4400Ft + szállítás (megpróbálom a legolcsóbb megoldásokat - pl saját magam viszem a környéken házhoz, vagy PickPack/Foxpost)
Foxpost épp most drágította a házhozszállítást 100Ft-tal :(((((
konyv @ andras . net az email cím, ahova a rendeléseket küldjétek.
Kell majd postázási név és cím, a jóváhagyó levélben küldöm a fizetési lehetőségeket.
Itt kreditkártyával is
lehet vásárolni:
Idén kevesebb paprikám van, meg lusta is vagyok. Sokat inkább leszárítottam, vagy megettük még lábon. Azért a fiam kedvencéből sikerült egy adagot főzni.
Természetesen a feleségem segítségével, aki leszedte nekem a pirosra éretteket (ilyenkor nem jó dolog vörösvaknak lenni).
Osztálytalálkozóra igértem a vendégeknek a lecsón kívül roston sült tarját is. Gondolva a finnyásabbakra csirkefelsőcomb filét is tettem hozzá.
A mozdonyomhoz vettem egy öntöttvas sütőlapot is, ha netán nagyobb vendégseregletet kell etetnem. Egyik oldala bordás, a másik síma. Nos, itt volt az alkalom, hogy bevessem.
Nálunk is divatos a másnapos hajában sült krumpli reggelivé varázslása hagymával, tojással. Ennél viszont sokkal gyakoribb a svájciak hasonló étele, ami hasonlít a tócsni/lepcsánka/röszti/cicege stb. fogáshoz, de van néhány lényeges eltérés köztük.
A rösti lehűtött, főtt krumpliból készül, ellentétben a hazai változattól, ami nyers krumpli, liszt és egyebekből áll. Én nagyon szeretem a krumplit! Leginkább hajában sült vagy főtt változatában (lásd gyerekkori élményem) - ha tehetem, megeszem egy szem forró krumplit fél vajjal :). Így megreszelve és pirítva is szeretem, de felfedeztem, hogy Svájcban adnak hozzá fokhagymát, meg szerecsendiót is (a borsról nem beszélve).
Idézőjelbe tettem, hogy nehogy valamelyik mindent túl komolyan vevő olvasó megszóljon miatta. Mert végül is igaz, lecsós lett, de tulajdonképpen pörkölt, amit amúgy is lecsós alapon szoktam főzni, de most még magamhoz képest is bőkezűen adagoltam a nevezett összetevőt.
Úgy esett, hogy megjött a vendégsereg a ködös Albionból. Persze nem váratlanul jöttek, meg is beszéltünk mindent már jó előre. Kérdezgettem, hogy mit ennének, de megnyugtattak, mikor itt lesznek, elmegyünk együtt bevásárolni. Hát jó. Aztán miután az összes létező közlekedési eszköz, amivel csak kapcsolatba kerültek, késett, a tizensok órás utazás után hullafáradtan estek be. A vacsorát megoldottuk a hűtőből, paradicsomot, paprikát a kertből szedtem még délután, pár kifli is akadt a kenyértartóban. Igen ám, de mi legyék másnap? Különösebb ötletük nem volt, elkezdtem hát sorolni, mi van a fagyasztóban. A csülöknél felcsillant a szemük, ők bizon de megennének egy csülökpörkölt. Elő is vettem legott a húst, hogy reggelig kiolvadjon. Igen ám, de az a csülök két evésre nem lesz elég mindannyiunknak, valamivel fel kéne szaporítani. A közelben nincs értékelhető húsbolt, messzire meg a francnak sincs kedve mászkálni. Ekkor jött az ötlet, hogy egy nagyobb adag lecsóval ütöm fel, attól lesz jó sok szaft, a zsíros-bőrös hús meg majd biztosítja az ízt és a kellően ragacsos állagot. Egyébként mindenben úgy jártam el, mintha pörköltet főznék.
Szóval feltaláltam a csülök ivartalan szaporítását.
Márminthogy ötvenvalahány évvel ezelőtt végeztünk az általánosban :) Eddig a padtársam szervezte és főzte a bulikat, de idén bevállaltam, hogy elkészítem. Készült lista, hogy miket főzök, amiben a lecsó is szerepelt, de valahogy azt kicsit elhanyagolták a szervezéskor. Szerintem viszont a legjobb előétel, amit valaha is készítettem :)
Szezonja van! Most szines már a paprika, ress a hagyma és mézédes a paradicsomom. Szerencsére volt még a tavalyi békéscsabai kolbászból is! A szalonnákat magam füstöltem, viszont nekem van egy fontos alapanyag, amit nem hagyok ki a lecsóból: a főtt füstölt császárhús!
