Blogkocsma

Madarasban jártamban egy szép marharitkacsontot lõttem a kutyának. Bár ez általában drágább, mint a hazai multiban, viszont volt rajta kevéske hús is: jó napja lesz a blökinek!

Már éppen kiadtam volna az egyiket neki, amikor feleségem közbelépet:

- Legalább fõzd meg egy kicsit.

A grill és a BBQ gyakran öszekeveredik a szótárunkban, pedig eléggé eltérõ fõzési módokat jelentenek. Amíg grillen általában hirtelen nagy parázson sütünk, addig a barbecue alacsony hõmérsékleten lassan sült/füstölt elkészítést jelent.

Elég nagyméretû és fedõvel rendelkezõ faszenes grillen azért lehet próbálkozni a lassú sütéssel. A lényeg, hogy az egyik oldalán rakjunk csak tüzet, tegyünk esetleg egy nagy alutálcába vizet is, hogy hûtsük, valamint a parázs közelébe rejtsünk el valamilyen illatos fadarabot, ami majd füstölni fog.

Régóta kacérkodtam már a házi mustár készítésével. Receptet találni nem volt nagy kihívás, innen merítettem ihletet. Az alapanyagok beszerzése már nem volt ilyen egyszerű.

Volt a hentesnél baráti áron magyartarka hátszín, igaz, csak csontos. Olyat meg még nem grilleztem, mert természetesen a szebb marha az a grillen végzi. De jó ez így, mert a csont körül a legfinomabb a hús!

Sajnos nem olyan szép márványos hús, ezért szárazpácba kell tenni pár napra. A kislyány viszont szereti a rágós, kemény húst, hát legalább neki örömet szerzek vele.

27 féle csili paprikát ültettem még februárban, melegházban (családi neve marihuána farm volt:). Ezek 85%-a meg is eredt, amiket április végén kiültettem a kertbe. Letakartam a földet fekete lyukacsos gyom elleni fóliával, ami a nedvességet benntartja, a gyomot meg kipusztítja. Telepítettem csepegtetõ locsolórendszert is, mert én sem vagyok Krõzus, hogy a pénzemet csatornadíjra költsem!

Ezekbõl a paprikákból azután a nyár folyamán, ahogy értek, mindenféle csilipasztát készítettem, vagyis koncentráltam az ízeket télire üvegekbe.

Ez csak egy kicsiny ízelítõ a különféle paprikákból. Ebben a posztban egy szeptember végi hét alatt készített krémeket mutatnám be, hátha valakinek kedve támad a reprodukálásukra valamikor.

Ha másért nem, de ismeretterjesztési célból lefényképezem azokat a csiliket, amik végül megfogtak és teremnek is nálam.

Mindegyiket egyszerre vetettem és palántáztam. Kiültetni is ugyanakkor ültettem reménykedve a forró nyárban.

Még a nyár elején vettem Káptalantótiban szegfügombát, aminek nagyját elrejtettem a csodahüttõben. Most fiamat vártuk ebédre, jó alkalom, hogy megfõzzem.

Feleségem nem eszik gombát, de a fiam nagyon szereti - és én is nagyon enném már.

Amennyire kitolt az idei időjárás a paradicsommal, olyan kegyes volt a paprikához. Augusztus eleje óta szedtem folyamatosan, lett vagy 30 üveg paprikakrém - a három halálfejes fajtából -, és frissen is ettük nyakló nélkül. Október közepén még harsogóan zöld volt, telis-tele apró paprikával és virággal. Sajnáltam, mint a fene, de kellet a hely az őszi talaj előkészítéshez.

Nem nevezhetem egyszerûen "Tökéletes almáspitének", mert Toma mester ezt a címet már magának vindikálta. Persze õ is tanulta, mégpedig rég nem látott írónktól, Poczok2 úrtól.

Elsõ alkalom, hogy sütök pitét. nem azt az amerikait, nem is a franciát. A hazait! Rengeteg az almánk, feleségem dolgozik és hosszúnapos, van idõm kisérletezni. Az alapreceptet feleségemtől lestem el még egy régebbi posztban.

Na, elmehetek Babits nyomába az alliterációimmal :) Persze a dolog nem ilyen egyszerû! Barátunk, akinek dílere van, ismét Miskolcon járt és csodagombákkal töltötte fel a kamrámat!

