Vagyis csilis hús. Nem csilis bab, nem is csilis kukorica, csak hús. Tiszta hús. Texasban a hús szentség, amit nem kutyulnak össze holmi babbal vagy kukoricával! Az is igaz, hogy jobb marhát nem ettem még sehol, mint Texasban (talán csak az a Kobe Beef Tokioban?), pedig sok államot végigettem.

Hosszú értekezést lehetne írni a különféle csilikrõl, azok tájjellegû variációiról, de ezt meghagyom nálam érdemesebb személyeknek, mint Cserna-Szabó András vagy Váncsa mester. Eddigelé én csak ettem, soha nem fõztem. Fõleg "mexikói" étterem láncban, Texas Roadhouse vagy Shorties, vagy idehaza a Glóbusztól dobozban. Érdekes módon Mexikóban nem találkoztunk vele, pedig állítólag mexikói étel. Annyit azért felderítettem, hogy nem autentikus mexikói az étel, ez Texasból szivárgott át hozzájuk, tehát nem meglepõ, hogy délebbre már nem találkoztunk az étlapon vele.

Az az érzésem, hogy a karajcsontok álmodnak. Azt álmodják, hogy lassan forrásban lévõ vízben sok zöldség társaságában fürdenek. Sokáig. Ezt meg is hálálják a rengeteg íz kibocsátásával, és a csont rései közül kicsipegethetõ szétfoszló húsukkal. Felébredni pedig a kutya tálján ébrednek immáron lemeztelenítve.

Vendégposzt pizzaszeletvágótól

Saláta? Elõétel? Köret? Döntsétek el!

Bevallom, nem néztem utána, hogy miért pont svéd gombasalátának hívják ezt az ételt. Van-e köze a svéd gasztronómiához, vagy csak azért nevezik így, mert svédasztalok kedvelt fogása lehetett? Talán nem is fontos ez, inkább vágjunk bele.

Az öregség csalhatatlan jele, hogy újabban az erdõ-mezõ helyett, a piacra járok gombászni.

Tegnap (szokás szerint) a TV Paprika elõtt ettem a vajas kenyeremet, amikor megjelent Adrien Richardson ausztrál fenegyerek, akinek mindenrõl csak az jut eszébe.

A hús!

Imádom a mûsorát, szórakoztató, hangulatos és az a kemence ...

Látom ám, hogy egy szép darab kacsamellel foglalatoskodik. Nos, ezt meg kell próbálni reprodukálni!

Ideje tésztát főzni, már mindenkinek tele van a bendője a húsokkal.

Találtam a hûtõben egy kisebb zacskó spenótlevelet. A napokban ettünk parajpürét, gondoltam ezt félretette a feleségem spenótos spagettinek. Jobban megnézve ideje volt megtisztítani és feldolgozni, sokáig már nem bírta volna a zacskóban (hogy miért nem tudom rászoktatni, hogy papírzacskóba tegye a dolgokat ...).

Update:

Menet közben elkészült egy harmadik variáns is, ami még ennél is sokkal egyszerűbb. A kapcsolódó képeket beillesztem a posztba, hogy ne nyúzzak le több bőr erről az étekről.

Kicsit talán megkésett, de jóízű írás.

Vendégposzt Topy tollából

A receptet még ősszel találtam netes kutakodás közben, akkor elhatároztam, ez lesz a szilveszteri süti. Van már tapasztalat ilyen túrós tésztákkal, szeretem a savanykásságukat meg azt, hogy relatív alacsony a szénhidráttartalmuk. Nem bonyolult, gyorsan kész van, így harmincegyedikén délután ugrottunk neki a lányokkal. Az eredeti receptet annyiban módosítottam, hogy a lisztet kicseréltem teljes kiőrlésű tönkölybúza lisztre.

Ez a mûfaj saját gyakorlatomban komolyabb, társas étkezések esetén merül fel. A fõzés közbeni csipegetést nem számítom ide, ráadásul én nem is igen szoktam, inkább koncentrálok, elmélyülök és élvezem a fõzést. Akár étlen-szomjan. Pardon, szomjan azért mégsem.

Aznap is – mint minden reggel – mikor a napi betevő joghurtomért mentem a boltba, a húspult előtt vezetett el az utam. Csak megszokásból néztem végig a kínálatot, és megakadt a szemem valamin. „Császárvég bőr és zsír nélkül” – hirdette a felirat – 599 Ft/kg. Pár hónapja már volt ilyen akció, hamar el is kapkodták az árut. No – gondoltam – itt az idő, gyorsan venni kell. Kértem is három szép darabot, nehogy megint hoppon maradjak. Bevittem a melóba, Büngyürkééknél szép nagy hűtő van, kihúzta ott délutánig. Hétvégén éppen jó volt egy könnyű másodiknak.

