Blogkocsma

Véletlenül futottam bele Világevõ ajánlatába, hogy lehet egy jó BBQ-t enni egy kiváló séf, Serényi Zsolt készítésében. Régóta követem Zsoltot a TV Paprikán, mert tetszik a stílusa, jók a receptjei és mindig tud valami csavart tenni egy ételbe. Azt viszont csak itt tudtam meg, hogy a Terminál étterem fõszakácsa is. TV Paprikás filmjeiben nem láttam, hogy BBQ-t készített volna, de hát attól még nincs kizárva, hogy tud olyat készíteni. Mivel a menü egy igazi trakta volt, egyedi ételfotó helyett azzal nyitom a posztot.

Az egyes fogások bemutatásakor a fogás neve mellett feltüntetem, mennyi ideig volt az étel a füstölõben.

Beneveztem hát a vacsorára, ahova regisztálni kellett, mert ezt csak annyi vendégnek készítik, ahányan elférnek egyszerre az étteremben. Feleségem most nem jött el, még mindig kísértette a Füredi StreetFood fesztivál mézédes BBQ marhája ... Buszra, villamosra, gyalogútra keltem (a Moszkva tér továbbra se járható). El is tévedtem, mert nem találtam a metró bejáratát. Mentem hát egy megállót a 4-6-os villamossal, ahonnan felfedeztem. Csavargás, tévelygés ide meg oda, 65 perc alatt beértem Pesthidegkútról a lakásból az Erzsébet térre a volt autóbusz terminálhoz.

Ismét Gárdonyban jártunk a barátainknál és kedvenc szomszédasszonyomnál (tudod, aki a szalontüdõt fõzi nekem ...). Tökéletes töltöttpaprikával fogadott minket, pedig hõség az volt rendesen, olyankor mazochizmus fõzni a lakásban! Én minden esetre esti fürdõzés helyett palacsintákat ettem Petrocsellinél (a parti étterem és büfé neve). Azután jót ettünk másnap is: tojáslevest!!! és tökfőzeléket (feleségemnek maradt zöldségleves és töltöttpaprika tegnapról). Végül harmadnapra jelentkeztem egy bográcsos valamire. Eredetileg lecsó volt a terv, de a háziak lecsaptak a paprikáskrumplira. Jó, akkor azt fõzök.

Az egész csapat (nélkülem) elment bevásárolni még elõzõ délután, így lett minden, mi kellett.

Józsi bácsi hozott nekem egy kis kovászos uborkát. A zöldség már rég elhagyta a kovászolható méretet, inkább olyan magnak-való volt, ennek megfelelően fel volt aprítva keresztben is. Ettől függetlenül finom volt, bár ráfért még pár nap állás a hűtőben. A dobozban viszont ott lapult egy piros paradicsom is. Ahogy megfogtam, kis is csöppent a héjából - az uborkára méretezett érlelési idő nyilván sok volt neki -, ellenben az íze isteni volt. Gyorsan fel is írtam a listára a kovászolt paradicsomot, mely a szabadság alatt elvégzendő tennivalókat taglalta.
Egy kedves ismerőstől kaptam két éve datolyaparadicsom magot, ez a fajta éppen alkalmasnak látszott a célra. Apró, ezért gyorsan átérik, ugyanakkor roppanós, kemény húsú, nem esik szét olyan könnyen.
Július végén még nem érett olyan tempóban a datolyaparadicsom, mint mostanság, beletelt egy hétbe, mire a hűtőben összegyűjtöttem a szükséges mennyiséget. Meg kellett ugyanis tartanom az egyensúlyt Kistesó súlyos paradicsom-függősége és a frissen gründolt 2,5 l-es üveg befogadóképessége között. Közben 300 méterről hordtam kannában a vizet - patakokban szakadt rólam a verejték a kuka melegben -, és próbáltam életben tartani a veteményt. Péntekre végre összejött, amennyi kellett, én pedig nekiláttam.

Megindult a csiliszezon - pirosodnak már a paprikák. Most a Spicy Fiesta-ból érett be másfél kiló. Kerestem a neten valami egyszerûbb receptet, amit persze módosítok kicsit.

Amit találtam, rögtön megkedveltem:

"La jiao jiang (辣椒酱) gyakran használt szósz/ízesítõ a kínai ételekben. Ha szereted a csípõs ételeket, la jiao jiang új barátoddá válik. Kézben tartod, símogatod, és elnevezed Bélának. Átöleled és dorombolni kezdesz."

Hát lehet ezt a receptet nem kipróbálni ilyen bevezetõ után?

