Nem nevezhetem egyszerûen "Tökéletes almáspitének", mert Toma mester ezt a címet már magának vindikálta. Persze õ is tanulta, mégpedig rég nem látott írónktól, Poczok2 úrtól.

Elsõ alkalom, hogy sütök pitét. nem azt az amerikait, nem is a franciát. A hazait! Rengeteg az almánk, feleségem dolgozik és hosszúnapos, van idõm kisérletezni. Az alapreceptet feleségemtől lestem el még egy régebbi posztban.

Elõször is felszedtem egy kosárnyi almát, idared és mucsu fajtákat. Ez utóbbi egy sárga héjú, roppant finom édes alma. Az idared meg még eléggé pikáns a pitéhez. Ezután összeszedtem a tészta alapját:

• 60 dkg finomliszt (lehet rétesliszt is)
• 20 dkg vaj
• 10 dkg disznózsír
• 15 dkg cukor
• 4 nagy tojás
• 1 ek sütõpor

A töltéshez:

• 6 kg alma
• 4 ek cukor
• 2 kk őrölt fahéj
• 4 marék dió
• 2 kis marék prézli

Beleütöttem a robotgép keverõtáljába a tojásokat, és beleszórtam a cukrot meg a sütõport.

Kimértem a 10 deka zsírt is. Igazság szerint akár teljesen zsírral is készíthettem volna, de most ilyen hangulatom volt.

A zsiradékot kicsit megpuhítottam a mikróban, majd belekevertem a cukros tojásba.

Ezután már csak a lisztet dolgoztattam bele a robotgéppel. Eléggé morzsalékos lett, de ez a jó.

• - Egy frászt! Valld be, hogy kifelejtetted a tejfelt belőle!
• - Legyen neked igazad, de így is jó lett, tehát ehhez a recepthez nem kell tejfel.

A tésztát egy tálkában a hûtõbe tettem, amig az almával bajlódtam. Beszereltem a robotgépbe az alma/káposzta reszelõ fejet.

Kivettem 2,5 kilónyi almát a kosárból, megmostam, meghámoztam, és kicsumáztam az adagot.

A robotgép pedig lereszelte nekem szépen durvára.

Megszórtam két evőkanál cukorral és egy kávéskanál õrölt fahéjjal.

A tepsibe sütõpapírt ragasztottam egy-egy pötty vajjal. Sajnos elfogyott a szélesebb sütõpapír, csak ez a cakkosszélû amerikai volt, ami igen vékony, meg nem is teríti be teljesen a tepsit.

Sebaj, két papíral megoldottam.

A tészta felét kivettem a hûtõbõl.

Azt is kettévágtam.

Az egyiket kinyújtottam többé-kevésbé tepsi formájúra, majd beleterítettem a sütõpapírra. A széleket, szakadásokat kijavítottam és megszórtam egy kis prézlivel.

Vagy két maroknyi diót durvára vágtam, és azt is beleszórtam a tésztára.

Kemény munkával kinyomtam az alma levét, amit eresztett a tepsizés közben.

A fahéjas/cukros almalevet megittam, az almareszeléket pedig rátettem a dióra a tepsiben.

Már csak az alma tetejére kellett nyújtani egy negyednyi tésztát. Ez még pocsékabbul sikerült, mint az alja - sok lyukat kellett befoltozni ...

Megkentem egy felvert tojás felével és villával megböködtem, hogy a gõz károkozás nélkül távozhasson a tészta alól. Ment is az elõmelegített, 200 fokos sütõbe 50 percre.

Feleségem épp befutott, hogy rohan a kislyányhoz. Gyorsan kivágtam egy nagy doboz méretû darabot az éppen kisült pitébõl. Ennyike maradt belõle.

És ezt vitte magával a kislyánynak.

A figyelmes olvasónak azért feltûnhetett, hogy még csak a tészta fele fogyott el! A maradékból egy hasonló pitét sütöttem, csak annyi volt az eltérés, hogy most három és fél kiló almát tettem bele. A tészta mindössze 3mm vastag, az almaréteg meg 4 cm. Én nem szórakoztam lekvárral, meg almaszeletkékkel. Csupán a lereszelt almát tettem a sütibe. Mondanom sem kell, most sem jártam sikerrel a beborító tészta formára nyújtásával, de ezt a tésztát könnyen lehet foltozni.

A tojással megkent tésztát most is megszurkáltam. Ez alkalommal a tepsi pereméig ért a pite!

Most már jutott idõm rácsra helyezni a kisült tésztát, amire igencsak szükség volt, mert nagyon vékony a tészta és nehéz az alma - össze kellett kicsit hülnie a pitének.

Amikor meghült, felkockáztam egy részét. Seperc alatt betoltam egy pár kockát:

Amikor ettem, az tűnt fel, hogy milyen finom édes a tészta, és mennyire pikáns az alma. Nos, a cukor a receptben főleg az almába kellett volna, nem a tésztába. Ez nem állítom, hogy szándékos volt, viszont ilyen jó ízkombinációt még nem ettünk, ezért továbbra is ez lesz a receptje :)

Úgy gondolom, igazán jó almáspitét sütöttem ...