Blogkocsma

Egyik hipermarketünk akciósan 560 Ft-ért árult egy liter tejszínt. 1 litert biztos venni kell, mert én úgy innám, mint mások a vizet és még meg sem hajt, nem úgy mint a tej. Sohasem készítettem vajat, de nagyon sokat eszem, igy rövid fejszámolás és a vaj árak ellenőrzése arra következtetésre juttatott, hogy nem veszthetek a dolgon - csak nem lesz rosszabb, mint a legolcsóbb akciós vaj. Előnye volt még a tejszínnek, hogy igen közeli volt a lejárat ideje, vagyis már biztosan elkezdtek a zsírmolekulák összeállni UHT ide vagy oda.

Mitzi von Küche emlegette valamikor és ez eszembe is jutott, hogy miért ne köpüljünk PET palackban? Steril, tökéletes a formája a köpüléshez és mindíg van belőle itthon egy raklapnyi. Elökaptam hát egy másfél literes flakont, kiöblítettem (minek - viz volt benne előtte is - dehát a szokás hatalma nagy úr) és bele az 1 liter tejszínt.

Amíg itt kommentelgettem, ráztam jobbal majd ballal, majd kétkézzel. Aztán letettem, kommenteltem és folytattam a rázogatást.

Vagy 20 perc múlva elkezdtem pánikolni: nem sokáig tudom már rázni, fájnak az izmaim.

Gyorsan le is tettem, segítségért kommenteltem, majd lefotóztam - hátha poszt lesz belőle. Furcsa jéghegyet láttam a flakkon felső részén!

Akkor ez működik!

Heuréka mondhatnám, ha görög lennék ...

Betettem a hütőbe kettős céllal:

Mindkét karom fáj (nem szokta az értelmiségi a szántást)

A hideg zsírmolekulák talán könnyebben összeragadnak - ami még a tejszínben van.

Ezen a képen is látszik már a vaj kicsapódása.

Folytattam a céltalan traccsolást, megbántottam valakit, akit nagyon kedvelek - de remélem, sikerült kiengesztelnem.

A tejszín meg csak adta le a hőt szép lassan.

A türelem nem a legerősebb oldalam.

Ismét ki a flakont a hűtőből és kezdetétt vette egy újabb rázó szeánsz.

Immáron rövidebb, merthogy nagyon vizes volt már a folyékony része - abból már több van nem fog kicsapódni!

Elő a konyhai ollót, leszúrjuk a bestiát - ha már ennyit kínzott:

Ez bizony vajnak látszó tárgy. Sok kisebb rögből áll össze:

Akkor most ki kell belőle valahogy szedni a bennszorult tejet.

Sokat kavargatva/kenegetve sikerült elég sokat kiszabadítani belőle.

A többit meg benne hagyom, lesz ami lesz. Daró javasolta, hogy sós vízzel mossam meg (gondolom, hogy az esetleges tej fehérjék, amik a levegővel érintkeznének, ne romoljanak meg), formázzam és hűtsem.

Azt nem álltam meg, hogy egy kis vajaskenyeret ne kóstoljak meg.

Miután készrejelentettem, ment a mérlegre kíváncsiságomat kielégítendő:

Jó a kihozatali arány - nagyjából amennyit gondoltam. A vaj kb 85%-os lehet a 30%-os tejszínböl kiindulva és valamennyi kis veszteséggel számolva.

Egy kis magyarázat, miért is működik ez az eljárás.

Elsősorban a régi tejszínben már megindult a tejzsír kicsapódása ami nagyban elősegíti a többi molekula hozzákötődését.

A szobahőmérséklet kissé folyósan hagyja a zsírgöböket, így azok közül könnyebben távozik a felesleges folyadék.

A kézzel való köpülés fontos tulajdonsága, hogy nem azonos frekvenciás rezgés. Az egyenetlen mozgatás sok örvényt képez, amitől helyi centrifugális erők alakulnak ki szintúgy segítve a molekulák találkozását, illetve összetapadását - nagyobb energiájuk révén könnyebben tolják félre a vízmolekulákat. A jó laboratóriumi rázó-keverők is vegyes frekvenciákon üzemelnek.

A PET palack formája, ami az igazi trükk: Az ásványvizes palackok felső harmadában van egy szűkület, hogy az amúgy roppant vékony és gyenge palackot meg lehessen fogni egy kézzel. Ez a beszűkített felső harmad bizony üti-vágja-töri a zsírrögöket, mintha a köpülőfával veregetnénk a vajat - ezzel is kiszorítva közülük a vizet. A dolog sokkal kevésbé működik a relatíve egyenes kólás vagy traubis palackokkal.

Az íze pedig fenséges!

Ha hozzájutsz olcsó leértékelt tejszínhez és szereted a finom édes vajat, próbáld ki tenmagad.

Vendégposzt - gyvy

Kérdés: Úgy hallottam, hogy az aerobikus testedzés meghosszabíthatja az ember életét, igaz ez?

Válasz: Az ember szíve nem dobog örökké. Ne pazarolja testedzésre a szívét! Idővel minden elhasználódik. Ha felgyorsítja a szívdobogását, attól nem fog tovább élni; ez olyan, mintha azt állítanánk, hogy meghosszabíthatjuk a kocsink életét azzal, hogy száguldozunk vele! Sokáig akar élni? Akkor szunyókáljon gyakrabban!

K: Egyek kevesebb húst, és több zöldséget, gyümölcsöt?

V: Meg kell értenie a logisztikát. Mit eszik a tehén? Szénát és kukoricát. És mik ezek? Zöldségek. Igy a steak nem más, mint egy nagyon effektív mechanizmus arra, hogy zöldségek kerüljenek a szervezetbe. Gabonafélékre van szüksége? Egyen csirkét. A marhahús kitűnő forrása a mezei fűnek. És egy sertésszeletben megtalálható a javasolt napi zöldségmennyiség 100%-a.

K: Csökkentsem az alkoholfogyasztásomat?

V: Dehogyis. A bor gyümölcsből készül. A brandy az desztillált bor, ami azt jelenti, hogy kivonják belőle a vizet, így még töményebb formában juthatunk gyümölcshöz. A sör pedig gabonából készül.

K: Hogyan számitjuk ki a testzsír-százalékot?

V: Nos, ha egy teste van, és zsíros, akkor 1:1  Ha két teste van és zsíros, akkor 2:1 és így tovább....

K: Mik az előnyei a rendszeres testedzésnek?

V: Egy előnye sincs. Az én filozófiám: Az a jó, ha nincs fájdalom!

K: Az olajban sült ételek károsak?

V: NEM FIGYEL RÁM!!! .... Manapság növényi olajban szoktak sütni. Hogy lehetne az káros, hogy még több zöldséghez jutunk ezáltal?

K: Felülésekkel meg lehet szabadulnunk az úszógumitól?

V: Biztos, hogy nem! Amikor igénybevesz egy izmot, az nagyobb lesz. Akkor kell felüléseket csinálnia, ha nagyobb hasat akar!

K: A csokoládé káros?

V: Megőrült? HELLO!!! Kakaóbab! Az is zöldség!!!

K: Az úszástól jó alakja lesz az embernek?

A: Ha az úszás jót tesz az alaknak, akkor magyarázza meg nekem a bálnákat.

K: Fontos, hogy az ember formába hozza magát?

V: Hé!  A "kerek" is egy forma!

Remélem, ezzel tisztáztuk az összes étkezéssel és testedzéssel kapcsolatos félreértéseket.

És ne felejtse el:

Az élet NE egy sír felé vezető biztonságos út legyen, hanem bukfencezzünk végig egy üveg borral az egyik kézben, egy csokival a másik kézben, és közben ordítsuk: Micsoda buli volt!!!

ÉS......

Azoknak, akik állandóan amiatt aggódnak, hogy mit egyenek, itt az összefüggés a táplálkozás és az egészség között. Megkönnyebbülés végre megtudni az igazat a sok téveszme olvasása után:

1. A japánok nagyon kevés zsírt fogyasztanak, és kevesebb náluk a szívinfarktus, mint a magyaroknál.

2. A mexikóiak nagyon zsírosan étkeznek, és kevesebb náluk a szívinfarktus, mint a magyaroknál.

3. A kínaiak nagyon kevés vörösbort fogyasztanak, és kevesebb náluk a szívinfarktus, mint a magyaroknál.

4. Az olaszok sok vörösbort isznak, és kevesebb náluk a szívinfarktus, mint a magyaroknál.  

5. A németek sok sört isznak, sok kolbászt esznek, és kevesebb náluk a szívinfarktus, mint a magyaroknál.

Mi ebből a tanulság?

Egyél, igyál azt és annyit, amennyi jól esik. Amiatt fogsz meghalni, hogy magyarul beszélsz..........

Vendégposzt - Mitzi von Küche

Andalúzia egyenlő Dél-Spanyolországgal, a Földközi-tengertől az Atlanti-óceánig, talán a legtöbb „turisztikai” érdekességgel. Most nem a kötelező látnivalókkal foglalkoznék, mint Sevilla, Granada, Cordoba, stb., hanem egy olyan vidékkel, ahol külföldi elvétve fordul meg (főleg a nehézkesebb megközelítés miatt).

A nyugati Cádiz tartomány partjait az Atlanti óceán mossa (egyedül Spanyolországban – fentebb már Portugália), az ország legszebb apróhomokos tengerpartját találjuk itt, ez a Costa de la Luz, a fény partja.

Az ősi Cádiz lakói a heves vérű gaditánók - régen tengerészek, ma halászok vagy flamenco-művészek - büszkék városukra, amely egy hosszú nyélen elhelyezkedő csészealjat formáz – tacita de plata-nak (ezüstcsészécske) hívják. Izolált elhelyezkedése miatt sok régi ház megmaradt: városfalak, erődtornyok, kapuk védik a kerek óváros szép, virágos, fás tereit. Jó itt andalogni.

Az óváros régi házainak jellegzetessége a kilátótorony (mirador): innen szemlélték az óceánt, várva vissza hajóikat az Indiákról

Az új székesegyház hatalmas aranysárga kupolája az óceánparton is messziről látszik

Cádiz tartományban található a sherry-háromszög: a névadó Jerez de le Frontera (ejtsd: Herez), Sanluca de Barrameda és a Puerto de Santamaria kikötőváros közötti terület. Itt minden a sherryről szól, a pincékben és az üzletekben megszámlálhatatlan fajta kapható a száraztól az édesig, a fanyartól az illatosig, a szalmasárgától a rőtbarnáig terjedő színárnyalatokban. Komoly kóstolás után egyet kellett értenünk a helyiek szakvéleményével: a Manzanilla lett a befutó (illatos ,száraz aperitív).

Jellegzetes ételük a Pescaito frito: fritírozott /magas hőn, bő olajban hirtelen sütött/ többféle ropogós apróbb hal, amely például a Flores nevű népszerű intézményben frissen és olcsón fogyasztható vagy zacskóban elvihető. Mivel főleg spanyolok üdülnek errefelé, az árak meglepően jók (viszont hotel is kevés van).  Az asztalra elsőnek mindig egy tálka fűszeres olajbogyó kerül és az ételeket tinto de verano-val (nyári bor, vörösbor-fröccs) vagy tinto con limon-nal öblítik le. Ez utóbbitól idegenkedtem, mert vörösbor és szénsavas citromos üdítő keveréke, de a nagy forróságban bizony jólesett – a helyiekre mindig érdemes hallgatni.

A Flores kirakatában a frissen sütött finomságok

A part mellett kelet felé andalogva, Gibraltártól keletre terül el a hegyek karéjában Andalúzia nagy kikötővárosa, Malaga. Ezt a nevet mindnyájan ismerjük az édes nehéz desszertborokról, amelyek gazdag választékban kóstolhatók a helyi bodegákban. Ide már özönlenek a turisták egész évben, a remek hőmérséklet és a látnivalók (no meg a közvetlen repülőjáratok) miatt. Malaga híres katedrálisa, a Manquita (félkarú – csak egy tornya épült fel), a Picasso és Thyssen múzeumok, a római és mór romok, a világítótornyos tengerparti sétány csábítja a látogatókat.

Ennek megfelelően az éttermek is alkalmazkodtak a külföldi vendégekhez, némi utánajárást igényel autentikus helyek találása. Ott, ahol Fritura malaguena-t lehet enni (sült apró tengeri mindenfélék), a tetején chanquete (nagyon vékony szálacska-halacskák ropogósra sütve), chipirones (bébi tintahal), stb. Szeretik ropogtatni a berenjenas-t (vékony padlizsánszeletek lisztezve, hirtelen sütve), a helyiek mézzel leöntve eszik. Nemes halak ritkábban kerülnek az asztalra (lubina, besugo, dorada), vajban sütve. Jellegzetesek a Malaga környéki tengerparton a chiringito-k: az apró éttermecskék jellegzetessége, hogy előttük csónakban sütik faszén fölött a halakat, látványosságul is szolgálva.

Malaga egyik jellegzetes desszertje csak Mindenszentek környékén kapható: Huesos de Santo (a szentek csontjai): kissé morbid nevű marcipános finomság. Ha ekkoriban járunk a városban, minden sarkon friss pörkölt mandulát árulnak (ez még mór hagyomány lehet).

