Blogkocsma

Vendégposzt Fenchurch68 konyhájából

Jön a hűvös ősz, az igény a kondibb kajákra. Plusz túraszezon, úgyhogy valami olyasmit kéne csinálni, ami könnyen hordozható, és különösebb rákészülés nélkül megehető bárhol, de nem szendvics :)

A fasírt mindig nyerő, és mivel általában felturbózom zöldségekkel, köret sem kötelező hozzá. Azért ha itthon esszük, valami mindig akad mellé.

Akadt még valamennyi mangold a kertben, törtem a fejem, mit is főzhetnék belőle. Volt már leves, töltike, pároltam hús mellé, töltöttem empanadas-ba. Főzelék viszont még nem volt! Afféle spenótot lehetne belőle készíteni, de az már annyit volt e helyütt. Aztán eszembe jutott, hogy gyermekkoromban hogyan készítette édesanyám a spenótot. Egészen a nyolcvanas évek közepéig nem volt turmixgépünk, a leforrázott leveleket nemes egyszerűséggel a húsdarálón darálta le. A főzeléket a rántás mellett felvert tojással sűrítette.
Később aztán egy, az NDK ellen szocialista brigád formációban elkövetett társasutazás alkalmával került egy AKA típusú - nem levehető ajtós! - turmixgép, a darált változat pedig mostanáig feledésbe merült.
Múlt héten aztán kellett valami gyorsan elkészíthető étel hét közben, szedtem egy kosár mangoldot és megfőztem.

Még Libanonban is több néven nevezik, hátmég a mediterraniumban! Marokkótól Törökországig mindehol készítik kisebb-nagyobb eltéréssel

Alapvetően bárány és marhahús keveréke, de ahol esznek sertést, ott disznóhús is kerülhet bele. Lényeges összetevője a libanoni 7 fűszer , ami nyolc fűszerből áll.

Van úgy, hogy egyszercsak rámjön a leves-ehetnék. Hogy pontosabb legyek, ez nagyon gyakran, majdnem napi szinten fordul elő.

Feleségem se különb, ezért rengeteg levest eszünk, mert az jó. Igenám, de a változatosságra törekszünk, így készült el ez a gazdag zöldségleves.

Ezt a fura paradicsomot, ami teljesen paprikaformájú, a szomszédtól kaptam tavaly. Finom sűrű húsa van, mint a SanMarzanonak.

Fogtam róla magot, és idén csináltam 2 palántát belőle, amit persze ki is ültettem. Most beérett az egész, el kell tenni télire.

Meg még tépett vagy húzott disznónak vagy parasztburgernek is hívják. Beigértem az osztálytalálkozóra azt is - legyen minél többféle étel.

Igenám, de még soha nem készítettem, muszáj egy próbafőzést csinálni. Azt már eleve biztosra vettem, hogy nem BBQ módszerrel készítem, mert az rengeteg aktív időt jelent: tizensok óráig kell a tüzet táplálni, meg füstölni, ami az amúgy is bevállalt ételek mellé már nem megy (lecsó, marinált tarja és csirke, stb). Van viszont egy sous vide masinám, ami ideális erre az ételre.

Itthon van az összes gyerekünk, meg még az unokák is!

Kérdeztem, mit kérnek búcsúvacsorára, és az egybehangzó válasz: grillcsirke!

Régóta kacérkodom a sörösdobozra húzott grillcsirke ötletével, mivel így a madár garantáltan nem ázik a saját levében, de a sör áldott gőze elegendő párát biztosít, hogy ne száradjon ki. A mozdonyban elkészítve még egy csepp füstöt is tudtam hozzá adni.

