Itthon van az összes gyerekünk, meg még az unokák is!
Kérdeztem, mit kérnek búcsúvacsorára, és az egybehangzó válasz: grillcsirke!
Régóta kacérkodom a sörösdobozra húzott grillcsirke ötletével, mivel így a madár garantáltan nem ázik a saját levében, de a sör áldott gőze elegendő párát biztosít, hogy ne száradjon ki. A mozdonyban elkészítve még egy csepp füstöt is tudtam hozzá adni.
Az összetevők száma igencsak kevés:
- 2 db 1,3 kg körüli tanyasi csirke (legalábbis annak árulták)
- 2 doboz 3 decis sör (Pilsner Urquell volt itthon)
- 10 dkg vaj
- 3 hosszú szál rozmaring
- kiscsokor kakukkfü
- 3 szál oregano
- 2 ek majoranna
- só, bors
Mondjuk a füszerek száma azért megnyújtotta a listát kicsinyég.
A csirkéket 3 órára 6%-os sóoldatba áztattam, amivel garantált, hogy a baromfi nem lesz sótlan. Ezalatt a megmosott zöldfűszerekről letépkedtem/lehúztam a leveleket, apróra vágtam és hozzáadtam a megpuhított vajhoz. Tekertem rá még 8 tekerés borsot és hozzáadtam a majorannát is. Az egészet alaposan összekevertem, majd egy fél órára a hűtőbe tettem, hogy a vaj kicsit megszilárduljon.
 |
 |
 |
 |
Körítésnek rizibizit kértek hozzá, mondván, hogy azt még az unokák is lelkesen megeszik. 35 deka rizst a kiskuktában egy evőkanál olivaolajon megpirítottam, egy kávéskanál sót szórtam rá, és felöntöttem fél liter - mikroban felforralt - vízzel. Lefedtem a kuktát, amit 90 forinttal megerősítettem (általában két db százast teszek rá, de most nem találtam). 8 percig egész pici lángon piszergett, majd elzártam a lángot és letakartam egy konyharuhával. Igy a saját gőzében csendesen megfő. Amikor hozzájutottam, villával fellazítottam a megfőtt rizst és belekevertem 15 deka zöldborsót, amit pici vajon megpároltam.
 |
 |
 |
 |
Előkészítettem a mozdonyomat a sütéshez. Megtöltöttem a faszenes begyújtókéményt, ami alá a faszenes zacskóból tépkedett papírcsomókat nyomtam, és meggyújtottam. A másik oldalra egy alufólia tálca került egy liter vízzel, hogy felfogja a lecsepegő zsírt, valamint tartsa a párát is. A grillrácsokból egy is elég volt a két csirkének.
Elővettem a vajat, kivettem a sós vízből a csirkét. Ez utóbbit papírtörlővel alaposan leitattam. Kis kacsóimmal elválasztottam a bőrt a mellétől, meg valamennyire a combjától is és - bőségesen mérve - a fűszeres vajat bedolgoztam a bőre alá. A hasüreget is kikentem, majd kívülről is bedörzsöltem. A sör egyharmadát kiittam, a csirkét meg ráültettem a dobozra. A két csirkét végül a dobozon beállítottam a grillbe az alutálca fölé. A kisebb sörösdoboz előnye, hogy így a baromfi lábai támaszt nyújtanak - nem borul fel a madár. A parázsra pedig feltettem egy kiluggatott fóliában viszkishordó darabokat, aminek nagyon aromás füstje van.
 |
 |
 |
 |
A csirkék combjába és mellébe is beleszúrtem egy-egy hőmérőt, hogy lássam hogyan áll. Becsuktam a mozdonyt, és beállítottam a hőfokot 450F-re (232C). Ez valójában 200C fok ott, ahol a csirkék vannak (a víz is hűti kicsit, meg alacsonyabban van a csirke, mint a mozdony saját hőmérője).
Két órát töltött a csirke ebben az izzasztó hőségben, amikor levettem. Ekkorra már 82C-ra melegedett a húsa.
 |
 |
Azt hiszem elég szép színe lett.
Persze az étkezésnél elfelejtettem fényképezni, így csak a maradékot tudom megmutatni. A család (a kicsilyány kivételével) nem eszi meg a bőrét, ezért azt mind én kaptam meg.
Még az utolsó szárnydarabkát is megettem egy nagy spenóttal.
Hogy ezek milyen szamarak, arra nincs is jelzőm: pergamen-szerűre sült csodás falatok, amik roppannak a fogam alatt...
Tanulság:
Ezt a módszert a sütőben is fogom alkalmazni, mert nagyon szaftos lett a húsa, csodás a bőre, és a kedvencem, a háta, szinte elolvadt a sör gőzében.
A tepsibe sokkal kevesebb vizet kell tenni (meg esetleg egy felkarikázott hagymát is), és csak menet közben pótolni, hogy ne süljön le zsírjára, így a végén remek pecsenyeszaft is lesz. A 10 deka vaj, meg a csirkékből kisült zsír elég tisztességes mennyiség.
