(legalábbis szerintem), amikor a csuszát szalonnazsíros tepsiben forró sütővel ropogósra pirítjuk.

Lehetőleg sok pörccel megszórjuk. Akad, aki erre még kristálycukrot is szór, hogy az milyen jó, ropogós ...

A baromfi mellhúsa és a csontja közötti rész egy külön izomköteg. Ez különösen ízes, hisz direkben a csont mellett dolgozik.

Feleségem lőtt egy szép példányt, amire jelenkeztem, hogy megsütöm neki. Eredetileg konfitálni szerettem volna, de tiltakozott, hogy ne fojtsam zsírba a húst!

Amikor megjelenik a fejes saláta a piacon, az biztos jele a tavasz közeledtének. Én magam kicsit fordítva működöm: amikor tavaszodik, akkor elkezdek salátát keresni :)

Láttam a szórólapon, hogy van akciósan saláta, dehát önkéntesen karanténba vonultam - nem akarom elkapni a vírust. A feleségem viszont járt a boltban (enni azért kell), és hozott is salátát!

Van, hogy az ember megenged magának egy kis luxust. Vesz valami szép érlelt marhahúst, libamellet, netán májat, garnélát, svájci csokit, francia konyakot. Elkészíti igényesen, szépen tálal, hozzáillő bort tölt és elkölti a vacsorát. Elégedetten csettint (már, ha nem szúrta el a főzést), és jól érzi magát.
Van azonban, aki igénytelen, akár a lápi görény, csak rongyrázásból veszi meg a drága vagy nehezen hozzáférhető alapanyagot. Főzni utál vagy nem tud, esetleg mindkettő, kotyvaszt hát valamit belőle. Így lesz a Wagyu bélszínből pörkölt, a Maine-i homárból melegszendvicskrém, trüffelből svédgomba vagy '73 Grand Vin de Chateau Latour-ból forralt bor.
Néha én is ilyen vagyok (mármint az utóbbi), vagyis csak lennék, ugyanis nem telik rá. Egészen pontosan eddig nem tellett. De most eljött az én időm, volt itthon egy kocka élesztőm! Nosza, lovak közé a gyeplőt, mutassuk meg, hogy mulat egy magyar közalkalmazott. Kotyvasszunk belőle valamit, hogy elmondhassam végre egyszer, olyan jól élek, ez meg se' kottyan nekem.
Persze ebből egy szó sem igaz. Egy régebbi recept után túrtam itt a blogon. Fejből megvolt ugyan, de pontos akartam lenni. Meg is lett ízibe, és ahogy beleolvastam a hozzászólásokba, ráakadtam az élesztőpástétom nevű fogásra. Bizonyára annak idején is találkoztam vele, de akkor nem érte le az ingerküszöbömet. Most viszont utánajártam a fogásnak és érdemesnek látszott elkészíteni, főleg így böjt idején tűnt aktuális ételnek.

Ugyan senki sem vírusos, de idősek és enni is szeretnek. Én meg már nagyon főznék egy sóletet, amiről köztudott, hogy minimum 10 adag kell legyen.

Mi is az önkéntes otthontartózkodást választottuk, de azért egy szép füstölt csülköt csak kellett vennem, mert azt nem füstöltem (hogy miért??). Emiatt viszont nem kóser a sólet, mert a sertés az tréfli...

Vendégposzt Fenchurch68  tollából

Erről az ételről évekkel ezelőtt olvastam, azóta piszkálja a fantáziámat, csak a recept szerint paradicsomszószban sülnek a kelkáposzta-töltelékek, és hát az feltűnően hasonlít a pk-ra, tehát tabu.

Viszont most helyzet van, kell a hely a pici fagyasztóban, ki kell szórni a még december óta ideiglenesen ott állomásozó darált húst, a kelkáposzta még nincs aranyárban, viszont a főzelék és a rakott kel unalmas, hát próba-szerencse.

8 évesek lettünk!!!

8 éve indult ez a blog.

• 3.356.689 oldal letöltést értünk meg.
• 240 követőnk van
• 1510 receptet posztoltunk
• Legtöbbet olvasott posztunk "A barnarizs főzése" volt 78.934 olvasással
• A gyerekeim ezt a blogot használják szakácskönyvnek ...

