Minden klasszikus festményről készítenek reprodukciót, hogy azokhoz is eljusson az élmény, akik nem engedhetik meg maguknak azt a párezer milkát az eredetiért.

Annyira jó volt Süllőcske halsalátája, hogy elhatároztam a reprodukálását. Szerencsére fiam és barátnője támogató közönségként jelezték, hogy megkóstolnák. Este 7-re igérkeztek, aminek még lesz jelentősége a történet során.

Először is ismételten elolvastam a klasszikust, hogy mit kell hozzá beszereznem. A mennyiségeket a kb 8 személyes adag ismeretében teszem a listához.

• 2 fürtös uborka
• 3 fej lila hagyma
• 4 közepes paradicsom
• 2 kápia vagy 1 kaliforniai piros paprika

A kápiát a grillen feketésre sütottem, és egy kis zacskóban parkoltam, amíg lehült. A héja könnyen lejött, magját a csapvíz levitte. A paradicsom hámozását - lévén csak 4 darabról van szó - a gáztűzhely legnagyobb lángján villán megpiritva könnyen meg lehet oldani, nem kell víz forralással bajlódni. A zöldségeket meghámozzuk, majd kis kockára aprítjuk. Itt remekül lehet az időközben befutott vendégek segítségét igénybe venni, addig sincs velük gond :)

A füstöléshez:

• 1 zacskó borókabogyó (nekem terem a kertben, abból szedtem ágastol)
• 1/2 zacskó koriander
• kis marék szegfűbors
• 15 rövid és vastag (3cmx10cm) birskörte ág a tavaszi metszésből, vízbe áztatva
• 1 kis zacskó faszén (2,5 kg)
  

Egy jópofa alumínium tartóba szórjuk a fűszereket (és ha van valami nemes illatú faforgács, akkor azt is - persze bevizezve, hogy ne égjen el azonnal). A konténert fóliával lezárjuk, amin néhány lyukat bökünk ki az ujjunkkal. Ez megakadályozza a tartalom meggyulladását, mert oxigén nem jut bele, viszont a füst azért kijön.

(Tájékozottab olvasónknak feltűnhet a kapor hiánya. Sajnos fiam nem bírja még a szagát sem, így ennyiben módosítottam a receptet)

És maguk a halak: pisztráng, süllő, királydurbincs, barramundi, stb. Amilyen szálkaszegény halakat találunk.

Gondoltam, a CBA Gourmand-ban kapok friss halat, mert csütörtökönként érkezik friss hal Marseille-ből. Még reggel lementem a zöldségeket megvenni, megnéztem a halas pultot, ahol néhány kis pisztráng árválkodott lazac és afrikai harcsafilé társaságában. Persze volt más filé is, de most egész halat kerestem.

Az eladó megnyugtatott, hogy délután érkezik a friss szállítmány, és megígérte, hogy felhív, amint befutott. Nyugodtan mentem haza, megcsináltam a fűszeres füstölőt, és dolgoztam kicsit.

Délután 4 óra, telefon sehol, és nem marad idő a hal besózására. Futás a boltba. Halaspult gyakorlatilag üres, eladó sehol, adrenalin szint emelkedik. Csak találok egy másik halas fiút: "Jaaa - az még nem jött meg. Soha nem tudjuk pontosan mikor ér ide, repülővel hozzák." Megnézte hátul, de csak a rákfélék jötteg még meg, azt meg máshonnan hozzák. Akkor hol vehetek friss halat? Tanácsa az Auchan vagy a Tesco volt. No Comment.

A Metró kártya persze a feleségemnél van, aki a belvárosban segít kisebbik lányunknak. Jött az ihlet Mitzitől: irány a Cora. Csupáncsak 20 km ...

Halaspult szép, nincs halszag, biztató.

• Csak tengeri pisztráng van - adja a nagyobbat (70 dkg),
• kicsi tengeri süllő (30 dkg) - egyet kérek, nem ismeri, hogy szálkás-e? - Nem ismerem,
• Királydurbincs - azt a szép nagyot kérem (60 dkg).

A pisztráng tisztított, de a többi nem.

- Kérném, tisztítsa meg

- Azt nem szabad!

- Miért?

- Na jó, megtisztítom.

10 perc. Újabb 20 kilométer haza. Közel 6 óra van, most már biztos, hogy hétre nem lesz kész, de sebaj, késtem már többet is a vacsorával :)

A három halat VASTAGON megszórtam kívül/belül durva sóval és egy nylon zacskóba tettem. Van egy bő órája!

A begyújtott grill szép lassan bemelegedett, szép parázs van, mehet minden a tűzre:

A parázsra rápakoltam a vizes birskörte ágakat és a tetejére tettem a fűszeres alu konténert. Amint a képen is jól látható, igyekeztem csak az egyik oldalon tüzet rakni, a halat nem akarom a parázs fölé tenni! Kivettem a zacskóból a halakat, még volt rajta só. Süllőcske tanácsa ellenére nem törölgettem le őket, nem volt elég ideje a sóban a halnak. Így ahogy volt, fel is tettem a grill másik oldalára. Rá a tetejét, amiből el is kezdett vékonyan a füst felszállni - Hagyma indián rokonai biztosan jelentették Marynek. A szellőző nyílásokat kicsire vettem, ne legyen túl meleg odabenn!

Tizenöt perc múlva bekukkantottam, majd meg is forgattam a halakat - hátha alulról kevésbé éri a füst. Újabb 15 perc, és készre jelentettem:

Most már csak a Süllőcske által emlegetett könnyű kéz és a beretvaéles kés kell. Ez utóbbit megcsodálhatátok a zöldséges fotón feljebb. A halakat kivettem, kicsit hagytam kihülni, és kezdődhet a halhús kimentése a gyilkos szálkák közül:

A késsel óvatosan alányúlva a halak bőrét szépen le lehet fejteni a húsról. Itt derült ki, hogy a süllőn még a pikkelyek is rajta maradtak :) Egyszerűen lefejthető volt a süllő húsa, csak a gerinc maradt.

A királydurbincs szép nagy halhús lemezekkel honorálta a füstölést, bőre alatt kicsit kékes színnel!

A tengeri pisztráng viszont nagyon lefárasztott. Húsa színe setétebb - majdnem lazac szerű. Gerince mellett pedig vékony kósza szálkákkal "örvendeztetett" meg. Azért nem adtam fel, amennyit megláttam, kivettem.

A lebontott húst az összevágott zöldségek tetejére pakoltam, egy-egy kis halomba a szélére pedig a 3 hal húsából kóstolót képeztem. Nekem a királydurbincs, nekik a pisztráng volt a nyerő.

Ekkora tálat már nem akartunk evőpálcikával keverni, maradt a könnyűkezű szakács és fa tálaló eszköze. Keverés közben a még felbukkanó szálkáktól is megszabadítottuk a salátát.

Mivel nem állt rendelkezésünkre PO mester kenyere, így baguett szeletekkel fogyasztottuk (magyarul: toltuk befelé).

Este fél kilenc: elfogyott:(