Mint már említettem ehelyütt, az étkezési célra árult magból vetett bab igen szépen termett idén. Az Erzsike fajtát zsengén kifejtettem és lefagyasztottam, a tarkabab néven vett változatot teljesen száraz állapotban tettem el. Az előbbiből egy adagot szintén megszárítottam és félretettem vetőmagnak jövőre, ki tudja, kapni-e még akkor? A több részletben hazahurcolt termést héjastól kiterítettem, aztán, mikor már zörgősre száradt, kifejtettem. Lehetett volna zsákban csépelni, de a panelban nem akartam ilyen piszkos-poros munkát végezni. A babot két napra betettem a mínusz 20 fokos fagyasztóba, majd még két napra kiterítettem, hogy az esetlegesen lecsapódott pára felszáradjon. Jól záródó műanyag dobozokban pihennek a spájzban és várják a feltámadást.
Fél kilónak a hétvégén eljött az ideje. Régóta terveztem már egy igazi babgulyást, füstölt csülökkel és mindenféle jóval. A Seregben a babgulyás az egyetlen fix pont, az a fogás, amit nem tudnak elrontani. Persze nagy dózisban készül, száz fő alatt neki sem kezdenek, dobnak mellé pár szelet kenyeret, két túrós batyut, és jól is van lakatva a sereg. Jómagam azért szerényebb méretekben gondolkodtam, egyrészt mert az infrastruktúra nem alkalmas rá, másrészt nem akartam egy hétig babon élni, arra majd a fűtési szezonban kerítek sort. Elmentem hát csütörtökön a húsboltba. A kiszemelt üzlet kissé drágább az átlagosnál, "Termőföldtől az asztalig" hirdeti magát, és eddig nem is volt gond a portékájukkal. Közölték, hogy marhahús csak pénteken lesz, azért vettem egy füstölt csülköt, meg ezt-azt, mert a fagyasztó már kongott, aztán hazafelé még beléptem egy másik üzletbe. Egyetlen darabka marha oldalas kellette magát a pultban kilónként ezerötért, de olyan jól nézett ki, hogy nem teketóriáztam sokat, megvettem. Elmentem még a zöldségeshez, a kertből is összeszedtem ezt-azt hozzá, aztán pénteken nekiláttam az előkészületeknek.

Idén kevesebb paprikám van, meg lusta is vagyok. Sokat inkább leszárítottam, vagy megettük még lábon. Azért a fiam kedvencéből sikerült egy adagot főzni.

Természetesen a feleségem segítségével, aki leszedte nekem a pirosra éretteket (ilyenkor nem jó dolog vörösvaknak lenni).

Osztálytalálkozóra igértem a vendégeknek a lecsón kívül roston sült tarját is. Gondolva a finnyásabbakra csirkefelsőcomb filét is tettem hozzá.

A mozdonyomhoz vettem egy öntöttvas sütőlapot is, ha netán nagyobb vendégseregletet kell etetnem. Egyik oldala bordás, a másik síma. Nos, itt volt az alkalom, hogy bevessem.

Nálunk is divatos a másnapos hajában sült krumpli reggelivé varázslása hagymával, tojással. Ennél viszont sokkal gyakoribb a svájciak hasonló étele, ami hasonlít a tócsni/lepcsánka/röszti/cicege stb. fogáshoz, de van néhány lényeges eltérés köztük.

A rösti lehűtött, főtt krumpliból készül, ellentétben a hazai változattól, ami nyers krumpli, liszt és egyebekből áll. Én nagyon szeretem a krumplit! Leginkább hajában sült vagy főtt változatában (lásd gyerekkori élményem) - ha tehetem, megeszem egy szem forró krumplit fél vajjal :). Így megreszelve és pirítva is szeretem, de felfedeztem, hogy Svájcban adnak hozzá fokhagymát, meg szerecsendiót is (a borsról nem beszélve).