Esténként jólesett egy csésze forró csokoládé az erkélyes cukrászdában, innen nézegettük a kivilágított utcákat

Kis dobozkákban kapható a malagaszőlőből aszalt nagy szemű mazsola (sajnos, magot tartalmaz). A sok finomságot leöblítheti az ember egy pohárka Lacrima Christi-vel, ami talán a legfinomabb malagabor. A zamata sokáig a szánkban marad és még odahaza is nosztalgiázhatunk a világ eme szép szeglete, a mediterrán ember egészséges életmódja, nyíltszívűsége és életvidámsága felett.

Újra feltúrtam a mélyhűtőt, mit találok benne. Csoda volna, ha semmit sem találnék, és mint tudjuk, csodák pedig nincsenek.

Fiam jelentkezett, hogy kijönne hétfőn, és megegyeztünk, legyen fasírt. Így azután céltudatosan kerestem - és találtam is alapanyagot. A felvágottasban is volt valamennyi elfekvő sonka/tartja meg sajt is, viszont nem tudtam mennyi tojás van itthon, így a főtt tojásos bélés kiesett a listámról. Már minden össze volt készítve, amikor lemondta a látogatást a fiú az esőre hivatkozva ...

Összetevők:

• 1 kg vegyes darált hús
• 1 nagy fej apróra kockázott hagyma
• 2 tojás
• 12 dkg kockára vágott kenyér szeletek, mert zsemle nem volt. Én a héját nem teszem bele.
• 15 dkg vékonyra szelt sajt. Trappista, óvári, bármi ami szépen olvad. Karaván lett volna az igazi a füstös íze miatt, de az nem volt itthon. (Lehet fújozni!)
• 1,5 dl tej a kenyér áztatásához.
• Fűszerek: só, bors, majoranna, őrölt paprika, csili pehely, meg amit gondolsz (csombor jó lett volna, de még csak 3 cm-esek a növénykék)
• 3 gerezd reszelt vagy préselt fokhagyma (a képről lemaradt)
• 4 nagy krumpli.
• 2 ek zsiradék (nekem most csak csirkezsír volt itthon, olajat meg nem akartam használni)

Elsőnek a zsíron megpirítottam a hagymát. Mikor már piros volt, beletettem a fokhagymát is. Nem dinsztöltem, hanem pirítottam! Ilyenre:

Amikor ilyen szépen megpirul a hagyma, csudás édes íz és selymes illat kapcsolódik hozzá. Amíg a hagyma pirulgat, meglocsoltam a kenyérkockákat a tejjel és alaposan összekevertem. Béraktam a keverőtálamba a darált húsokat, a két tojást, a fűszereket és elkezdtem kidolgozni a masszát.

Mint a képről is látható, a pirított hagymát is beletettem. Nagyon alapos kevergetés következik, hogy minden szépen eloszoljon a fasírtban. A kenyérből én nem szoktam kinyomni a tejet, csak elmorzsázom úgy ahogy. Az a tapasztalatom, hogy a bennehagyott tej kicsit szaftosabbá teszi az ételt. YMMV. Keverés közben érdemes ellenőrizni, eléggé sós-e, mert sótlanul a fasírt igencsak szomorú eledel. Jól bekeverve szép pirosas tarkabarka húsmasszát kapunk:

Gyűlölöm az üvegtepsit (vagy bármilyen tepsit) elmosni. Először a sütőpapír fordult meg az agyamban, de azzal nincs sok tapasztalaton a húsfronton, így a választás egy széles és erős alufóliára esett. Ezt máig is az USA-ból hozom, mert ennek a speciális fóliának az egyik oldala tapadásmentes bevonattal van ellátva - semmi nem ég rá! Nem is tudom, itthon miért nem lehet még kapni. (Reynolds Release Heavy Duty Grill Foil - ez itt a reklám helye).

Egy centi körüli réteget tettem a tepsibe nagyjából a tervezett fasírt alakjában:

Erre rápakoltam egy réteg gépsonkát és reá egy réteg sajtot.

A tölteléket egy újabb 1 cm-es darálthús keverékkel takartam be. Ezt a módszert mindaddíg folytattam, amíg a sonkák el nem fogytak (jelen esetben 4 réteg volt):

Mint látható, nem végeztem igazán rendes munkát - itt/ott kilátszottak az alsóbb rétegek a húsból. Ettől persze akkor nem estem kétségbe ...

Szépen betetőztem a tortát a maradék hússal és oldalt is próbáltam valamennyire bevakolni az építményt. A végző simítást vizes kézzel adtam meg a tortának (bár talán zsíros-olajos bevonat jobb lenne, csak nem volt több zsír itthon):

A tepsit beraktam a sütőbe 200 fokra. 20 perc múlva kérdezte a feleségem, miért nem raktam bele krumplit, az nagyon finom a fasírt szaftjában sülve. Nem vagyok én semmi jónak elrontója! Meghámoztam a krumplikat és 6-8 hasábra vágtam őket. Alaposan megsóztam, majd bepakoltam a fennmaradó üres helyre.

Kb 75 percet sült összesen, amikor már nagyon éheztünk, így mehet a végső díszítés is. Persze a trehány rétegezésnek köszönhetően a sajt egy része kifolyt a tepsibe a krumpli közé:

A sajtbevonat és a krumpli is megpirult további 15 perc alatt.

Pünkösd van ezért ünnepi hangulatban igy tálaltam:

Tényleg szép lett, de már elmúlt 6 óra, ami után nekem nem szabad enni, így csak ezt a kis adagot tettem a tányéromra:

Úgy gondolom ilyen alkalmakkor ki lehet rúgni a hámból. Búcsúzóul:

Jó étvágyat hozzá!

Vendégposzt - süllőcske

Elébb egy birkalegelőt jártunk be. Anahitámmal csipegettük a fű közül a szekfűket, nem voltak a legszebbek, Ruzsán inkább napsütés volt. Kicsit szikkadtak , de ennél a gombánál az még nem baj, a mosásnál már kigömbölyödik. A juhászt elkaptam, birkavásárlás ügyben, ez is sínen van. A kétliternyi szekfűt még megtoldjuk némi gyógynövénnyel, zsálya, cickafark, miegymás.

A hatalmas legelőt komoly homoki erdők szegélyezik, a feketefenyők felé vesszük az irányt. Gyanúm beigazolódik, a gyér vékonyszálú fű között, mohás, fenyőtűs, tobozos talajon, aranyokker-meleg világosbarna kalapú citromszín aljú duci gombák nődögélnek. Fenyőtinóru, én baracknak nevezem, színei és igen finom, gyümölcsös illata miatt. Van szépen, mikorra kezdenénk unni az avar csipegetését a ragadós kalapokról, Anahitám egy bokros horpadásban őzlábgomba telepre lel. Ideális érési stádiumban vannak ezek a büszke szépek, két nagy kosárral telik.

Este szekfűgombalevest ettünk, de a mai tinóruebédet szeretném megosztani veletek.

A fenyőtinóruk nem tartoznak a sztárgombák közé, éppen ezért  szeretném rehabilitálni.  Ezt a gombát nem lehet hirtelen, roppanósra sütni, könnyen lágyul, mint nemzetsége legtöbb tagja. Szaftos ételben kell gondolkodni, lágyságához illeszkedő kontraszt mellett. Leginkább egy rusztikus, franciás stílusú készítést szoktam bedobni, gyors, egyszerű, finom.

A gomba ragadós kalapbőrét le kell húzni, ez egészen könnyű, egy-két mozdulattal megvan. Szalvétával tisztítjuk, mosni nem tanácsos. Szeleteljük. Ez itt 60-70 deka.

Finom kenyeret, bagettet, szép nagy kockákra vágunk, lehet tépkedni is, olyan 40 dekát.

Veszünk két serpenyőt, izzítjuk, elfelezünk 10-15 deka vajat, ha kezd picit barnulni, beletesszük egyikbe a gombát, amoda a könyírt. A gomba a legnagyobb hőfokon, a habzó vajjal elkevert kenyér kis lángon megy. A gomba sót, borsot, a piruló kockák sok szeletelt fokhagymát, vágott petrezselymet kapnak.

A tinórut ne süssük egészen zsírjára, mert a két tételt összekevervén, a forró, pirult kenyér magába szívja a szaftját és ez is a célunk. Különleges, roppanós, szaftos állagot, igazi, mély ízhullámokat fogunk elérni. A végén még adjunk neki petrezselymet, és savanyúsággal együk. Csak akkor készítsünk ilyet, ha jó előre gondoskodtunk elegendő rajnai rizlingről és társaságról. No, eszem még egy kistányérral.

Hozzávalók:

Egy szűzpecsenye kb. 50 dkg

3 dkg füstölt kenyérszalonna

2 evőkanál mustár

Olívaolaj

1 kávéskanál majoranna

1 kávéskanál gyömbérpor

1 késhegynyi szegfűbors

1 kávéskanál őrölt köménymag

1 kávéskanál őrölt feketebors

1 teáskanál őrölt borókabogyó

1 teáskanál őrölt koriandermag

2 gerezd fokhagyma

Só

A fűszerezés mindenki szabad választása, én ezzel a variációval készítettem. A salátához temérdek friss zöld fűszert adtam.

Elkészítés:

A szűzpecsenyét hosszában háromfelé vágjuk úgy, hogy az egyik vége egyben maradjon.

Ezután befonjuk, mint egy copfot, és megtűzdeljük vékony szalonnacsíkokkal.

A fűszereket összekeverjük a mustárral és annyi olívaolajjal, hogy krémes legyen, és bekenjük vele a húst. Egy éjszakát a hűtőszekrényben érleljük. FONTOS: ilyenkor nem szabad sózni!

Sütés előtt megsózzuk, és faszénparázson a legfelső állásra állított rostélyon megsütjük.

Készítünk egy gazdag zöldsalátát a kedvenc öntetünkkel. A hús felszeletelve falatnyi darabokra omlik, ezt azon forrón a tányérba halmozott salátára szedjük, és befaljuk.

Vendégposzt - Anica

A férjem csiszolt, glettelt, festett, én inaskodtam. Nem volt nagy meló, takarítottam a lecsöpögött festéket, úgyhogy közben simán belefért a főzés, tébláboltam kicsit, néha beleolvastam a kocsmablogba és azon filóztam, piskóta legyen-e vagy kelttészta, amivel megjutalmazom magunkat. Aztán eszembejutott.

14 lehettem, Viki húgom 10 múlt, készültünk nyaralni Földesre, a pár száz lelkes faluba, anyu nagybátyjáékhoz. Huszonpár kilométerre volt Ladánytól, kitaláltuk, hogy mi olyan nagylányok vagyunk, hogy ihaj, majd jól átmegyünk gyalog. Anyu valahogy megorrintotta a dolgot – mindig volt érzéke, hogy rájöjjön a sumákolásainkra – nem szólt egy szót sem, de kijött velünk a buszhoz és megvárta, míg felszállunk és megvesszük a buszjegyet. Meg is vettük, persze vissza is adtuk a sofőrnek, akkor még olyan jegy volt, amin nem látszott a vétel időpontja, lecuccoltuk a hátizsákot és bájosan integettünk anyánknak. Egészen Bárándig el is mentünk, ott leszálltunk, mert olyan még nem volt, hogy ha egy Karacs-lány a fejébe vesz valamit, az ne úgy legyen, hát még, ha kettő ugyanarra gondol.

Szóval leszálltunk és elindultunk. Szerencsére annyi eszünk volt, hogy ne a 4. főúton gyalog-galoppozzunk, mert már akkor is elég nagy kamionforgalom volt, úgyhogy az út szélétől kellő távolságban, majdnem a földúton bandukoltunk. Jó idő volt, kellemes nyári koradélután, elvihorásztunk menetelés közben, de azért egy idő után elkezdtük unni, ráadásul a megtett távolság és az eltelt idő alapján hamar rájöttünk, hogy bizony este lesz, mire Földesre érünk. Nagy szerencse, hogy mobiltelefonnak híre-hamva sem volt még, azóta már a rendőrök kerestek volna bennünket, ha anyánk le tudja csekkolni, hogy még nem értünk oda Lajos bácsiékhoz.

Szóval mentünk-mendegéltünk, mint a mesebeliek, amikor megállt egy motoros, aki úgy látszott, ismert bennünket, mert kérdezte, Lajos bácsiékhoz igyekszünk-e. Miután tisztáztuk, hogy ő kicsoda is, felajánlotta, elvisz bennünket, úgyhogy felpattantunk mögé mind a ketten. Nagy naivitásunkban meg sem fordult a fejünkben, hogy bármi baj érhet bennünket, speciel én azon imádkoztam, el ne hagyjon útközben leghátulról.

Emberi időben megérkeztünk, persze a két öregnek azt mondtuk, egy busszal később indultunk, mint terveztük, nekik meg eszükbe sem jutott, hogy esetleg nem úgy van a dolog.

Lajos bácsi és Zsófi néni már akkor hatvan körül jártak, gyerektelen parasztemberek voltak, úgyhogy minket mindig nagyon vártak. Volt, hogy csak úgy egy normál szombat délután átszaladtunk, de anyu sokszor akár hétköznap is elment hozzájuk, sütött-főzött nekik valamit, kiporszívózott (Lajos bácsi annyira utálta a masinát, hogy Zsófi néninek nem is engedte használni), beszélgetett velük.  Anyu testvérei évente-kétévente egyszer elmentek, körbeugráltatták magukat, felpakoltak jóféle gyümölcsből, házikosztból, disznóhúsból és hazamentek. Amikor Lajos bácsi haldoklott, anyám minden nap elment Újfaluba a kórházba és felrázta a párnákat, beadta a gyógyszert és tréfálkozott, mesélt. A kórterem előtt zokogott. De ez egy jóval későbbi történet.

