No meg persze néhány más hozzávaló, no de ne szaladjunk előre.
Ehhez az ételhez is a körülmények szerencsés konstellációja kellett. Egyrészt ugyebár az, hogy muszáj volt főzni valamit, hiszen enni azért kell. Másrészről azon a héten éppen akciós volt a csirkeszárny a városszéli ötbetűsben. Vettem is legott vagy három kilót, hiszen nem minden nap dobálják négyszáz alatt az ember után. A szárnyvégeket levagdostam, jó lesz valamikor egy csirkealaplébe vagy pörköltbe, hiszen azok szinte könyörögnek valami jó bőrös-csontos összetevőért. A maradékot szintén szétvágtam, és kétfelé osztottam. Az egyik adag szintén ment a fagyasztóba későbbi felhasználásra. A maradékot főztem meg. Ami még hozzájárult az együttálláshoz, az a hetven dekás füstölt sajt volt, amit hét közben hozott az udvari szállítóm. Valami hihetetlen intenzív füstillat áradt belőle, még a dupla zacskón át is érezni lehetett.
Na ezekből dobtam össze a hétvégi menüt.
- kb. 15 db csirkeszárny a vége nélkül
- 2 kg krumpli
- 10 dkg kolozsvári szalonna
- 20 dkg füstölt sajt
- 10 dkg vaj
- őrölt fekete bors
- pirospaprika
- kakukkfű
- őrölt köménymag
- morzsolt rozmaring
- őrölt babérlevél
- fokhagyma granulátum
- só
A szárnyakat a már említett módon adjusztáltam, megsóztam és egy éjszakára a hűtőbe tettem.
A fűszereket megőröltem a puha vajjal elkevertem, és ezt is hidegre tettem.
A szalonnát apróra vágtam és kisütöttem.
A zsírt a tepsi aljába öntöttem, a pörcöt félretettem.
Erre ment a krumpli, majd a szárnyak. A fűszeres vajat kanállat a szárnyak tetejére ügyeskedtem.
Fóliával lefedve két órára hármas fokozaton a sütőbe tettem. A szárnyak nem igényeltek volna ilyen hosszú időt, de a krumplinak kellett.
A sajtot felszeltem és a húsra helyeztem, majd megszórtam a szalonnapörccel.
Kapott újabb fél órát a sütőben. A sajt sajnos nem olvadt el, de az ízét átadta a húsnak.
Megint jól főztek nálunk. A szárny ízes és puha lett, a krumplit átjárta az elolvadt fűszeres vaj. Egyedül azt sajnálom, hogy a sajt kemény lett.
