Gyakori vendég nálunk az egyben sült fasírt, amibe vagy rakunk keménytojásokat, és akkor Stefánia vagdalt lesz a neve, vagy trükközünk mindenféle töltelékkel, vagy gombócozás, prézlizés, olajban sütögetés helyett egyszerûen egyben kisütjük a keveréket. Régen tényleg késsel vagdalták apróra a húst, de manapság már csak darált húsból készül.
Amerikában az egybensült fasírtnak (meatloaf - húskenyér) nagy hagyománya van, és legalább annyi receptje, ahány sütõ van az országban, meg még egy.
Pont ezt az egyet mutatom most be.
Nagyjából azonos összetevõkkel dolgoznak arrafelé is, de azért van benne néhány extra (E betûkkel nem meghatározható) adalék.
- 60 dkg vegyes darált hús (nem kell soványnak lennie)
- 5 dkg füstölt szalonna (bacon is jó)
- 1 nagyobb fehérkenyér sercli (tán 25 deka?)
- 1 nagy vereshagyma
- 3 tojás
- 3 girizd fokhagyma
- 2-3 ek vaj
- 2 dl tej
- 1 ek Worchestershire szósz
- 2 ek A.1. szték szósz, fûszeres változat
- 1 ek kechup
- 1 ek csipmentes csilipaprikaszósz
- feketebors, só, szerecsendió
2 tojást feltettem fõni keménytojásnak egy pici lábaskában.
Felkockáztam a kenyér felét (minél szikkadtabb, annál jobb) és 1 ek vajon megpirítottam. Nyakonöntöttem annyi tejjel, amennyit felvett, és megrottyantottam.
Megvágtam a szalonnát és a másik felét a kenyérnek, amit robotgépben megaprítottam, majd belekevertem a tejes kenyeret is. A megpirított kenyér ad egy különleges ízt a keveréknek, nem érdemes kihagyni.
A darált húsba beletettem a harmadik tojást, sót, a csilipaprikakrémet, kechupot. Megdinszteltem a hagymát a maradék vajon. Belekanalaztam a húskeverékbe a robotgépbõl a kenyérpépet is. A dinsztelt hagymába a legvégén beleaprítottam a fokhagymát is, így nem keseredik meg.
Amikor a hagyma kicsit meghült, alaposan összedolgoztam a húspéppel. Szórtam rá vagy 8 tekerésnyi feketeborsot, reszeltem kis szerecsendiót bele és megsóztam. A keménytojások sárgáját belemorzsoltam, a fehérjét megaprítva adtam hozzá.
Tapadásmentes alufólián (lehet szilikonos sütõpapíron is) vizes kézzel megformáztam. Ezzel ugyan eltértem az amerikai módszertõl, ahol a leggyakrabban szögletes, hosszúkás tepsiben készül, úgy olyan formája lesz, mint a WonderBread-nek (hamár húskenyérnek hívják, hasonlítson is...). Tetejére csepegtettem az A.1. szószt, valamint meglocsoltam egy kanálnyi Worchestershire szósszal.
Szilikonecsettel szépen elkenegettem a felszínén a szószokat.
Beküldtem a 180C-os sütõbe 70 percre.
Mivel elég hóka volt a teteje, rákapcsoltam még a grillt 5 percre.
Na, ez már hasonlít!!
Kitálaltam magamnak két szeletet, amit a felsorolt szószokkal és egy kis tormás mustárral (Krensenf) díszítettem. Persze, hogy miért nem rendeztem el dekoratívabban? Nem baj, legközelebb a piros tányérra kerül :)
Mivel a vagdalt elegendõ kenyeret tartalmazott, ezért csak mikro méretû uborkákkal, vagy éppen anélkül ettem meg.
A szósszal bekent külsõ kifejezetten kellemes ízû kérget adott a vagdaltnak, nem lesz olyan zsíros, mintha mondjuk baconbe csomagolnánk. Az apróra vágott keménytojás meg belesímul a vagdaltba, nem jelentkezik külön, mint a Stefániában.