A mi kis túrázásunk végén Zsófi néni csőrögéje volt az emlékezetes pont az I-n. Miután lepakoltunk, körbeadtak bennünket a szomszédok, Lajos bácsi megmutatta a Kincses Kalendáriumban a cikket, amit legutóbb olvasott, majd látszatra összevitatkoztak, Zsófi néni nekiállt csőrögét sütni.

Közben az öreg persze még motyogott, de ez nem volt komoly. Már gyerekként is tudtuk, hogy a „Basszon meg az .. , Zsófi, hülye vagy te Zsófi” valahogy a tartalma ellenére olyan szeretetteli, ahogyan kevesen tudják a másiknak még a legszebb szavakat is kimondani. Zsófi néni kárált mint egy tyúk, mondta a magáét mint a pereces, Lajos bácsi pedig a ház uraként eligazítást tartott neki. Egészen a csőröge kisüléséig. Akkor csend lett, mind a négyen majszoltuk a porcukros csőrögét, Lajos bácsi megtörölte a száját és csak annyit mondott: ez jó lett, Zsófi!

Az én csőrögém ha jó, ettől az emléktől lehet az, nem tudom úgy elkészíteni, hogy ne gondoljak rájuk, mélységes szeretettel.

A csőröge egyszerű édesség, szinte bármikor elkészíthető. 40 deka lisztbe 10 deka cukor, 1 vaníliáscukor, 1 csipetnyi só kell, én reszeltem bele egy kis fahéjat is, mert szeretem az ízét és az illatát. 10 deka olvasztott vajat, 5 tojássárgáját és 2 evőkanál tejfölt, meg egy evőkanál rumot tettem bele. A rumaroma nem ugyanaz, kell abba a rum.

Összegyúrtam, fél órát pihentettem hideg helyen (ez nálam a hűtő, más hideg hely nincs  lakásban), majd elnyújtottam vékonyra, derelyemetszővel rombuszokat, azok közepébe nyílást vágtam, amin az egyik sarkukat átfordítottam, aztán forró olajban kisütöttem.

Porcukorral megszórva az igazi, de csináltam egy kis sűrű csokiöntetet is, a gyerek kedvéért. Na jó, a magaméért is, imádom mártogatni a meleg csőrögét.

Süssetek csőrögét, fánkot, fonott kalácsot, kinek mi juttatja eszébe rég elment szeretteit, és süssétek a saját sütijeiteket, hogy valakinek egyszer ti jussatok eszébe egy finom pitéről vagy rácsos almásról.

Vendégposzt - gyvy

Rakott tészta

Az eredeti elképzelés bolognai spagetti volt, úgy, hogy a ragu kiegészítésre kerül némi gombával. Sajnos közelben lévő, megközelíthető erdő híján csak közönséges, piacon kapható csiperkével. Innen viszont jött a következő ötlet, akkor ne paradicsomos, hanem tejfölös legyen. Következzék a recept.

Kellékek:

500 gr darálthús (disznóból, vagy marha ízlés szerint)

3-4 nagyobb fej gomba

1 fej vöröshagyma

1 pohár tejföl

fokhagyma

petrezselyemzöld

pirospaprika (édes)

só

bors

1 csomag (500g) tészta

A darálthúst felrakom az apróra vágott, olajon megfuttatott vöröshagymára, az elején fűszerezem sóval, borssal, pirospaprikával. Vizet ilyenkor nem öntök alá, a gomba úgyis enged majd levet. Amíg fedő alatt rotyogott, összevágtam a gombát,  először vékony csíkokra, aztán azokat kb. félbe, nem túl kicsire. Kb. 20 perc után rátettem a gombát is a húsra. Ahogy a gomba is kiengedte a levét, megkóstoltam, ekkor került véglegesítésre a fűszerezés, és tettem bele a fokhagymát, és az apróra vágott petrezselymet. Pár pecig főtt tovább, ekkor nyakonöntöttem a tejföllel, a tejföl éppen csak egyet rottyant, elzártam alatta a tűzhelyt.

Mire mindez elkészült, a tészta is megfőtt. Egy megfelelő méretű jénai tál aljára ment egy adag tészta, utána mártás, majd ismét tészta, a tészta tetejére reszelt sajt. Kb. 20-25 perc sülés után levettem a jénai fedelét, és immár anélkül pirult még kb. 10 percig.

Kóstoláskor kiderült, hogy a fokhagyma-petrezselyem-gomba hármas a tejföllel együtt nagyon jó ízt ad. Olyannyira, 3 tányérral voltam kénytelen kóstolni, hogy biztos finom –e.

A végére még egy apró kiegészítés: mivel a tészta is elég jól felszívja a tejfölt, ekkora mennyiség minden további nélkül elbír még egy pohár tejföl.

Menet közben megszületett a következő rakott tészta ötlet is, mely szerint a darált húsra nem gomba, hanem friss spenót és jó sok fokhagyma kerül majd, és megy a sütőbe az előbbi forgatókönyv szerint.

Vörösborban – tárkonyban fürdetett négylábúak

A négylábúak ezúttal vaddisznó és marha voltak újkorukban.

A fürdetéshez kb. fele-fele arányban használtunk vaddisznó combot-gerincet, némi csontosat is természetesen, valamint marhalábszárat. Tulajdonképpen pörköltként indítjuk, némi zsíron, de ezúttal nem túl sok hagymán. Só, és bors mellett most inkább csak édespaprika került bele, csípős éppencsak. Ahogy főttek a húsok, némi vízzel felöntöttük, majd a vége felé, mikor már majdnem teljesen kész, került bele először a tárkony, majd öntöttük fel borral. 

Vendégposzt - Anica

Nos, a disznóvágásnak csak egy hátránya van: még nem találtunk olyan malacot, amibe mindössze tarját, oldalast és karajt szerelt volna bele gyárilag az Anyatermészet.

Karajra szükség van, mert azt még a nyammogós gyerek is megeszi, a rántotthús ugyanis az etalon, amit a lurkó négyéves korában este fél 9-kor még elkezd sütni egy Anya, hogy pár évvel később fejét a falba verje, amiért elkapatta a kölköt.

Nincs az a rántottszelet-mennyiség, amit egy tízéves ne tudna megenni, higgyétek el nekem, empirikus kutatási eredményekkel alá tudnám támasztani az állítást. Viszont ugyanezen mennyiség töredékénél elérjük azt a lélektani pillanatot, amikor a család ura könyörgő tekintettel sandít asszonyára, aki megértően veszi a jelzést és kitalálja, mit tálaljon. Úgy hogy a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon.

Lesz tehát gombával töltött karaj: zsiradékon apróra vágott hagymával, sóval-borssal fűszerezve párolt gomba jó kis duci halmokban kerül a husiba, utána már mehet a liszt-tojás-morzsa szentháromság áldása alá.

Más alkalommal a klasszikus sajttal töltött karajjal etetjük be a gyereket, ezt még beveszi a gyomra, nem úgy mint a következőt, ami pedig nálam befutó.

A Csáky-rostélyos mintájára tojásos lecsóval töltöm meg a karajt, aztán kétfelé ágazik az út, a döntés szabadságának illúzióját nyújtva: vagy a szokásos „húst megtölt-kettéhajt-paníroz-süt”, vagy a feltekert töltötthúst jénaiba sorakoztatom szorosan egymás mellé – ilyenkor én azért egy kis szalonnával végigrakom az alját, mi bajunk lehet tőle? – és megsütöm.

Az Ördög-szelet a gyerek másik nagy kedvence, ez egy jó fokhagymás, lisztbe-tejföllel dúsított tojásba forgatott, úgy megsütött szelet hús, aminél szintén az ipari mennyiséghez közelítő adagot falt már be, étteremben újabban ezt kéri. Mindig.

A Suba-szeletnek a férj nagy rajongója, jó kiadós, pasiétel. Natúr szelet, sonka, sajt, sonka, sajt, tükörtojás összesütve. Koleszterinszint-mérésre nem járunk, amíg igen, csak a baj volt vele.

A natúr-szeletet egy kanál fokhagymás-tejföllel, finoman pirospaprikával megszórva szeretem, de ritkán csinálom, mert nem bírnám abbahagyni az evést, ami vámpírok ellen biztosan hatásos lenne, de emberek közé nem annyira.

És amikor már mindezeken túlvagyunk, meg már a Dubarryn is, meg a velővel töltött húson, meg a sajttal, paradicsommal, lilahagymával rakott, grillezett húson és a kolbásszal töltött karajon is, akkor a következő adag karajt agyonszúrom, feldarabolom és különös kegyetlenséggel, hirtelen felindulásból, előre kitervelt módon gyrost csinálok belőle.

Ui: Szociális ügyekben tanácsadást vállalok,ugyanitt 3 zacskó karaj eladó, vagy halra, tengeri herkentyűre, esetleg nyúlra cserélhető.

A törpe ma este (05.22) 6-kor felsírt, hogy "Apaaa!!! Palacsintaaa!!!"

Mivel nem hagyom magam megvesztegetni - mint András a múltkor -, elkezdtem előkaparni az emlékeket a nemlétező szürkeállományom mélyéről:)

...és beugrott: a franciák sütnek valami lepényfélét palacsintatésztából, amit far (ejtsd: 'fár') néven neveznek!

Gyorsan megtúrtam a mélyfiókot és a hűtőt, össze is jött egy maradék zacsek liszt (35dkg), került hozzá cukker (20dkg), 5 tojás, 7dl házi, forralt tej. A lisztet és a cukrot egy tálba porcióztam, ráütöttem a tojásokat, majd kevergetés közben hozzáöntöttem a tejet. A művelet végén egy viszonylag sűrű palacsintatésztát kaptam, ezt 2 csomag vaníliás cukorral ízesítettem (az egyik csomag kiváltható egy rúd vanília kikapart belsejével, de ilyen növény most nem termett a fiókban:).

Egy közepes tepsit kivajaztam és 1,5-2cm vastagságban beleöntöttem a palacsintatésztát. Elméletileg most jönne a  rumba áztatott aszalt gyümölcs, vagy mazsola, de ez szintén nem volt fellelhető a telekhatárokon belül, ezért belekerült egy rúd fahéj kikapart belseje ( https://www.youtube.com/watch?v=9jK-NcRmVcw :)

A 180 fokra melegített sütőbe toltam a cuccot, kb. 30 percig sütöttem légkeverésen, majd úgy 2-3 percig színeztem a tetejét felső sütésen.

Mivel hiányoltam belőle a gyümölcsöt, ezért gyorsan 2 púpos evőkanál - Imre apó által már megénekelt - ribizlilekvárból, egy evőkanál cukorból és egy deci vízből öntetet/szirupot főztem hozzá.

És voilá:

No, ezt Anka úgy betermelte, hogy mire magamnak vágtam egy szeletet, már a hátam mögött állt, hogy: "Apa. Itt a tányérom, ne mosatlaníts!":-)

No, ott kezdődött az egész, hogy pár éve alapítottunk egy kis céget Romániában és elkezdtünk ott is gazdálkodni. Elég jó viszonyt ápolunk a helyiekkel, így aztán a két érintett település, Toboliu (Vizesgyán) és Cheresig (Körösszeg) polgármestere felkért minket egy helyi dzsemborin történő részvételre. A feladatunk a népség ellátása volt, így aztán három 50 kiló élősúlyú, 3-5 éves beerka lett áldozata a bulinak.

A péntek délutáni pakolás és a szombat reggeli logisztika és határátlépés után úgy 10 körül érkeztünk meg a vizesgyáni iskola udvarára, ahol a gyors terepszemle után előkerültek a bográcstartók, eszközök, üstök, alapanyagok, fűszerek és beindult a nagyüzem (meg kell említenem, hogy a helyi koporsókészítő cégtől kaptunk egy utánfutónyi tüzelőanyagot, de ez konkrétan a bárányokat a húsos ládában már nem igen érdekelte:)

A dolog pikantériája az volt, hogy 3-an főztünk (gyakorlatilag ugyanazokból az alapanyagokból) birkapaprikást/pörköltet és mindegyik különbözött a másikétól. A kommentelők/bloggerek eldönthetik, hogy kinek melyik a szimpatikus, álljon hát itten a 3 recept (figyeltem, nekem könnyű volt:):

ad1: No ez lenne Robi! Tudom, „Én a szamár előre!”, de mivel a minimalista, „sziki” stílust képviseltem, úgy gondolom ez a recept kell, hogy a legelső legyen:

-          25-30 kg birkahús

-          2 liter disznózsír

-          1,5 kg hagyma

-          30dkg porpaprika (perpill háziszőttes:)

-          3-4 evőkanál darált paprika

-          6-8 db egész, szárított fűszerpaprika

-          só, ízlés szerint

ad2: Ez volt a Sógor, ő már variált egy kicsit (nem hiába végezte Szolnokon az „iparművészetit”:). Ez már inkább pörkölt, mint paprikás:

-          25-30 kg birkahús

-          2 liter disznózsír

-          1,5 kg hagyma

-          3 üveg lecsó (házi, mi ketten főztük be, anyósom csak szemmel verte:)

-          20dkg porpaprika

-          5-6 evőkanál darált paprika

-          10g bors

-          1 tubus piros arany (csemege)

-          fél tubus piros arany (csípős)

-          4-5 db egész, szárított fűszerpaprika

-          1 fej fokhagyma

-          só

ad3: a Feri bácsi (üzlettárs). No ő furtai léttére rettyintett egy olyan igazi paprikást… Véleményem szerint kicsit túlspirázta, de döntsétek el ti:

-          25-30 kg birkahús

-          1,5 liter disznózsír

-          1 kg hagyma

-          5-10 paradicsom, apróra kockázva

-          5-10 tévépaprika apróra kockázva

-          20dkg porpaprika

-          1 tubus piros arany (csemege)

-          fél tubus gulyáskrém (no ekkor hagyta el a számat az első watafakk!)