A kínai név direkt fordítása csípõs paprika paszta. Pont ezt akartam készíteni!

Gyakori vendég nálunk az egyben sült fasírt, amibe vagy rakunk keménytojásokat, és akkor Stefánia vagdalt lesz a neve, vagy trükközünk mindenféle töltelékkel, vagy gombócozás, prézlizés, olajban sütögetés helyett egyszerûen egyben kisütjük a keveréket. Régen tényleg késsel vagdalták apróra a húst, de manapság már csak darált húsból készül.

Amerikában az egybensült fasírtnak (meatloaf - húskenyér) nagy hagyománya van, és legalább annyi receptje, ahány sütõ van az országban, meg még egy.

Pont ezt az egyet mutatom most be.

Elég szépen mutatkozott kertben a patisszon, aztán jött a kánikula, és rútul betett neki. A kiszáradt földben nem akartak növekedni a tökök, csak öregedtek. Leszedtem hát őkelméket, és kiraktam az erkélyre, majdcsak lesz belőlük valami. A szabadság utolsó napjaiban kellett főzni valamit, amiből még jut hétfőre is a melóban ebédre. Körülnéztem a spájzban és a hűtőben, majd rövid töprengés után döntöttem, rakott patisszon lesz.

Nos, vöröslencsét sokat fõzök. Az esetek többségében curryvel ízesítem, de azért elõfordul kivétel is. Ez a mostani NEM kivétel :)

A legszebb a dologban, hogy nincs is olyan fénykép, ami ezt az eseményt mérvadóan prezentálná :(

Sebaj, azért megírom, mit fõztem, hátha tetszik!

Sikerült ismét lejutnunk Füredre, aminek igencsak örültönk. Jó a hely, szép a város, jókat lehet enni arrafelé (meg másfelé is), de errõl majd máskor.

Éppen akkor volt egy Street Food/Gourmet Fesztivál, amikor ott jártunk. A helyszín a SunCity, ami már eleve gyanússá tette a dolgot, mivel az a komplexum egy halálraitélt csõdtömeg. Érdemi programot nem láttunk még benne, de ezt az is okozhatja, hogy nem a mi korosztályunknak készült. Egy kicsit hasonlít a Beloiannisz városra: mediterrán épületek, sok kicsi mulató, színpad, messze más lakott területtől, ezért lehet zajongani is.

Alant egy kevéssé sikerült TexMex kutyulék.

A múltkori, kissé elnagyolt empanadas után elkészült egy kidolgozottabb verzió. A tésztát az eredeti recept alapján készítettem, mindössze annyit módosítottam rajta, hogy zsír helyett vajat használtam.
Kistesónak vetettem egy sor mángoldot a gerillakertben, és - bár azt sem ajánlatos fogyasztanom - abból lett a töltelék alapja.

Posztoltam már vagy 3 éve, de ez egy örökbecsü desszert! Fõztem ugyan tavaly szilvalekvárt, de inkább a piacon vett kilónyiból használtam. Az mégiscsak klasszikusabb, mint a sajátom ...

Persze a krumplistésztás verzió főtt, azt jobban szeretem, amióta megtanultam gombóctésztát készíteni.

Ez a steak fajta elsõsorban Amerikában ismert. Ott másképp bontják a vágóállatokat, másféle szeletek keletkeznek a hentes fûrésze alatt.

Ahhoz, hogy itthon is hozzájussunk, olyan hentest kell találnunk, aki ismeri ezt a fajta bontását a marhának, nomeg van olyan marhája, ami jó grillezni is, mert nem minden marhát lehet a grillen készíteni. Kiöregedett tejelõ tehenet legfeljebb húslevesnek fõzzük (bár annak igencsak jó!).

A TBone steak a nevét a csont formájáról kapta. A karajt a bélszínnel együtt szelik, közte marad a csigolyacsont, ami a T betû teteje, valamint egy darab a bordából, ami a szára. (Itt éppen nem nagyon látszik, de majd lejjebb ...)

Lehetõleg olyat válasszunk, ami kellõen zsíros, márványos - annál szaftosabb lesz az étel. A mostani poszt tárgyát a Malackaraj idõkbõl ismert Gál Józsi hentestõl vettem a Mészárszték-ben (Józsiék átköltöztek a Nagycsarnokból a Hegyvidék bevásárló központba). Van még jó hentes a Nagycsarnokban is, aki árul ilyet, valamint a Budagyöngyében is találhatunk finom húst. A Hidegkúti Spék hentest csak fenntartásokkal ajánlom.

