Blogkocsma

Az elkövetkező három poszt a Barbeque sertésborda világába repíti az olvasóinkat. Tőlünk szokatlan módon ezek a posztok sűrűbben jelennek meg, mert szerintünk nagyon fontos, hogy hogy működik ez!  Ez nem grillezés, mivel nem parázs felett készül az étel, hanem igazán alacsony hőfokon (max 110C) hosszú ideig kínzott húsokról szól. Az igazi előnye ennek a módszernek, hogy lehetőség nyílik az izlésünknek megfelelő fűszereket diffundálni a kedvenc húsunkba. Először sertéssel kezdem, mert az sokkal megengedőbb, kevésbé tudok elbukni vele. A marhahúsok csodáira még várni kell, míg elég bátor leszek, és időm is engedi, hogy egy jó marhaszegyet vagy tarját tegyek fel a mozdonyra.

Az angol szavakat direkt használom, mert a barbeque/barbecue/BBQ világban az angol az alapnyelv, révén Amerikából származó ételkészítési módszer. De van egy másik indokom is: így neveztem el az első két népszerű BBQ adalékomat. :)

A szójáték pedig megtetszett :)

Egy jó BBQ oldalas/tarja/dagadóhoz célszerű mindkettőt használni. A szárazzal bedörzsöljük (rub=dörzsöl) a húst jó alaposan, lassan megfüstöljük vagy három órán át (vastagságtól függően), ami egy vékony kemény kérget képez a húson, majd a nedvessel megpacsmagoljuk (rúd végére szerelt felmosórongyot hívják mop-nak, mint a Vileda felmosórúd), és alufóliában puhítjuk további két órát. Ezeket a műveleteket 100-110C fok hőmérsékleten hajtjuk végre a tökéletes állapot eléréséhez. Utána szabadon választott ideig képezhetünk egy "crust"-ot (kérget) a rápacsmagolt kencéből, többszöri kenegetéssel, izlés szerint.

Minden szakácsnak van több receptje ezekre a feladatokra, most ez az én harmadik generációs keverékem.

Mivel beigértem, hogy a mozdony domesztikálásával elárasztalak benneteket BBQ receptekkel, még visszatérek az első és a második generációs receptjeimhez is.

Ez egy olyan szakma, ami folyamatosan fejlődik, minden egyes elkészített étel után már újabb változatokon töri a szakács a fejét. Így azután igéretemhez híven elárasztalak benneteket sok-sok változattal: mindenki kiválaszthatja a neki leginkább tetszőt.

Ez már igen rég volt, de valahogy el kell kezdenem a BBQ sütések posztolását. A mozdonyt (ami egy eltolt hengeres füstölő és mellékesen egy dupla grill is) születésnapomra kaptam a családomtól. Nagyon rég szerettem volna valami komolyabb BBQ készítésére alkalmas szerkezetet.

Ugyan októberben majdnem megtorpedóztam, mert egy csodás kemencére leltem a csabai kolbászfesztiválon, és majdnem meg is vettem. De rájöttem két dologra: ahogy öregszünk, egyre kevesebbet eszünk (vagy inkább a rendszer lett nekünk túl drága, hisz a rezsicsökkentés csak porhintés), valamint azért a heti egy kenyérért nem biztos, hogy megéri egy vagyont kiadni.

Meg volt egy objektiv ellenérv is: Nem tudtuk, hogy tudják behozni azt a 800 kilós darabot a kertnek a megfelelő pontjára. Mindenféle támfalak, meredek lejtők, stb. Legegyszerűbb egy daruskocsi lenne a szomszéd kocsibehajtójáról: onnan be lehetne emelni. Vagy egy órát őrlődtem, de a végén lemondtam a kemencéről (pedig abban is változatos dolgokat lehetne sütni!), így maradt a grill.