Köszönjük,

Andrass9

Igérem, énekelni nem fogok. Hogy a klasszikust idézzem, az én hangom csak egy stadionban, ötvenezer másikkal felhígítva érvényesül. Ennek illusztrálásától most eltekintenék, mivel ennyi ember már jó ideje nem jött össze egy stadionban mifelénk, és ahogy elnézem, egy darabig nem is fog.
De miröl is van szó? A dahl tulajdonképpen lencsecurry. Számos recept található az Interneten, a legtöbb hasonlóképpen készül. Mondjuk, amiben cilantro szerepelt, azt egyből kihagytam. Az ötlet úgy jött, hogy kellett volna valami étel a hétvégére. Alapvetően némi húsra gondoltam egy kis valamivel, de a boltban másképp gondolták, mivel a pánikszerűen vásárlók elhordtak mindent. Valami fehérje azért kellett, maradtak a hüvelyesek. A babot már kicsit unom, vettem hát lencsét, azt úgyis régen ettem már. Ebből készült az étel. Az autentikus receptúra vöröslencsét említ, de azt beszerezni már komoly kihívás lett volna, zöldből sem lett rossz.

Legutóbbi krumplisütési sikeremen felbuzdulva vacsorára is elkészítettem a "megégett" krumplimat .

Persze nem tudtam megállni, hogy egy csavar ne kerüljön bele: parasztreggeliként készítettem el, de vacsorára...

Csütörtök van, gyorsan végigjárom a négybetűsöket, hátha van valami, ami éppen érdekel.

Persze, hogy van! Lecsaptam 3 tégely akciós túróra, és már el is döntöttem, hogy ebből még ma túrós batyu lesz! Különösen, hogy ki akartam próbálni, milyen a gyermelyi liszt kelttésztának, mivel magasabb a sikértartalma, mint az átlagos liszteknek (11,2%). Vajból is vettem két kilót (1700Ft/kg), mert az nálunk gyorsabban fogy, mint Wakánál a szénhidrák :)

Egyik este a presszóban Laci bácsi megkínált egy kis házi sütésű süteménnyel. Finom volt, legott el is kunyeráltam a receptet. Megadta, mindjárt egy dupla adaghoz, mivel ő nem kispályás, és amúgy is nyugdíjas katona, piszkosul ráér bíbelődni a temérdek tésztával. Az alaprecept tetszés szerint variálható, feltekerés előtt például meg lehet tölteni a kifliket mindenféle jóval, kolbásszal, sajttal, virslidarabkával. Így elsőre kiegyeztem magammal egy alap változatban, gondoltam, ráérek cifrázni, ha bejön a cucc.

Nem nevezhetem babgulyásnak, mert nem az. Gulyásos babnak még esetleg, de azért a marhahús dominál benne, ezért lett babosgulyás.

Beleütköztem az egyik négybetűsben egy gyönyörű, csontnélküli marhalábszárba. Fél kiló - a hentes is gulyáslevesnek teremtette! De azután eszembe jutott, hogy még nem is főztem babgulyást - babot se ettünk már régen.

Az úgy történt, hogy a boltokat járva megakadt a szemem 3 szép szelet tarján. Tán a legszaftosabb hús, ezt haza kell vinni. Tűnődtem, hogy mit készítsek belőle, merthogy nem volt sok - mindössze fél kiló.

Végül a cigánypecsenye mellett döntöttem, mert már száz éve nem főztem (na jó, 5 éve ...), és nagyon kevés étteremben lehet jót kapni, így nem is ettem.