-          1 zacskó (25g) bors

-          10-15g őrölt kömény (???)

-          3 db csöves, csípős paprika apróra kockázva

-          1 fej fokhagyma

-          só

Estére hazaérvén Sógorral azért kitárgyaltuk az esetet és arra a következtetésre jutottunk, hogy a szikinek volt birka íze, a lecsós lett olyan pörkölt féle, a Feri báét meg ippeg meg lehette volna főzni marhából is (birka íze konkrétan nem volt). Bár ez fogyott el legelőször, mert mint a képekből kiderül, üstben főtt, gázon, így előbb készült el és a plakátragasztó csajok/fiúk ebből halámoltak, mert indultak vissza Váradra.

Ps: a Sógoréból maradt valamennyi (a várt 200 ember helyett úgy 150 jött el csak), a hazaúton kiborult a bográcsból a futóra, így aztán a 3 kutya birkapaprikást vacsorázott:)

No nem olyan. Birsalma. Nem éppen aktuális? Háát... Meglátjuk.

A völgyben hajdan egy gyümölcsös volt, ahogy elhagyták, a nemes rész elpusztult, és a birs alany vette át az uralmat, valóságos dzsungelt alkotva. Nem az a gyermekfejnyi nemesített birskörte, elégé aprócska, de ízes és ingyen van. A város környéke érseki birtok volt, manapság is sok termő gyümölcsfa van a „senki földjén”, a muskotályos fehér szilvafáimat is egy ilyen helyről hoztam. Mikor eljön az ideje felkerekedem, és szedek egy jó hátizsákkal. (Idén ez a veszély nem fenyeget, a fagy elvitte az egészet.) Megmosom, negyedelem és kimagozom, a héját nem hámozom le, abban van a pektin, ami segít neki megszilárdulni. Nem főzöm, hanem párolóbetéttel ellátott nagy fazékban, kis vizet aláöntve, puhára párolom. Botmixerrel pépesítem, majd drótszitán áttöröm, hogy az esetleges kövecseket és héjdarabokat kiszedjem. Felteszem főni, hozzáadom a cukrot (úgy gondolomformán) és folyamatosan kevergetve nagyjából egy órán keresztül főzöm. Ekkor jön a trükk. A birsalma főzés közben elég hálátlan, ha az ember csak egy pillanatra abbahagyja a kevergetést, leég és szemközt köp. Nagyjából egy adagnyit jénaiba teszek, és a mikróban 750 watton, háromszor öt percig „sütöm”. A szünetekben átkeverem, mikor letelik az idő, a neki szánt formába teszem, és szellős helyen szikkasztom két hétig. Ha már eléggé szilárd, óvatosan kiveszem a formából és hűtőből származó rácsokon tovább szárítom, míg el nem kezd kristályosodni a cukor a szélein. Folpackba csomagolva, hűvös helyen évekig eláll. Nekem van még egy kis maradék a frigóban, három éves, és semmi baja. Aki szereti, tehet bele vágott diót, vagy egyéb finomságot is.

Tudom, borzalmasan energiaigényes eljárás, de nagyon hatékony, mire a második adag elkészül, az első teteje már kezd bőrösödni. Cserében a lekvár nem pöfög, nem köp pofán, nem ég le, magában pezseg, ha kicsit többet rakok bele, legfeljebb kifut.

Hogy miért van nekem három éves birsalmasajtom? Tavalyelőtt szilvából, tavaly pedig kajsziból készítettem sajtot. (Idén meg lehet hogy banánból lesz, ahogy az eső alakulgat mostanában.) A metódus nagyjából megegyezik, a megmosott gyümölcsöt kimagozom, párolással, hámozással (a gyümölcsök héja teljesen szétfő), turmixolással nem vacakolok. Cukorral összefőzöm (egy kicsit talán tovább kell főzni, mint a birset), aztán irány a mikró.

Ti miből csináltok/csinálnátok sajtot?

Teszek be még egy képet, had hígítsa egy kicsit az anyagot.

Naponta többször is képes vagyok világos, ésszerű, átlátható döntéseket hozni. Fölényes magabiztossággal. Ekkor olyan monalizai félmosoly jelenik meg az arcomon, de ez a bajusz miatt nemigen látszik.

Időnként azonban felborul a Rend, ami talán évszakfüggő, bolygó-együttállás-függő, mittudomén. De azt látom, hogy ilyenkor a farka csóválja a kutyát, a málna kergeti a macit, vagy gombhoz varrom a kabátot. Ez az! Gombhoz varrom a kabátot!

Télen például elképzelem,... na ezt hagyjuk is, mert ez most nyári történet lesz.

Szóval nyár van, tiszta erőből - hormonálisan én már ezt is így élem meg - figyelem a körülöttem zajló világot, szippantom befelé az illatokat, a női szexferomonokat, elgondolkodok azon, vajon ezt a szebbik nem hol bocsátja ki... Szóval élek, vegetálok, robotolok, egyszer csak megjelenik egy étel! képe: na, ezt ennék én!

Az a megdöbbentő, hogy ilyenkor, nyáridőben elsőre egyáltalán nem nagy csülkök, cubákok, hal posztumuszok, kisvarnyúk járnak az eszembe', hanem: saláták. Nem röhögtök tán? Nahát! Saláták, meg köretek. Persze nem vagyok én vega, a salátákra ilyenkor mindig köretként gondolok, például: "ehhh, egy kis spárga jöhetne valamivel". Vagy "hú, én most görögsalit vagyok éhes, valami kis husival". De a husira nem is gondolok komolyan, gyakran el is marad.

Ma meg hogy jártam? Benéztem a piacra, megláttam egy nagy halom burgonyát. (Nem pályázom a modorosblogra :)) Kolompír, dédanyám szerint. Gyönge újkrumpli - ahogy a Csodaréti Fenekeszegek szerzője mondaná. Sólyomként lecsaptam rá és elkezdtem olyan galambtojásnyi kis darabokat válogatni. Vittem is haza egy szakajtóra valót.

Miért? Mi hozta elő belőlem a ragadozót? Hát az, hogy bevillant: bazsalikomos krumplisaláta!  Úgy ám! Ennek a posztnak épp az adja az értelmét, hogy adok a kezetekbe egy receptet, menjetek, csináljátok, kóstoljátok, örvendezzetek! Felebarátim.

A vendégek megérkezése előtt 36 órával előbb lássunk neki - javallaná Toma. Menjünk ki a piacra, mosolygós néniknél, bácsiknál válogassunk ki jó sok újkrumplit. Néhány salátauborka is kell. A tejboltba is térjünk be, ott egy nagyobbacska joghurt legyen a zsákmány.  Merem remélni, hogy dió, fokhagyma, bazsalikom, bors van otthon, mert ha nem? Akkor vegyetek ilyeneket is.

Hazamegyünk, estefelé hozzákezdünk a főzéshez. Először a hozzávalókat összerendezzük, lefotózzuk (el is maradhat). Ezután a krumplit lesikáljuk, sós vízben feltesszük főzni. Párhuzamosan futó cselekményként a mozsárba dobunk 1-2 tk fekete borsot, kop-kop, kész. Teszünk hozzá egy marék diót (fenyőmag is, mogyoró, mandula is jó), azt is összezúzzuk. Ezután hozzáadunk egy gerezd fokhagymát, összedolgozzuk a szaporodó pépet. Megy még bele vagy 10-15 bazsalikomlevél, döb-düb. A masszát belekanalazzuk 4 dl joghurtba, összekeverjük, sózzuk. Esetleg egy kis fehérbors is mehet bele.

Az uborkát megmossuk, felkockázzuk. A krumpli hamar megfő, leöntjük a vizet, majd a nagyobbakat elfelezem, kirakom egy salátás tálba, hadd hűljön.

Amíg a krumpli hűl, írunk egy poszt vázlatot (el is maradhat). Az előkevert öntet meg pihenjen addig.

Amikor a krumpli hideg, összekeverjük az uborkával, ráöntjük az öntetet, óvatosan átkeverem. Lefotózzuk, de ez az esetek többségében el is maradhat. Betesszük a hűtőbe. Elégedetten pillantunk az óránkra, 24 óra múlva itt lesznek a vendégek!

Természetesen felbukkan egy kérdés, mi legyen ehhez a salátához? Mit bánom én a maguk étkezési szokásait, én nem mondom meg, hogy mihez mit egyenek! :) Készítsenek hozzá valami grillezett húst. Vagy rántott húst. Az biztos, hogy én most magában kívánom!

Szóval jó kis gomb. Sokféle kabát megy hozzá.

Vendégposzt - Anica

Miután napok óta hülyeséget hülyeségre halmozok, igazán nem vethető a szememre, hogy pont ebben, a főzésben nem tettem kivételt.  Először is, a gyerek megrendelte a meggylevest, mire közöltem, hogy alma, amivel borítékolhattam volna a szájhúzgálást, persze a meggynél meg az lett volna, hogy savanyú, úgyhogy mindegy.

Aztán következett, hogy – miután két napja harapok- reggel elküldtem a férjet egyrészt egy jó kerek hátsóba, másrészt a boltba, persze nem néztem meg, mi hiányzik a háztartásból, csak ami eszembe jutott, megrendeltem.

Nem baj, nekifogtam almát pucolni, jaj de jó az idő, kinn a teraszon. Az első leesett darabot elvitte az eb, aki végül úgy döntött, mégsem lesz vega, a másodikra már rá sem bagózott, az ment a kukába. Igen, megmoshattam volna, de tudjátok, ki fogja azt bogarászni, hogy őnagysága, Ugri kutya szőre rátapadt-e egy örök életre, vagy sikerült eltávolítani.

Citromos vízbe daraboltam az almát, ne barnuljon, majd kevés vízzel elkezdtem cukrot karamellizálni. Közben előkerestem a fahéjat, szegfűszeget – na ezt nem találtam meg, a kajának már nekifogtam, a férj nem volt otthon, úgyhogy szégyenszemre kimaradt –, gyömbért. Amikor már úgy gondoltam, hogy kellemesen mézesmázassá tettem a cukrot, hozzáadtam az almát, ráreszeltem fahéjat, kapott csipet sót, pici gyömbért, összeforgattam és kicsit pároltam az almán.

Ez volt az a lélektani pillanat, amikor nem bírtam megállni, hogy kicsit ne faxnizzak bele, mert ha már egy elbaltázott nap elbébetűzött reggelén találtam magam, legalább a levesből csináljak már valami jót.

Kikocogtam a múltkori grillpartira beüzemelt italhűtőhöz és kivettem az almapálinkát. Gondoltam én, mert utólag kiderült, hogy azt a Négyek Bandája még bevedelte, mikor a garázsban leittasodtak, Norbi barátunk hazafias nótákat énekelt, Pötyike nagyon vagány módon adta elő hogy milyen humorosan vitatkozott a rendőrrel részeg állapotában, a férj pedig valami hihetetlen törvénytelen módon nyerített az élménybeszámolót hallgatva. Én egyrészt hihetetlen módon káromkodtam, másrészt másnap reggel egyáltalán nem érdekeltek a részletek, így az almapálinka elpárolgása nem került tudomásomra, ártatlan vagyok, Tisztelt Bíróság!

Emiatt meg sem fordult a fejemben, hogy belekóstoljak, vagy beleszagoljak az üvegbe, fél kortynyit az almalevesbe öntöttem. A fél kortynyi nem úgy történt, hogy beleittam és a felét lenyeltem, hanem saccperkábé meghatározása akar lenni a nagyon-nagyon-nagyon minimális, szinte jelzésértékű  adagnak.

Közben tudatosult bennem, hogy egyrészt citrom sincs a hűtőben, másrészt reszelt citromhéj sem, viszont találtam egy citromaromát, amiről fogalmam sincs, mihez és milyen indíttatásból vehettem, de most kapóra jött. Meglocsoltam vele az almaleves-alapot és kevés vízzel felengedve főztem kis ideig. Tényleg nem kellett hozzá túl sok idő, hiszen a cukros-pálinkás előkészítés megtette a hatását. Egy lisztes-tejfölös-tejes habarással besűrítettem, összeforraltam és azt kell mondjam, régen csináltam ilyen finom almalevest.

Mondjuk az, hogy egy óra múlva a habarásból kicsapódtak a kis fehér szigetek, nem javított a kedvemen, de legalább utána a makarónitésztát szanaszét főztem, a bolognai-alap meg sós lett.

Remélem, Pinka-panka olvassa és sikerül megnyugtatnom: az a nap, amikor szétfőtt a nokedli, egy olyan nap volt…:-)

Gondoltam, hogy az újragondolás olyan népszerű manapság, hogy én is meggondoltam....