Mivel a császárgomba immáron tiltólistás, ezért hozott helyette ízletes rizikét, amit másképpen fenyõaljagombának is hívnak délebbre. Életemben nem láttam még, nemhogy ettem volna. Persze irány a gombakönyv, van-e valami jó recept reá? Hát nem volt :(

Kifogyott a csodahüttõbõl az oldalas, fel kellene már tölteni. A madarasban mostanság nem látok olyan száraz oldalast, amit érdemes lenne megvenni. Lehet, hogy a lebukott szállítóiknak volt csak olyan szép oldalasuk?

Így azután másutt kerestem, míg találkoztam egy szép bõrös darabbal. Ezt nem fagyasztom le (a bõr nem nagyon szereti a fagyasztást, nem lesz olyan ropogós), inkább meghívom a gyerekeket ebédre!

Tita hozott a közelmúltban egy üveggel, valamelyik áruházlánc saját márkás terméke volt. Finom volt, édes, pikáns, kicsit csípős. Főleg sült hús, kolbász és virsli mellé ettem, de néha még a rizses húsra is pötyögtettem belőle. Most, hogy ilyen sok paprika termett, gondoltam, miért ne készíthetnék én is.

Nem szégyellem, eszem zacskós/porleveseket. A napokban gombalevesre vágytam, mert már vége a jó kis császárgomba szezonoknak.

Találtam egy zacskó "Erdei gomba leves" port a kamrában. Rá is kívántam a levesre, elõvettem hát, hogy akkor legyen. Elsõre attól féltem, hogy 3-4 adagos a zacskó, mert elég nehéz volt. Más nem eszik itthon gombát, annyit nem akarok megfõzni, de a tasak szerint ez csak fél liter, azaz két tányér. No akkor jöhet.

A nyarat az utcában általában mi nyitjuk meg. Ekkor összejön az utca népe, én meg bográcsgulyást (valójában gulyáslevest bográcsban) fõzök nekik. Jó csapat ez, együtt kezdtük a nagyjával az építkezést ebben az utcában.

Az apraja késõbb költözött ide, de ettõl még bevettük õket a társaságba. Szoktunk nyárzárót is tartani, amikor a második szomszédasszony (akinél pájslit meg vadast eszem) palócgulyást fõz, és a gyerekek szinielőadást tartanak.

Ezeknek a buliknak egy közös jellemzõjük van, az a bogrács, ami az avatarom. Ez eredetileg egy réz szilvafõzõ üst, amit anyám talált valahol falusi csavargásai során, én meg lenyúltam, mert 35 literes, és ebbe sok gulyás fér :)

Õszintén bevallom, megint a tvpaprikát néztem, és Jamie megihletett egy olyan salsával, amit érdemes megcsinálni.

Persze a recept eltér, de ez a lényege a nyilvános fõzõcskéknek.

Apropó: a salsa egy paradicsomos-csilis kutyulék, amit tortilla chips-szel esznek - elõételnek, vagy csak úgy - Mexikóban és csatolt részeiben, mint pl. az USA.

A lányok néha megkergülnek és mindenféle "roppantul egészséges" leveket akarnak inni, amirõl bebeszélik maguknak, hogy az nekik jó ...

Szerintetek, aminek ez a maradéka az jó????

A csodahüttõ megint produkálta magát. Ezúttal prémium libacombokat találtam benne - és mindjárt négyet is! A kislyány nem eszik kacsát, libát meg tán nem is próbált, ezért kettõt kiemeltem, hogy ez jó lesz nekem néhány napra.

Amúgy is kell helyet szorítani további elrejtendõ finomságoknak.

Az úgy indult, hogy nagyon megkivántunk egy jó kis krumplistésztát. Mivel nagykockát megint nem találtam a kamrában, ezért gondoltam, hogy gyúrok egy adagot.

Gondolatot tett követte, elõszedtem a tojásos zsomport, meg a lisztet. Igenám, de hamár gyúrok, akkor legyen újabb adag lasagne tészta is, meg a cérnametélt is fogytán, meg különben is: 2 tojással nem kezdek, legyen egy teljes kiló liszt!

Sokat olvastam Józsiról még a malackaraj idõkbõl, de nem jártam a Nagycsarnokban, hogy megnézzem mit árul. Talán akkortájt költözhetett a Hegyvidék Bevásárlóközpontba, amikor a blogunk megindult.

Wakával beszéltünk meg randit a Hegyvidékben, õ se járt még ott, gondoltuk körülnézünk. Két pár szem mégis többet lát mint egy, nomeg traccsolni is kellett kicsit. A Vörös Homár Halkereskedések pedig OCEAN-COWBOY aka Péter boltja, és szintén itt található. Sajnos a blogja eléggé elaludt, pedig sokat lehetett tanulni a halakról, de mint később mondta, a bolt és a kapcsolódó kis éttetem minden energiát kivesz belõlük.

