Blogkocsma

Andrass9: Na, kerülj beljebb. Arról van szó, hogy kéne csinálni ezt a teás pultot. Ha már jelentkeztél, mennyire értesz a teákhoz?

PO: Hát, ilyen kocsma szinten elboldogulok.

1kutya: Na ne lazuljál már, ez véresen komoly. Tudod, hogy mi egy igényes kocsma vagyunk.

A: Akkor nézzünk néhány ellenőrző kérdést…

1: Casting ez, vagy mifene!

A: …úgy, úgy, pont ezt a szót kerestem! Szóval: milyen vízzel készíted a fekete teát?

P: Lobogó, forró vízzel, 3-4 perc állás után kiöntöm.

A: És a zöldet?

P: Azt 80 fokos vízzel, szintén 3-4 perc.

1: Tea with milk, please?

P: English breakfeast típusú fekete teából, erőset, teát öntöm a hideg tejbe és nem fordítva.

A: Campa megy?

P: Persze, árpát pörkölök, aztán…

1: Ne meséld el, látszik, hogy tudod, olyan stréber fejed van :)) Na és a csipkebogyó tea?

P: Langyos vízben kiáztatom.

A: Helyes. Szereted a mate teát?

P: Persze.

1: Genmaicha?

P: Azt is ismerem.

A: Na, ettől többet nem várunk, kocsma szinten ez biztosan eldöcög. Itt leginkább a pálinkás tea megy majd télen, amit a múltkor leblogoltál. Nyáron meg a hideg citromos tea, sok cukorral. Viccet mesélni szoktál?

P: Igen, szoktam.

A: Na, itt szokjál le róla. Ez egy komoly kocsma, majdnem irodalmi kávéház, már csak a hátrafésült agyú bölcsészek hiányoznak innen. Még csak az kéne, hogy elriassz valami hülye, nem píszí viccekkel néhány törzsvendéget.

1: Szerinted?

A: Szerintem csinálja. De úgy, hogy a koktélokat is bevállalod.

P: De hát én nem értek a koktélokhoz, csak egyet ismerek!

1: Az nem baj, a vendég rendel, Anicát kitúrod a laptop mellől, kigúglizod, rázod, vagy kevered, aztán odatolod. Mondom, olyan igényes kocsma szinten!

P: De hát a kedves vendégek bírják ezt cérnával?

A: Aki koktélt rendel, az szerintem bírni fogja. Aki türelmetlen, az egyen almát!

1: Hehe, ezt Anna írta a coq au vines posztban! J

A: Nem, a Poczok faterja mondta a kocsonyás kommentben, hehehe.

1: És mi az az egy koktél, amit ismersz?

P: Hát, ismerem a Margaritát, mert András posztolta.

A: Mertem remélni ;-)

P: Aztán meg szoktam csinálni Puszta koktélt!

1: Azt hogyan?

P: Ez egy olyan koktél, amit a walesi herceg ivott először. Amikor itt járt, egy fogadáson mondta, hogy szívesen megkóstolna egy magyar koktélt. Nem mondták neki, hogy ilyen nincs, hanem Marentsics Ottó, a Ritz igazgatója pattant: „Őfelsége, azonnal készítem a legjobbat, mégpedig személyesen!” Semmi perc alatt visszajött és kínálta a herceget, annak pedig nagyon ízlett. „Jó ez a koktél. Mi a neve?” „Puszta koktél.”

A: Ne csigázz már, mi van benne?

P: Fél deci száraz szamorodni, 3 cent barackpálinka, 2 cent Mecseki itóka, vagy valami keserű likőr.

A: Dobjál már gyorsan össze egyet, van hozzá minden! Kíváncsi vagyok!

1: Én inkább kihagyom, legfeljebb fröccs…

A: Hmmm… Ez pompás! Ezt Öreg Sam sem fog a padlóra köpködni! :D Anica, rendelj már légy szíves hozzávalókat, meg készíts egy előkalkulációt.

Anica: Főnök, én nem értek a számokhoz!

A: Hogy mertünk a pénztárgéphez engedni?! 1kutya, légy szíves…

1 Én sem értek!

A De te bankár vagy, nem?

