Egyik hipermarketünk akciósan 560 Ft-ért árult egy liter tejszínt. 1 litert biztos venni kell, mert én úgy innám, mint mások a vizet és még meg sem hajt, nem úgy mint a tej. Sohasem készítettem vajat, de nagyon sokat eszem, igy rövid fejszámolás és a vaj árak ellenőrzése arra következtetésre juttatott, hogy nem veszthetek a dolgon - csak nem lesz rosszabb, mint a legolcsóbb akciós vaj. Előnye volt még a tejszínnek, hogy igen közeli volt a lejárat ideje, vagyis már biztosan elkezdtek a zsírmolekulák összeállni UHT ide vagy oda.
Mitzi von Küche emlegette valamikor és ez eszembe is jutott, hogy miért ne köpüljünk PET palackban? Steril, tökéletes a formája a köpüléshez és mindíg van belőle itthon egy raklapnyi. Elökaptam hát egy másfél literes flakont, kiöblítettem (minek - viz volt benne előtte is - dehát a szokás hatalma nagy úr) és bele az 1 liter tejszínt.
Amíg itt kommentelgettem, ráztam jobbal majd ballal, majd kétkézzel. Aztán letettem, kommenteltem és folytattam a rázogatást.
Vagy 20 perc múlva elkezdtem pánikolni: nem sokáig tudom már rázni, fájnak az izmaim.
Gyorsan le is tettem, segítségért kommenteltem, majd lefotóztam - hátha poszt lesz belőle. Furcsa jéghegyet láttam a flakkon felső részén!
Akkor ez működik!
Heuréka mondhatnám, ha görög lennék ...
Betettem a hütőbe kettős céllal:
Mindkét karom fáj (nem szokta az értelmiségi a szántást)
A hideg zsírmolekulák talán könnyebben összeragadnak - ami még a tejszínben van.
Ezen a képen is látszik már a vaj kicsapódása.
Folytattam a céltalan traccsolást, megbántottam valakit, akit nagyon kedvelek - de remélem, sikerült kiengesztelnem.
A tejszín meg csak adta le a hőt szép lassan.
A türelem nem a legerősebb oldalam.
Ismét ki a flakont a hűtőből és kezdetétt vette egy újabb rázó szeánsz.
Immáron rövidebb, merthogy nagyon vizes volt már a folyékony része - abból már több van nem fog kicsapódni!
Elő a konyhai ollót, leszúrjuk a bestiát - ha már ennyit kínzott:
Ez bizony vajnak látszó tárgy. Sok kisebb rögből áll össze:
Akkor most ki kell belőle valahogy szedni a bennszorult tejet.
Sokat kavargatva/kenegetve sikerült elég sokat kiszabadítani belőle.
A többit meg benne hagyom, lesz ami lesz. Daró javasolta, hogy sós vízzel mossam meg (gondolom, hogy az esetleges tej fehérjék, amik a levegővel érintkeznének, ne romoljanak meg), formázzam és hűtsem.
Azt nem álltam meg, hogy egy kis vajaskenyeret ne kóstoljak meg.
Miután készrejelentettem, ment a mérlegre kíváncsiságomat kielégítendő:
Jó a kihozatali arány - nagyjából amennyit gondoltam. A vaj kb 85%-os lehet a 30%-os tejszínböl kiindulva és valamennyi kis veszteséggel számolva.
Egy kis magyarázat, miért is működik ez az eljárás.
Elsősorban a régi tejszínben már megindult a tejzsír kicsapódása ami nagyban elősegíti a többi molekula hozzákötődését.
A szobahőmérséklet kissé folyósan hagyja a zsírgöböket, így azok közül könnyebben távozik a felesleges folyadék.
A kézzel való köpülés fontos tulajdonsága, hogy nem azonos frekvenciás rezgés. Az egyenetlen mozgatás sok örvényt képez, amitől helyi centrifugális erők alakulnak ki szintúgy segítve a molekulák találkozását, illetve összetapadását - nagyobb energiájuk révén könnyebben tolják félre a vízmolekulákat. A jó laboratóriumi rázó-keverők is vegyes frekvenciákon üzemelnek.
A PET palack formája, ami az igazi trükk: Az ásványvizes palackok felső harmadában van egy szűkület, hogy az amúgy roppant vékony és gyenge palackot meg lehessen fogni egy kézzel. Ez a beszűkített felső harmad bizony üti-vágja-töri a zsírrögöket, mintha a köpülőfával veregetnénk a vajat - ezzel is kiszorítva közülük a vizet. A dolog sokkal kevésbé működik a relatíve egyenes kólás vagy traubis palackokkal.
Az íze pedig fenséges!
Ha hozzájutsz olcsó leértékelt tejszínhez és szereted a finom édes vajat, próbáld ki tenmagad.