Már pénteken megkezdem az előkészületeket, a piacon megveszem az alapanyagot. Karaj, hosszú, de azért ne nagyon tarjásodjon a vége, kenyérszalonna, füstölt kolbász, nem túl száraz, de azért némileg szikkadt, ne essen szét, ha elszakad a héja. Vöröshagyma, kisebb, lehetőleg szép kerek, aminek talán csak egy „bele” van. Hazacipekedek, karaj kicsontoz, vékonyan felszel, a Stubai szépen dolgozik, hoppá, Salvequick. Egy szeletből 4-6 „kocka” jön ki, ilyen-olyan fűszersó, be a frigóba, a holnapi viszontlátásra.
Egy ügyes TMK-s - a Nagy Gyárból - készítette a sasliksütő apparátust ráérő idejében (munkaidőben). Pillangós csavarral pillanatok alatt felállítható, összecsukható, szétnyitható, földbe leszúrós állvány, hozzá pofás nyársak, kis fanyéllel, a megfelelő helyen ellapítva, hogy ne forogjon el. Akkoriban még a faszenes grill valami úri huncutságnak tűnt, csak nem fogok egy erdő közepén faszénnel pöcsölni.
Szombat, második fázis. Kései reggeli, italnagyker, beszerzés, kis kóla, sok vörösbor, temérdek fehér. Mi az, hogy nem tudsz ötezerből visszaadni? Oké, elmegyek váltani B+. Kocsma, höhö, Rótcsildék unikumoznak? Jól van. Ötbetűs market. Egy pénztár, irdatlan sor, doboz cigi rendel. Néz rám, mint gyújtogató a vizes szalmára. Oké, akkor még egy Orbit. Hazafelé kocsmáros, pianepper kifizet. Nagy levegő, és hozzákezdek. A szalonnával nincs gond, felszelem, a kolbász sem problémás, aztán jön a hagyma. Kézben tartva óvatosan vékonyra szelem, hogy egyben maradjanak a karikák, persze szétesik pár. Kisfröccs, ide a nyársakat. Szalonnabőrke kezdésnek, utána a többi. Szalonna, hús, kolbász, hagyma, szalonna, hús, kolbász, hagyma, szalonna, hús, kolbász, hagyma, szalonna, hús, kolbász, hagyma, szalonna, hús, kolbász, hagyma, szalonna, hús, kolbász, hagyma, kisfröccs, szalonna, hús, kolbász, hagyma, végére újabb szalonnabőrke. Cicába, elfogyott a hagyma, pedig kurva sokat vettem, boltba le, hozok egy kis biztonsági kolbászt is. Újra szalonna, hús, kolbász, hagyma, kisfröccsökkel tarkítva. Alig 2-3 óra, és hipp-hopp készen is vagyok a tizenöt nyárssal.
Összemálházom a javakat, ebéd, ejtőzés, aztán megjönnek a serpák. Igazságosan szétosztom a csomagokat, és megindulunk a Kiserdőbe. Ahol most az ötbetűs áruház terpeszkedik, akkoriban a VEMÉVSZER, vagy mi az ördög, még korábban meg VÁÉV 2. számú építésvezetősége volt. Na ez mögött, az erdőben lévő nagy tisztáson, a Kádercsúszda (volt pártiskola) mellett tartjuk a murit. A hajdani padokból és asztalokból akad még néhány, amit még nem gyújtottak fel, vagy vertek szét a helyi tahók.
Wise és Pocket már a tetthelyen van, és dévajul kergetőzik, láthatólag már nem szomjasak. Na, fütyikéim, ha ennyire tele vagytok energiával, éppenséggel szedhetnétek némi fát a tűzhöz, itt a balta. Gyorsan felhörpintenek egy nagy adag leót (VBK), és mennek is a susnyába. Előveszünk két műanyag zsákot, gyorsan összekapkodjuk a nagyja szemetet, ketten el is sompolyognak vele a lakótelep felé, hogy belecsempésszék valamelyik társasház kukájába. Összeállítom az állványt, a két rőzsegyűjtő előkeveredik egy nagy kazal fenyőággal. Idióták, ha azzal rakok tüzet, olyan lesz a kaja, mintha vasúti talpfát nyalogatnátok. Gyorsan isznak még egyet, én meg a baltát veszem el tőlük sebesen, rohamosan hanyatlik az állapotuk. Nem telik el öt perc, lelelkendezve jönnek vissza, egy kisebb TÜZÉP telepet cipelve. Valamelyik leleményes melós a kerítésen kívül készítette össze a dugárut: széldeszka, tetőléc maradék, gerendavég, csupa érett fenyő. Kaja alá ez sem igen jó, de majd meglátjuk. Szerencsére beesik A, az őserejű agrárértelmiségi, felkapja a baltát, és percek alatt új tisztást vág az erdőbe. Tüzet gyújtunk, rakjuk feszt, várjuk a parazsat.