Ami valóban grill is, de leginkább egy "offset smoker", aminek nem nagyon tudom a magyar nevét. Egy nagyobb és egy kisebb henger lefektetve és elcsúsztatva összeszerelve, ahol a kisebbik oldalán felül lévő nyíláson keresztül a nagyobbik aljába van csatlakozás: ott tud a füst és a meleg átmenni a kicsiből a nagyba (offset=eltolás, smoker=füstölő).

Végre találtam is egy ilyen szerkentyűt, ami belefér a büdzsébe, nem túl nagy, de ha kell, akár 20 embernek is tudok rajta főzni. Ráadásul 30%-os akciós áron volt, amibe belefért a nagykabátja (téli-nyári takaró), egy nagy öntöttvas grill-lap, egy faszénkosár és egy oldalsó melegentartó lap. Ez utóbbit még nem is szereltem fel. A kicsiből kihúzható a tűzrakó fiók. Persze kapható ilyesmi 2 milla felett is, de hülye azért nem vagyok ...

Még annyit, hogy idehaza most kezd csak elterjedni ez a főzési módszer. A grillezés leginkább sztékek, csirke, hamburger pogácsák elkészítésére alkalmas: ez az un. direkt parázs feletti sütés. A BBQ viszont alacsony hőmérsékleten (tipikusan 100C-110C körüli tartományban) való hosszú ideig tartó melegítésról szól. Ezen a hőfokon biztonságosan megsülnek a húsok, de a hosszú ídő segíti, hogy a húsban lévő kollagének (inak, zsírerek) lebomoljanak és tápanyagot nyújtsanak az előregedett izületeinknek.

Most az első tényleges BBQ hús készítésemről számolok be.

Körömpörkölt készült a napokban, és ahhoz bizony én szívesen adok sóba-vízbe krumplit köménnyel. Persze a lé általában megmarad, ezért interjút készítettem a blogon, ki mire használná a főzőlevet.

Kaptam is ötleteket, meg a net is a barátom, de érdekes módon senki sem tért el az alapötlettől: krémleves a krumpli főzőlevével. Ha nem, hát nem, akkor ez lesz a mai ebéd.

A poszt kicsit megkésett, igencsak végefelé jár az eperszezon, de azt hiszem, az utolsó adagot vettem meg a Fény utcai piacon a múlt héten 650Ft-ért. Ha idén már nem is, de jövőre hasznos lehet ez az írás.

Természetesen van SzeddMagad eper is, olcsóbb, mint a piaci. Csak legyen ember, aki bírja a hajolgatást. Én már sokéve piacon veszem.

Akciós volt a sárgaúszójú tonhal a madarasban, ezt nem hagyhattam ki. Nem mondom, hogy ingyen van, de a fiammal mi nagy halevők lennénk, ha hozzájutnánk. A halas pultnál kitett példányok csodásan néztek ki, igazi szusi minőség. Kértem hát két vastag szeletet. 1,2 kg lett - maradhat? Mivel én kértem vastagon, hát így jártam :)

A receptet pedig a Paprika TV-n láttam, és megpróbáltam emlékezetből reprodukálni. Hamár sütök, feleségem is enne valamit. Találtam egy nagy csirkemellet a csodahüttőben, amit durván lebontottam a csontjáról, és két-két szeletre vágtam az oldalakat. Az ötlet a hasonló ízesítéssel elkészített csirke és hal volt.

Vendégposzt Fenchurch68 tollából

Mikor megláttam Waka posztját a töltött csirkecombról, rájöttem, hogy valamikor gyerekkoromban ettem hasonlót utoljára. (Vagy két éve ettem idős hölgyrokonnál töltött csirkét, arról csak annyit, hogy sajnos nem lehetett megúszni.) Nekem ez valahogy kimaradt a repertoárból, de most kedvet kaptam hozzá.