Idézőjelbe tettem, hogy nehogy valamelyik mindent túl komolyan vevő olvasó megszóljon miatta. Mert végül is igaz, lecsós lett, de tulajdonképpen pörkölt, amit amúgy is lecsós alapon szoktam főzni, de most még magamhoz képest is bőkezűen adagoltam a nevezett összetevőt.
Úgy esett, hogy megjött a vendégsereg a ködös Albionból. Persze nem váratlanul jöttek, meg is beszéltünk mindent már jó előre. Kérdezgettem, hogy mit ennének, de megnyugtattak, mikor itt lesznek, elmegyünk együtt bevásárolni. Hát jó. Aztán miután az összes létező közlekedési eszköz, amivel csak kapcsolatba kerültek, késett, a tizensok órás utazás után hullafáradtan estek be. A vacsorát megoldottuk a hűtőből, paradicsomot, paprikát a kertből szedtem még délután, pár kifli is akadt a kenyértartóban. Igen ám, de mi legyék másnap? Különösebb ötletük nem volt, elkezdtem hát sorolni, mi van a fagyasztóban. A csülöknél felcsillant a szemük, ők bizon de megennének egy csülökpörkölt. Elő is vettem legott a húst, hogy reggelig kiolvadjon. Igen ám, de az a csülök két evésre nem lesz elég mindannyiunknak, valamivel fel kéne szaporítani. A közelben nincs értékelhető húsbolt, messzire meg a francnak sincs kedve mászkálni. Ekkor jött az ötlet, hogy egy nagyobb adag lecsóval ütöm fel, attól lesz jó sok szaft, a zsíros-bőrös hús meg majd biztosítja az ízt és a kellően ragacsos állagot. Egyébként mindenben úgy jártam el, mintha pörköltet főznék.
Szóval feltaláltam a csülök ivartalan szaporítását.

Márminthogy ötvenvalahány évvel ezelőtt végeztünk az általánosban :) Eddig a padtársam szervezte és főzte a bulikat, de idén bevállaltam, hogy elkészítem. Készült lista, hogy miket főzök, amiben a lecsó is szerepelt, de valahogy azt kicsit elhanyagolták a szervezéskor. Szerintem viszont a legjobb előétel, amit valaha is készítettem :)

Szezonja van! Most szines már a paprika, ress a hagyma és mézédes a paradicsomom. Szerencsére volt még a tavalyi békéscsabai kolbászból is! A szalonnákat magam füstöltem, viszont nekem van egy fontos alapanyag, amit nem hagyok ki a lecsóból: a főtt füstölt császárhús!

Amióta megvan a mozdonyom, minden húsra potenciális BBQ anyagként tekintek. Így volt ez a minap is, amikor a Metro áruház húshűtőjében jártam.

Ott van ám minden, mi szem-szájnak ingere! Óriási fehérpecsenye, teljes bélszín, ír marhaszegy. Csak egy dolog hiányzik hozzá: egy lottó ötös :)

Azért lecsaptam egy kétkilós marha oldalasra, ami 2 csontból állt.

Biztosan az, hiszen a tasakra rá volt írva.

Az Ildiben vettem két zacsó durumtésztát, az egyik el is fogyott legott, a másik a spájzban várt sorára. Múlt héten aztán eljött az idő, hogy megfőzzem. Kellett valami egyszerű fogás, ami gyorsan elkészül, hogy főzés után siethessek a kertbe paradicsomot szedni. Egy sajtos-tejfölös spagetti látszott a legkézenfekvőbbnek, amit aztán persze túl szimplának találtam és addig variáltam, míg a mamája sem ismert volna rá. Mindezt természetesen a legnemesebb olasz kulináris hagyományokat követve követtem el vagy legalábbis valami olyasmi.
Törtem a fejem, mivel lehetne kicsit feldobni a tésztát? A spagetti nagy barátja a szalonna és a fokhagyma, ők ráadásul a tejföllel is haverok. Meg is volt a koncepció, irány a bolt. Kolozsvári szalonna éppen volt, de meg nem ettem volna, ha fizetnek érte sem. Maradt a füstölt comb - csemege szalonna - összeállítás, melyeket megfelelő arányban kombinálva hasonló összhatást érhetünk el.
Innen már sétagalopp volt, fél óra alatt összedobtam az ételt, épp akkor lett kész, mikor leszakadt az ég és két órán keresztül ömlött az eső, hogy a kocsik félrehúzódtak az út szélére, úgyhogy a paradicsomszedés szempontjából ez a nap is elfecsérelt volt.