Amióta megvan a mozdonyom, minden húsra potenciális BBQ anyagként tekintek. Így volt ez a minap is, amikor a Metro áruház húshűtőjében jártam.
Ott van ám minden, mi szem-szájnak ingere! Óriási fehérpecsenye, teljes bélszín, ír marhaszegy. Csak egy dolog hiányzik hozzá: egy lottó ötös :)
Azért lecsaptam egy kétkilós marha oldalasra, ami 2 csontból állt.
Biztosan az, hiszen a tasakra rá volt írva.
Az Ildiben vettem két zacsó durumtésztát, az egyik el is fogyott legott, a másik a spájzban várt sorára. Múlt héten aztán eljött az idő, hogy megfőzzem. Kellett valami egyszerű fogás, ami gyorsan elkészül, hogy főzés után siethessek a kertbe paradicsomot szedni. Egy sajtos-tejfölös spagetti látszott a legkézenfekvőbbnek, amit aztán persze túl szimplának találtam és addig variáltam, míg a mamája sem ismert volna rá. Mindezt természetesen a legnemesebb olasz kulináris hagyományokat követve követtem el vagy legalábbis valami olyasmi.
Törtem a fejem, mivel lehetne kicsit feldobni a tésztát? A spagetti nagy barátja a szalonna és a fokhagyma, ők ráadásul a tejföllel is haverok. Meg is volt a koncepció, irány a bolt. Kolozsvári szalonna éppen volt, de meg nem ettem volna, ha fizetnek érte sem. Maradt a füstölt comb - csemege szalonna - összeállítás, melyeket megfelelő arányban kombinálva hasonló összhatást érhetünk el.
Innen már sétagalopp volt, fél óra alatt összedobtam az ételt, épp akkor lett kész, mikor leszakadt az ég és két órán keresztül ömlött az eső, hogy a kocsik félrehúzódtak az út szélére, úgyhogy a paradicsomszedés szempontjából ez a nap is elfecsérelt volt.
Érdekes árukapcsolás, de mivel kicsi a füstölőm (jelen esetben a mozdony), ki kell használni. Január végefelé még elég hideg volt, és reméltem, hogy kitart február közepéig: a kamra ablakában pácoltam a húsokat.
Volt négy kacsamell, két sertésnyelv, több húsos szalonna, egy nagy császárszalonna és a húsvétra szánt tarja. Nomeg sajtok is, mert az finom füstölve.
A mozdony (egy offset smoker) megérkezése a háztartásomba felerősítette a füstölési vágyaimat. Tavaly még a grillre applikált hengerben füstöltem, de oda relatíve kevés húst tudtam tenni, meg macerás volt, hogy minden begyújtáshoz szét kellett szerelnem.
Már január másodikán nekiálltam a húsok beszerzésének és pácolásának. Mivel nincs bejáratott hentesem, az intuícióimra hagyatkoztam a nagybevásárláskor, nomeg a listámra, hogy miket is akarok készíteni ...
Idén a paradicsomtermésre sem lehet panaszom. Virágzáskor bőven volt eső, később is kapott égi áldást dögivel, néha már túl sokat is. Július elején már akadt egy-egy szem piros, aztán a hónap végére nyakló nélkül elkezdett érni. Minden másnap szedem, nagyjából 10 kiló jön le egy alkalommal. Eszem mindenhez, hét közben reggelire simán lemegy fél kiló, ha hideg ebédem van, még annyi. Hétvégén paradicsomsalátát keverek az étel mellé. Hogy ne legyen unalmas, kombinálom mindenfélével, teszek hozzá tomatillot, mogyoróhagymát, uborkát, citromléből és fokhagymából keverem az öntetet, petrezselyem zölddel és csilivel dobom fel.
Hiába minden igyekezet, vasárnapra már nem fér el a hűtőben a paradicsom. Nincs mese, be kell főzni. Két alkalommal meg is lett az évi paradicsomlé szükséglet java, valami olyasmit is kellett csinálni, ami jobban fogy. Főztem hát ivólét. Az arányokat csak saccra írom le, ez olyan kóstolgatós fogás, ízlés szerint kell készíteni.