Az eredeti recept Mautner Zsófi blogjáról származik, de úgy éreztem tudnék valamit még hozzátenni. A zeller nagyon megosztó zöldség. Néhány évvel ezelőtt még engem is ki lehetett volna kergetni vele a világból. Ahogy múlnak az évek, az izlésvilágunk finomodik, és olyasmit is megeszünk, amit addíg látni sem bírtunk. (Már csak a főtt karalábé van a listámon!) Kedves ismerősöm liszt és egyéb dolgokra érzékeny, ezért ezt a receptet úgy állítottam össze, hogy ő is ehessen belőle. Igencsak megdícsérte :)

---

Belevalók: 1 zeller gumó (1/2-1 kg)- Egy szép nagy darab. Próbálj egy friss, kemény példány találni! 2 közepes méretű fehérrépa (legyen inkább gyökér) 2 közepes KÖRTE - igen, nem sajtóhiba, a körte lényeges! Egyes szakács iskolák almát használnak helyette, de ha a különbséget zongorázni tudnám ... 2 relatíve kis krumpli 1 apróra vágott közepes méretű vöröshagyma 5-8 dkg vaj (használhatsz oliva olajat is, de én a vaj ízét jobban szeretem) Most ezeket a fűszereket használtam (improvizálj - ez a leves sava-borsa - amúgy sem emlékszem soha, miből mennyit használtam, ez egy kivételes alkalom): 1 kis gerezd fokhagyma (tényleg kicsi!) 1 kk őrölt színes bors 1/4 kk szerecsendióvirág (nagyon erős illat és íz, módjával használd!) 1/4 kk őrölt szegfűbors 1 ek morzsolt bazsalikom, vagy ha van friss, akkor tépkedj össze pár levelet apróra 1 kk morzsolt, vagy két szál friss kakukkfű 1 kicsi ág rozmaring 1 marék frissen darált dió Kis csomó petrezselyem

Futtassd be a serpenyőt olajjal vagy a vajjal, hogy mindenütt zsíros legyen. Szeleteld fel a gyökeret, zellert, krumplit 3-4 mm vastag darabokra és teríts el egyenletesen a zsíros serpenyőben annyit, amennyi egy rétegben belefér. Szórd meg egy csipet sóval, és tégy egy pici cukrot is rá. Erős lángon barnítsd meg a szeleteket. Ismételd meg az előbbi procedúrát a maradék zöldséggel. Fontos, hogy kissé megbarnítsd a zöldségeket. A pirítás a cukorral kis karamellizált ízt visz a levesbe. Eközben adj 2 ek vajat-olajat egy 3 literes fazékba és dinszteld meg az apróra vágott hagymát, amig a zöldségeket barnítod a serpenyőben. A hagyma valószínüleg előbb lesz kész, mint a gyökérrel-zellerrel végzel, úgyhogy tedd a fazekat félre későbbre.

Mozsárban vagy mixerben zúzd össze a száraz fűszereket, majd add hozzá a diót és a fokhagymát is és keverd ki egy sűrű masszává.

Amikor a zöldségeket megbarnítottad, csak zúdítsd őket a dinsztelt hagymás fazékba egymás után. Legvégül a füszerpasztát is add hozzá.

Öntsd fel a fazekat 2-3 liter vizzel vagy ha van kéznél, akkor marhahús alaplével. Adj hozzá annyi sót, hogy kicsit még sótlannak érezd, de már majdnem jó. Forrald egy órát, vagy amig minden megpuhult a fazékban.

Botmixerrel vagy turmix géppel pürésitsd a levest. Szükség esetén tovább sürítheted egy tojás sárgája és/vagy tejszín hozzáadásával. Ebben a receptben szándékosan nincs egy szem liszt sem. Az alapsűrűséget a fött krumpli adja.

Ha elkészült, add az apróra metélt petrezselymet a leveshez, de azt már ne főzzed.   Jó étvágyat hozzá!

 

Régen volt, de ezt megörökítettem az utókor számára. Tekintettel arra, hogy ez volt az első, amit készítettem, a leírás jó lesz kezdőknek is, csak mindenki úgy módosítja, ahogyan neki tetszik. Persze az írás stílusa még nyomába sem érhet Poczok vagy Waka írásainak, de a káposzta jó volt úgy ahogy van. A képekre klikkelve egy új ablakban nagyobb felbontást is megnézhettek.

Összetevők: kb 12 liternyi ételhez és 36 töltelékhez. Elkészitési idő kb 3 óra, Főzési idő kb 4-5 óra.	2 kg savanyú káposzta (ha nagyon savanyú, öblitsük ki egy kis vizben) 30-35 savanyitott káposztalevél (nekem 4 kisebb csomagot adott a zöldséges) 1 szép birsalma, lemosva, felapritva, kimagozva Pörkölt: 50-70 dkg bőrős süldő (de tarja vagy lapocka is megfelel) pörköltnek 20 dkg apróra vágott és kisütött szalonna 4 fej hagyma,1 zöldpaprika es 1 paradicsom piros paprika 1 db füstölt első csülök (ha füstöltebben szeretjük, akkor lehet hátsó csülök is) Egész bors, babérlevél, borókabogyó a csülök főzőlevébe. Töltelék: 1,25 kg darált sertéshús (lehet fele marhából is) 10 dkg apróra kockázott szalonna 1 fej apróra vágott hagyma, dinsztelve a szalonnán só, bors, majoránna
	Készitsünk elö egy nagy lábast (lehetőleg olyat, amit be lehet tenni a sütőbe). A lábas fenekére helyezzünk rács formában 4-6 lehámozott meggyfa vesszöt, ami távoltartja a káposztát az edény fenekétől, igy nem ég oda (valamint egy kis külünleges zamatot ad a káposztának). Vékony rétegben szórjunk rá a savanyú káposztából, hogy egyenleteset lefedjük az edény alját.
	Készitsünk sűrű pörköltet a húsokból. Ne sajnáljuk belőle a bőrkét sem! Ez a pörkölt nyugodtan rotyoghat, amig mi a káposztával vagyunk elfoglalva. Ne nagyon sózzuk, a káposzta valószinüleg eléggé sós. Nem kell ekkora edény hozzá, de később bele kell, hogy férjen a csülök is. Amig a pörkölt rotyog, tegyük a füstölt csülköt kuktába, lehetőleg annyi vizzel, amennyi belefér, mert igy könnyebben tudjuk beállitani, mennyire legyen füstölt ize a kész ételnek, valamint a sótartalmat is egyszerübb lesz beállitani. A főző lébe tegyünk egész borsot, néhány babérlevelet, esetleg borókabogyót.
	Tegyük keverő tálba a darált húst, a dinsztelt hagymát, a tojásokat és a főtt rizst (ezt a csülök előtt 10 perccel el tudjuk a kuktában késziteni). Sózzuk, borsozzuk a keveréket (a káposzta levéből nem igazán vesz át sót!). Tehetünk bele egy kis majorannát is izesitésül. Van aki talál sütnivaló kolbászt otthon - egy szálnak a húsát kinyomjuk a bélből és hozzákeverjük a töltelékhez. Mennyei adalék!
	Alaposan kevejük össze, hogy az összetevők ne váljanak szét, és jól kezelhető masszát kapjunk. Rossz tapasztalatom szerint nem célszerü robot géppel keverni, túlságosan szétkeni a húst.
	Készitsük elő a savanyú fejes káposztát. (Egyes szakácsok szerint édes káposztával is lehet csinálni, de én nem mertem igy csalni)
	A nagyobb levelekből vágjuk ki az erét, és igy két levélhez jutunk. A levelek megtöltését kézben és deszkán is végezhetjük.
	Kézi módszer: Tenyerünkbe fektetjük a levelet, a puhább, vékonyabb részével felfelé. Egy adag darált húskeveréket helyezünk belé .
	Jobbról és balról is ráhajtjuk a levelet.
	Ezután a feslő, vékony levelet ráhajtjuk és óvatosan felcsavarjuk az alsó, vastagabb vége felé.
	Körülbelül igy néz ki, ha ügyesek voltunk.
	Ha a deszkán töltjük, akkor azzal az előnnyel is rendelkezünk, hogy mindkét kezünket tudjuk használni.
	Itt is először a széleket hajtjuk fel, amit a körbecsavart levél jól lezár, és a töltelék nem tud kicsúszni a levélből.
	Alaposan göngyöljük fel a levelet és tenyerünkbe véve nyomjuk ki az esetleg beleszorult levegőt (a kézben töltött módszernél ez természetes módon megtörténik, mert a tartó kezünk körbe veszi a tölteléket)
	A töltelékeket helyezzük a lábasba az első réteg káposzta fölé. Vegyük ki a kuktából a csülköt, apritsuk fel, a bőrkét kockázzuk össze, és keverjük bele a pörköltbe. A levét szürjük le a füszerektől egy edénybe. Ezt a müveletet kb. 30-50 perc után célszerü megtenni, amikor a csülök már puha.
	Igyekezzünk szorosan egymás mellé helyezni a töltelékeket, hogy főzés közben ne tudjanak szétcsuszkálni, valamint kifolyni (ha nem igazán sikerült a széleket lezárni).
	Szórjuk meg vékonyan káposztával a töltelék réteget. A közbülső káposzta rétegeket igyekezzünk minnél vékonyabbra szabni, hogy maradjon a tetejére is! A feldarabolt birsalmát is ebben a rétegben helyezzük el.
	Egyenletesen osszuk el a pörkölt felét a káposzta teljes felületén.
	Ismét egy vékony réteg kaposztát tegyünk a pörkolt réteg tetejére.
	Nekem ennyi maradt meg a pörköltből az első réteg után.
	Helyezzük az ujabb réteg tölteléket erre a káposzta rétegre. Nekem már csak ennyi levelem volt, igy nem tudtam a második réteget teljesen kitölteni, de itt is igyekezzünk azokat szorosan egymás mellé helyezni.
	Újabb káposzta réteg.
	A maradék pörkölt is. Ezt a rétegelést addig folytatjuk, amig a tölteléket mind beraktuk. Amennyiben maradt még a töltelék keverékből, akkor abból formáljunk kis gombócokat és óvatosan helyezzük el az utolsó pörkölt réteg szélére.
	Általában a töltelék fogy el először, ami a helyes eredmény, hiszen le is kell fedni az utolsó réteget. Nekem szerencsém volt a káposzta mennyiségével, mert maradt a tetejére is.
	Készitsünk egy adag piros rántást (én kicsit lehütöm a rántásos edényt, amikor a liszt megpirult, csak hozzákeverem a piros paprikát, majd hideg vizzel engedem fel - igy nem csomósodik meg). Öntsük fel a káposztát a fele csülöklével es annyi vizzel, hogy éppen ellepje. Keverjük bele a rántást is (óvatosan! a töltelékeket ne bántsuk!). Most megkóstolva eldönthető, hogy csülöklé vagy csak viz kerüljön még bele, mert a lének teljesen el kell lepnie a káposztát. A tüzhelyen felforraljuk, majd ha van türelmünk, akkor át lehet tenni a sütőbe kislángra (130 C), de a kislángon is rotyogtathatjuk. Kb 3-4 órát kell igy főzni.
Jó étvágyat!	A tálaláshoz tejfölt adjunk fel vele. A maradékot tegyük hűvös helyre (pince, kamra). Ügyeljünk, hogy Váncsa mester meg ne szagolja a rejtekhelyet! Több alkalommal is felmelegitendö fogyasztás előtt. Minnél többször forraljuk újra a kihült káposztát annál finomabb lesz az ize!

Szerelemgyerek. A hagyományos húsos tészta és a sonkás kocka törvénytelen származéka.

A sonkás kocka lehet a fiú, az adja hozzá a tejfölt. Kínomban ötlöttem ki, mikor hamar kellett, és sokat.

Hozzávalók 6-8 nagyétkű személyre:

• 1 kg darált sertéshús

• 75 dkg fodros kockatészta

• vöröshagyma

• fokhagyma

• lecsó, vagy TV paprika és házi paradicsomlé

• őrölt fekete bors

• őrölt köménymag

• pirospaprika

• fokhagyma

• csípős paprika

• 1 nagy pohár (kb. 450 g) tejföl

• zsír, vagy olaj

• só

Elkészítés. A zsiradékon megpárolom a hagymát, beleteszem a húst, és megpirítom. Mikor teljesen kifehéredett, megszórom a pirospaprikával, kevés vízzel felöntöm, majd beleteszem a zöldségeket és a fűszereket. Gyakori kevergetés mellett megpárolom a húst, ha szükséges, a vizet pótolom.

Mikor megpuhult, belekeverem a tejfölt, kicsit átforralom, és félreteszem. Nem baj, ha kicsit hosszú lesz a leve, a tészta sülés közben felveszi. Mind.

Kifőzöm a tésztát, és beleforgatom a húsos raguba, majd beleöntőm egy tepsibe, és elsimítom. Lehet rá sajtot reszelni, de szerintem így is elég tömény.

Előmelegített sütőben, kb. 200 fokon 40 percig sütöm.

Mikor kész, hagyom kicsit hűlni, de frissen így is nehéz szeletelni, igazából estére lesz kezelhető.

Ez anyai nagyapám szava járása volt, mikor nagy néha leült velünk, unokákkal snapszerozni.

De ez most nem az elérzékenyülés ideje.

Nem vagyok háborús gyerek, viszont évekig ettem menzán, ami mély nyomokat hagyott a világszemléletemben. Megutáltatta velem a tökfőzeléket, a paradicsomos káposztát, a tejberizst, a fasírtot és még seregnyi, amúgy normális ételt.

De ez most nem a menza szidásának ideje.

