Levelet hozott az elektronikus postás a fenti fejléccel. Ez nem lehet más, csak Sergio Tabeira, a Magyarországon (is) élõ uruguayi séf. A malackaraj korából ismerem még, amikor Anna sokszor szólt, hogyha Sergio valahol nagy fõzõs bulit csapott. Azután felkerültem Sergio levelezőlistájára, és néha jött meghívó egy-egy kiemelkedõ gasztronómiai eseményrõl, amire igyekeztünk eljutni.

Sokat nézem a TV paprikát és mindig csorog a nyálam, amikor Adrien az ausztrál fenegyerek (a húsimádó) készít valamit. Elõször is roppantul irígylem a kemencéjét. Azután meg olyan húsokat csinál, hogy az valami csuda. Persze Ausztráliában van jó hús (nem kenguru!), bárány, marha vagy disznó. Nemrég láttam hogyan tölt meg egy csontos karajt.

Nos, a napokban belefutottam egy szép akciós rövidkarajba a madarasban, pont 1 kiló, ez nem túl nagy kettõnknek - gondoltam. Vettem hozzá egy kis sütni való kolbászt, jó lesz tölteléknek. Tudom, magam is keverhettem volna, de minek, ha kapható?

Nem akármilyen! Házi nyújtású, sok pörccel, sütõben pirítva. Lehetne persze tökéletes is, ha hozzájutnék házi tejfelhez meg túróhoz, de az nincs itthon. Túrót még akár tudnék is csinálni, mert van házitej, viszont oly ritkán eszem, hogy nem csinálok. Meg hát elõre tudnom kéne, hogy azt akarok pár nap múlva fõzni.

Két, illetve három fogyasztási iranyzatot ismerek csusza téren. Vannak, akik pörccel és sóval eszik, vannak azután olyanok, akik pörc nélkül és sok kristálycukorral, hogy ropogjon, és ismerek olyat, aki pörccel ÉS CUKORRAL eszi. Szerencsére ez már inkább a kommentek témája, hogy ezen késhegyig folytatott vitákat folytassunk.

Indiai recept vöröslencsébõl. Vagy bármilyen más lencsébõl.

A lényeg, hogy tarka legyen :)    Ejtése: tárká dál.

A tarka jelentése az indiai konyhában egy nagyon fûszeres vaj, amiben megpirítják a fûszereket és amivel nyakonöntik az alapanyagot - jelen esetben a vöröslencsét.

Vendégposzt: pizzaszeletvágó

Egy régi, 22 évvel ezelõtti Mester Kukta újságbeli receptet õrizgetünk, és fénymásolunk nagy erõkkel, mert aki megkóstolta, általában elkéri a receptet.

Akkoriban még nem volt világháló Magyarországon, legalábbis a web, a www, World Wide Web, ki hogy ismeri, semmiképpen, hiszen csak egy évvel késõbb indult világméretekben, nemhogy "webkettõ", ezzel együtt blogolási lehetõség lett volna, hogy recepteket osszunk meg egymással. Talán az elsõ magyar webszerver a mûszaki egyetemé, tavaly volt 20 éves. A háztartások internet hozzáférése mikroszkóp alatt volt csak látható mértékû, vagy még úgy sem. Másképp éltünk. Másképp terjedt az információ. Jobb lett? Érdemes végig gondolni egy frissen kisült húsos kifli mellett.

Finom csemege, elkészíteni hosszadalmas. Idõnkénti megdézsmálása azonban különleges ízélmény, vendégnek kellemes meglepi, ajándékként is jól megtalálja helyét.

Anahita az Óévben két változatot készített, Zilahy asszony nyomán, és PO kínálásán fellelkesülve.

Vendég jön, nem lehet csak úgy steakkel és krumplival várni. Valami desszertet kell hozzá készíteni. Ez is csoda, hogy egyáltalán eszembe jutott, mert én nem vagyok édességes. Az Indexet néztem éppen, amikor megütötte a szememet egy sültalma recept . Ez nekem klassz lenne, mert van finom almám itthon. Olvasgatom a receptet, mi minden kellene bele. Hát most nem a csodahüttõ, hanem az óriási kamra segített ki, amit folyton csak töltögetünk minden jóval, de ritkán ürítjük.

Kicsit furcsa párosítás az érlelt texasi steaket bécsi burgonyasalátával felszolgálni, de most van kiflikrumplim - és amúgy is szerettem volna már ilyen salátát fõzni. A Bécsiszeletben Budakeszin tökéletes bécsi burgonyasalátával kínálják a szép nagy borjúszeletet. Ha a borjú elvan vele, akkor a marhának is boldognak kell lennie a társaságában!

