Blogkocsma

Egyik este a presszóban Laci bácsi megkínált egy kis házi sütésű süteménnyel. Finom volt, legott el is kunyeráltam a receptet. Megadta, mindjárt egy dupla adaghoz, mivel ő nem kispályás, és amúgy is nyugdíjas katona, piszkosul ráér bíbelődni a temérdek tésztával. Az alaprecept tetszés szerint variálható, feltekerés előtt például meg lehet tölteni a kifliket mindenféle jóval, kolbásszal, sajttal, virslidarabkával. Így elsőre kiegyeztem magammal egy alap változatban, gondoltam, ráérek cifrázni, ha bejön a cucc.

Nem nevezhetem babgulyásnak, mert nem az. Gulyásos babnak még esetleg, de azért a marhahús dominál benne, ezért lett babosgulyás.

Beleütköztem az egyik négybetűsben egy gyönyörű, csontnélküli marhalábszárba. Fél kiló - a hentes is gulyáslevesnek teremtette! De azután eszembe jutott, hogy még nem is főztem babgulyást - babot se ettünk már régen.

Az úgy történt, hogy a boltokat járva megakadt a szemem 3 szép szelet tarján. Tán a legszaftosabb hús, ezt haza kell vinni. Tűnődtem, hogy mit készítsek belőle, merthogy nem volt sok - mindössze fél kiló.

Végül a cigánypecsenye mellett döntöttem, mert már száz éve nem főztem (na jó, 5 éve ...), és nagyon kevés étteremben lehet jót kapni, így nem is ettem.

Még a Nagyböjt előtt beiktattunk egy csapatépítő murit a vendégházban. Komoly gondot okozott, hogy mi legyen a menű. Rendes esetben ez nem lett volna probléma, mivel miután meghányták-vetették az általam javasolt fogásokat, a végén úgyis a sült csülök, pirított burgonya, csalamédé, BBQ szósz összeállítást választották volna. De most, mivel én délután suliban voltam, így nem volt érkezésem komolyabb ételsort összedobni. Egyik este aztán megvilágosodtam: legyen disznótoros vacsora. A töltelékárut megvesszük, szépen bekészítem a tepsibe, a nagy hűtőben meg elfér estig. A krumplit megpucolom, öntök rá vizet, az is ellesz addig. Aztán az elsőnek érkező alágyújt a krumplinak, befűt a sütőbe, mire megérkezik a nép, kész lesz az étel. Egyedül a vöröskáposztát kell elkészíteni, de az délelőtt simán megvan, és nem lesz baj, ha kihűl.
A reggeli kávézásnál elővezettem az ötletet. Egyből mindenki elmondta, hogy éppen melyik hurkát nem szereti, akadt éppen, aki mindet szerette, csak éppen nem úgy, ahogy errefelé készítik, meg az igazi hurka, az csak falusi disznóvágáson készül, különben is, a kolbászba meg mindenféle mócsingot beledarálnak, etc. Küldtem egy körüzenetet, hogy szerda reggelig gondolják át a dolgot. Végül 5 igennel és 35 tartózkodással a disznótoros mellett döntött a társaság. Volt, aki csak ilyet vagy csak olyat kért, de ezt bele tudtam illeszteni a beszerzésbe. Legalábbis azt hittem. Cs a kedvenc hentesem persze megint bevitt az erdőbe.
Felhívtam hát a húsneppert, hogy mi legyen. Kis ráhagyással végül 12-12 véres és májas hurkát rendeltem, meg ugyanennyi szál 20 dekás sütőkolbászt. A kolbász ugyebár a tőkehúsnál van, a hurka meg a csemegepultban, de azt ígérte, menedzseli a dolgot. Sőt! Válogat nekem megfelelő méretű kolbászt. Pénteken reggel aztán mentem a csarnokba. A tőkehúsnál kezdtem. Cs nem volt ott, de a kollégája tudta, miről van szó, vette is elő a pult alól (komolyan) a szatyrot, csapta fel a mérlegre. Elég meredek szám jött ki, de nem volt időm tépelődni, fizettem, aztán osontam tovább a csemegéshez.
- Csókolom, hurkáért jöttem, Cs biztosan szólt.
- Szólt hát, félre is van téve 12 kiló véres, meg 12 kiló májas.
Lefagytam, mint az XP.
- 12 kiló?
- Annyi hát, ide van felírva.
- Hát, én 12 darabot kértem.
- Nekem ennyit mondtak.
- Nekem meg nem kell annyi.
Szerencsére nem vitatkozott velem, kiszedte, ami kellet, megmérte, fizettem, - ez is gyanúsan sok volt, de számoltam vele, mivel nem tudhattam, mekkora egy-egy szál - aztán söpörtem főzni.