Tökfőzeléket sosem kértem születésnapomra. (Mondjuk, ezt ma sem teszem). A híg, áttetsző lisztízű lében úszkáló sápatag gilisztasereg látványa valami perverz tömeges öbölátúszó verseny rajtjára emlékeztetett, ha meg egy kis pörköltszaft is került rá, rögtön a normandiai partraszállás legborzalmasabb pillanatai jutottak róla eszembe.

De ez most nem a történelemóra ideje.

Korom előrehaladván ízlésem is változott, manapság már szívesen eszem néha tökfőzeléket. Pláne, ha magam főzöm magam tökét.

Ez most itt a tök ideje.

Múlt szombaton, a piacon, midőn elveszni látszottam a sóskifli-juhgomolya-füstölt tarja háromszög feneketlen mélységeiben, az egyik asztalon életvidám, simabőrű tököcskéket fedeztem fel, amelyek egy hasonlóképpen életvidám, ámde ráncos nyugdíjas házaspár tulajdonában kellették magukat. Rögvest meg is vásároltam egy szemrevaló példányt. Úgy simult a karomba, mint egy kölyök Brúszvilisz a kis kopasz fejével és hamiskás mosolyával.

Már csak egy kazalnyi friss kaprot dobtam a kosárba és rendben volt minden.

Otthon felaprítottam két nagy fej hagymát, egy gerezd fokhagymát pépesítettem és némi libazsíron máglyára küldtem őket egy lábosban. Amíg a hagymakockák sisteregve rohangásztak az inverz korcsolyapályán, legyalultam a tököt az asszony egyik „eredeti német minőség” tökgyaluján. Miután elállítottam a vérzést és bekötöztem ujjaimat, a tököt a megmetélt kaporral rádobtam hagymára és visszavettem a hőt. Amikor szívemnek kedves állagúra fonnyadt, kapott egy kis sót meg cukrot és néhány löketet a botmixerrel sűrítési célzattal. Én lisztet ilyen célzattal nem használok, nem habarok, rántást a számra nem veszek. Elég pirított lisztet zabáltam itt-ott az életem során, túl rövid már ahhoz, hogy elpocsékoljam.

A továbbiakban a tök kapott még kis kefirt (hogy pikáns legyen) sok tejfölt (hogy testes legyen) és némi tejszínt (hogy selymes legyen).

Pici utánsózás, és készen állt a pompás Tavaszi Mámor Tökfőzelék Lagúna, a tetején ringatózó kapor-medúzákkal színesítve.

Sosem szerettem a tökfőzeléket. Most sem a kedvencem, de ez nagyon finom lett. Szépnek nem volt szép, ezért letakartam félkilónyi fokhagymás sült tarjával, hogy ne is lássam. Talán ez is segített, de háromszor ettem belőle.

Istenkém, itt a tavasz, csúszik a tök!

Vendégposzt - anica inkognitóban

„A bánat, a bánat feltámad, és nem menekülhet el senki.

Jajj, de nehéz most boldognak lenni. Vasárnap

csak nyomom az ágyat, és nem nyújthat vigaszt már semmi,

túl gyenge vagyok, pedig erősnek kellene lenni,

túl gyenge vagyok, pedig erősnek kellene lenni.

Könnyek tengere, keserűség vize patakzik arcomon,

folyjon csak - sajnálom magam.

Engem nem érdekel, hogy mit akarsz tőlem,

egyedül maradtam, ne kérj belőlem már többet.

Úgy fáj! Hogyha kimondom, fáj, mert véresre sebzi a számat.

Úgy fáj! Hogyha magamban tartom, mert beteggé tesz már a bánat.”

https://www.youtube.com/watch?v=hphzI7Ubl1k&feature=related

És akkor, miközben együtt ordítottam a Vad Fruttikkal az elmúlt időszak minden elröhögött szomorúságát, elkezdett ömleni a könnyem. Pár perc múlva, mire felkockáztam a nagy fej hagymát, éreztem, a legjobb pillanat volt elkezdeni ezt a levest.

Szeretek hagymát pucolni, mert ilyenkor nem látszik, ha másért sírok. Elég sok hagymán induló ételt készítek ennek okán, viszont két étel között a családom is ritkán lát bömbölni, megtartom magamnak fájdalmaim jelentős részét. Vagy kiírom. Adott esetben összekötöttem a kellemetlent a hasznossal. Így legalább kaptok egy receptet, amit másnaposság ellen is nyugodtan bevethettek, jó gyógyírt jelent.

A bánatom oltárán feláldozott hagymát olajon megfuttatom feldarabolt sok sárgarépával, petrezselyemmel, temérdek gombával, kukoricával, majd liszttel megszórva kicsit pörkölök rajta. Szeretem ezt a részét a főzésnek, olyan Élet-illata van az ételnek ilyenkor, ami magadhoztérít, visszapofoz a valóságba, a répa édes illatáról eszedbejut, hogy azt a ki tudja, mennyi időt édesen kell megélni, mert ha odakap, nem biztos, hogy helyre tudod hozni. Bekúszik az orrodba a petrezselyem aromája, mosolyogva beleszippantasz, otthon-illat. Kicsi sava-borsát megkapja az étel, néha az „Ördög Fűszere, a delikát” is ízesít csipetnyit rajta. Tudod, hogy káros, tudod, hogy nem kéne, de nem lehet szabályosan élni minden pillanatban, mert felőröl.

A hús öröme áthatja felnőttlétünket, nem maradhat ki a levesből sem. Ahogyan, amit eszel, sokat elárul rólad. Jóízűen habzsoló ember láttán mosolyra húzódik a szád, még az emlék is kedves, bár nincs idő elmerengeni. Mehet a sertéscomb vagy tarja felkockázva a zöldség mellé, kicsit pirulnak együtt, keringőt járva a fazékban, kényszerű társbérlőkből ölelő szeretőkké válva végül.

Mikor a hús kifehéredett, kevés kakukkfüvet, bazsalikomot, vagy más illatos fűszert teszek bele, facsarok rá citromlevet, kevés vízzel felengedem, utánaízesítem, és míg fő, végiggondolom, hogy tulajdonképpen mi is az óriási baj,  ami megint arculcsapott, hiszen

https://www.youtube.com/watch?v=5lizUtII0Yg&feature=relmfu

Mire harmadjára meghallgatom, rájövök, hogy megint hagytam, hogy a stressz, a fáradtság és a talán túlzott érzékenység majdnem elvigyen a végpontig, ami a sírógörcsből sírógörcsbe tántorgással zárul. Persze, szigorúan kétszemközt.

Mire átértékelem magamban a dolgot, megfő a hús és a zöldség, felönthetem tejjel – és olykor egy kis plusz kalóriaként tejszínnel is – a levest, majd összeforralom. Jó sűrű, zöldséges-tejes-savanykás leves, megnyugtatja a testet és az elgyötört lelkeket.

Grízgombóc járna bele, juszt sem teszem, sikerélményt még nem adott és én kudarckerülő vagyok. Zsemlegombócot főzök inkább, arra szedem tányérba a zöldséges csodát.

Míg megterítek, rájövök, túlélésre születtem. Hogy honnan tudom? Onnan, hogy visszatért az életkedvem, mert ez az én dalom:

https://www.youtube.com/watch?v=ttVaRKd6Mbg

Meséltem anyámnak mit főzök, mert meg szoktuk vitatni a menüt. Különben is: tőle tanultam főzni! (Sütni nem, abban én vagyok a jani). Történt, hogy már napok óta körömpörkölt ehetnékem van. Nem vagyok várandós, de azért vannak ilyen napjaim... Kivadásztam a fagyasztóból két szép adag körmöt, mert a szomszédasszonyt is meg akarom vele örvendeztetni, hiszen legutóbb Ő főzőtt nekem körömpörköltet!

Még az akciós időkből való a köröm, amikor 99 Ft volt kilója (NEM - ez nem a múlt században volt - a zacskón ott a dátum!!!) Találtam némi csontnélküli tisztított csülköt is (hát nem fantasztikus egy varázsdoboz a mélyhűtő??), valamint egy nagy adag oldalast - az meg a feleségem bűne, aki felirat nélkül pakol a frigóba :(. Ez utóbbit nem terveztem bele eredetileg, de gondoltam egy jó oldalas is fínom, ad húst is a cupákhoz. Na azt már eldöntöttem, hogy ebből pörkölt lesz, de "minek nevezzelek" ?

Anyám szerint hívjam vegyes pörköltnek. Jó, legyen. Csak nem fogok egy anyával vitatkozni? Amúgy sem találtam jobb elnevezést az ételre.... Hasonló ételt, mintha láttam volna pincepörkölt néven, de még nem ettem.

Akkor lássuk a receptet:

• 2 kg tisztított, perzselt és aprított sertésköröm (elég jól meghatároztam?)
• 40 dkg csont nélküli csülök, viszont az összes bőrrel, ami volt neki.
• 2 kg sovány sertés oldalas (vannak csodák, amikor ilyet is kap az ember lánya) - a képről lemaradt.
• 5 nagy fej hagyma apróra vágva
• kb 15 dkg füstölt szalonna, amit a szomszédtól kunyeráltam, mert már nem volt itthon.
• 15 dkg bacon - mert az viszont VOLT a hűtőben.
• 2 pici fej (FEJ!) fokhagyma
• 2 ek csípős bátyai paprika,
• 2 ek édes valamilyen piros paprika - ez is tájjellegű, csak nem emlékszem, honnan van.
• 2 ek só
• 2 ek majoranna
• 1 kk őrölt kömény
• 1 kk frissen őrölt bors
• 1-2 üveg száraz vörösbor. A mennyiség a szakács huzatára van méretezve.

Az apróra vagdosott szalonnát, bacont és a szalonna héját egy szép nagy fazékban kiolvasztottam. Amikor már pörcre sült a szalonna, akkor beleaprítottam kis füstölt sonkát és valamennyi csípős kolbászt, amit szintén a mágikus hűtőben találtam, ezt később megbántam, mert nem nagyon illett a pörkölt ízéhez, dehát a jó pap is folyton tanul, nemhogy én.

Úgye, nem is sok? Valameddig kavargattam,, de az energiáimat a sok hagyma aprítására kellett szentelnem. Ha pörkölt, akkor nálam SOK hagyma - attól is sűrűsödik a szaftja.

Az is elkészült, és ment a sonka-kolbász mix után a fazékba. Most jól megsóztam, és fedő alá kényszerítettem az ízeket. Érdemes volt, mert a hagyma szépen megpárolódott és a füstölt áru is megfőtt.

A neheze most jön: a hagymás-sonkás keverékhez hozzá kell adni a pirospaprikákat valamint a fokhagymát, ami könnyen odakozmál. Ha valaki nem szereti olyan csípősen, akkor a csípősből elég egy evőkanál is. Megpirítottam, majd adtam hozzá 1 dl  száraz vörösbort (nekem is meg kellett kóstolni egy pohárral). Ezt addig piritottam, amig elpárolgott. Az akciót megismételtem. Harmadszor már nem mertem, mert túl sok csordogált le a gigámon menet közben.

A fazék most már kész volt a körömre és tartozékaira. Először belezúdítottam a tisztított köröm darabokat. Jól megforgattam a paprikás-hagymás zsíron, hogy csak úgy sercegett! Amikor már nagyon sercegett fogyasztottunk mindketten egy kispohár vörösbort. Kétszer is! Ilyen szépre pörköltem:

Amikor minden szép piros volt, akkor belement egy cseresznyepaprika (opcionális, mert csíp, és síma zöldpaprikával is helyettesíthető), valamint egy közepes paradicsom (ez utobbi mostanság elég vacak, lehet ki kellett volna hagyni). Fűszernek meg 2 ek majoranna, 1 kk őrölt kömény és 1 kk frissen darált bors ment bele. Sót annyit tettem, ahogy én szeretem.

Kavargattam még, hogy piruljon. Ki tudja meghatározni, hogy éppen megpirult? Mert nekem még nem sikerült! Moshatja szegény feleségem az ingemet ...  Most éreztem úgy, hogy megérett az idő az oldalas stratégiai elhelyezésére, amiről persze már nem készült kép. Egy ideig még kavartam, de végül forró vízzel öltöttem fel. Jó alaposan összekevertem, ízre teszteltem kanállal.

Most pedig - éjfél lévén - rotyoghat reggelig, Nem fogom pesztrálni!

Reggel 8, ébresztő fel! mégy volt lélekjelenlétem a fazekat lefotózni:

 De már a tányért, amiből reggeliztük ezt a csodát, már elfelejtettem. A szomszédasszony is megkapta a szép adagját, a maradék pedig dobozokban a mélyhűtőben landolt. Anyámnak is van félretéve egy szép dobozzal, elvégre keresztanyja lett az ételnek.

Most is kinéztem az éjjel a tavacskámra, ami dzsungellé akar változni:

 Hiába kritizáljátok a receptet, nem kaptok belőle! Még Gerda sem!

Immár harmadik éve van szerencsénk a Fény utcai piac egyik spárga árusával! Valamiért nagyon olcsón adja a spárgafejeket. Nem értem, az emberek miért nem veszik? Gyakorlatilag nincs veszteség, talán 5%-t dobom ki a pucolás folyamán és olyan friss és ízes, hogy csak na!!

Feleségem persze idén is bevásárolt 10 kilót belőle. Ez 5000 Ft volt, ami nagy összeg, de gondolj bele - 10 kiló spárgát kaptál érte!

A pénz minket sem vet fel, de pont ezért kell lecsapni az ilyen lehetőségekre.