Hagytam magam meggyõzni, hogy kiflikrumpliból mindent lehet csinálni, sokáig eláll és finom. Az igazat megvallva a finomságával már tisztában voltam, de az árával is! Amilyen mázlim volt, pár nappal a meggyõzõ kommentek után épp akciós volt, meg a tél is közeleg. Bespájzoltam hát tíz kilót - kevés krumplit eszünk, sokáig kitart majd.

Vagyis csilis hús. Nem csilis bab, nem is csilis kukorica, csak hús. Tiszta hús. Texasban a hús szentség, amit nem kutyulnak össze holmi babbal vagy kukoricával! Az is igaz, hogy jobb marhát nem ettem még sehol, mint Texasban (talán csak az a Kobe Beef Tokioban?), pedig sok államot végigettem.

Hosszú értekezést lehetne írni a különféle csilikrõl, azok tájjellegû variációiról, de ezt meghagyom nálam érdemesebb személyeknek, mint Cserna-Szabó András vagy Váncsa mester. Eddigelé én csak ettem, soha nem fõztem. Fõleg "mexikói" étterem láncban, Texas Roadhouse vagy Shorties, vagy idehaza a Glóbusztól dobozban. Érdekes módon Mexikóban nem találkoztunk vele, pedig állítólag mexikói étel. Annyit azért felderítettem, hogy nem autentikus mexikói az étel, ez Texasból szivárgott át hozzájuk, tehát nem meglepõ, hogy délebbre már nem találkoztunk az étlapon vele.

Az az érzésem, hogy a karajcsontok álmodnak. Azt álmodják, hogy lassan forrásban lévõ vízben sok zöldség társaságában fürdenek. Sokáig. Ezt meg is hálálják a rengeteg íz kibocsátásával, és a csont rései közül kicsipegethetõ szétfoszló húsukkal. Felébredni pedig a kutya tálján ébrednek immáron lemeztelenítve.

Vendégposzt pizzaszeletvágótól

Saláta? Elõétel? Köret? Döntsétek el!

Bevallom, nem néztem utána, hogy miért pont svéd gombasalátának hívják ezt az ételt. Van-e köze a svéd gasztronómiához, vagy csak azért nevezik így, mert svédasztalok kedvelt fogása lehetett? Talán nem is fontos ez, inkább vágjunk bele.

Az öregség csalhatatlan jele, hogy újabban az erdõ-mezõ helyett, a piacra járok gombászni.

Tegnap (szokás szerint) a TV Paprika elõtt ettem a vajas kenyeremet, amikor megjelent Adrien Richardson ausztrál fenegyerek, akinek mindenrõl csak az jut eszébe.

A hús!

Imádom a mûsorát, szórakoztató, hangulatos és az a kemence ...

Látom ám, hogy egy szép darab kacsamellel foglalatoskodik. Nos, ezt meg kell próbálni reprodukálni!

Ideje tésztát főzni, már mindenkinek tele van a bendője a húsokkal.

Találtam a hûtõben egy kisebb zacskó spenótlevelet. A napokban ettünk parajpürét, gondoltam ezt félretette a feleségem spenótos spagettinek. Jobban megnézve ideje volt megtisztítani és feldolgozni, sokáig már nem bírta volna a zacskóban (hogy miért nem tudom rászoktatni, hogy papírzacskóba tegye a dolgokat ...).

Update:

Menet közben elkészült egy harmadik variáns is, ami még ennél is sokkal egyszerűbb. A kapcsolódó képeket beillesztem a posztba, hogy ne nyúzzak le több bőr erről az étekről.

Kicsit talán megkésett, de jóízű írás.

Vendégposzt Topy tollából

A receptet még ősszel találtam netes kutakodás közben, akkor elhatároztam, ez lesz a szilveszteri süti. Van már tapasztalat ilyen túrós tésztákkal, szeretem a savanykásságukat meg azt, hogy relatív alacsony a szénhidráttartalmuk. Nem bonyolult, gyorsan kész van, így harmincegyedikén délután ugrottunk neki a lányokkal. Az eredeti receptet annyiban módosítottam, hogy a lisztet kicseréltem teljes kiőrlésű tönkölybúza lisztre.

Ez a mûfaj saját gyakorlatomban komolyabb, társas étkezések esetén merül fel. A fõzés közbeni csipegetést nem számítom ide, ráadásul én nem is igen szoktam, inkább koncentrálok, elmélyülök és élvezem a fõzést. Akár étlen-szomjan. Pardon, szomjan azért mégsem.

Aznap is – mint minden reggel – mikor a napi betevő joghurtomért mentem a boltba, a húspult előtt vezetett el az utam. Csak megszokásból néztem végig a kínálatot, és megakadt a szemem valamin. „Császárvég bőr és zsír nélkül” – hirdette a felirat – 599 Ft/kg. Pár hónapja már volt ilyen akció, hamar el is kapkodták az árut. No – gondoltam – itt az idő, gyorsan venni kell. Kértem is három szép darabot, nehogy megint hoppon maradjak. Bevittem a melóba, Büngyürkééknél szép nagy hűtő van, kihúzta ott délutánig. Hétvégén éppen jó volt egy könnyű másodiknak.

