A törpe ma este (05.22) 6-kor felsírt, hogy "Apaaa!!! Palacsintaaa!!!"

Mivel nem hagyom magam megvesztegetni - mint András a múltkor -, elkezdtem előkaparni az emlékeket a nemlétező szürkeállományom mélyéről:)

...és beugrott: a franciák sütnek valami lepényfélét palacsintatésztából, amit far (ejtsd: 'fár') néven neveznek!

Gyorsan megtúrtam a mélyfiókot és a hűtőt, össze is jött egy maradék zacsek liszt (35dkg), került hozzá cukker (20dkg), 5 tojás, 7dl házi, forralt tej. A lisztet és a cukrot egy tálba porcióztam, ráütöttem a tojásokat, majd kevergetés közben hozzáöntöttem a tejet. A művelet végén egy viszonylag sűrű palacsintatésztát kaptam, ezt 2 csomag vaníliás cukorral ízesítettem (az egyik csomag kiváltható egy rúd vanília kikapart belsejével, de ilyen növény most nem termett a fiókban:).

Egy közepes tepsit kivajaztam és 1,5-2cm vastagságban beleöntöttem a palacsintatésztát. Elméletileg most jönne a  rumba áztatott aszalt gyümölcs, vagy mazsola, de ez szintén nem volt fellelhető a telekhatárokon belül, ezért belekerült egy rúd fahéj kikapart belseje ( https://www.youtube.com/watch?v=9jK-NcRmVcw :)

A 180 fokra melegített sütőbe toltam a cuccot, kb. 30 percig sütöttem légkeverésen, majd úgy 2-3 percig színeztem a tetejét felső sütésen.

Mivel hiányoltam belőle a gyümölcsöt, ezért gyorsan 2 púpos evőkanál - Imre apó által már megénekelt - ribizlilekvárból, egy evőkanál cukorból és egy deci vízből öntetet/szirupot főztem hozzá.

És voilá:

No, ezt Anka úgy betermelte, hogy mire magamnak vágtam egy szeletet, már a hátam mögött állt, hogy: "Apa. Itt a tányérom, ne mosatlaníts!":-)