1: Hát, a pénzt tudom számolni! :))

A: Bazmeg, még ezt is én csináljam... Nem úgy van az, hogy a levesből csak a husit eszitek ki!!

A: Van mixerkötényed?

P: Van.

1: Milyen?

P: Fekete.

A: Jó lesz. 

P: Ti itt csak iszogattok, dagonyáztok a langymelegben, oszt jól van?

A: kérlek szépen, a Blogkocsma egy alkotó közösség, az egyik megnyilvánulási formája, hogy főzögetünk, vagy ha nem főzünk, akkor legalább beszélünk róla. Majd néha dalra is fakadunk...

1: Ajjjajjjjj...

A: ...persze ennek hatásait még nem mértük fel. Italteszteket is végzünk.

P: Közösen főzögettek?

A: Lesz ilyen is. Legközelebb 1kutya kanyarít egy slambucot, neked az épp közel lesz.

P: Régesrég egy NDKs kocsmában láttam, hogy a falon voltak oklevelek, rajtuk afféle helyi rekordok. Hogyaszongya: "ma este H.J. Schneider megivott 14 korsó sört". Vagy "Ungarische Schüler Zsiráf egy este 4 piros ultit csinált".

A: Aha, jó poén. És te miket tennél ki a falra?

P: Hát, például olyanokat, hogy ma Anica színes kontaktlencséjét tizenöten dícsérték meg. Vagy: ma Öreg Sam nyolcszor írta le kommentjeiben, hogy vén fasz. Akár: ma ökörpöröly 11szer nyomta be a zenegépbe a Repül a bálnát, mielőtt pofán vágták. Szóval ilyeneket. Majd jönnek az ötletek!

1: Uraim, záróra, zárnám a kasszát, olvasnám a pénzt. Utána kiteszem a becsületkasszát!

A: Akkor fekete kötény, holnap este 6.

Vendégposzt: anica inkognitóban

Eredendő bűn. de élvezzük:)

Édesszájúak vagyunk, mind a hárman. Persze, kaptam már más jelzőt is, de a csókosszáj kifejezés nem képezi jelen – nem CtrlC-CtrlV kombinációval összeplagizált – értekezés törzsanyagát.

Szóval szeretjük a finomságokat, de sajna, nyomot hagy a férjen is, a gyereken is… és ne tagadjuk, a költői megfogalmazás („ a gömbölyű, az gyönyörű”) rám is illik.

Viszont az az ellenállhatatlan sóvárgás, az, amikor összefut a szádban a nyál, amikor felidézed a sültalma illatát, vagy amikor kinyitod a hűtőt és meglátod anyád reszelt-dinsztolt almából, sárgabarackból vagy szilvából eltett lekvárját… na, az mindig belebombáz a mínusz sok kilós álmaidba. És lőn.

Az alma legyen olyan igazi alma. Nem zöld mutsu, a kemény csoda, amivel agyon tudnál verni egy lovat, nem starking ( gyk. delicsesz),aminek a húsa vízmentes mint az agyonszolizott huszonévesek lesznek bő évtized múlva. Legyen jó kis jonathán, amit letépsz a fáról, vagy beugrasz érte a sarki zöldségeshez.

Meghámozod, ha anyád a közelben van, nem veszel tudomást arról, hogy visít, mert szerinte vastagon. Fülcsakrákat megnyitod, egyiken be, másikon ki és hámozol vidáman. Az alma belsejét kivájod. Ha menő vagy, karalábévájóval. Ha ügyes, akár teáskanállal is. Alját lecsapod, beülteted vékonyan kivajazott jénaiba, vagy tepsibe, neadjisten porcelán sütőformába, ahol kényelmesen pihengethet, míg őt is, meg a háziak szívét is átjárja majd a melegség.

Az almákat jól megtömöd lekvárral, valami savanykás a legjobb, bár ha csak édes van, azzal is jó nagy duzzogva. A lekvárra pár szem meggy, meggybefőtt, konyakos meggy, rumos meggy... szóval valami isteni fincsiség, aztán egy kis darabka vaj a tetejére és mehetnek is a kis digidagik a sütőbe szaunázni. Egy pár percig alufólia alatt sütve tutira hamar megpuhulnak, aki nagyon óvatos, önthet alá egy felesnyi vizet (lehet , kipróbálom valami gyümölcspálesszel, el nem ronthatja), de a jonathán almában van víztartalom, eddig még rásegítés nélkül is megpuhult.