Nagyon sok alaplét használok, de venni itthon még nem vettem boltban. Persze lehetne leveskockával is, de amikor nagyon kevés munkával előállítható, miért ne csináljam magam.

A napokban sütőlapon sült zöldségeket készítettem a kicsilyánynak és nem volt szívem a zöldségek héját kidobni. Jó lesz az alaplének!

Ritkán jön rám az édességhiány, de akkor nagyon! Így történt a minap is: valami édeset kellene fõzni.

Láttam tejet a hûtõben, rizs meg mindig van itthon - akkor legyen tejberizs. A mazsolát viszont nem találtam ...

Nálam a kertben csak tavasszal van spenót. Ez a növény a rövid nappalokat szereti, de az őszi időszakban kell a hely más növényeknek, pl. csilipaprikáknak.

A tavaszi termést nagyrészt megesszük még tavasszal, de van, hogy telítődünk vele. Ilyenkor egy kis ghí-n megpárolom a megmosott leveleket és a levével együtt vákuumfóliába csomagolva lefagyasztom.

A manapság a boltban kapható füstölt árunak ehetetlenül kemény a bőre. A vágóhídon csak forrázzák a sertést, az pedig nem elég ahhoz, hogy kellőképpen megpuhuljon. Ennek ellenére nem szoktam kidobni, mert az ételbe főzve ad egy kis füstölt ízt a fogásnak. A fagyasztóban egy műanyag dobozkában gyűjtöm a megfelelő alkalomra. Nemrég Kistesó beállított egy jókora zacskó fagyasztott füstölt bőrrel. Ő is gyűjtögette, de aztán úgy döntött, inkább nekem adja. A nálam összegyűjtöttel együtt már érdemes volt egy komplett fogáshoz felhasználni, nemcsak íz(f)okozónak. Mihez illik legjobban a füstölt íz? Savanyú káposztás vagy babos ételhez.
Végül ez utóbbi készült vele.

Nagyon nem szerettem a csirkemellet. Száraz, íztelen, gyakorlatilag csak valami fehérjeforrásnak tekintettem.

Mindaddig, míg a kicsilyánynak el nem kellett készítenem nagy mennyiségben, mert éppen semmi mást nem tudott megemészteni, viszont fehérje kell.

Besötétedett, én meg megéheztem. Nem főztem már vagy egy éve rántáslevest (alias köménymagleves), pedig anyósommal az volt mindig a kedvencünk. Senki más nem ette a családban, csak mi ketten!

Össze is szedtem a hozzávalókat, de kéne valami tartalmas is utána. A napokban vettem egy gyönyörű borjú diót, amit felszeleteltem, hogy lesz majd borjúbécsi belőle. Az apróbb darabokat viszont kiklopfoltam, kevés fűszerrel megszórtam, és hidegre tettem. Ezt most megsüthetem, igy egy kis sóba-vízbe krumplival: gyorsan elkészülő vacsora lesz belőle.

Már Újév napja óta nyaggatom a feleségem, hogy kocsonyát kéne enni, de ellenállt a csábításnak. Azután peche volt, mert lementem kenyérért a helyi négybetűsbe.

Ott persze szembe mosolygott egy kis 1,5 kg-os kocsonyacsomag, ami nagyon megtetszett. El is jött velem haza a kosárban.

A múltkori csirkeszárnyas próbálkozás, nem sikerült túl fényesen. Nem mondom, hogy rossz volt, de lehetett volna jobb is. A sajt nem olvadt el, és akadt, aki szerint a csirke bőre nem pirult meg eléggé. Kaptam viszont tanácsot a sajt kapcsán. Rögvest be is indult a vezérhangya, hogyan lehetne megfelelni az olvasók kényes, de kifinomult ízlésének. Mindezt úgy, hogy azért ebéd is legyen belőle, mert az sem utolsó szempont, ha már főz az ember gyereke.
Vettem legott (pénteken hazafelé) füstölt sajt. Sajnos az udvari szállítóm csak két hét múlva ígérte a szokásos fajtát, - ami, mint kiderült, tehéntejből készült - így kénytelen voltam boltban beszerezni. A készítmény Hajdú óarany füstölt sajt névre hallgatott. A gyorsteszt hamar kimutatta, hogy ez bizony kissé sós, és az olvadós fajtából való, de emiatt csak nem rúgom fel a koncepciót. Pénteken, még suli előtt benéztem a vásárcsarnokba. 2600 forintért olyan háztáji kolozsvári szalonnát adtak, hogy megszólal. A közeli boltokban 3500-5000 között van a gyenge utánzat. Egy jókora darabot nyomban vettem.
Szóval, egy életem, egy halálom, belevágtam.