Mire eljutottam az egyébként általában remek húsválasztékkal rendelkező sarki közértbe, a "hosszú hétvége lesz, úristen, fosszuk ki a boltokat, különben éhen halunk" pszichózis miatt már csak két satnya faros csirkecomb maradt, kevés is, ronda is. Viszont gyönyörű csont nélküli karaj volt 800,- (igen, nyolcszáz!) forintra akciózva, örök hálám a pestises szendvicset hajigáló menekülteknek.

Ha Taljánországban a firenzeieket illetjük a babzabáló titulussal, akkor az Egyesült Államokban a bostoniakra illik a jelző. Természetesen számos más országnak/régiónak is megvan a maga sült babja. A Brit Birodalom területén a paradicsommal készült változat a tradicionális reggeli nélkülözhetetlen eleme. Aztán ott van a franciáknál a Breton bab vagy a Casoulet, a spanyoloknál a Cocido Montanés, Görögországban a Gigandes Plaki.
A bab a vadnyugati idők kedvelt alapanyaga volt. Magas fehérje és szénhidrát tartalma bőséges energiát biztosított a marhaterelésben megfáradt cowboyoknak, száraz állapotban hónapokig elállt, és az elkészítése sem volt túlzottan bonyolult. Mondjuk elég egyoldalú konyha lehetett az övék.
A sült bab receptjét az első telepesek a bennszülöttektől lesték el. Az 1800's években Boston kikötője a "Rabszolga Háromszög" egyik fontos állomása volt. Innen indultak Európába a gyarmatáruval, rummal, dohánnyal, gyapottal megrakott hajók, ahonnan készterméket, iparcikkeket vittek Afrikába, hogy aztán rabszolgákkal feltöltve újra Amerika felé vegyék az irányt. A rum alapanyagaként használt nádmelasz aztán belekerült az ételbe, így született a bostoni verzió. Ahol nem volt melasz kéznél, megtette a juharszirup (például Kanadában) vagy akár a méz is. Az étel hamar népszerűvé vált, mint vasárnapi fogás, sólet módjára szombaton tették a kemencébe, ahol aztán reggelre kész lett.
Ezt az ételt a végtelenségig lehet cifrázni. Ha valaki egy kissé előfőzött füstölt csülköt, netán a BBQ-n naphosszat sütött, jó füstös marhahúst ágyaz a bab közé, bizony jól teszi.
Én elsőre nem akartam túlzásba vinni, egy meglehetősen egyszerű receptet néztem ki, és nem csalódtam. Akad persze pár dolog, amin finomítani kell, de így elsőre egészen jól sikerült.
A főzéshez egy 4 literes kerámia káposztás edényt használtam, amit még akkor vettem, amikor először láttam a bostoni babot Andrew Zimmern Bizarre Foods című műsorában.

Jön a fiunk, valamit kéne a grillen sütni! Belebújtam hát a csodahüttőbe, és keresgélni kezdtem. Volt ott minden szép és jó, de semmi sztéknek valót nem leltem.

Beleütköztem viszont egy szép szőke marhanyakba, és egy lapockába (ez utóbbira az volt írva, hogy tatárnak). Tatárt ugyan nem készítettem belőlük, de az állaga mindkét húsnak az USA-ban megszokot sirloin tip-re hasonlított. Ez jellemzően egy rövid rostú, keresztben vágott hús, ami nagyon laza kötődésű izomszálakból áll. Pont emiatt az állag miatt remekül felszív bármilyen pácolást és roppant szaftos lesz.

Húsra éheztem! Keresgélve a csodahüttőben találtam 4 csontnyi húsos oldalast felvágva. Feleségem vehette, mert azt a boltláncot én nagyon ritkán látogatom. Node baj nincs, mert szép vastag darabok, biztos jót lehet belőle alkotni. Volt hozzá remek kelkáposztafőzelék is.

Az első darab egy étkezésre kielégítő volt. A másnapi darab a hideg oldalasból: pecsenyezsíros kenyeret ettem. Harmadnapra pedig "rilette"-et (húskrémet) készítettem belőle. Az még jutott negyednapra is. Alapvető elkészítésének egy fedeles öntöttvas lábast választottam. Ez már máskor is bevált. Gondoltam, hogy megpirítom zsíron, majd sok hagymával és egy kis borral ágyat készítek neki, amiben pecsenyeszaftig lepárolom.