Gyerekeim hoztak Debrecenből - nem kis mennyiségű - sütni való kolbászkákat. Utólagos szerevételezésnél kiderült, hogy Kurucz hentes műve, akitől ezt az adagot a 4225 Debrecen-Józsa Szentgyörgyfalvi út 9 szám alatt vették. Ritkán hivatkozom forgalmazóra, vagy készítőre, de ez a vékonykolbász megérdemli a megnevezését.
Abban nem sok lehetőség van, hogy egy kolbászka grillen való megsütéséről posztoljak, de annál több, hogy milyen köret készült hozzá!
Feleségem nagyon szereti ezt a szószt, különösen, amikor friss hozzávalókból készítem neki.
Sikerült az első termést betakarítani a KungPao csiliről, ami persze frenetikus paradicsomvadászatot eredményezett. Végül találtam itthon friss paradicsomot, bár az nem volt még a csúcson. Persze kell bazsalikom és fokhagyma is, meg egyebek, de szerencsére a veteményes ezt már szolgáltatja.
Szóval megint hazardíroztam egyet. A babmag átkozott drága volt a vetőmagboltban. 5-700 forintért adtak egy 25-30 szemes tasakot. Elmentem a Csarnokban lévő magboltba és egy ezresért vettem kétszer fél kiló étkezési szárazbabot. Az egyiket egyszerűen csak tarkabab néven árulták, közepes méretű, barna-cirmos fajta. A másik valamivel öregebb szemű és Erzsike névre hallgatott. Vetettem mindkét fajtából (jó)pár sort, aztán lestem az eredményt. A maradékhoz később vettem még 30 dekát, abból lett a bostoni sült bab. Mindkét fajta bevált. A kelés 90 % felett alakult és talán egy-két tő volt eltérő fajta. A tarkabab futó lett Erzsike bokorbab. Alaptrágyaként 70 g/m2 NPK műtrágyát kapáltam be, ez elegendőnek bizonyult. Az időjárás is a kegyeibe fogadott, májusban megjöttek az esők. Ahogy növekedtek és bizonyossá vált a futásuk, 120 centis uborkahálót húztam ki minden második sor közé. Erzsike nem volt futó, de olyan nagyra nőtt, hogy néhol elérte a háló tetejét. Kellett neki a támogatás, ne dőljön el, mert a földön heverő hüvelyek könnyen rothadásnak indulnak. Egy szó, mint száz, Erzsike piszkosul bejött. A négy sorról hat nagy szatyor babot szedtem le, két alkalommal, két hete lecsipegettem, ami megérett, aztán a hétvégén kinyűttem az egészet és leszedtem mind egy szemig. Zsengén kifejtve >10 kg lett, persze a végére úgy fájt a hüvelyujjam, mint a rosebb.. A tarkababot szárazbabnak szánom, a napokban kezdem el leszedni mindkét kertben, kiterítve megszárítom, aztán kicsépelem.
Az első szedést természetesen egy jó bablevessel ünnepeltem.
Vagyis 80-90C fok körüli hőmérsékleten lassan, zsírban sütve elkészített kacsacomb. Magam részéről bármikor hajlandó lennék kacsa vagy libacombot enni. Valamiért ezek a viziszárnyasok a sok evezéstől igencsak izletes combokat fejlesztettek ki maguknak...
A Metro áruházban csaptam le 6 combra, hogy az pont jó lesz Gárdonyban a barátainkkal. Azután többetek riogatott, hogy nem lesz elég, de ami késő, az késő! A combok és a háj már itthon vannak, még ma este el kell készítenem, mert holnap Ráckevére megyünk utcatalálkozóra.
Volt itt már csülökkel, meg csak magában, meg fejtettbabként is, de oldalassal még nem főztem. Az úgy volt, hogy egy hónap kihagyás után ismét volt kispiac. Ki is mentem, de csak ténferegtem - valahogy semmi sem hiányzott a kamrából. Nézegettem a fóti hentes áruját (nagyon jó!), de nem volt csülök.
A másik hentesben nincs bizodalmam ... Végül csak visszatébláboltam a fóti henteshez, hogy adjon már legalább egy darab füstölt oldalast. Azzal is lehet bableves fózni.
A gyerekeket vártam másnapra takarítani, meg a feleségem is jön haza - ezt a bablevest megfőzöm (igaz, hogy kakaslevest igértem neki)...
A csodahüttőt kerülgettem, hogy mit is csináljak vacsorára. Találtam is egy kis adag szaftos marhát. Ezután az elkészítésen tűnődtem, mikoris eszembe jutott a bolognai szósz.
Nagyon régen ettem - van vagy két éve is! Szerencsére paradicsom területén el vagyok látva, azt is felhoztam a hússal együtt.