A hús elkészítése kevés fineszt igényel, viszont sok odafigyelést.

- Kérsz egy kis zöldbabot?- kérdezte Kistesó - most kaptam a kollégámtól.
- Még szép - feleltem.
Kezembe nyomott egy zacskót, fél kilónyi tisztított zöldbabbal. Nem volt valami sok, de magamnak elég.
- Elteszem a fagyasztóba, aztán valamelyik nap főzök belőle egy könnyű levest, jól fog esni ebben a kuka melegben - mondtam.
- Erről jut eszembe - így Kistesó -, elvihetnéd az enyémet is, mert nálam már tele van a hűtő - és már hozta is a cirka 5 kiló babot.
- Fasza - gondoltam -, megint behúzott a csőbe.
A zöldség ment a hidegre, hogy kivárja a sorát. Mire eljött az idő, a kánikula elmúlt, én meg rájöttem, hogy igencsak vékonyka leves lenne abból a kevés babból, így egy kicsit gazdagabb változat mellett döntöttem, úgy, hogy az üdeség azért valamennyire megmaradjon. A kertben felszedtem a sárgarépa felét (2 db), kihúztam egy vastagabbat a 10 szál petrezselyemből, még egy kis ág csombort is majdnem törtem mellé, de végül kiment a fejemből.
Reggel aztán megfőztem a kefires zöldbablevest.

vörösbor(de)minõségi olvasónktól:

Húúúst akarok! kiabált a hardverem.

Mi van itthon? Bogyiszlóiból lecsó már készen. Karaj szeletek.

De ne kelljen sokat piszmogni, ugyanakkor hasonlitson egy magyaros szûzhöz.

Elõ a tepsit, bele a húsokat és kétoldalán átsütni, legyen kis kéreg neki. Mégis úgy jobban érzi magát mint pucéran. Ne kelljen sokat mosogatni, ezért azonnal a tepsiben történt. Vegeta, kis liszt - lehet forgolódni. (Tudom, tudom, rendes ember az nem lehet, aki vegetát használ, és az más dolgokra is képes....)

Krumplit az uborkagyalun levékonyitottam,

és összekerevertem a lecsóval,

majd a húsokra öntve be a sütõbe.

Barátkozzanak ott egymással.

A hûtöben pedig a 2 dobozban a tiramisu várja a sorsát.

Amennyiben IFOR karonák fogyasztanák el, Akkor nyolcan de ha csak XS méretû próbababák akkor azok tizenhatan örülhetnek a minimum 10x10es tiramisu kockáknak.

És elkészült a nagy mû.

Állaga megfelelõ, íze kiváló.

Örülök, hogy a leegyszerüsítés ellenére nagyon finom lett.

A krumpli minden felesleges lét felhörpintett, de maradt kellemesen szaftos az étel.

A hús átadta tudását a lecsónak aki szintén nem fukarkodott vele, ráadásul mikor elkészítettem, akkor elõször használtam a füstölt paprikát.

Elégedett vagyok az eredménnyel.

Sok friss fûszert szedtem a kertben. Gondoltam, hogy álcázom a fûszervajkészítésemet a spárgával.

Pedig elsõdleges célom több különféle fûszervaj elõállítása, és tartalékolása a szûkebb napokra.

Két kísérletet végeztem el. Az egyik az volt, hogy megpróbáljak a már sokat emlegetett sármelléki pékségben, a nyolcvanas évek végén vásárolt langallóhoz hasonlót sütni. Az persze meg sem fordult a fejemben, hogy éppen olyan lesz, hiszen azt a technológiát én képtelen lennék itthoni körülmények között utánozni, és a szükséges szakmai hozzáértés is enyhén szólva hiányzik.
A másik az volt, hogy lehet-e kenyértésztát csak öregtésztából készíteni. Öregtészta már volt itthon, a hét elején sütöttem kenyeret, a legnagyobb kánikulában, természetesen. Magát a kenyérsütést nem dokumentáltam képekkel, ezért nagyjából leírom a folyamatot.
Összeszitáltam 80 dkg kenyérlisztet 10 dkg teljes kiőrlésű rozsliszttel. 2,5 dkg élesztőt feloldottam 4 dl vízben, és összekevertem a liszt felével. Az így kapott tésztát egy éjszakára a konyhaasztalon hagytam, a tállal együtt egy nagy reklámszatyorba dugtam. Reggelre prímán feljött, a szatyor belsejét vastagon borította a pára, az illata erősen élesztős volt (ennek később lesz jelentősége). Hozzákevertem a maradék lisztet, 2 teáskanál sót és 1 teáskanál sikért. Megdagasztottam a tésztát, majd 30 dekát egy jól záródó műanyag dobozban a hűtőbe tettem. Ez lett az öregtészta.