Kivettem egy hét szabadságot, hogy legalább a kerti munka nagyját el tudjam végezni. Persze nem sikerült, közben a derekam beállt, úgyhogy egy hétig az ágyat nyomtam, kiestek a délutánok is, amikor még lehetett volna valamit végezni. Annyi előnye volt a dolognak, hogy végre főzhettem valami komolyabb ételt is. A nagy munka hevében ugyanis szendvicseken és hideg kaján éltem, mert azt bármikor be lehet kapni, sem főzni, sem rendesen enni nem volt érkezésem.
Az egyik nagylelkű kolléga munka után elfuvarozott a piacra bevásárolni. Vettem "falusi" csirkecombot. Jó nagy bullshit. Mondjuk, városit még nemigen láttam, az állattartás (főleg az iparszerű) valahogy nem az az urbánus dolog. Azt, hogy tanyasi, nyilván nem merték ráírni, hiszen az szabad tartású, kizárólag természetes táplálékon nevelt madarat jelent. Aztán persze rájöttem, miről van szó. A falusi csirkecomb tokos, mint az állat, a "zokniját" nem húzzák le rendesen, és a kaparójából hozzányiszálnak egy darabot, hadd egye a városi nép azt a finom porcogót, ropogtassa a csontot. Arról nem is beszélve, hogy comb árban lehet adni a lábat. Megküzdöttem a tollakkal, téptem, vakartam, perzseltem, aztán másfél óra küzdelem után úgy döntöttem, jó lesz így is, legfeljebb megy a bőre a kukába. Vettem még némi szalonnát, csirkemájat, zöldséget és rizst, a hűtő aljában volt még kevéske ásás elől mentett zöldféle, elégségesnek tűnt egy főzésre.

Itt a kertész, metszi a fákat. Gondoltam egy kis spenót jó lenne neki is ebédre, valamiért otthon soha nem kap...

Igenám, de a kertben még nincs elég friss spenót ... Jó ám a főzelék a mirelitből is!

Többször is posztoltam guacamolet itt a blogon, de ez egy újabb változat, kicsit más technikával készítve. Nagy előnye, hogy percek alatt elkészíthető.

A hűtő pakolásakor botlottam bele egy (túl)érett és egy fél avokádóba, amit azonnal fel kellett dolgozni.

Amikor a szuvidált csirkeszárnyat készítettem, tettem be két adag csirkecombot is a masinába: hátha jó lesz valamikor később. A szuvidálásnak ezen két esetben a tényleges elkészítésre szánt idő csökkentése volt a célja. Egyszer egy menetben megpuhult, már csak egy-egy adagot kell a grill alatt megpirítani.

A szárnyat kipróbáltam, az bevált. Most eljött az ideje a comb próbának. Nomeg a többrendbeli sikertelen rizsfőzést is korrigálni kell. Hátha olvasónk is kedvet kap a kipróbáláshoz.

Nekem egy kicsit fura kombináció volt, míg meg nem kóstoltam, dehát feleségem hozott két csomag szép zöld spárgát öccáért, ami azért jó ár egy primőr spárgáért.

Én meg leszedtem az első adag spenótot a kertben, mert elnyomta a cukorborsót a háló mellett.

Idén ismét furcsán tavaszodott ki. Sikerült is rendesen megcsúszni a kerti munkákkal. Ahogy ástam fel a földet, sorban futottam bele a tavalyról megmaradt "kincsekbe". Petrezselyem, paszternák mangold, sőt pár cékla is volt még az ágyásokban. Sajnáltam volna beásni őket, elhatároztam, hogy hétvégére összedobok egy "mindent bele" fogást. Húsvétról maradt egy kacsa a fagyasztóban, ez képviselte a tartalmasabb összetevőt az ételhez.