Mit lehet vele csinálni, kérdezed? Ha van fagyasztód, akkor eltenni egész évre. Ha nincs, akkor pedig befőzni, mint a barackot (csak a sok cukrot csökkentsd :).

Most a fagyasztásos módszert fotóztam le, de azért elmesélem a befőzést is.

A spárgafejeknek a szárából vágj le egy - két millimétert. Többet nem kell, az nagyon friss! az alsó harmadot hámozd meg zöldséghámozóval - de legalább olyan magasságig, amig úgy érzed, hogy szálkás a növény. Jó alaposan öblitsed le szűrőben, majd alaposan szárítsad le papírtörölközővel.

Ez egy kritikus pont, és itt szoktak a különböző iskolák összeveszni, ugyanis van aki blansírozza (zubogó forró vízbe dobja 1-2 percre, majd jeges vízbe kiszedi lehűteni), meg van olyan unortodox szakács, aki azt mondja, bízzuk a feladatot a jó fagyasztóra. Én ez utóbbi táborba tartozom és nem a lustaságom mián!

A fagyasztóm azt állítja magáról, hogy van gyorsfagyasztó beállítása, amivel 4 kiló anyagot tud elég gyorsan jéggé alakítani. Hát ezzel élni kell, mert munkát, időt és pénzt spórolunk.

Szóval feleségem pucolta, én meg szárítottam a sípokat (meg méretre is vágtam, hogy EU konformak legyenek beférjenek a ziplock zacskóba. A törölgetés-szárítás kritikus művelet, ugyanis, ha vizes marad a spárga ötször annyi energiát vesz fel a fagyasztáskor, és nem is fagy meg elég gyorsan!

Kiürítettem a mélyhűtő gyorsfagyasztó fiókjait (nem könnyű feladat a régebbi posztjaim ismeretében). annyi helyet kell csinálni, hogy egy sorban elférjen a sok zacskó. Vagy más szóval: annyi zacskót tudok lefagyasztani gyorsan, amennyit egy sorban el tudok helyezni a fagyasztóba! Soha ne rakj rá mást az első 8 órában, hogy tényleg hamar megfagyjon. Házi módszerekkel elég nehéz gyorsfagyasztást csinálni - nekem ennyire sikerül.

Erről képet majd pár nap múlva tudok csak mutatni, minden esetre a módszer igazolására csak annyit mondanék, hogy 3 hete ettük meg az utolsó tavalyi zacskot, amikor még 1000+ Ft volt a piacon 1/2 kiló friss spárga !

Befőzés, mint tartósítási módszer a spárgánál.

Itt sokkal több veszteséggel kell számolni, mert az üvegek általában alacsonyabbak, mint a spárga, amit veszel.

Először is ezt a spárgát is meg kell tisztítani, akárcsak az előző módszernél, szóval nincs lazsálás! A befőzéshez legjobbak a keskeny, de magas üvegek (kupakosak!), amikbe a sípok szépen sorakoznak. Kétféle módszert használok: mikrohullámú sütő (kedvencem) vagy nagyfazék forróvízzel (bedöglött a mikró). Mindkettő lényege, hogy az üveg tartalmát forrásig hevítse, és gyorsan le tudjuk zárni a forró üveget.

Itt is meg kell tisztítani, és olyan hosszúra kell vágni a spárgát, hogy egy bő centivel alacsonyabb legyen, mint az üveg. Állítsuk bele a sípokat az üvegbe szorosan egymás mellé. Forraljunk vizet 1-2 % cukorral (1 liter víz, 1 dkg cukor) és 3% sóval. Az igy elkészült levet öntsük az üvegekbe tett spárgára, hogy teljesen ellepje, majd a kupakot tegyük az üvegre. NE SZORÍTSUK RÁ! Ha mikroban csinálom, akkor általában 7 üveget tudok a forgotányérra tenni és IGEN - A FÉMKUPAK RAJTA VAN! Nem árt a mikrónak minden híreszteléssel szemben. Nem részletezem a technikai hátteret, csak annyit a szakértőknek, hogy a befőttesüveg kupakja NEM HUROK. Ők ezt megértik! Addig melegítem, amig látom, hogy gyöngyözik/forr, amikoris kiveszem és rázárom a forró kupakot, és fejre állítom az üveget. Ez alap trükk: a forró lén átbuborékoló levegőt a magas hőmérséklet fertőtleníti. Pár perc múlva vissza lehet fordítani, és hagyni szabadon kihülni. Nem szeretem száraz dunsztba tenni, mert túlfő a spárga amig a dunsztban kihül. A lényeg, hogy halljad a kupakokat pattogni, ahogy a vákum kialakul az üvegben. Én nem használok tartósítót, de hamar el is fogyasztjuk pl Thai ételekhez. Tapasztalatom szerint eláll egy évig, szóval jó beruházás.

Egyetek spárgát, mert FINOM!

Céges buli, naná. A közvélemény kutat ás. Jössz-e, mér' nem? Ugyanmá'. Mennyi? Ezeröt. Kaja, meg egy minimális pia. Plusz mindenki hozza a kedvenc italát. Kaja? Marhalábszárpörkölt francia csülökkel, tarhonyával, sült csülök, sós burgonya, friss csalamádé. De én egyiket sem szeretem, nem lehetne sült csirkecomb? De. Fésűkagyló szarvasgombás belugával nem kéne? Akkor én csak egy ezrest adok, és hozatok pizzát. Hozass b+.

Kalkulálok, sakkozok. Akkor lesz 28 főre pörkölt és csülök is, majd csak elfogy. Fejenként 800 HUF. A maradék pénzből Jé vesz italt. By feldob egy kocka sört, a másik kis pálinkát, Oldalkocsi diópálinkát ígér, csak összejön gyerekek.

Akkor esetleg kérném a suskát. Jajj, most nincs nálam, izé, holnap, ja, kiacsodát kiírták, nem jön mégse', de kár, hogy nem aznap szóltok wazze, hú, csak elmennék mégis, mert lefújták a templomavatást. Egy hét koldulás, és együtt a pénz.

Kész a bevásárlólista. Kedden megindulok. Három részre osztom: hentes, zöldséges, ÁBC. Az utolsót magam oldom meg. Az első kettőhöz két példányos táblázatot nyomtatok, megnevezés, mértékegység, mennyiség (14-es betűméret). Fejléc, 16-os (!) Times New Roman, 2012, április x Waka 12.00-kor jön érte! Irány a Csarnok. Hentes, szia Waka, miben tudok segíteni? Lista átad, (4 kiló lábszár, 1,5 kiló francia csülök, 7 kiló hátsó csülök), ez kéne szombatra. De lehetőleg pontosan ennyi, mert szabott pénzből gazdálkodom. Ó, rendben, de minek kell két példány? Hogy el ne keverjétek. Ne viccelj, idetűzöm a táblára, nem felejtjük el. Pofás parafatábla, hétfőtől szombatig felosztva, nyomban oda is tűzi a cédulámat. N a zöldségnepper az ételbárban ücsörög. Mizujs? Ez, meg ez kéne szombatra. OK. Két cetli? Legutóbb is kellett. Add oda Izékének a pultban, nem fogja elfelejteni. Jó, de a másikat tedd el te.

Csütörtök, kontroll hívások. Hentes: minden oké lesz. N: mindjárt szólok nekik, készítsék össze. Baszdki, szombatra kell. Ja! Majd mondom nekik. Péntek, hentes hív: a csülök csont nélkül legyen hét kiló? Nem, csontosan, de tudod mit? Legyen négy hátsó csülök, majd lesz valahogy.

A csapat egy része paintball csatába megy. Három hete folyik az eszeveszett szervezés, de még az utolsó napon sem biztos a helyszín. Fegyvert szereztek, okosba'. A lőszert neten rendelték, negyedannyiban volt, mint a boltban, viszont így fejenként 800 darab jutott. Nem baj, ellőjük. Ellőtték.

Szombat, Boss korábban jön értem, még szerencse, hogy idejében lementem a ház elé. Robogunk a csarnok felé, hívom N-t, foglalt. Mindegy, biztosan ott lesz. Félúton járunk, visszahív: Elfelejtetted mi? - üdvözlöm. Ó, már pakolják, mire ideértek, meglesz, csak mondd el mi kell, mert a papír elveszett. Mondom fejből: 1 kiló fejes káposzta, egy kiló uborka – közben diktálja valakinek – 1,5 kiló paprika, 1 kiló vöröshagyma, fél kiló lilahagyma, fokhagyma, kápia, 7 kiló krumpli, satöbbi. Csarnok, először a hentes. Akkor mi is kell? Ott a papír. Tényleg! Mérem is, lábszár 4 kiló hatvan, maradhat? Mondtam baszdki, pontosan kell, jó. Levág belőle, 4 kiló. Francia csülök? Másfél, szerintem. Egyhetven, maradjon. Csülök, négy hátsót, tudod. Jó, csak nem voltam biztos benne. Akkor az annyi, mint tizenpárezer. Fizetek, Boss kiviszi a járműhöz a cuccot, én meg felkeresem a zöldségneppert. Banános doboz a pult előtt, nézzük át. Káposzta, hagyma, fokhagyma, egy uborka. ? Ez van egy kiló? Izéke, mondtam baszdmeg, egy kiló uborka, odaslisszol, felkap két uborkát, bele a dobozba. Rendicsek, most már megvan minden, mennyi lesz? Majd megbeszéljük.

Megérkezünk a helyszínre, behurcolkodunk, kevés unicum az ijedtségre. Telefont feldugom a zajgépre. Befutnak a kukták, gyorsan kiosztom a melót, és nekilátunk. A főzési folyamatot, akár a nyárestét a szúnyogzümmögés, betölti a rendre elfogyasztott különféle párlatok sora. Este hétre minden kész (én is), a chafingekben a kaja, alattuk duruzsol az égőpaszta. Megjön a vert sereg a paintball csatából. Hú, ezt nézd, majd befosok, úgy fáj, az semmi, figyeld a fülem. Kész hadikórház, de legalább vidámak. Felmegyek a vendégszobába, letusolok, átöltözöm, sziszegős szappan, eau de cologne. Oldalkocsi jön a diópálinkával, kupica, épp ez hiányzott. Beesik a second big boss, köszöntő. Rávetik magukat az ételre. A pizzás gyorsan belapátol két adagot a nemszeretem pörköltből. A savanyúság hipp-hopp elfogy (5 kiló alapanyagból).

Leválok a kötelékről, és parkolópályára teszem magam. 23.00. Lenn a dühöngőben még szól a zene, de egyre kevesebben táncolnak. A kákabélűek elhúztak haza, kezdődhet a konyhaparty. Hajnalban valami miatt rendszeresen a konyhában tömörül a kemény mag. Előkerülnek a féltve őrzött szeszek, és hajnali háromig megy a kvaterkázás. 04.00. Összeszedem a hazulról vitt felszerelést, valamelyik köcsög elvitte a kedvenc teszkósszatyrom. By hazahurcol. Lehányok mindent a konyhában (nem úgy). Korsó jeges víz, alvás.

Reggel a konyhában síkos pocsolya, eltörött a pecsenyezsíros üveg, talán mégsem kellett volna akkora lendülettel...

Ja! Hogy a csülök:

Hozzávalók

• Hátsó csülök

• Só

• Egész bors

• Egész kömény

• Babérlevél

• Borókabogyó

• Kis ág friss rozmaring

• Sertészsír

Elkészítés: A csülköt megmosom, ha finnyás vagyok, kivágom az állatorvosi pecséteket belőle. Kicsontozom, kettévágom, majd a bőrét keresztben bevagdosom (megsülve aztán ez mentén szelem fel a húst). Vékonyan besózom, majd a kőmozsárban először a babérlevelet őrlöm meg kevés sóval, aztán behintem vele a húst. Utána a borsot, és a köményt is külön-külön durvára őrlöm, és megszórom vele, kicsit bele is dörzsölöm. Egy két kanál zsírt teszek alá, húsos részével lefelé, rászórom a borókabogyót, végül a rozmaringot a tetejére teszem, és alufóliával lefedem.

Fólia alatt kb. 200 fokon másfél órát párolom. Leveszem a fóliát, a rozmaringot kidobom, és a zsírjával gyakran locsolgatva ropogósra sütöm. Sós burgonyával és friss salátával tálalom.

PS: a kalkulált összeg pontosan elég volt. kb. 3000 forint maradt, ami a zöldség árát fedezte volna, ha... Ja, egy falatot nem hagytunk.

Vendégposzt - smithgerda

A földiepret mindenki szereti (legalábbis én nem ismerek senkit, aki nem). Én is imádom, de nem gyalázom meg azzal, hogy idényen kívül eszem az import, íztelen árut. Olyankor csakis fagyasztottat. Idényben viszont töménytelen mennyiségben fogyasztom, és azok közé tartozom, akik szeretnek is különböző dolgokat készíteni belőle.

Néhány receptet szeretnék megosztani Veletek, mennyiségeket nem mindig fogok írni, mert nem tudok :D

Egyik kedvencem az epres túrógombóc. 250 g sovány túrót elkeverek 6 evőkanál apró szemű zabpehellyel, 2 tojással. Csipet sóval, édesítővel, vanília aromával és reszelt citromhéjjal ízesítem.  20 perc pihentetés után vizes kézzel gombócokat formázok, közepükbe 1-1 darabka epret helyezek, és már lehet is kifőzni, a szokásos módon. Amikor kifőtt, vajban pirított teljes kiőrlésű zsemlemorzsába forgatom. Ha valaki komolyan diétázik, a zsemlemorzsa elmaradhat. Az öntet pedig édesítővel és eperrel összeturmixolt sovány tejföl vagy joghurt, ha nagyon epresre szeretnénk, és sima citromos-édesítős, ha nem annyira.