Amikor a szárnyakat szuvidáltam, majd lefagyasztottam, az a kép lebegett a szemem előtt, hogy egyszercsak a család csípős csirkeszárnyat kér a legnagyobb kánikulában.
Hát a rémálom bekövetkezett. Ráadásul még egy csirkemellet is kell sütni, meg kétféle petrezselymes krumplit. Feleségem sem lazsált: megfőzött még a reggel egy spárgakrémlevest és előkészített egy tepsinyi besameles spárgát (mikor süssünk, ha nem kánikulában?). Szerencsére deszertnek hideget készített.
Lássuk hát, mit nyertem azzal, hogy a szárny már szuvidálva van.
A katonasors már csak ilyen, egyet füttyentenek, aztán lehet költözni Alsóakármire családostul. Ettől már csak az a rosszabb, ha felszámolják az alakulatot és az egész bandát szélnek eresztik. Természetesen nehezen megy a váltás, esetleg több éves kapcsolatok szakadnak szét. Egy darabig persze még fennmarad valahogy a kapcsolat, de aztán a heti beszélgetések lassan egy-egy ünnepi SMS-re vagy egy Facebook odaröffenésre korlátozódnak. Akad persze, aki jó előre egyeztetett időpontban, egy-egy hétvégére visszalátogat a városba, felkeresi a régi kollégákat, buliznak egyet a kertben és felemlegetik a régi időket és sztorikat.
Zsemlemorzsának nem hívhatom, mert vizes kifliből van. A prézli meg manapság kenyérmorzsa. Egy időben rengeteg panírozott étel készült, de mostanság visszavettünk belőle.
Akciós volt a vizeskifli a madarasban. 10 forintot kértek egy 5 dekás frissen sült kifliért. Még langyos volt - az orrom előtt hozták ki a pékségből.
Nyár van, meleg, és ebben a hónapban már kétszer volt tökfőzelék, viszont a cukkini még mindig 600/kg, és úgy ennék már valami olaszosat.
Hozzávalók:
 |
 |
Egy jó nagy lapos lábasban némi zsiradékra elhelyezem a hagymát, kicsit később a fokhagymát, aztán mehet rá a darált hús.
Mikor kifehéredett, fűszerezem, mikor már kicsit pirult itt-ott, ráborítom a paradicsomokat. (Nem tilos friss, érett, házi paradicsomot használni, nekem marad a dobozos.)
Míg főddögél a ragÚ :) meghámozom a tököket, és kivájom belőlük a puhább részeket.
Ez később egy hamis húsleves masszív közepét alkotja majd, ha jön a vegán csajkülönítmény. Ez nem ér meg egy külön poszt': tökbél, répák, meg bármi, amit beletennél egy húslevesbe, de ezt a vegán gyerekeid is megeszik.
Aztán már sínen vagyunk, a kivájt tökökbe belekanalazzuk a ragut
tetejére a sajt, díszítve a paradicsommal
sütőbe bele (kb értékek, mert még mindig nem vettünk új gombokat) 200 fokon-40-50 perc.
Édesem rizzsel ette, én meg csak úgy.
A nagy bevásárlásból maradt egy darabka csülök, miután mindent elsűlyesztettem a csodahüttőben. Egyedül voltam itthon, gondoltam egy jó kis ragu pont jóllakat.
Még soha nem főztem ilyet, lássuk mire megyünk ketten: az öntöttvas lábas meg én (és mivel egyedül vagyok, nincs aki leszidjon, ha rossz lett :) Nem vagyok igazságos, feleségem soha nem szid le - legfeljebb kritizál :)))
A mérgezett nyílvessző szívtájékon talált el. Ezért készült el a NAM.
A történet korábban kezdődött. Kedvenc szomszédasszonyom külföldi útjáról hazatérve, megajándékozott néhány nem hétköznapi fűszerre és fűszerkeverékkel. Ezek egyike volt a NAM powder. Első pillantásra nem hozott lázba. Félre is tettem. Néhány nap múlva azonban ismét a kezembe akadt és alaposabban megvizsgáltam. Lássuk az összetevőket. Elvégre az sok mindent elárul.
Ezt olvastam a zacskón: savanyúság szabályozó E575, glükóz, dextróz, só, emulgeáló szerek E451, E452, ízfokozó (mononátrium glutamát) E621, antioxidánsok E316, E327, konzerváló szer (nátrium nitrit) E250, galangál és gyömbér.