Még a Nagyböjt előtt beiktattunk egy csapatépítő murit a vendégházban. Komoly gondot okozott, hogy mi legyen a menű. Rendes esetben ez nem lett volna probléma, mivel miután meghányták-vetették az általam javasolt fogásokat, a végén úgyis a sült csülök, pirított burgonya, csalamédé, BBQ szósz összeállítást választották volna. De most, mivel én délután suliban voltam, így nem volt érkezésem komolyabb ételsort összedobni. Egyik este aztán megvilágosodtam: legyen disznótoros vacsora. A töltelékárut megvesszük, szépen bekészítem a tepsibe, a nagy hűtőben meg elfér estig. A krumplit megpucolom, öntök rá vizet, az is ellesz addig. Aztán az elsőnek érkező alágyújt a krumplinak, befűt a sütőbe, mire megérkezik a nép, kész lesz az étel. Egyedül a vöröskáposztát kell elkészíteni, de az délelőtt simán megvan, és nem lesz baj, ha kihűl.
A reggeli kávézásnál elővezettem az ötletet. Egyből mindenki elmondta, hogy éppen melyik hurkát nem szereti, akadt éppen, aki mindet szerette, csak éppen nem úgy, ahogy errefelé készítik, meg az igazi hurka, az csak falusi disznóvágáson készül, különben is, a kolbászba meg mindenféle mócsingot beledarálnak, etc. Küldtem egy körüzenetet, hogy szerda reggelig gondolják át a dolgot. Végül 5 igennel és 35 tartózkodással a disznótoros mellett döntött a társaság. Volt, aki csak ilyet vagy csak olyat kért, de ezt bele tudtam illeszteni a beszerzésbe. Legalábbis azt hittem. Cs a kedvenc hentesem persze megint bevitt az erdőbe.
Felhívtam hát a húsneppert, hogy mi legyen. Kis ráhagyással végül 12-12 véres és májas hurkát rendeltem, meg ugyanennyi szál 20 dekás sütőkolbászt. A kolbász ugyebár a tőkehúsnál van, a hurka meg a csemegepultban, de azt ígérte, menedzseli a dolgot. Sőt! Válogat nekem megfelelő méretű kolbászt. Pénteken reggel aztán mentem a csarnokba. A tőkehúsnál kezdtem. Cs nem volt ott, de a kollégája tudta, miről van szó, vette is elő a pult alól (komolyan) a szatyrot, csapta fel a mérlegre. Elég meredek szám jött ki, de nem volt időm tépelődni, fizettem, aztán osontam tovább a csemegéshez.
- Csókolom, hurkáért jöttem, Cs biztosan szólt.
- Szólt hát, félre is van téve 12 kiló véres, meg 12 kiló májas.
Lefagytam, mint az XP.
- 12 kiló?
- Annyi hát, ide van felírva.
- Hát, én 12 darabot kértem.
- Nekem ennyit mondtak.
- Nekem meg nem kell annyi.
Szerencsére nem vitatkozott velem, kiszedte, ami kellet, megmérte, fizettem, - ez is gyanúsan sok volt, de számoltam vele, mivel nem tudhattam, mekkora egy-egy szál - aztán söpörtem főzni.

Nagyon sok alaplét használok, de venni itthon még nem vettem boltban. Persze lehetne leveskockával is, de amikor nagyon kevés munkával előállítható, miért ne csináljam magam.

A napokban sütőlapon sült zöldségeket készítettem a kicsilyánynak és nem volt szívem a zöldségek héját kidobni. Jó lesz az alaplének!

Ritkán jön rám az édességhiány, de akkor nagyon! Így történt a minap is: valami édeset kellene fõzni.

Láttam tejet a hûtõben, rizs meg mindig van itthon - akkor legyen tejberizs. A mazsolát viszont nem találtam ...

Nálam a kertben csak tavasszal van spenót. Ez a növény a rövid nappalokat szereti, de az őszi időszakban kell a hely más növényeknek, pl. csilipaprikáknak.

A tavaszi termést nagyrészt megesszük még tavasszal, de van, hogy telítődünk vele. Ilyenkor egy kis ghí-n megpárolom a megmosott leveleket és a levével együtt vákuumfóliába csomagolva lefagyasztom.

A manapság a boltban kapható füstölt árunak ehetetlenül kemény a bőre. A vágóhídon csak forrázzák a sertést, az pedig nem elég ahhoz, hogy kellőképpen megpuhuljon. Ennek ellenére nem szoktam kidobni, mert az ételbe főzve ad egy kis füstölt ízt a fogásnak. A fagyasztóban egy műanyag dobozkában gyűjtöm a megfelelő alkalomra. Nemrég Kistesó beállított egy jókora zacskó fagyasztott füstölt bőrrel. Ő is gyűjtögette, de aztán úgy döntött, inkább nekem adja. A nálam összegyűjtöttel együtt már érdemes volt egy komplett fogáshoz felhasználni, nemcsak íz(f)okozónak. Mihez illik legjobban a füstölt íz? Savanyú káposztás vagy babos ételhez.
Végül ez utóbbi készült vele.

Nagyon nem szerettem a csirkemellet. Száraz, íztelen, gyakorlatilag csak valami fehérjeforrásnak tekintettem.

Mindaddig, míg a kicsilyánynak el nem kellett készítenem nagy mennyiségben, mert éppen semmi mást nem tudott megemészteni, viszont fehérje kell.

Besötétedett, én meg megéheztem. Nem főztem már vagy egy éve rántáslevest (alias köménymagleves), pedig anyósommal az volt mindig a kedvencünk. Senki más nem ette a családban, csak mi ketten!