Legutóbb megigértem, hogy posztolom a (szerintem) tökéletes teriyaki szósz receptjét.

Ezt a szószt a nagylyánynak készítettem, mivel nagyon izlett nekik az első változat is (főleg, mert nem olyan édes, mint a bolti).

Feleségem befutott 4 darab biztatóan márványos külsejű marhával. Az egyik nem volt annyira márványos, azt magának vette :)

Az Angus marha nekem eddig sikeres volt - tényleg szaftos lesz, de a "top round" vágás valahogy nekem nem asszociál steakre, hisz ez végül is marha comb, ami a rágósabb húsok családjához tartozik.

Minden esetre biztató volt, hogy állítólag 21 napig érlelt húst kaptunk.

No meg persze néhány más hozzávaló, no de ne szaladjunk előre.
Ehhez az ételhez is a körülmények szerencsés konstellációja kellett. Egyrészt ugyebár az, hogy muszáj volt főzni valamit, hiszen enni azért kell. Másrészről azon a héten éppen akciós volt a csirkeszárny a városszéli ötbetűsben. Vettem is legott vagy három kilót, hiszen nem minden nap dobálják négyszáz alatt az ember után. A szárnyvégeket levagdostam, jó lesz valamikor egy csirkealaplébe vagy pörköltbe, hiszen azok szinte könyörögnek valami jó bőrös-csontos összetevőért. A maradékot szintén szétvágtam, és kétfelé osztottam. Az egyik adag szintén ment a fagyasztóba későbbi felhasználásra. A maradékot főztem meg. Ami még hozzájárult az együttálláshoz, az a hetven dekás füstölt sajt volt, amit hét közben hozott az udvari szállítóm. Valami hihetetlen intenzív füstillat áradt belőle, még a dupla zacskón át is érezni lehetett.

Na ezekből dobtam össze a hétvégi menüt.

A vietnámi nyári tekercs óta keresem, hogy tudnék roppanós tavaszi tekercset készíteni anélkül, hogy bebuszozzak az Ázsia Bt-be csomagoló tésztáért,

valamint, hogy milyen is annak a tölteléke, mert az nem nyers zöldség volt, az hétszentség. Érdemes volt napokig nyaggatni a guglit, mert összejött a fogás!

Vajas galuskát kellene írnom, de ezek nokedliszaggatón készültek, ezért sokkal kisebbek, mint a kézi szaggatású galuska.

A napokban a kicsilyánynak fõztem Waka féle hústekercset csirkemellbõl, amihez nem volt elég a hús idehaza, ezért kértem a feleségemet, hogy hozzon egy csirkemellfilét. Erre beállított két teljes csirkével meg 65 deka csirkelábbal.

Amerikában mindenből pite készül. 30 összetevő vagy csak 5 (mint ez a recept is), lényegtelen, csak édes legyen (egye kánya - csinálnak sósat is).

forrás

Nem hittem el, hogy képesek szimplán cukorból is pitét csinálni, de a nagylyány megsütötte, én meg fotóztam!

Vendégposzt Fenchurch68 tollából

A december végi, január eleji hosszas töltött káposzta-diéta után valami könnyedebb, tavasziasabb ételre vágytunk.

Eredetileg baconbe tekert csirkemájat szerettem volna sütni, de miután a boltban csak rápillantottam a májra, és a pult mögött a néni rögtön megrázta a fejét, inkább a még mindig drasztikusan leárazott, viszont szép és friss csirkemellfilé lett a befutó. Mindegy, baconbundában az ázott kartonpapír is élvezhetõ lesz. Mivel találtam a mélyhûtõben egy öklömnyi darált lapockát, zöldséges fasírtnak bekeverve, vettem pár szem gombát is, hogy legyen mibe tölteni.

A mellfiléket lapjában két-három szeletre vágtam, picit megklopfoltam, ráterítettem a sonkát meg egy-egy darab edamit, feltekertem, aztán a köré csavart baconszeletekkel fixáltam. A gombafejek kitört tönkjei ehetõ részét lereszeltem, hozzákevertem a darált húsos masszához (ha jól emlékszem, eredetileg a lapocka mellett sárgarépa és cukkini volt benne), betöltöttem a gombafejekbe és ezek is kaptak egy kis baconburkot.

Volt egy maradék fél zacskónyi mirelit egész zöldhüvelyû zöldbab, azt is szerettem volna baconbe tekerve megsütni, de sajnos nem fért bele a tepsibe :)

200 fok körül, légkeveréssel elõször lefedve sült 40-50 percet, aztán még negyedórát fedél nélkül.

Párolt zöldségekkel ettük. A zöldségköretnek nagyon jót tett, mikor rálocsoltam a tepsiben maradt szaftot.

Utána édesem még betolt egy kis tiramisut, hogy meg ne ártson a paleós ebéd...