Nagyot néztem. Inkább tűnt egy E-válogatásnak némi sóval és gyömbérekkel, mint fűszerkeveréknek. De Ázsiában vagyunk és itt kissé másképp fúj a szél. Ugyebár.
Feleségem bevásárolni volt, és hozott igazi TV paprikát (hamár éppen szezonja van). Szép megtermett darabok voltak!
Gondolom nyers fogyasztásra szánta, de nem tudtam megállni, hogy ne töltsem meg. Különben is hozott friss paradicsomot is ...
Egyik délután, ahogy hazaérkeztem, máris elkezdett vonyítani a kaputelefon. Nem szoktam foglalkozni vele, most is hagytam a fenébe, biztos megint valami házaló/hittérítő/küldönc. Kitartó volt. Fél perc után, ahogy elhallgatott, újra rákezdte. - Na,- gondoltam - ez tőlem akarhat valamit. Felvettem.
- Jaj drágám, Erzsi néni vagyok - jött a vékonyka hang a kagylóból - tudja a B lépcsőházból. Nem tudna nekem hozni megint egy kis kaprot, tudja tavaly is hozott nekem, mert szombat óta ott áll az uborka a konyhában és nem tudtam eltenni, mert a piacon nem kaptam kaprot...
Itt kapcsolt szét 30 másodperc után a kaputelefon. Letettem, kisvártatva szólt is megint.
- ... és most nem tudom, mit csináljak, leviszem kocsival a kertbe, csak adjon már nekem egy keveset...
- Semmi gond Erzsi néni, - vágtam közbe - most főzök, de fél hat fele megyek le és akkor megoldjuk.
- Jaj de nagyon köszönöm - hálálkodott - majd sütök magának valami finom sütemény, mit szeret, édeset vagy sósat?
- Mindegy. Na, majd fél hat fele felcsöngetek.
- Jaj nagyon köszönöm aranyom.
Erzsi néni nyugdíjas tanárnő. Mindenki ismeri, ő is ismer mindenkit, vagy tanítvány volt, vagy tanítvány szülője. Egyedül él egy 20 éves macskával, aki (sic!) néha kiszökik a lakásból és olyankor a fél telep keresi. Apró termetét még kisebbre húzta már össze a gerincét sújtó ízületi betegség, de egész nap tesz-vesz, süt-főz. Elképesztő ruhákban és elképesztő frizurával (amit szerintem habverővel állít elő, mert olyan ritka, hogy átlátni rajta) kiállításmegnyitókra, színházba, az ördög tudja milyen rendezvényekre jár folyton az apró Toyota Yarisával. Szóval kitölti az életét.
Főztem egy gyors tökfőzeléket, aztán a jelzett időben ott is voltam a lépcsőházuk előtt. Fürgén lekacsázott a lépcsőn, nyitotta a járgány és már söpörtünk is. Ahogy kifordultunk a ház elől, el is csodálkoztam, hogy ilyen hamar Angliába értünk, mivel gyakrabban ment az út bal oldalán, mint a jobbon. Szerencsére, azért ha jött valami szembe, visszahúzódott a sávjába. Magamban azért elkezdtem mormolni pár általam ismert imát (nem túl nagy a repertoár). A körforgalomba kis keréknyikkanással bevágtunk egy érkező kocsi elé, hogy aztán a körforgalom közepén nyomjon egy satuféket.
- Jaj, kiszaladt a kiskutya az útra! - sopánkodott.
Jobbra néztem, tényleg kiszaladt, úgy száz méterrel feljebb. Szerencsére nem lett baja. Nekünk sem. Innentől már csak mereven néztem magam elé, és navigáltam, hol forduljon be. Leparkoltunk a kert mellett, betessékeltem.
- Jaj, milyen szép, jaj mi az, olyanról még nem is halottam. Jaj de szép mangold, jaj és azt hogy szeretem.
- Jaj - gondoltam. - Tessék leülni a padra, mindjárt szedek kaprot meg mangoldot is - mondtam. Hangosan köszöntem a szomszédoknak. Erzsi néni is megnézte őket, természetesen egy volt tanítvány volt, meg az anyukája, aki mellesleg régi barát is volt.
- Jaj Jolánkám (vagy ki a csuda), de rég láttalak, hogy lefogytál, jaj kedvesem, - fordult hozzám - hogy tudnék közelebb menni a kerítéshez?
- Itt a két sor paradicsom közt, de a karóba óvatosan tessék kapaszkodni, mert nem bírja el.