Rövid és egyszerű, ám hiánypótló poszt következik:

Mindig szeretnék zöldségalaplevet, de soha nincs a csodahüttőbe - vajh miért? Most viszont rájöttem, hogy a világ legegyszerűbb dolga készíteni, most már lesz rendszeresen!

Tudom, vótmá! De ismétlés a tudás anyukája valamint egy újszülöttnek minden vicc új. És különben is nagyon szeretem a sárgaborsópürét - aka betonfőzeléket.

Roppant kevés alapanyag kell hozzá, de azok fontosak.

Nem csak a sikerült ételeket kell posztolni, hisz a hibákból is lehet tanulni. Az oldalasom nagyon jól sikerült, de valahogy ez a közönséges "A" rizs nem szerette, hogy igazán lepirítottam.

Pedig sütöttem le már ennyire a rizst (jó - jó, rózsaszínre, ez meg barna), és az nagyon finom volt. Cserébe a feleségem főzött egy másik adag rizst, az meg egy csomóba összeragadt. A kutya azért szerette mindkettőt :)

Ránk jellemző módon ismét elfelejtettünk születésnapot ünnepelni. Immáron 6 éve vagyunk jelen a blogoszférában, mintegy 1300 recepttel/cikkel, amik összesen több, mint 2.222.222 oldalletöltést értek meg. Amin csodálkozom, hogy a legtöbbször a "A barnarizs főzése" posztot olvasták...

Boldog születésnapot az olvasóinknak is!

Akkor jöjjön a poszt is:

Általában csirkemellből készítik, mert úgy a leggyorsabb. Persze az éttermekben nem tudni mely maradék ételek esnek áldozatul, de azért nem hiszem el azt a rémhírt, hogy a vendégek tányérjáról lekapart pörköltből készül ...

Amióta a kakaslevest főztem, terveztem, hogy a többi alkatrészéből lesz a hortobágyi. Igencsak finom húsa van a leves tanusága szerint, de gondolom, hogy pörköltnek érdemes megfőzni a combjait, mert nagyon messziről jött el hozzánk.

Eljött végre az év legjobban várt ünnepe, a Húsvét. No nem mintha ilyesféle vallási buzgalomban szenvednék, csak éppen egybe esik a böjt végével. Pár éve, megtartom ezt a tavaszi tisztítókúrát, csak úgy magam örömére. Az idei valahogy igen nehezen akart véget érni. Álmomban kócos levelű répák és veszett tekintetű brokkolik kínoztak. Egy kínpadra voltam láncolva, előttem hosszú sorokban vonultak a nagy darab, gőzölgő húsokkal megpakolt tányérok, egy svédasztal zabolátlan csikó módjára ugrándozott, közben potyogott róla a vékonyra szelt prágai sonka. Amikor verejtékben úszva felébredtem, megfogadtam, hogy méltó bosszút állok. Délben az üres tökfőzelék felett szőttem terveket, hogyan fogom kárpótolni magam a kiállt szenvedésért. Hatalmas, zsírtól csillogó pecsenyékről álmodoztam, rőfnyi kolbászokról, szaftos pörköltökről, gazdag levesekről.
Végül a leves lett a befutó. Eszembe jutott, hogy édesanyám hajdan igen jóízű frankfurti levest készített úgy, hogy húsos csonttal alapozott meg az ételnek. Ez megbízható kiindulási pontnak tűnt, már csak ezt kellett megfelelően hedonista módon abszolválni. Kicsit még csiszoltam rajta, és meg is született az idea.
Levesnek nem nevezhetném a produktumot - hiszen épp a leves lényegének, a lének volt némiképp híján -, inkább amolyan egytálétel lett, de az egyszerűség kedvéért a továbbiakban, mint levest fogom emlegetni.

