Igen. Az. Hogyan? Hosszú sora van. 1990 nyarán, mikor a Kis-Balatonra mentünk halászni, Feri bácsi három alapvető fontosságú dolgot hozott magával. 20 liter saját termésű somlai bort, 2 liter pálinkát a hegymagasi szeszfőzdéből és egy szakácskönyvet. A szakácskönyv egy darabig parlagon hevert. Először is belaktunk halból. Ez nagyjából két hét alatt sikerült. Nem, mintha egyébként nem ehettünk volna halat, csak éppen már a könyökünkön jött ki a pisztráng. Tudom, válogatott probléma, de nekünk ez jutott. A hal után a vad jött, egy fél őzet ketten simán bedobtunk két evésre. Ezután már valami könnyebb ételre vágytunk, itt jött a képbe J, a halőr. J-nek gyönyörűen gondozott, buján zöldülő birtoka volt Alsópáhokon. Hogy hogy a cicába csinálta, azt nem tudom, mert szinte folyamatosan részeg volt. A szakadt Trabantjával vidáman tülkölve száguldozott fel-alá, egy fia rapsicot nem kapott el.
Egyik nap egy szatyor zsenge zöldbabbal állított be. Feri bácsi rögvest kifundálta, hogy bizony zöldbabfőzeléket fogunk főzni. Mondtam ugyan neki, hogy én még a büdös életbe' nem főztem olyat, de ez különösképpen nem zavarta. Kezembe nyomta a szakácskönyvet, keressem ki, aztán gyorsan írjam össze, mi kell hozzá a boltból, mert már indul is bevásárolni. Megkerestem a receptet. Liszt - az mondjuk éppen volt a halsütéshez -, tejföl, fokhagyma, baracklekvár. Igen, baracklekvár. Mondom Feri bácsinak, hogy ez kicsit meredek lesz. Biztosan kettőt lapoztál - közölte, aztán ő is megnézte. Tényleg ott volt. Vállat vont, aztán már söpört is elfele.
Míg odavolt - két óra, ebből 30 perc bevásárlás, ugyanennyi az út Alsópáhokra J-hez egy üveg lekvárért és egy fej fokhagymáért, meg egy óra a Zala-hídnál lévő büfékocsi látogatása -, a szakácskönyv instrukciói alapján megmostam a babot, levagdostam a végeit és felaprítottam.
Feri bácsi kicsit kapatosan beesett, én meg feltettem főni a babot. A fokhagymát összezúztam, összekevertem liszttel, tejföllel és két kanál lekvárral. Nagy gyakorlatom ebben sem volt, úgyhogy jó csomós lett az eredmény, viszont meglepően jó ízű. Igaz, a lekvárt nem nagyon éreztem.
Amikor a napokban Kistesó megjelent egy kis adag zöldbabbal, egyből ez a történet jutott eszembe. Másnap éppen a vizsgára készültem, pihenésképpen megfőztem. Épp olyan jó lett, mint akkoriban, csak most már nem volt csomós.