Úgy esett, hogy a kedvenc húsboltom mellett vitt el az utam. Ha már arra jártam, betértem. Különösebb elképzelésem nem volt, de egy húsboltban mindig lehet venni valamit. Találtam is gyönyörű dagadót kétezerért, épp két kiló volt, elvágni nem akarták, megvettem hát egyben. Itthon lenyisszantottam egy 1,3 kilós darabot a végéből tölteni, a maradék meg majd jó lesz valamire. Lefagyasztottam mindkét darabot. Volt még sertésmáj is, abból is kértem fél kilót, épp akkora volt az egyik darab. Gondoltam jó lesz hétvégére valaminek. Hogy minek, azt nehezen tudtam eldönteni. A resztelt májhoz nem volt kedvem, rántani sem akartam.
Igazából én a májat sütve szeretem. Vékonyka liszt-kabátkában, bő, forró zsiradékban hirtelen megpirítva, és bizony inkább medium well-re, mint jól átsütve. Ha csurran is kevés leve, a kenyér majd felissza. Míg sül a máj, az ember vág két derék szelet kenyeret, savanyút villáz az üvegből egy kistányérra, odakészíti a Tetran B-s üvegből eszkábált 30 éves sószórót. Aztán tölt egy kupicával. Nem étvágygerjesztőnek, hiszen addigra már csorog a nyála a felszálló illatoktól, csupán, hogy jelezzen a gyomornak: - Figyelem odalenn! Komolyabb falat érkezik! Aztán a tálcával betelepszik a tévé elé, és szépen megtömi a bendőt. Utána nem is kell más, csak két (hét) karcos kisfröccs, hogy a lipidek kisimuljanak.
Csak hát a sült máj csak frissiben jó, tehát vagy háromszor neki kell állni sütni (feltéve, hogy jól beosztom azt a fél kilót), ahhoz meg nem mindig van kedvem. Ki kellett hát találni valami olyat, ami felmelegítve elég négy evésre. Gondoltam egy merészet, és készítettem egy májat tejfölösen-mustárosan, citromlével csorbítva, kapribogyóval bolondítva.

Kaptunk barátnõnktõl NAGYON CSÍPÕS kolbászt, nomeg egy csemegét is. Olyat, mint amivel évekig fõztem a csípõs krumplipaprikást. Nincs kibúvó, krumplipaprikást kell fõzni!

Persze feleségem óhatatlanul beleszólt: õ most inkább levest akar enni (mindig levest akar enni), ezért a terv kicsit módosult: krumplileves is régen volt, legyen hát az.

Feleségem nem eszik gombát, de néha hoz nekem, ha szépet lát. Most is beleütközött egy kis doboz apró csiperkébe, amit haza is hozott.

Nézegettem a netet, hogy milyen leves legyen belőle, mert az már biztos volt, hogy ebből levest főzök. Változatos a felhozatal, de legalább ötleteket gyűjtöttem. A legtöbb esetben tejfeles habarás vagy sima rántás került bele - ezeket most nem preferáltam, így született ez a mostani recept.

Feleségem kérte, hogy főzzek neki egy egyszerű spagettiszószt. Valamit, amit spagettire rakhat, és jó íze van.

Jó pár éve készített utoljára, amit be is főztünk Vegás Spagszósz néven (én abban az időszakban Bolognai szószt főztem be nagy mennyiségben), de az kicsit megöregedett, és az íze sem volt olyan világrengető. Ez még boltban vett paradicsomból készült anno.

Volt itthon a fagyasztóban egy kilónyi lapocka. Mondjuk, ez nem egy nagy kuriózum, hiszen rendszerint spájzolok belőle egy-egy adagot. Jó ha van itthon, sokoldalúan felhasználható, darált húsnak, pörköltnek, ne adj Isten, még szelethúsnak is. Most éppen ez történt vele.
Már csütörtökön ebédnél ment a szokásos tanakodás, mi legyen a hétvégére? Az egyik kolléga épp a jövő heti étlapot böngészte, örömmel kiáltott fel: - Húsgombóc lesz paradicsommártással kedden! Ezzel meg is volt az ötlet, én is azt főzök.
Aztán eljött a szombat, és rájöttem, hogy a francnak sincs kedve húst darálni, meg bíbelődni vele. Gondoltam egy merészet: megcsinálom göngyölt húsnak. Lesz hozzá paradicsommártás, - lehetőleg gondozásmentes - meg főtt burgonya.

"Vót má" - de egy újszülöttnek minden recept új. És különben is, levesre éheztünk és volt itthon egy méretes póréhagyma.

Sőt! Találtam még egy zöldségalaplevet is, nem kell mindenféle mást belepakolnom :)