Nem kell bolondnak nézni, és nem is a poszthiány okozza, hogy posztot készítettem egy ennyire egyszerû ételbõl. A nagy ünnepek alatt gyomrunk kitágult, derékszíjunkat is ki kellett engedni és kívánunk kiadósabb reggeliket.

A tökéletes lágytojás reggeli ritkán sikerül. Elõször is idõ kell hozzá. No nem a fõzéshez, hanem a tisztességes fogyasztásához. Ez persze elvileg minden reggelire igaz: ha teheted, szép komótosan reggelizz, szebben fog a napod indulni, igérem!

Bíró: Vádlott, az Ön ellen felhozott vádak a következők: különösen nagy értékű, maradandó károsodást okozó rongálás, környezetkárosítás kísérlete, mérgezés folytatólagosan elkövetett kísérlete, emberölési kísérlet…

Vádlott: Ez azért túlzás, tisztelt Bíró Úr…

Bíró: Ne szakítsa félbe a bíróságot!

Vádlott: Igenis, bocsánat.

Bíró: Na, azért. Szóval emberölési kísérlet. Vádlott, maga visszautasította a kirendelt védőjét, és azzal a kívánsággal élt, hogy önmagát védhesse. Ezt a bíróság engedélyezi. Ugyebár Ön nem jogvégzett ember?

Vádlott: Nem, bíró úr, bár a legjobb barátom ügyvéd, ha ez számít valamit…

Bíró: Semmit, bár az, hogy vannak barátai, figyelemre méltó körülmény. Kezdheti.

Valamikor, mikor még volt Paprika TV itthon, Bede Róbert készítette el ezt az ételt. Most, hogy alaposabban is utánajártam, kiderült, hogy ez voltaképpen nem más, mint a híres Cseh/Szlovák/Csehszlovák nemzeti sörkorcsolya, a Nákládaný Hermelín átirata. Az autentikus változathoz való Hermelín vagy Pikantní nakladny sajt beszerzésére nem is mertem gondolni, ezért camembert sajtból készítettem el.

Megrendelt ebédet kellett készítenem születésnapra. Jó steak alapanyagot vagy egy vagyonért tudnék venni (Wagyu marha), vagy meg kell kennem valamely hentest, mert a helyi hazai multiban egyre rosszabb a hentespult. Minden esetre kirohantam párszor a madarasba, mert ott kaptam már gyönyörû márványos rostélyost és volt még vagy három hetem. Persze nem volt.

Na akkor irány a Fény piac, ott is találtam már szép húst. Volt is, de a márványosságnak nyoma sincs egyik húsban sem. Na akkor egy nagy darab magas hátszínt felvágattam 3 centi vastag szeletekre és hazamentem vele.

A terv az volt, hogy az elõttem álló közel 3 hétben addig érlelem, amíg puha nem lesz, a végén szalonnával megtûzdelem és akkor jó lesz.

A blog minden kedves olvasójának békés, boldog Karácsonyt kívánok magam és a szerzőtársaim nevében.

Kép innen.

Tûzhelyvadászaton voltunk, sok boltot meglátogattunk. Utolsónak hagytuk a Metro áruházat (ahot összesen 4 tûzhely árválkodott). Hamár itt vagyunk, vásároljunk is. Nekem például 50 liter paradicsomlét. Amibõl befõzni akartam, az az idén elfagyott, ezért bolti kell. Meg amúgy is, elferdült izlésem még az USA-ban megszerettette velem a sürítménybõl készült paradicsomlét , amibõl napi egy liter az adagom.

Node nem ez a lényeg, hanem éppen a vásárlás vége elõtt beugrott, hogy a Metroban mindig szuper kagylót lehet venni tisztességes áron. Közönséges fekete kagyló, amit most tisztított állapotban árultak 1050 Ft/kg-ért. Ez nagyon jó ár és a kagyló friss szokott lenni (Dániából hozzák). Másnapra Mikulásozni vártuk a gyerekeket, tökéletes meglepetés elõétel lesz!

Egészen pontosan karalábés leves. Nem kizárólag abból készült, abból van benne a legtöbb. A sárgarépát kicsit túladagoltam, de ha már meg volt pucolva, inkább beletettem.

Ez az étel az adventi kacsalevest követte. Ki kellett találni valami húst és tésztát, amit a kislyány igazán szeret. A családban a paprikás és a nokkedli is nagy kedvencek. Feleségem a paprikást jól készíti, de nokkedlit nem csinál. Vagy fúró, vagy könyök vagy valami obskurus formájú száraztészta van hozzá, amin szépen elsimul a szaft.