Össze is szedtem a hozzávalókat, de kéne valami tartalmas is utána. A napokban vettem egy gyönyörű borjú diót, amit felszeleteltem, hogy lesz majd borjúbécsi belőle. Az apróbb darabokat viszont kiklopfoltam, kevés fűszerrel megszórtam, és hidegre tettem. Ezt most megsüthetem, igy egy kis sóba-vízbe krumplival: gyorsan elkészülő vacsora lesz belőle.

Már Újév napja óta nyaggatom a feleségem, hogy kocsonyát kéne enni, de ellenállt a csábításnak. Azután peche volt, mert lementem kenyérért a helyi négybetűsbe.

Ott persze szembe mosolygott egy kis 1,5 kg-os kocsonyacsomag, ami nagyon megtetszett. El is jött velem haza a kosárban.

A múltkori csirkeszárnyas próbálkozás, nem sikerült túl fényesen. Nem mondom, hogy rossz volt, de lehetett volna jobb is. A sajt nem olvadt el, és akadt, aki szerint a csirke bőre nem pirult meg eléggé. Kaptam viszont tanácsot a sajt kapcsán. Rögvest be is indult a vezérhangya, hogyan lehetne megfelelni az olvasók kényes, de kifinomult ízlésének. Mindezt úgy, hogy azért ebéd is legyen belőle, mert az sem utolsó szempont, ha már főz az ember gyereke.
Vettem legott (pénteken hazafelé) füstölt sajt. Sajnos az udvari szállítóm csak két hét múlva ígérte a szokásos fajtát, - ami, mint kiderült, tehéntejből készült - így kénytelen voltam boltban beszerezni. A készítmény Hajdú óarany füstölt sajt névre hallgatott. A gyorsteszt hamar kimutatta, hogy ez bizony kissé sós, és az olvadós fajtából való, de emiatt csak nem rúgom fel a koncepciót. Pénteken, még suli előtt benéztem a vásárcsarnokba. 2600 forintért olyan háztáji kolozsvári szalonnát adtak, hogy megszólal. A közeli boltokban 3500-5000 között van a gyenge utánzat. Egy jókora darabot nyomban vettem.
Szóval, egy életem, egy halálom, belevágtam.

Legutóbb megigértem, hogy posztolom a (szerintem) tökéletes teriyaki szósz receptjét.

Ezt a szószt a nagylyánynak készítettem, mivel nagyon izlett nekik az első változat is (főleg, mert nem olyan édes, mint a bolti).

Feleségem befutott 4 darab biztatóan márványos külsejű marhával. Az egyik nem volt annyira márványos, azt magának vette :)

Az Angus marha nekem eddig sikeres volt - tényleg szaftos lesz, de a "top round" vágás valahogy nekem nem asszociál steakre, hisz ez végül is marha comb, ami a rágósabb húsok családjához tartozik.

Minden esetre biztató volt, hogy állítólag 21 napig érlelt húst kaptunk.

No meg persze néhány más hozzávaló, no de ne szaladjunk előre.
Ehhez az ételhez is a körülmények szerencsés konstellációja kellett. Egyrészt ugyebár az, hogy muszáj volt főzni valamit, hiszen enni azért kell. Másrészről azon a héten éppen akciós volt a csirkeszárny a városszéli ötbetűsben. Vettem is legott vagy három kilót, hiszen nem minden nap dobálják négyszáz alatt az ember után. A szárnyvégeket levagdostam, jó lesz valamikor egy csirkealaplébe vagy pörköltbe, hiszen azok szinte könyörögnek valami jó bőrös-csontos összetevőért. A maradékot szintén szétvágtam, és kétfelé osztottam. Az egyik adag szintén ment a fagyasztóba későbbi felhasználásra. A maradékot főztem meg. Ami még hozzájárult az együttálláshoz, az a hetven dekás füstölt sajt volt, amit hét közben hozott az udvari szállítóm. Valami hihetetlen intenzív füstillat áradt belőle, még a dupla zacskón át is érezni lehetett.

Na ezekből dobtam össze a hétvégi menüt.

A vietnámi nyári tekercs óta keresem, hogy tudnék roppanós tavaszi tekercset készíteni anélkül, hogy bebuszozzak az Ázsia Bt-be csomagoló tésztáért,

valamint, hogy milyen is annak a tölteléke, mert az nem nyers zöldség volt, az hétszentség. Érdemes volt napokig nyaggatni a guglit, mert összejött a fogás!