Érdekes árukapcsolás, de mivel kicsi a füstölőm (jelen esetben a mozdony), ki kell használni. Január végefelé még elég hideg volt, és reméltem, hogy kitart február közepéig: a kamra ablakában pácoltam a húsokat.

Volt négy kacsamell, két sertésnyelv, több húsos szalonna, egy nagy császárszalonna és a húsvétra szánt tarja. Nomeg sajtok is, mert az finom füstölve.

A mozdony (egy offset smoker) megérkezése a háztartásomba felerősítette a füstölési vágyaimat. Tavaly még a grillre applikált hengerben füstöltem, de oda relatíve kevés húst tudtam tenni, meg macerás volt, hogy minden begyújtáshoz szét kellett szerelnem.

Már január másodikán nekiálltam a húsok beszerzésének és pácolásának. Mivel nincs bejáratott hentesem, az intuícióimra hagyatkoztam a nagybevásárláskor, nomeg a listámra, hogy miket is akarok készíteni ...

Folytatás itt.

Idén a paradicsomtermésre sem lehet panaszom. Virágzáskor bőven volt eső, később is kapott égi áldást dögivel, néha már túl sokat is. Július elején már akadt egy-egy szem piros, aztán a hónap végére nyakló nélkül elkezdett érni. Minden másnap szedem, nagyjából 10 kiló jön le egy alkalommal. Eszem mindenhez, hét közben reggelire simán lemegy fél kiló, ha hideg ebédem van, még annyi. Hétvégén paradicsomsalátát keverek az étel mellé. Hogy ne legyen unalmas, kombinálom mindenfélével, teszek hozzá tomatillot, mogyoróhagymát, uborkát, citromléből és fokhagymából keverem az öntetet, petrezselyem zölddel és csilivel dobom fel.

Hiába minden igyekezet, vasárnapra már nem fér el a hűtőben a paradicsom. Nincs mese, be kell főzni. Két alkalommal meg is lett az évi paradicsomlé szükséglet java, valami olyasmit is kellett csinálni, ami jobban fogy. Főztem hát ivólét. Az arányokat csak saccra írom le, ez olyan kóstolgatós fogás, ízlés szerint kell készíteni.

Gyerekeim hoztak Debrecenből - nem kis mennyiségű - sütni való kolbászkákat. Utólagos szerevételezésnél kiderült, hogy Kurucz hentes műve, akitől ezt az adagot a 4225 Debrecen-Józsa Szentgyörgyfalvi út 9 szám alatt vették. Ritkán hivatkozom forgalmazóra, vagy készítőre, de ez a vékonykolbász megérdemli a megnevezését.

Abban nem sok lehetőség van, hogy egy kolbászka grillen való megsütéséről posztoljak, de annál több, hogy milyen köret készült hozzá!

Feleségem nagyon szereti ezt a szószt, különösen, amikor friss hozzávalókból készítem neki.

Sikerült az első termést betakarítani a KungPao csiliről, ami persze frenetikus paradicsomvadászatot eredményezett. Végül találtam itthon friss paradicsomot, bár az nem volt még a csúcson. Persze kell bazsalikom és fokhagyma is, meg egyebek, de szerencsére a veteményes ezt már szolgáltatja.