Amikor elkészült, meglocsolod csokiöntettel és rá lehet rabolni. Forrón, melegen, langyosan, hidegen. Bárhogy, bármikor. Az éjszaka közepén is megcsinálhatod, meg vasárnap délután is, amikor csak szenvedsz látványosan a „kellene valami édesség, de mi?” érzésétől.

Eccerű, de naccerű. Nem kell itt a fixni-faxni.

Madársaláta

Madársaláta, galambbegy saláta (Jókai saláta galambbegy néven említi (csak, hogy a műveltségem is csillogtassam kicsit)). A rendszertani adatok okán kérem, nézzen után, akit érdekel. Az egész mérsékelt-égövi Európában elterjedt, Franciaországban igen népszerű, ezt állítólag XIV. Lajos udvari szakácsának köszönheti, nagy mennyiségben termesztik. Igénytelen, mint a lápi görény, a szárazságot és a hideget jól bírja.

Ez a példány már kezd felmagzani kicsit, de még éppen jó.

Tartalmaz többek között B9-vitamint, béta-karotint, folsavat, vasat, cinket, magnéziumot, foszfort (nem kell, hogy világítson, elég, ha feláll), gazdag A- és C-vitaminban, kalóriatartalma igen alacsony. Tehát igazi tavaszi vitaminbomba, (brrr..., tiszta stáhlkonyhája, meg dzsémiolivér, szinte hallani a szélcsengettyűket), szóval, ha van némi hely a kertben, olcsón friss salátához juthatunk. Íze – állítólag – a dióéra emlékeztet, szerintem madársaláta íze van.

Hajdan édesapámmal vadon termő példányok magvait gyűjtöttük be, és abból lett a mai állomány (jobb boltokban vetőmag is kapható). Minden évben hagyok néhány tövet, amely elszórja a magját. Tavaly szedtem némi magot is az ismerősöknek, abból vetettem egy új helyre, egyszerűen belegereblyéztem a felásott földbe. Szeptember-októberben kell vetni, lehetőleg olyan helyre, amit nem bolygatunk meg nagyon kora tavasszal, szőlősorok közé vetve talán a legjobb. Először becsüljük meg nagyjából, hogy mennyi magot kívánunk vetni, aztán vessük el a negyedét. Ha sűrű, nagyon apró marad, márpedig egyébként sem nő nagyra. Általában már ősszel kikel, áttelel, és a tavaszi meleg hatására gyorsan kifejlődik, március-áprilisban már fogyasztható. Igénytelensége ellenére a tápanyagban gazdag földet, és szárazabb tavaszokon az öntözést meghálálja. Virágzás előtt érdemes szedni, később eléggé markánssá válik az íze.

Szedéskor közvetlenül a föl színe alatt vágjuk le, váltott vízben többször meg kell mosni (rengeteg földet tudunk vele hazavinni), és a sérült, fonnyadt leveleket valamint a gyökeret leszedni. Salátacentrifuga erősen ajánlott, ugyanis vizet is sokat meg tud tartani a rengeteg apró levél. Hűtőszekrényben napokig friss marad.

Bár főzve is készítik, véleményem szerint nyersen az igazi. Sajt vagy egy jó sonkás szendvics mellé, salátának pirítóssal vagy barna kenyérrel, esetleg más salátafélékkel keverve. Jól illik hozzá a mogyoróolaj, az olajos magvak, a pirított szalonna, esetleg a belekevert, enyhén ízesített kruton.

Madársaláta-saláta: 2-3 dkg füstölt, húsos szalonnát, esetleg zsírosabb sonkát nagyon apróra vágok, serpenyőben ropogósra pirítom. Mikor langyosra hűlt, a zsírjával együtt kisebb befőttesüvegbe töltöm, ráöntök 2 evőkanál borecetet (esetleg citromlét) és 4 evőkanál extra szűz olívaolajat, nem kell a salátának az öntetben tocsogni. Közvetlenül tálalás előtt nagyon-nagyon összerázom az öntetet, és a salátára öntöm, majd összeforgatom. Ha a kisült zsír kissé összeállna, mikróban vagy a tábortűz parazsa mellett kissé meglangyosítom.