A két töketlen közben kinéz egy fenyőfát, és felmásznak. Aztán ülnek fenn, és fingjuk nincs, hogyan kéne lejönni. Pocket végül nagy nehezen lekínlódik, pár négyzetdeciméter horzsolással megúszva. Wise-t rövid tanakodás után lerázzuk, A elkapja.
Megsül a saslik, papírtányér, kenyérke, hozzálátunk. Wise megragad egy nyársat, fogaival belemar, majd bebassza a bokor alá. Éktelen düh fog el, egy pillanatra majdnem elvesztem a józan eszem, ez a pöcs talán még életében nem állt ilyen közel hozzá, hogy valaki felkoncolja. Fél napig kínlódtam, szeleteltem, pácoltam, tűzögettem, ez a részeg barom meg eldobja. Leüvöltöm a fejét, kábé, mintha egy galagonyabokorral kiabálnék. Lassan megnyugszom, hagyom a picsába, leülök enni.
Wise meglehetősen sajátosan viszonyul az iváshoz, először gondosan seggrészegre issza magát. Rendes ember ugyebár ilyenkor elfekszik, na, ő nem, robotpilótára kapcsol, és iszik tovább, nagyjából ugyanolyan intenzitással. Részegebb nem lesz, csak orbitális baromságokat művel, és később semmire nem emlékszik. Teljes menetfelszerelésben 40 kiló, egyszer felcsatolta a karórámat a megfeszített bicepszére.
Falatozás után a tűz köré telepszünk, iszogatunk, beszélgetünk. Wise nem bír magával, lehántja magáról a susogós Sergio Tacchini tréningfelsőt meg a Lacoste pólóinget, és belevágja a tűzbe. A, remek reflexszel kidobja egy bottal a tűzből, és gondosan megtapossa, aztán hosszan anyázik, mert az olvadt műanyag ráragadt a csukájára. Rövid temperálódás után egy bicskával kinyiszáljuk Wise igazolványát és kulcsait az alaktalan poliészterből. Megered az eső, igazi nyári eső, a tűz fényében mintha megannyi kristály potyogna. A fűrészáruból megrakjuk a máglyát, ég, mint Zsana, nincs az az eső, ami eloltsa.
Wise-nak kisvártatva ismét elkezd mozgolódni a kukac a seggében, odamegy A-hoz, és a vállába bokszolgat. A a harmadik ütés után felkapja, és eldobja, persze a tűzbe, de Wise csurom víz, meg egyből ki is hengeredik a parázsból, semmi baja nem lesz. Kisvártatva velem folytatja a kekeckedést, nagyon elegem van már belőle, kapásból a vállába csapok, nagyot, az ütés lecsúszik az izzadt, vizes bőrről, és kegyetlenül állcsúcson baszom. Egy nyekkenés nélkül összeesik, betakarjuk, meg ne fázzon.
Oszolj van, a két szerencsétlen, aki Wise környékén lakik, felnyalábolja az ázott legényt, és elindulnak vele. Tulajdonképpen jóhiszeműen jártak el, de Wise felesége Vipi (vipera) miatt nem merték felvinni a negyedikre, letámasztották a kapuban: itthon vagy! Nagy baj végül is nem történt, nem volt olyan nehéz átlépni a nyeszlett Wise-t, aki reggel nyolckor ébredt fel a lépcsőház ajtaja előtt a lábtörlőn.
Amíg itt kommentelgettem, ráztam jobbal majd ballal, majd kétkézzel. Aztán letettem, kommenteltem és folytattam a rázogatást.