Nem hiába élünk már több mint negyven éve együtt a feleségemmel: beállított egy szép disznómáj lebennyel, amikor épp tûnõdtem, hogy reszteltmájat kéne enni.

A kép ugyan életlen, de a máj tökéletes lett. Ez az étel is mehetne a 30 perces kaják közé, ha nem lennék kényes a hagyma karamellizálására, ami önmagában is 30 perc ...

Akciósat főztem. A múltkoriban elutaztam hétvégére, pénteken délelőtt még lementem a boltba venni valami ennivalót, legyen itthon, mikor hazajövök vasárnap. Szokás szerint végigmentem a zöldségespult mellett, megnéztem a kínálatot. Az akciós polcon csiperkét kínáltak fél kilós dobozokban 250 forintért. Úgy tűnt, nincs különösebb baja, vettem kettőt. Hazaérve még volt időm elrendezni, megmostam, felszeleteltem. Szép, egészséges volt, talán kettő tönkje volt megbarnulva, azt kidobtam. Készítettem két csomagot - egy kisebbet levesnek, egy nagyobbat paprikásnak -, aztán bevágtam a fagyasztóba, és mentem világgá. A kisebbik csomag el fogyott nemsoká, a nagyobbikra most került sor.
A kenyérboltban - ahová néha betérek - Cserpes termékeket is árulnak. Ki lehet fogni aznap lejáró szavatosságú tejszínt féláron. Szoktam venni egyet-egyet, lefagyasztom. Habot ugyan abból már emberfia nem ver, de főzni tökéletes.
Szóval volt akciós gomba és tejszín, én meg főztem belőle egy gombapaprikást.

Kicsit fura párosítás, de éppen sok volt a paradicsom idehaza - meg kellett fõzni mind. Így lett paradicsomleves

és egy tökéletes lecsó

az ebéd.

Nagyon szép volt a lecsópaprika - az összes szín szerepelt benne. A paradicsom pedig igazán érett volt (miután egy kosárban érleltem 3 napig).

Úgy esett, hogy megkívántam egy kis húst megint. Ugyanakkor a fagyasztóban már idestova fél éve kornyadozott három csirkecomb, ideje volt kezdeni vele valamit. Kapacitáltam Kistesót, hogy ugyan vigye már el, de valahogy mindig kiment a fejéből. Gondoltam, összedobok egy csirkepaprikást. Kicsit lecsós alappal, ahogy szoktam. Emlékeztem, hogy van egy fél doboz lecsó a fagyasztóban, az éppen alkalmas lesz erre a célra. Este, mikor hulla fáradtan hazakeveredtem a vízhordásból, elővettem a csirkét és a lecsót. Az előbbit egy tálba tettem, azt utóbbit csak úgy dobozostul a mosogatóba raktam, hogy a kicsapódó párának legyen hova elfolynia. Találtam még 12 csirkeszárnyvéget, amit csirkealaplének tettem félre valamikor egy thai jellegű ételhez, azt is a combok mellé dobtam. Reggel aztán kiderült, hogy jól emlékeztem én a fél doboz lecsóra, csak éppen egy egész dobozzal vettem elő. Vakartam a vakarni valót, mi a csudát csináljak? Visszafagyasztani nem célszerű ugye, lecsót reggelizni meg nem volt kedvem, halomban áll itthon a finom édes paradicsom, arra vagyok kihegyezve. Belerakom mindet - döntöttem -, és elkeresztelem lecsós csirkének. hiszen végül is az.

Ez a spanyolok nemzeti levese a forró nyári idõben. Életemben nem készítettem, nem is ettem, de A fickó felhívta rá a figyelmem. Ebben a melegben meg külön jó gondolat hideg levest készíteni fõzés nélkül.

Megnéztem az ajánlott linket (meg további 5 web receptet), hogyan is készül, majd nekiláttam.

Gárdonyi villámlátogatásunkon egy remek zöldséglevest ettünk finom lecsóval. Ezt a zöldséglevest próbáltam reprodukálni a minap.

Elõször egy könnyû csibelevesben gondolkodtam, de honnan vegyek én csibét errefelé? Még a csodahüttõ is csak "6 sárgacsirke nyak" csomaggal jutalmazta kutatásomat. Azt már el sem merem árulni, hogy ezeket a nyakakat a kutyának vett farhátról szedtem le...