A gyerekek kevesellték a karácsonyi kalácsot, hát most nagyobbat kell készítenem, nomeg a cukor mennyiségét is csökkenteni kell, hisz a húsvéti sonka mellé fogjuk enni.

Maradt a jól bevált recept további egyszerűsítésekkel. Így bombabiztosan elkészíthető!

Nem tudom mi ütött a feleségembe, de az utóbbi időben túlvásárolja az élelmiszert. Leginkább a húsárut! Pedig, ha nincs legalább 50 kiló hús a fagyasztóban, akkor semennyi. A karikát pizzaszeletvágó adta a képhez a kommentek kicsit elszállt tartalma miatt ...

Most is beállított egy pecsenyekacsával. Mi a szöszt kezdjek vele, amikor egy egész csirke és egy kakas is kukorékol a hűtőben? Azt állította, hogy ez zsigerelve, belsőséggel, nyakkal, stb. együtt jött. Jó, akkor legalább lesz kacsaaprólék leves, meg egy kacsapecsenye.

Múltkoriban szó esett a tésztasalátáról. Igen jó ötlet, de én inkább a bulgurt preferálom. Tabouleh néven is ismert fogás. Bár volt egy kiforrott elképzelésem az elkészítésről, azért utána néztem az Interneten is. Kettő a hagyományos összetevőkből ki is esett azonnal, a menta, mert nem szeretem, és a paradicsom, mert azt majd július után eszem, ilyenkor legfeljebb dísznek jó. A többi összetevő meg már benne volt a tarsolyban. Egyet kivéve a madársalátát.
Úgy is felfoghatom ezt az ételt, mint rekviemet a gerillakertért. Tavaly ősszel felreppent a hír, hogy az önkormányzat hét év után végre elszánta magát és megvalósítja a hulladékudvart a kertet magában foglaló területen. Megkerestem az emberem a hivatalban, aki pár nap múlva megerősítette a hírt. A városüzemeltető pályázott pénzért a célra és a közbeszerzés után megkezdik az építkezést.
Bár már jó ideje benne volt a tarsolyban, azért kicsit elszontyolodtam. Van ugyan három másik kert, azért ez a bő 35 év alatt a szívemhez nőtt. Az utóbbi hét évben már nem fizettem bérleti díjat, hiszen nem is béreltem, csak használtam. Igazán a tucatnyi gyümölcsfáért fáj a szívem, korai kajszi, őszibarack, vérbélű körte, téli körte, vilmoskörte, dió, mandula, a kedvenc savanykás almám, a Kis Fleini. És vége a fő madársaláta termőhelynek is. Ebben a kertben díszlett a legszebben, ugyan a Hegyen is megterem, de oda nem tudok csak úgy elugrani a kiskosárral némi zöldért. Ezek mind a dózer áldozatai lesznek. Igaz, az almából előrelátóan oltattam csemetéket, szépen nőnek is a Hegyen. A napokban expedíciót indítunk a menthető évelőkért (főleg dísz- és fűszernövényekért), máshol fognak eztán virítani.
Lementem a tökig érő sárba és szedtem egy kis kosár madársalátát a bulgurhoz.

Úgy tűnik, a Hajnal Hús nagyon megszerette a szalagfűrészt. Egyre több boltban látom a sertéscombot keresztbe felvágva 2 cm vastag szeletre bőrrel, zsírral mindenestül.

Még ott sasolt a múltkori párja a fagyasztóban vákumcsomagolva. Éhes voltam, kedvet kaptam egy kis sült disznóra hagymás krumplival.

Eredetileg csak enni akartam, de kéznél volt a fényképezőgép, hát végigfotóztam. Azt hinném mindenki tud ilyet sütni, de én is voltam kezdő: nagyon hiányzott valami támasz, ami segítene az elkészítésben.

Így azután a fotózás mellett kivételesen mértem is mindent, hogy pontos értékekkel mutassam meg, hogy kellene ezt a fogást elkészíteni (tudom, nagymamitól kéne kérdezni ...)