már nem kapni ökörfarkat, mert ökör is alig van. Annak farka persze vastagabb, több a hús rajta, de én csak egy kisebb marhát lõttem a Fény piacon. Úgyis vendégek jönnek vasárnap, jó lesz levesnek. (Az elõzõ marhahúsleves úgy eltûnt, mintha nem is fõztem volna).

Majd mindenki úgy készíti, ahogy én az igazán erõs húslevest, így azután nyugodtan láttam hozzá, abban már van gyakorlatom.

Apúúúú kezdõdik!!!!

Vagyis nekilátok a különféle csilikrémek/paszták sorozatának posztolásához. (A chipotle nem tartozik a szokásos csilipaprikakrémek táborába). Idõsek elõbb is abbahagyhatják ...

Mármint az olvasást :)

A családban és az ismerõsök közt eddig ez a csilifajta viszi a pálmát. Beérett belõle másfél kiló - annyival már érdemes nekikezdeni. Találtam habanerot is, gondoltam adok hozzá még egy kis csípést.

Vagy, ahogy a kedves kollégák gyorsan elkeresztelték: japcsi. Voltaképpen pirított zöldségek üvegtésztával. A kimchi készítése kapcsán bukkantam a koreai-amerikai leányzó Youtube csatornájára, ott láttam meg ezt az ételt. (A kimchi mellesleg csúfos kudarc volt, olyannyira, hogy még a procedúra közben készített fotókat is töröltem, nehogy valaki meggyőzzön, hogy írjak belőle posztot.) Tetszett a dolog, passzolt is az étrendembe, megfőztem. Az alapanyagok egy részével akadt ugyan némi gond, de végül is megoldottam. Szerencsére a kínai kapcsolat számos alapanyagot szállít.

Belefutottam a madarasban fiatal ördögszekér gombába. Errõl a gombáról már meséltem is, ezért gyorsan vettem a fiúnak egy kis adagot. Itt volt a kicsilyány ebédre, de elfelejtettem odaadni neki a gombát, hogy továbbítsa. Így azután gyorsan reggelit készítettem belõle magamnak.

Nem ám olyan egyszerût! Érik a Guajillo paprikám, nomeg a Habanero is. Ezenkívül már a negyedik rekeszt kell elõvenni a diónak. A kispiacon is voltunk szombaton, hoztunk friss tojást, kolozsvári szalonnát. Gondoltam, hogy valami extrát készítek a friss termésbõl és fûszerekbõl.

Meg diós és citromos, hogy egészen pontos legyek, csak nem akartam olyan hosszú címet biggyeszteni elé.
Rengeteg téli körte termett idén, két ládával szedtem. Kitettem az erkélyre, az a leghűvösebb hely nálam. Hűvös ide, a körte lassacskán romlásnak indult. Elég sokról kiderült, hogy bizony férges, és a fán még tartotta magát, de a ládában elkezdtek rothadni. Hiába, a biogazdálkodásnak is megvannak a maga hátrányai. Hordtam belőle munkába, a délután fél hármas korgás ellen, kétszer volt körteleves is, de nem győztem a tempót. Nem volt mese, kellett valami mást is készíteni belőle, ami akár ebédre is jó. Körtéből még nem sütöttem süteményt, de úgy gondoltam, ha almából lehet pitét készíteni, körtéből miért ne lehetne? Sütöttem tehát körtés pitét. A tészta receptjét Margit néni süteményes könyvéből vettem, az almás lepény tésztáját igazítottam kicsit hozzá ehhez az ételhez.

Igen, tudom, el van durva az egész. De, végül is finom lett, és a bejegyzés, ha másnak nem is, tanulságnak mindenképpen jó lesz.