Eperhabot is szoktam készíteni, ez egy gyors és finom édesség. Ehhez 2 személyre kell 2 tojásfehérje és 30-40 dkg eper. Az epret kevés rumaromával leturmixolom. A két tojásfehérjét csipet sóval, némi xilittel és vanília aromával kemény habbá verem, majd óvatosan beleforgatom az eperpürét. Azonnal fogyasztható, ha elég hideg volt a tojás és az eper, de be is lehet hűteni, akkor kicsi levet ereszt, de attól még jó J Ugyanezt természetesen tejszínhabbal is el lehet így készíteni, persze, akkor jobban hizlal…

És íme egy epres pohárkrém, ha valami gyümölcsrizs-szerűségre vágyunk: tejbezabkorpát főzök sovány tejből, xilittel, vaníliával. Friss epret részben leturmixolok, részben apróra vágok, a kettőt összekeverem. Amikor langyosra hűlt a tejbezab, desszertes pohárba rétegezem a tejes és az epres cuccot felváltva. Barátnőim abszolút kedvence.

A franciák sütőben sült „palacsintája”, a clafoutis is nagyon finom eperrel. A hagyományos recepttől én abban térek el, hogy zabpehelylisztet, sovány tejet és édesítőt használok hozzá, és a tészta/eper arány kb 60-40%, úgyhogy csúnya és szottyos lesz, viszont nagyon finom.

Az angolszászok crumble-jét is el szoktam készíteni eperből, ehhez teljes kiőrlésű tönkölylisztet, zabpelyhet, kevéske vajat és xilitet vagy édesítőt használok, plusz a tetejére még szórok egy kis pirított diót, úgy sütöm meg.

A hagymás, mustáros pirított csirkemáj az egyik kedvenc kajám. Ehhez mindig salátát eszem, és néhány éve rukkolás-epreset, amikor idény van. Nagyon egyszerű, kell bele eper és rukkola, az öntet pedig balzsamecet, méz, olivaolaj, só, bors és kevés citromlé. Hedonisták megkoronázhatják némi grillezett kecskesajttal. Ízorgia!! Száraz rozé megy hozzá.

Na és jöjjön a végére három, egyáltalán nem diétás recept, hiszen amikor családi összejövetel van nálunk, akkor mindenkit megkímélek a diétás hülyeségeimtől, és valami „normálisat” készítek.

 Az egyik az epres gyümölcstorta. Piskótát sütök a megszokott módon, a liszt egy részét darált mandulával helyettesítve. 2 féle krémet készítek, az egyik főzött vaníliakrém, lehet a hagyományos, macerás tojásosat, vagy pedig vaníliás pudingporból (a Dr. Oetkerben csak kukoricakeményítő van, az szerintem jó minőségű), 2 dl tejszínhabbal lazítva. A másik kence leturmixolt eperből készül (jó sokból, kb 70-80 dkg), ezt cukorral és 1 csomag vaníliás pudingporral szintén felfőzöm. A piskótakarikát kettévágom, pici rummal meglocsolom mindkét felét, majd először az epres, majd a vaníliás krémet kenem rá (miután nagyjából kihűltek, de még kenhetőek). Ez mondjuk nem lesz egyszerű, javaslom, hogy igyatok valamit közben feszültségoldás céljából.  A másik fél ráhelyezése után pedig a vaníliás krém maradékával vonom be, és eperrel rakom ki a tetejét.

A másik az epres tiramisu, biztos mindenki ismeri amúgy. Amiben az enyém talán más, hogy tojás nincsen benne, amaretto viszont van. A mascarponét vaníliával és porcukorral habosra keverem, tejszínhabbal összeforgatom. Ezt rétegezem Amaretto-s tejben megforgatott babapiskótával és sok-sok eperrel. Kell neki 1 éjszaka, hogy összeérjen-puhuljon.

A harmadik nagyon-nagyon egyszerű, csak azért írok róla, mert meglepő módon nagyon kevesen szokták ezt elkészíteni: a csokis eper. Én ezt is bulikra szoktam. Összeolvasztok tejcsokit és étcsokit, illetve felolvasztok még fehércsokit is, ebbe mártom félig az epreket. Készül ilyen is, olyan is, és felemás is. Egy tálcára szoktam őket tenni, szerencsésen rá is szilárdulnak az eprek a csokival együtt és nem egyszerű leszedni őket róla, de ez az élvezeti értékén mit sem változtat. Száraz pezsgővel romantikus estére is nagyon alkalmas ;)

Nektek van valami jó receptetek azon kívül, hogy megmosva simán felfaljátok az epret?

avagy felkérés keringőre...

Naszóval: kétezertizenkettő június havának kilencedik napján blogtali, ami annyit tesz, hogy slambucfőzés az üzletvezetőnél.

Koordináták (hogy el ne tévedjetek:): 47.543828, 21.672327 (pontos cím: 4033 Debrecen, Vak Bottyán utca 29.)

Kezdés: 10-11 között (hogy a távolsági busz is ideérjen).

Menü (nem az Alain:):

• hidegtál: házi szalámi/házi kolbász/házi szalonna/román gomolya/ vegyes zöldségek (amit kapok a sarki zőccségesben és amit ki tudok lopni anyós konyhakertjéből:)
• slambuc: ahogy én készítem http://blogkocsma.blog.hu/2012/04/08/cim-nelkul_2047
• ki mit hoz: aka batyusbál (én ha ütnek sem fogok süteményt sütni, sőőőt...)
• Anica: négysajtos.

Ital:

• pálinka (háziszőttes beregi/szatmári szilva, szőlőtörköly, konyak, whiskey, unicum, jéger...)
• sör (ha mindenkinek megfelel, a múltra való tekintettel a jó öreg Radeberger)
• bor (házi otello, ha valaki mást szeretne inni, hozzon magának!)

Szállás/utazás:

• max 6 főnek tudok szállást biztosítan (süllőcske felőlem lakhat PO-nál, csak ne akarjon mindenki nálam aludni! Anica velem is alhat, de ez nem publikus:)))
• kéretik az egy helyről érkezőknek egyeztetni egymással!!!
• a helyi (debreceni) véneket (Apó, Sam...) taxizom is, ha kell, nincs apelláta...

Aztán lesz, ami lesz...

Vendégposzt - Anica (csak így röviden:)

Tudok főzni, szeretek is, de soha nem leszek olyan gasztrofenomén, aki művészi szintre emeli a különleges hozzávalók és eljárások használatát, nekem elég, ha jóízű az étel, és örömöt okoz nemcsak az elpusztítása, de a készítése is.

Jókedvűen álltam neki főzni, a szokásos improvizatív-eklektikus stílusban.  2 napja éheztem meg a bmv-pitére – az ihletet a maradékról szóló poszt adta - és végül nem is bírtam megvárni a gyümölcsnap végét, csütörtök este lemondtam a virtuális kocsmában töltött időről egy jó vacsi kedvéért.

Az alapötlet nem az enyém, még ha szeretném is, anyám egyik gyűjtögetős mappájában olvastam egyszer, aztán pár év múlva eszembejutott és sütöttem valami hasonlót. Meg azóta párszor.

Nem igazán szoktam receptből főzni, legalábbis úgy sosem, ahogy egy ismerősöm: 25 éve háziasszony, de ha a szakácskönyv azt írja, hogy a húslevesbe 3 répa kell, akkor abba annyi kell, ő annyit rak bele. Nem kettőt, nem négyet, szigorúan hármat.

Én sajnos, fegyelmezetlen vagyok ebben is, receptet csak ötletszerzésre, esetleg arányok saccperkábé belövésére használok, egyébként „érzés szerint” fűszerezek, ízesítek. Így került már húsételbe kókuszreszelék és így fordulhatott elő, hogy amikor életem párája egyszer keresztülnézett a vállam fölött a lábasba és megkérdezte, mi lesz ebből a jóillatú valamiből, minden jószándékom ellenére is csak azt mondhattam: nem tudom, mire megfő, kiderül.

Nos, a négysajtos bmv-pite így készült (most éppen, legközelebb máshogy):

Kivettem a fagyasztóból a mirelit leveles tésztát, amit aztán a végén vissza is tettem, de erre a rejtélyre nemsokára fény derül. Míg a tészta olvadt, addig odanyomattam a zenének vagy 600000000 decibellel és egy fél csomag felkockázott füstölt bacont olajon megpirítottam, félúton egy fej felkarikázott lilahagymát és egy marék kockára vágott pritaminpaprikát adtam hozzá, egy kevés keleti szárítottfűszer-keverékkel, amiben újhagyma, petrezselyem, citromfű, zöldbors, koriander, fokhagyma, gyömbér, piros jalapeno csili és kurkuma van.

Só nem kellett bele, a bacon éppen eléggé ízletes. Amíg a jó apróra összesült bacon által uralt keverék hűlt, keverőtálba tettem kb 2-3 deci tejfölt, belenyomtam egy sonkás ízesítésű tömlős sajtot (közben eszembe jutott a Tescos óvszerről szóló poén, ezen röhögtem egy sort magamban, a maradék sajtkrém kiszopogatása közben), belekockáztam egy adag edamit, egy kis rántanivaló sajtot (azt amit olyan szalámirúd alakúra formázva árulnak kifejezetten ecélra) és nagylyukú reszelőn lereszelt füstölt sajttal megbolondítottam.

A massza most kapott egy pici sót és fehérborsot –a tejfölnek nem árt - , egy  marék nyers lilahagymát és pritamint (más íze van mint a megpároltnak  és mindkettőt szeretem, döntésképtelenségem okán határoztam úgy, hogy mindkét állapotában kerül az ételbe), majd a sajtos massza frigyrelépett a szalonnással.  Belevágtam fél-fél marék madár-, és rukkolasalátát… és itt megálltam. 

Legutóbb, ha jól emlékszem, valóban mindenféle maradék cuccból, mustáros-tejfölös masszát csináltam, de ma olyan vadulhatnékom volt. Úgy vágytam valami másra, valami új ízre!  Benéztem a hűtőbe: paprikás szalámi, nem. Mustár, nem. Olajbogyó, basszus, megromlott az üvegben, tehát nem.

És akkor AHA-élményem volt, azaz megvilágosodtam. Ott volt előttem egy üveg, nemrég „valamibe biztos jó lesz” felkiáltással vásárolt indiai Tikka Masala szósz.  A számban összefutott a nyál és már nyúltam is érte. Belenyaltam, tetszett, úgyhogy vagy másfél decit bele is zuppantottam a töltelékembe. Már csak egy tojást kapott, hogy egy kicsit összefogja majd és félretettem.

Egy jénait kibéleltem leveles tésztával, az alját és az oldalát is. Ja, nem azzal, amelyiket éppen olvasztottam kifelé, hanem azzal, amelyikről elfelejtettem, hogy megvettem és amely előhűtött, tálcásként tengette eddig  földi életét abban a szent hitben, hogy szezámmagos szalag lesz belőle.

A nap hibája amúgy az volt, hogy a jénai oldalát kivajaztam, úgyhogy a tészta elősütés közben lecsúszott, de ennyi belefér. Az elősütés nem lenne muszáj, de pár pizzasütés tanulságaként én inkább rászánok pár pluszpercet, mint hogy nyers-érzete legyen a tésztának. Amikor a megszurkált, elősütött tésztán láttam, hogy már nem nyers, beleöntöttem a tölteléket, majd a maradék tésztát kinyújtva ráterítettem a töltelékre. Ha a bélelésre használt tészta nem csúszott volna le, akkor vizes kézzel a jénai oldalára kihajtott részekre rányomkodtam volna a „borító” szélét, ujjal még mintát is lehet bele nyomkodni, ha az ember nagyon kreatívkodni akar, vagy szimplán dilis napja van.

Így viszont a lelógó részeket levágtam a tésztáról, jobb híján rudakat sodortam belőle és a masszát fedő tésztán vágott lyuk szélére applikáltam virág alakban (mondjuk, megsülve inkább hasonlított a Mitzie-féle tengeri herkentyűkre szerintem). A fedőtésztára azért kell a lyuk, hogy a forró levegő ott el tudjon illanni, fogalmam sincs, mi van, ha bennmarad, talán a forró gőztől visszanyersül a tészta. Lehet, hogy felrobban a Fehér Ház, vagy Kiszel Tünde-valóságsó indul, vagy ilyenek, nem tudom, de nem kockáztatok.

A tészta tetejét megkentem tojással és a jénait betoltam a sütőbe, míg elkészült, addig elpakoltam az edényeket, megetettem a férjjel a töltelékből kimaradó bacon-ös alapot, lebonyolítottam két telefonbeszélgetést és aláírtam a gyerek csillagos ötösét környezetből.

Nos, elkészült a mű, ami melegen és hidegen is isteni. Persze, mi azonnal nekiestünk. A ropogós tészta, a négyféle, nagyrészt megolvadt sajt, a bacon  és az indiai szósz együtt valami fantasztikus. Holnap reggel belecsipegetek hidegen is.

Az olvadozó levelestészta pedig holnap este átlényegül valami sós sütivé. Mi a második adag töltött pite fölött olvadozunk:)