Odaóvatoskodott a kerítéshez, aztán tíz percig mondták a magukét: az az áldott jó férj, aki már tíz éve itt hagyott, az a másik, aki már tíz éve itt hagyott egy másik miatt...
Leszedtem, ami kellett, aztán nézegettem az égre fel, hátha bevág valami ménkő, vagy valami ménkő nagy meteor, már az is megváltás lenne. Szerencsére a szomszédasszonynak is mehetnékje volt, úgyhogy megegyeztek egy találkában, valamikor a homályos jövőben és elköszöntek.
- Jaj aranyos, hogyan tudnék visszamenni?
- Nem abban a sorban, hanem eggyel jobbra, ott nem olyan süppedős a föld.
Természetesen kicsit megtántorodott, belekapaszkodott egy paradicsomkaróba. A karó halk reccsenéssel tőből kitört, gyorsan elkapott egy másikat, ami szintén megadta magát, de szerencsére Erzsi néni visszanyerte az egyensúlyát. Gyorsan odamentem, belekaroltam és kivezettem a televényből.
- Jaj, eldőltek a paradicsomok, most mi lesz? - sopánkodott.
- Ne tessék foglalkozni vele, akad még karó, majd leverek másikat.
- Jaj... - Na innen jött még tíz perc mentegetőzés és ugyanannyi hálálkodás, aztán nagy nehezen megnyugodott. Kikísértem a kocsihoz, bepakoltam a zöldeket a csomagtartóba. A kertben leültem a padra, elszívtam egy cigit. Mikor kicsit magamhoz tértem, kikaróztam a szerencsétlenül járt növényeket és nekiláttam öntözni.
Hazafelé gondoltam, megnézem már az okosmobilon, milyen idő jön? Tapogatom a zsebem, a telefon sehol. Biztos otthon maradt. Otthon nem leltem, megcsörgettem a városi telefonról, semmi. Söprés a kertbe. Az egyik szomszéd szerencsére még ott volt, megkértem, hívjon fel. Körbejártam a kertet, a helyet, ahol kiszálltam a kocsiból, semmi. No, akkor ha szerencsém van, akkor a kocsiban esett ki, ha nem, holnap mehetek letiltani a kártyát, meg beszerezni egy másik telefont. (Ahhoz mondjuk éppen nem sok kedvem volt.) Este már nem akartam zavarni Erzsi nénit, reggel fél hét fele elmentem arra. Éppen jött haza éjszakából Viki, megkértem, csörgessen meg. Rátapasztottam a fülem a kocsira, és benn csörömpölt a telefon! Felcsengettem, alig három hívásra sikerült megértetnem, mi a baj. Ledobta a kocsikulcsot, magamhoz vettem a mobilt, felvittem a kulcsot, aztán indultam melózni.
Vasárnap kora délután keveredtem haza az évi rendes osztálytalálkozóról. Szokatlanul jól bírtam, de azért kicsit törődött voltam, hiába, két nap szakadatlan nyakalás még az én Krupp-acél szervezetemnek is sok. Dobtam egy gyors zuhanyt és nekiláttam egy kis sziesztának. Épp elszundítottam volna, mikor megszólalt a kaputelefon.
- Jaj kedvesem, Erzsi néni vagyok, egész hétvégén kerestem, csináltam egy kis töltikét a mangoldból, abból akartam hozni kóstolót. Mindjárt felmegyek érte és áthozom.
- Magamra kapok valamit, aztán átmegyek érte - mondtam.
Lementem a ház elé, jött keresztül a kerteken egy kis műanyag tányérral, amit alufóliával takart le.
- Csináltam egy kis töltikét, gyros fűszert tettem bele... - és így tovább két percig.
Megköszöntem, illendően elköszöntem, aztán húztam haza. A tányért bevágtam a hűtőbe, magamat meg az ágyba.
Este öntözés után konstatáltam, hogy bizony nem sok kaja van otthon. Kevés kenyér és a töltike! Éppen elég lesz vacsorára. Meglepően finom volt, a fűszerezés nem volt túl markáns, de jól kivehető, a paradicsomos mártás is kellemes volt. Na, ezt nekem is meg kell főznöm. Megfőztem.
Nincs itthon a feleségem, kirúgok a hámból. Na jó, azért meghívom rá a szomszédságot, mert egyedül ennyit ... meg jobb is társaságot etetni :)
Nem a legjobban sikerült tányérfotó, de már bőven benne voltunk a falatozásban, amikor eszembe jutott, hogy ez még hiányzik.
