Ismét Gárdonyban jártunk a barátainknál és kedvenc szomszédasszonyomnál (tudod, aki a szalontüdõt fõzi nekem ...). Tökéletes töltöttpaprikával fogadott minket, pedig hõség az volt rendesen, olyankor mazochizmus fõzni a lakásban! Én minden esetre esti fürdõzés helyett palacsintákat ettem Petrocsellinél (a parti étterem és büfé neve). Azután jót ettünk másnap is: tojáslevest!!! és tökfőzeléket (feleségemnek maradt zöldségleves és töltöttpaprika tegnapról). Végül harmadnapra jelentkeztem egy bográcsos valamire. Eredetileg lecsó volt a terv, de a háziak lecsaptak a paprikáskrumplira. Jó, akkor azt fõzök.

Az egész csapat (nélkülem) elment bevásárolni még elõzõ délután, így lett minden, mi kellett.

A paprikáskrumpli alapból nem egy nagy durranás, de megfelelõ betétekkel igencsak fel lehet csavarni!

• 2 kg krumpli (volt benne mogyorónyitól gyerekfejnyiig minden - úgyis nekem kell meghámozni...)
• 4 méretes vereshagyma (Inyesmester, légyszíves csukd be a szemed)
• 1 zöldpaprika (és a csumája, mert csuma mindenbe kell)
• 1 pici pritaminpaprika (mert találtam a hûtõben)
• 6 dkg csemegeszalonna
• 6 dkg kolozsvári szalonna
• 1 szál csabai füstöltkolbász
• 1 szál (kb 70 dkg!!!) lecsókolbász (errõl csak akkor értesültem, amikorra megfõtt az étel.)
• 2 ek pirospaprika
• 2 dl paradicsomlé (saját számtól vontam meg!)
• só
• víz

A szalonnákat, kolbászt felaprítottam a paprikákkal és a hagymával együtt. Ezek nagyon forró bográcsba mennek, nincs idõ menet közben kockázgatni õket.

Mikor mindezeket felvagdostam, megkértem a ház urát a tûz elkészítésére. Egyrészt mindenki a saját tûzrakóhelyét ismeri a legjobban, másrészt már régebbi tapasztalatom szerint nagyon jó kis tüzeket tud rakni! Kikentem a vadonatúj inox bográcsot a szalonnahéjjal, biztos ami zicher. A begyújtás után azonnal beletettem a szalonnát, hogy kiolvadjon a zsírja, és pörccé süljön össze.

Az így készített zsírba mentek a friss paprikák (csumástul) és a hagyma. Amikor a hagyma már kezdett átlátszó lenni, béöntöttem a kolbász/kolozsvári keveréket is, hogy a füstöltkolbász paprikája is kioldódjon a zsírba. Ilyenkor már nem félek a megégéstõl, mivel a hagyma kordában tartja a hõmérsékletet. A húsos szalonna is megpirult, a kolbász is kiadta a színét, hozzájuk kevertem hát a pirospaprikát.

Ezt viszont lesütöttem szépen zsírjára, mielõtt a krumplit belekevertem volna. A forró zsíron a krumpli picit pirult, meg kevergettem is, hogy egyenletesen fedje be a paprikás zsír. A pirítást befejezendő, beleöntöttem a paradicsomlét.

Felöntöttem mintegy 2 liter vízzel, felforraltam. Megsóztam és magárahagytam.

Egy óra múltán éppen készültem, hogy leveszem a maradék parázsról a bográcsot, amikor beevezett a lecsókolbász. 6 darabra vágtam, meghámoztam és ment a bográcsba. A parázsra pedig néhány véknyabb ágacska, hogy azért kifõjön a kolbász is.

Ennek 10 perc már bõven elég volt.

Volt, ki sok lével ette, mert szereti villával belepasszírozni a krumplit a szaftba (pl. én)

Volt, aki nem tudta kivárni, hogy lefotózzam a rövid lével tálalt adagját.

És mindenki kovászos uborkákat evett hozzá, meg kenyeret.

Egy gyakorlati haszna is volt a fõzõcskézésnek (azon túl, hogy maradt nekik másnapra - nem kellett fõzni), miszerint megmutattam a kolbászhámozás trükkjét, ami mûködött a csabai szárazkolbászon és a lecsókolbászon is:

Kell egy lapnyi papírtörölközõ. A kb arasznyi kolbászdarabot csap alatt bevizezem, rácsavarom a papírtörölközõt, amit még megnedvesítek, majd várok pár percet, ami alatt a héj felpuhul. Ekkor a papírt leveszem, hosszában vékonyan bevágva elmetszem a héját, ami alá nyúlva egyben könnyedén lejön a kolbászról.

Ha majd egyszer eszembe jut lefotózni, akkor illusztrálom is, de én sok-sok éve így hámozom a kolbászt.