Van még valami, amit nem tudtok a szombati napról? Na, vajon?

Az megvolt, hogy Mitzi a fényképeszkedés előtt izgatottan mondta Remynek, hogy "te állj előre, mert te vagy a legcsinosabb!"? Szegény Remy, aki nagyon csinibini, tényleg, akárhogy is állt, nem bírta eltakarni a pocakomat :)) Különben Mitzi elismerő szavakkal illette a tökmagos pogácsámat (amit neki dedikáltam) és a tönköly kenyeremet. Meg az, hogy a házigazda felesége késő este finoman figyelmeztette a ház urát, hogy kicsit halkabban - ha az én szomszédom ilyen orgánummal bírna, már házilag is tudnék mérgezett kézigránátokat készíteni. Meg hogy Süllőcske halsalijához éjjel fél kettőkor füstöltük (vagyishogy ő tanított engem füstölni) a cuccokat? És aztán az, hogy én nem is tudtam, hogy Remy és Imre apó ketten egy pár? Ott kellett rádöbbennem, mert valaki rádöbbentett. Azért azt se hittem volna, hogy Andrass matematikus létére szereti az olajszagot. A Volvo imádata közös nevező volt közöttünk - elmeséltük egymásnak, hogy miért is. De azért részemről Subaru 4eva, mert olyanom legalább van.. Anicadrágára viszont haragszom. Tiszta szívemből. De komolyan (vagyok én és mikor komolytalan?). Már hónapokkal előre le akartam rügyezni, hogy hegedüljön nekünk, én meg gitáron elkísérgetem, de a dolog döcögősen haladt. Végül leragadt egy kátyúban. De legközelebb - ugye, lesz legközelebb? - nem leszek ilyen puhány, már ami a meggyőzést illeti. Reszkess, Anica, mer én 1 pitbull terrier vagyok, ha muzsikáról van szó! Tehát még mindig haragudok, de már csak egy kicsit, úgyhogy kezdek egy új bekezdést.

És hogy 1kutya slambuca - ami rendszertanilag közelebb állt a sárréti betyároshoz, meg a tiszavidéki öreglebbencshez - jó vót. Úgy, ahogy van. Én most is megenném.

Nagy publicitást kapott e hasábokon a Blogkocsmás találkozó, és ez így van rendjén. De most tarantínósan megtöröm az idővonalat (félművelt újságírók mondhatnak idősíkot is) és egy jelenetben bemutatom a szombati buli előzményeként azt a vacsorát, amit négyen költöttünk el. Ez a négy ember másnap a többiekkel együtt kanalazta 1kutya slambucát.

Péntek estére vártuk szegedi barátainkat. Na, de mi legyen vacsorára? Azért egy Süllőcskét mégsem várhatok m@ggi halászlékockával, tengeri sütőhalból készült halászlével!? Aztán csak kimódoltam, mi legyen.

Először pék üzemmódban készítettem egy ilyet:

Aztán felszeleteltem:

Utána megkóstoltam és látám, hogy jó. Folytattam. Szarvas kolbászt karikáztam. Juhsajtot kockáztam. Paradicsomot szeleteltem.

Süllőcske és Andi pénteken este annak rendje-módja szerint megérkezett hozzánk. Olyan falatokkal üdvözöltük őket, amit az előbbi cuccokból halmoztunk össze.

Jött a főfogás. Az alap egy hajdinás palacsinta volt, amit így készítettem el. Hozzá spenótból, fokhagymából döngettem egy pesztót a Műtárgyban.

A zúzott spenótot tűzhelyen pároltam, sóztam, majd amikor a levének nagy részét elfőtte, kevertem hozzá egy kis juhtúrót.  Ez a töltelék izgatottan várta az esti vendégeket.

Előző este jött az, ami egy érdekes kísérletnek indult, és bevált! Kis tüzet csiholtam száraz ágakból a kerti tűzrakó helyen. Amikor már csak parázs volt, dobtam rá egy vödörnyi száraz fűrészport. Füstölt, mint a gyárkémény! Aztán tettem fölé egy rácsot, nem sokkal a füstölgő kupac fölé. Erre helyeztem 10 tojást. Pontosan tízet. Egy rozsdamentes tepsivel letakartam. A tepsinél vizes kartonpapírokkal leárnyékoltam a füstös zónát, hogy minél forróbb legyen a hangulat a tojásoknál. Jó egy órán át füstöltem a tojásokat, majd bevittem őket és hűvös helyen várták a másnapi vendégeket.

A másnapi főfogás tehát hajdinás palacsinta volt, spenót töltelékkel, füstölt tojás melléklettel. Ilyen látvány tárult Süllőcske elejbe:

Meg persze mi is ezt eszegettük, jó volt! Ízlett mindenkinek.

Hát, ittunk is, de annak a mocsok vodkagyárnak a nevét le nem írom semmi pénzért, illetve leírnám, de a szponzori díjat még nem utalta át.