Nem, nem mátrai, jutas-pusztai. Józsi bácsitól kaptam a receptet, aki ott nőtt fel. Agyagos-köves, igen sovány föld van arrafelé, alig hozott valamit. Az ottani népek igyekeztek a legtöbbet kihozni abból, ami megtermett, ez az étel is remek példa rá.
Éppen volt két jókora cukkini a kertben, abból szándékoztam lefagyasztani némi gyalult tököt télire, éppen kapóra jött. Először rizst gondoltam főzni hozzá, de Kistesó megkért, hogy vigyek neki egy kis krumplit. A tök között még volt pár bokor árvakrumpli, azokból szedtem fel. Olyan szép volt, hogy szedtem magamnak is, abból lett a köret.

A minap a tõkehal vásárlásakor egy báránygerinc is megjelent a blokkon. Hogy került az oda, a csuda se tudja. Érdekes módon a kosaramban is benne volt, amikor itthon kipakoltam ...

Hamár ennyire ragaszkodott hozzám, gyorsan be is dörzsöltem egy paprikás/római köményes/babéres/korianderes száraz páccal, és betettem a hûtõbe pihenni. Vasárnapra bejelentkeztek a gyerekek ebédre, meg hazahozzák a macskát is, ami náluk volt két napot. Gondoltam, a bárány jó lesz ebédre, bár ebben a hõségben a sütõt begyújtani öngyilkosság.

Hogyan lakassunk jól sok jóbarátot egy pirinyó grillen sütött finomságokkal? A Hogyan Készül sorozat legújabb epizódja a Rábapartról...

Vendégeskedtünk a minap Babette-nél Wakával és a feleségemmel. A lassan szervezõdõ találkozó végül létrejött, miután megválaszoltam a legégetõbb kérdéseket: Ki mit nem eszik? Igen - ez az egyik alappillérje egy többtagú vendéglátásnak, hogy olyan menüt állítsunk össze, amelyben mindenki találhat számára kedves eledelt. Babette itt handycappel indult feleségem míján, de azért találtunk megoldást. A kvaterkázás alatti fõzésre az újdonsült grilltulajdonosok kicsike gömbgrilljét vetette be.

Elõkerült hát a grill, a faszén, meg az általam olyannyira gyûlölt faszénbegyújtó folyadék. No akkor itt az ideje egy kis (remélem elég udvarias) grillezési tanácsadásnak. Elsõre egy darab kályhacsövet varázsolt elõ a ház ura egy kombináltfogó társaságában. Ez utóbbival, WD40-val meg a duct tape-el minden megjavítható. Ami meg nem, az  javíthatatlan!

A grillben volt még némi félig leégett brikett, amit annyira félre kell kotorni, hogy a kéményt a parázsrácsra lehessen állítani. Két jobban égõ újságpapírt (MN és NSZ együtt a legjobb, azok meggyulladnak már egymástól is, ha összegyûrjük õket) kell meggyürkélve a kémény aljára betolni. Ne legyen túl szoros, kapjon azért valami levegõt is a szén felette. Erre egy pár faszéndarab kell az elõzõ grillezés maradékából, amin van hamu. Már Öveges professzor is tanított arról, hogy a kockacukor cigarettahamuba mártva egyszerûen meggyújtható. Ez hatványozottan igaz a faszénre. A hamus darabokra tegyél néhány nagyobb darabot a szeneszsákból, majd töltsd meg a kéményt a többi faszénbõl. Az újságpapírt meggyújtva a faszén is begyullad. Amikor halljuk, hogy összenyomta a szén a pernyét, kicsit mozgassuk meg a kéményt, hogy a papírhamu lepotyogjon, amitõl jobban fog szelelni a csõ. Kb fél óra alatt szépen felizzik az egész, akkor a fogóval egyszerûen emeld le a kéményt a szénrõl, és tedd félre. A parázsra pedig egy nagyobb adag friss szén kerüljön, ami már hamar begyullad. Akkor jó, ha a teteje kifehéredik a szénnek (azaz hamu lesz rajta), mint a fenti képen látható. A grillen készített eledelek a hajtás után ...

Volt már bõ két éve krumplileves, de az biz nem az volt, amire Kádár et. gondolt! Egy krumplileves az legyen krumplileves. Nem kell abba gyökér meg kelkáposzta, meg miegymás.

Még Horvát Ilona is csak egy kis zellerlevelet használt bele. Igaz, megjegyzésben megengedi a gyökeret, stb.