Csalamádé. Vegyes, vágott savanyúság. Aki evett már gyári csalamádét, tudja miről beszélek. Volt idő, mikor egyes beszállítók úgy gondolták, a Honvédségnek bármit el lehet adni. Így is történt. A termék pontosan úgy nézett ki, mint a legendabéli lekvár, melynek készítéséhez a műszak után összesöpörték a konzervgyár udvarát. Torzsástul legyalult káposzta, foszladozó uborka és különféle felismerhetetlen növénydarabok úszkáltak az ördögien fortyogó, zavaros löttyben. Az íze egy életre elriasztott mindenkit az ilyesmi fogyasztásától, a szagáról nem is beszélve.

Egy időben gyakran raktam el télire, válogatott alapanyagokból. A csalamádé azonban - minden praktika, kémia és odafigyelés dacára – tavaszra már nem volt az igazi. Megfakult, összeesett, elvesztette a zamatát.

Egy valaminek viszont kétségtelenül kiváló: friss savanyúságnak.

Az alábbi receptet egy barátom édesanyjától kaptam, idestova húsz éve, azóta is alkalmazom, remekül bevált.

Feleségem nagyot pakolt a garázsban, ahol sokszáz doboz tárolja múltunkat, lévén nincs padlásunk. A pakolás közben felkiált: megvan a pasta machine!!! Fel is hozta a kamrába az összes adapterével együtt.

Ezt a gépet még azelõtt vette, hogy kimentünk volna az USA-ba. Olasz, szigorúan kézihajtányos és már akkoris egy vagyonba került. A ravioli készítõ feltéten volt ár is: 2761 Ft. Ettõl támadt kedvem raviolit készíteni, mert nem emlékszem, valaha is használtam volna.

Persze, nem akkora durranás, egy szimpla felturbózott rántottleves. Viszont egyszerű elkészíteni, és igen gyorsan megvan, ráadásul szeretem is. Lehet csurgatott vagy buggyantott, kínálhatjuk pirított zsemlekockával, készülhet zöldségleves alapon újhagymával és cukorral ízesítve, kukoricaliszttel habarva, de akár némi parmezánnal is dúsíthatjuk. Van, aki a köménymagot először megpirítja, hogy jobban kijöjjön az íze. Biztosan mindenkinek megvan a tuti receptje, én a lehető legegyszerűbben készíttetem.

A receptet Babette_ küldte, hogy süssem meg.

A családban csak én eszem töpörtyûs pogácsát, ezért legfeljebb évente egyszer sütök. Ez az alkalom most jött el. Idõm volt, odakinn kellemes hideg (4 C) a tészta pihentetésének, és feleségem szép töpörtyût vett.

Értem én, menjek a csudába. Pedig a brindza voltaképpen túró, és a végeredmény gömbölyű lett.

Advent elsõ vasárnapja - várjuk a kislyányt, hogy hazajöjjön adventi koszorút készíteni. Ez már évek óta hagyomány, hogy õ készíti. Tavaly például pattogatott kukoricát fûzött cérnára és azzal tekerte be az egész koszorút, hogy "havas" legyen. Ez azután késõbb gyorsanégõ anyagnak bizonyult :)

Menünek borjúpaprikás nokkedlival és kacsaaprólék leves volt a terv.

A közelmúltban meséltem a hamburgerről. Hát, azért nem minden úgy történt, ahogy azt írtam.

Vendégposzt Pizzaszeletvágótól.

Néhány éve készítettem elõször. Jól sikerült, azonnal felkerült a családi étlapra. Most ezt osztom meg veletek.

Egy ilyen ételnél szinte kötelezõ a recept eredetét, az elnevezés okait kutatni. Én is megtettem már, lássuk mire jutottam.

Az úgy kezdõdött, hogy lencsét akartam enni. Már éppen ideje lenne egy nagy lencsefõzeléknek. Azután meg eszembe jutott, hogy most még friss a gyökér, zeller, répa - fõzni kéne egy bolognai szószt is, mielõtt már nem találok friss zöldséget a veteményben.

Jött az ötlet: mi lenne, ha tészta helyett a lencsét tisztelném meg a bolognai szósszal? Ilyet még nem hallottam, ezért biztonság okából megkérdeztem Guglit, hogy tud-e ilyenrõl. Volt találat rendesen.

Mivel a bolognai mártásban már van gyakorlatom, a lencsében is, nem is olvastam el csak néhány recipét (volt aki felkockázott húst vízben megfőzte, majd bolti bolognai alapot tett rá ...).