Nem kell bolondnak nézni, és nem is a poszthiány okozza, hogy posztot készítettem egy ennyire egyszerû ételbõl. A nagy ünnepek alatt gyomrunk kitágult, derékszíjunkat is ki kellett engedni és kívánunk kiadósabb reggeliket.

A tökéletes lágytojás reggeli ritkán sikerül. Elõször is idõ kell hozzá. No nem a fõzéshez, hanem a tisztességes fogyasztásához. Ez persze elvileg minden reggelire igaz: ha teheted, szép komótosan reggelizz, szebben fog a napod indulni, igérem!

Bíró: Vádlott, az Ön ellen felhozott vádak a következők: különösen nagy értékű, maradandó károsodást okozó rongálás, környezetkárosítás kísérlete, mérgezés folytatólagosan elkövetett kísérlete, emberölési kísérlet…

Vádlott: Ez azért túlzás, tisztelt Bíró Úr…

Bíró: Ne szakítsa félbe a bíróságot!

Vádlott: Igenis, bocsánat.

Bíró: Na, azért. Szóval emberölési kísérlet. Vádlott, maga visszautasította a kirendelt védőjét, és azzal a kívánsággal élt, hogy önmagát védhesse. Ezt a bíróság engedélyezi. Ugyebár Ön nem jogvégzett ember?

Vádlott: Nem, bíró úr, bár a legjobb barátom ügyvéd, ha ez számít valamit…

Bíró: Semmit, bár az, hogy vannak barátai, figyelemre méltó körülmény. Kezdheti.

Valamikor, mikor még volt Paprika TV itthon, Bede Róbert készítette el ezt az ételt. Most, hogy alaposabban is utánajártam, kiderült, hogy ez voltaképpen nem más, mint a híres Cseh/Szlovák/Csehszlovák nemzeti sörkorcsolya, a Nákládaný Hermelín átirata. Az autentikus változathoz való Hermelín vagy Pikantní nakladny sajt beszerzésére nem is mertem gondolni, ezért camembert sajtból készítettem el.

Megrendelt ebédet kellett készítenem születésnapra. Jó steak alapanyagot vagy egy vagyonért tudnék venni (Wagyu marha), vagy meg kell kennem valamely hentest, mert a helyi hazai multiban egyre rosszabb a hentespult. Minden esetre kirohantam párszor a madarasba, mert ott kaptam már gyönyörû márványos rostélyost és volt még vagy három hetem. Persze nem volt.

Na akkor irány a Fény piac, ott is találtam már szép húst. Volt is, de a márványosságnak nyoma sincs egyik húsban sem. Na akkor egy nagy darab magas hátszínt felvágattam 3 centi vastag szeletekre és hazamentem vele.

A terv az volt, hogy az elõttem álló közel 3 hétben addig érlelem, amíg puha nem lesz, a végén szalonnával megtûzdelem és akkor jó lesz.

A blog minden kedves olvasójának békés, boldog Karácsonyt kívánok magam és a szerzőtársaim nevében.

Kép innen.

Tûzhelyvadászaton voltunk, sok boltot meglátogattunk. Utolsónak hagytuk a Metro áruházat (ahot összesen 4 tûzhely árválkodott). Hamár itt vagyunk, vásároljunk is. Nekem például 50 liter paradicsomlét. Amibõl befõzni akartam, az az idén elfagyott, ezért bolti kell. Meg amúgy is, elferdült izlésem még az USA-ban megszerettette velem a sürítménybõl készült paradicsomlét , amibõl napi egy liter az adagom.

Node nem ez a lényeg, hanem éppen a vásárlás vége elõtt beugrott, hogy a Metroban mindig szuper kagylót lehet venni tisztességes áron. Közönséges fekete kagyló, amit most tisztított állapotban árultak 1050 Ft/kg-ért. Ez nagyon jó ár és a kagyló friss szokott lenni (Dániából hozzák). Másnapra Mikulásozni vártuk a gyerekeket, tökéletes meglepetés elõétel lesz!

Egészen pontosan karalábés leves. Nem kizárólag abból készült, abból van benne a legtöbb. A sárgarépát kicsit túladagoltam, de ha már meg volt pucolva, inkább beletettem.

Ez az étel az adventi kacsalevest követte. Ki kellett találni valami húst és tésztát, amit a kislyány igazán szeret. A családban a paprikás és a nokkedli is nagy kedvencek. Feleségem a paprikást jól készíti, de nokkedlit nem csinál. Vagy fúró, vagy könyök vagy valami obskurus formájú száraztészta van hozzá, amin szépen elsimul a szaft.