Sült csirke, no és egyebek. Magában sem rossz persze, csak kicsit unalmas már. Szerencsére a kert ilyenkor ősszel ontja a rengeteg friss zöldséget, azokból kreatívkodtam hozzá egyet. A petrezselyem levelét ugyan tövig rágták a csigák, de a paszternák harsogóan egészséges. Ezekből, meg pár egyéb zöldféléből készítettem köretet a madár mellé.

Most már olyan hosszú címet adok a posztnak, hogy az olvasásába is belefáradok, nem csak a megírásába.

Ismét adódott, hogy legjobb barátomnak most hazajöttek a nagyobb lyányai, akik nagyon szeretik a kagylót. Az idõsebbik szegény lemaradt az elsõ kettõ kagylófõzésrõl, de most õ is itthon van, ezért szívesen eleget tettem a kérésének, hogy fõzzek újra kagylót nekik.

Mivel már két változaton túl voltak, egy olyan recept mellett tettem le a voksot, amit még nem fõztem: Cozze alla Marinara. Vagyis feketekagyló paradicsomosan. Az eredeti recept Nápolyból származtatott, csak kevesett variáltam rajta.

Vagy legalább is valami olyasmi. Ötszázért volt a múltkor az ábécében, vettem is legott vagy 10 darabot. Otthon aztán kiderült, hogy olyan tokos, mint a nyavalya. A „bicepsz” vonalán sűrűn sorakoztak az apró tokok. Nekiveselkedtem és elkezdtem kicsipegetni. A harmadiknál elgurult a gyógyszer, fogtam az egészet és bevágtam a fagyasztóba. Hétvégén kivittem a hegyre, odaadtam a szomszéd „emberének”, főzze meg a kutyáknak. A blökik gyaníthatóan csak a csontokat kapták meg, de ez már nem az én bajom. Pár nap múlva ismét mentem vásárolni, megint volt kacsa szárnytő. Ezúttal óvatosabb voltam, alaposan megnéztem a portékát, de nem volt gond vele. Kértem két kilót. Otthon megmostam, alig volt vele pepecs, szétosztottam kétfelé, aztán eltettem szűkösebb időre a fagyasztóba. Most hétvégén végre sor került rá, rövid tanakodás után egy curry-szerű étel elkészítésére esett a választásom.

Már posztoltam egyszer, de ez egy örökbecsû recept, nem lehet eleget nyilvánosságra hozni. Különben is, ha ezt kérik a gyerekek, akkor nincs apelláta!

70–80’s évek nagy kedvence volt főtt fejhús a szintén ipari méretekben készült főtt csülök mellett. Pirospaprikával vastagon megszórva árulták, olcsó volt, s ha sikerült frisset venni, kevés jobb falat akadt nála. Sokféle állagú, ízű részek elegye: az izmos orr, a szálkás pofa, a kissé zsíros nyak és a ropogós fül. Mostanság már ritkán kapni, ha néha van is a boltban, ritka rondán néz ki, és rohadt drága.

A közelmúltban Zednél volt születésnapi muri, pörkölt készült bográcsban a vendégsereg részére. A vásárcsarnokba mentünk megvásárolni a belevalót. A hentesnél fedeztem fel három igen csinos malacfejet (pontosabban fél fejet), olyan kilósformák voltak. Zed legott meg is vett egyet a pörköltbe, a másik kettőt én tettem magamévá. Otthon aztán mentek a fagyasztóba, már megvolt az étlap és az alapanyag a következő napokra, nem akartam felborítani a terveimet.

Múlt héten aztán eljött a főtt malacfej ideje.

A napokban kaptam a hírt, hogy a császárgomba védett lett.  Erre való megemlékezésként előástam egy tavalyi írásomat, amit annak idején nem posztoltam - gombalevest mindenki tud főzni ...

Barátunk, akinek dílere van, gyakran megjelenik egy-egy papírzacskóval, amiben néhény szép gomba lapult, mert én nagyon szeretem a gombát. Előre nem tudja soha, mikor lesz, de a díler bizony jelentkezik, hogyha van friss szállítmány. Most azonban másként történt!

Barátunk (a dílere nélkül) elment Miskolcon a piacra hajnalban, és mit tesz isten, ott mosolygott egy nagy kupac császárgomba, gombaszakértõi papírral megerõsítve. Ennek természetesen nem tudott ellenállni, és felpakolt egy zacskónyit