Szóval megint hazardíroztam egyet. A babmag átkozott drága volt a vetőmagboltban. 5-700 forintért adtak egy 25-30 szemes tasakot. Elmentem a Csarnokban lévő magboltba és egy ezresért vettem kétszer fél kiló étkezési szárazbabot. Az egyiket egyszerűen csak tarkabab néven árulták, közepes méretű, barna-cirmos fajta. A másik valamivel öregebb szemű és Erzsike névre hallgatott. Vetettem mindkét fajtából (jó)pár sort, aztán lestem az eredményt. A maradékhoz később vettem még 30 dekát, abból lett a bostoni sült bab. Mindkét fajta bevált. A kelés 90 % felett alakult és talán egy-két tő volt eltérő fajta. A tarkabab futó lett Erzsike bokorbab. Alaptrágyaként 70 g/m2 NPK műtrágyát kapáltam be, ez elegendőnek bizonyult. Az időjárás is a kegyeibe fogadott, májusban megjöttek az esők. Ahogy növekedtek és bizonyossá vált a futásuk, 120 centis uborkahálót húztam ki minden második sor közé. Erzsike nem volt futó, de olyan nagyra nőtt, hogy néhol elérte a háló tetejét. Kellett neki a támogatás, ne dőljön el, mert a földön heverő hüvelyek könnyen rothadásnak indulnak. Egy szó, mint száz, Erzsike piszkosul bejött. A négy sorról hat nagy szatyor babot szedtem le, két alkalommal, két hete lecsipegettem, ami megérett, aztán a hétvégén kinyűttem az egészet és leszedtem mind egy szemig. Zsengén kifejtve >10 kg lett, persze a végére úgy fájt a hüvelyujjam, mint a rosebb.. A tarkababot szárazbabnak szánom, a napokban kezdem el leszedni mindkét kertben, kiterítve megszárítom, aztán kicsépelem.

Az első szedést természetesen egy jó bablevessel ünnepeltem.

Vagyis 80-90C fok körüli hőmérsékleten lassan, zsírban sütve elkészített kacsacomb. Magam részéről bármikor hajlandó lennék kacsa vagy libacombot enni. Valamiért ezek a viziszárnyasok a sok evezéstől igencsak izletes combokat fejlesztettek ki maguknak...

A Metro áruházban csaptam le 6 combra, hogy az pont jó lesz Gárdonyban a barátainkkal. Azután többetek riogatott, hogy nem lesz elég, de ami késő, az késő! A combok és a háj már itthon vannak, még ma este el kell készítenem, mert holnap Ráckevére megyünk utcatalálkozóra.

Volt itt már csülökkel, meg csak magában, meg fejtettbabként is, de oldalassal még nem főztem. Az úgy volt, hogy egy hónap kihagyás után ismét volt kispiac. Ki is mentem, de csak ténferegtem - valahogy semmi sem hiányzott a kamrából. Nézegettem a fóti hentes áruját (nagyon jó!), de nem volt csülök.

A másik hentesben nincs bizodalmam ... Végül csak visszatébláboltam a fóti henteshez, hogy adjon már legalább egy darab füstölt oldalast. Azzal is lehet bableves fózni.

A gyerekeket vártam másnapra takarítani, meg a feleségem is jön haza - ezt a bablevest megfőzöm (igaz, hogy kakaslevest igértem neki)...

A csodahüttőt kerülgettem, hogy mit is csináljak vacsorára. Találtam is egy kis adag szaftos marhát. Ezután az elkészítésen tűnődtem, mikoris eszembe jutott a bolognai szósz.

Nagyon régen ettem - van vagy két éve is! Szerencsére paradicsom területén el vagyok látva, azt is felhoztam a hússal együtt.

Amikor a szárnyakat szuvidáltam, majd lefagyasztottam, az a kép lebegett a szemem előtt, hogy egyszercsak a család csípős csirkeszárnyat kér a legnagyobb kánikulában.

Hát a rémálom bekövetkezett. Ráadásul még egy csirkemellet is kell sütni, meg kétféle petrezselymes krumplit. Feleségem sem lazsált: megfőzött még a reggel egy spárgakrémlevest és előkészített egy tepsinyi besameles spárgát (mikor süssünk, ha nem kánikulában?). Szerencsére deszertnek hideget készített.

Lássuk hát, mit nyertem azzal, hogy a szárny már szuvidálva van.