Blogkocsma

Megéheztem. Igen, már reggel éhes lettem, ami nem szokásom. Persze megint jön a varázshűtő, mit is találok benne. Volt ott minden szép és jó, de a húsos füstölt szalonna kapta el a szememet.

Rossz napok várnak reátok, mert megindult a paradicsom/paprika érés a kertben, és mindenféle feneségeket fogok belőlük/velük csinálni. Mivel igencsak nagy a termés, nem fogok unatkozni.

Vendégposzt: Anica inkognitóban

Aki 40 fokban, egy alig egyszemélyes konyhában lángost süt, az nem teljesen százaségő! Ennek ellenére megtettem, mert a gyerekemért mindent, ésszerű kereteken belül.( Bár ezesetben elgondolkodtam azon, nincs-e túl a dolog ezen a határon.) De szeretem feszegetni a kereteket mindenben, ez meg elég snassz dolog ahhoz, hogy nehogymár ne!

Répapraliné (filozófiai fejtegetés a gyermekkori répabevitel és a felnőttkori sikertelenség mélyreható összefüggéseiről)

Vendégposzt: Anica inkognitóban

„-   Anya, csinálsz olyat, tudod, amiben van hús, meg szaft és olyan kis pici kerek tészta?
-    Miiii???
-    Tudod, olyan kis pici és kerek…
-    Jaaaa, tarhonyáshús???
-    Igeeeen!!!!”

Töltött paprikát is lecsószezonban főzünk, hacsak nem spájzoltunk be télire szép tölteni való paprikákat. Érdemes eltenni valamit a nyár illatából és ízeiből, nomeg a pénztárcánkat is kímélhetjük.

Persze, ha kakas, akkor meg pörkölt :) Ami fontos: az öreg baromfi finom baromfi! Ha elég sokáig rotyog, akkor felér akár egy orjával is, netán egy marhaszeggyel? Na ne túlozzunk, kezeljünk mindent a helyén.

Ezt a receptet elsősorban saját kiskerttel rendelkező blogtársaknak teszem fel, de bárki megcsinálhatja, akinek van egy hüvös spájza, kamrája. Még egy-két szusszanás és vége a nyárnak, de ezt a növények nem tudják. Rengeteg apró zöldparadicsom, almapaprika, uborka, kosszarvú paprika sőőőt uram bocsá' apró patiszon terem még.

Vendégposzt: Süllőcske

PO mester Juhtúrós galuskája inspirált, hogy főzzek juhtúrós sztrapacskát. HajduL tanítása nem hullott teljesen meddő talajra - nomeg Szlovákiában is ezt láttam -, hivatalos nevén illettem a címben eme fenséges tésztát. Hozzá kell még tennem, hogy a Brindzové halusky nem is juhtúróval, hanem a juhsajt egy fajtájával készül, így a mi sztrapacskánknak gyakorlatilag alig van köze a címben említett szlovák társához. Hogy még zavarosabbá tegyük a kapcsolatrendszert: a sztrapacska a szlovákoknál káposztával készül:) Ettől persze továbbra is sztrapacskának hívjuk és így szeretjük.

Van az úgy sajnos, hogy olyan süteményt kell készítenünk, amit azok is megehetnek, akik amúgy allergiásak a lisztre, illetve a gluténre.
Nekik sem kell édesség nélkül maradniuk, csupán arra kell ügyelni, hogy a sütemény ne tartalmazzon glutént (a búzaliszt azon része, amelyik az allergiát okozza)
Így született ez az alábbi recept, amit feleségem már többször sikerrel elkövetett, és a célszemély továbbra is jó egészségnek örvend.

Kaptam anyámtól 4 gyönyörű gombát. Valószínű fenyőtinóru lehetett, ha nem, akkor a halálozási rovatból úgyis értesültök róla. Hazafelé pedig megálltunk a CBA-ban, ahol nagyon friss Barramundi (Ausztrál tengeri süllő itt tenyésztve) volt 3k alatt - vettem is egy fél kilós példányt tisztítva.

Anica inkognitóban

Imre Apó blogos életem egyik bástyája: számíthatok rá, a jószívűsége határtalan, türelme emberfeletti. Órákon keresztül folytatott beszélgetéseink során sírtam már ki magam virtuálisan a vállán nemegyszer és röhögtünk jókat máskor.
Nem emlékszem, mikor kezdődött az ismeretségünk, egyszercsak volt. És azóta van, slambuc óta vannak.:-)

Főztünk már nyáron paprikás krumplit, akkor miért ne főznénk krumplis tésztát is. Ez megint egy olyan ennivaló, amit minden háznál másképp csinálnak. Van aki slambucra veszi a formát, és van aki még paprikát sem tesz bele. Szóval, mintha lecsó lenne!

Én most így készítettem:

Hangsúlyozom, nincsenek kőbe vésve a receptem összetevői. Ez egy alap, amit mindenki izlése szerint variál. Csupán azt szeretném, hogy ne dőljön be senki városi legendáknak, ami az erjesztést illeti.

Mitzi von Küche

Vendégposzt: Anica inkognitóban

Nyári családi uzsonnára készültünk, ilyenkor mindig kínban vagyok, mit is főzzek. Anyós nem eszi a halat, após nem szereti a rizset, a gyerekek (enyémet is beleértve) válogatós majmok, úgyhogy nem egyszerű a történet. Ráadásul ebben az irtózatos hőségben nincs az az isten, hogy a biokém laborokban is tenyésztett legjobb táptalajt, a húslevest tegyem az asztalra. Szerencsére sógornőm – bár ő maga nem főz, de – nyitott mindenre, sógoromnak meg mindegy, csak bor legyen előtte/alatta/utána.
A helyzetet súlyosbította, hogy a férj közöle, ő úgy gondolta, tarját,csirkét és gombát grillez. Na, ha ő úgy gondolta, ki vagyok én, hogy másképp gondoljam?? Tudjátok, ki kezd el vitatkozni azon, hogy én egész másképpen terveztem, mondjuk, valami töltötthús formájában, hagytam a fenébe a dolgot, inkább megpróbáltam a pozitívumot megtalálni: a hús nem az én problémám.

Vendégposzt: BariKarika

Ha emlékeztek még anno felvetettem egy erkölcsi dilemmát, miszerint ér-e kapcsolatban maradni, amennyiben a férfiember nem túl megfelelő, viszont tud marhapofát szerezni...
Ha jól emlékszem nem teljesen így fogalmaztam meg a kérdést, talán kicsit nyersebben.

Lehet nem jól tudom, de mintha ez a fogalom egy egyszemélyes - sok hússal megáldott - húslevest takarna. Ha nem, akkor majd úgyis kicikiztek :)

Aranypatkó Étterem - Debrecen

39 éves lettem. Nem egy nagy vaszisztdasz, de meg kell ünnepelni (igény az vót rá:). Így aztán a nagy nap estéjén a kiccsaládot meghívtam a sarki kismocsokba... és érik még az embert kellemes meglepetések!

Nagy bulizós voltam iskolás koromban. Legalább kéthavonta volt nálunk házibuli és a vendégeket etetni kellett valamivel, ami olcsó és finom - nomeg jóllakatja az innivágyó tiniket, hogy ne kelljen lakást felmosni. Ezt az ételt anyám alkotta annó, engem kisegítendő. Azóta is készítem, ha alkalom adódik rá.