A Hofi évforduló kapcsán jutott eszembe:

Azon szerencsések közé tartozom, akik még a dédszüleiket is ismerhették…

Anyai dédszüleim nagyszüleim kertje végében a vasúton túl laktak egy kis öreg parasztházban. Mindketten nyugdíjasok voltak, dédnagyapám cipészmesterként még aktív, dédnagyanyám háztartásbeli. Akkoriban sokat nyaraltam nagyszüleimnél, de mivel ők még dolgoztak, a nyár zömét a „dédiéknél” töltöttem, a 8 évvel idősebb nagybátyámmal.

Az, hogy rosszak voltunk, mint a bűn, volt a legkisebb baj (a kutya megitatása pálinkával, a betérő szúnyogok agyoncsapása a frissen meszelt falon, állandó szökések és még sorolhatnám), de rettenetesen rossz evők is voltunk!

Hogy ez miért volt baj?

Tudni kell, hogy dédnagyapám – miután a második világháború során először a náci koncentrációs táborokat járta meg, majd Szibériát is – rendkívül háklis volt az étkezésre. Ha nagybátyámmal nem ettünk meg valamit – ami gyakoribb volt, mintsem megegyünk valamit – akkor komótosan a térdére fektetett minket és kaptunk rendesen a lábszíjjal. Dédnagyanyám ezt nagyon nem nézte jó szemmel, de mivel az öreg cipészmester volt a ház ura, így nem nagyon tehetett semmit (maximum sápítozhatott, de akkor a papától még többet kaptunk).

Azonban egy idő után dédnagyanyám rájött, hogy meg lehet oldani a dolgokat, csak mikor ott vagyunk olyan ételeket kell főzni, amit mi is megeszünk. Mivel a 2 háború között a helyi uraságnál szolgált cselédként és kitűnően megtanult sütni/főzni, nem esett nehezére olyat készíteni ebédre, amit mi is megeszünk. Így aztán mindennapos volt a leves utáni rizsfelfújt, darázsfészek, lekváros tészta, sült/rántott tejbegríz, palacsinta…

Természetesen ha huzamosabb ideig tartózkodtunk náluk, akkor az öreg egy idő után rájött a stiklire – tudvalevő ugye, hogy a cipészmesternek még a harmadik szomszédja is okos ember -, így aztán míg a levest nem ettük meg, nem kaptunk másodikat, esetleg már a leves meg nem evéséért is lábszíj volt a „fizetség”.

Dédnagyapám éppen 30 évvel ezelőtt, 1982. áprilisában aludt el egy szombat délután, dédnagyanyám pár nap különbséggel 10 évvel követte…

Évek (mondhatnám már hogy évtizedek) során eme különleges koktél szerelmese vagyok. Barátaim mintegy 55 mérföldre laknak tőlünk, de kevés hétvége volt, amit nem ott töltöttem amikor az USA-ban tartózkodtam (hogy örültek-e vagy sem, nem mondták) .

Jó öreg Volvóm már ismerte az utat oda meg vissza. Én meg engedtem a kísértésnek, és ha nem fogyott túl sok az említett koktélból, akkor még haza is vitt.

Történt egy hosszabb periódusban, hogy valamiért már a 4. ital után úgy döntöttem, nem kockáztatok, inkább választom a vendégszobát, mint a temetőt. Nem teljesen értettük a dolgot, hiszen máskor ötöt is megittam és még haza mertem menni. Ebben az időszakban a ház ura sokat utazott konferenciákra és a Margaritát az asszony "főzte". Egyik este azután a háziasszony gondolta, megérdeklődi férjétől, miért más az ital, amit ő kever - hiszen pontosan úgy készíti mint az ura. Fel is hívta, hogy választ kapjon a kérdésre.

Barátom lediktálta a pontos receptet (a számok egységeket jelentenek):

• 3 Tequila
• 1 Triple Sec (jobb helyeken Cointreau)
• 1 Lime (zöldcitrom) lé
• 1 Narancslé
• 6 Limonádé

Ezeket sok jéggel összerázzuk, és a jeget leszűrve, durva sóval keretezett széles szájú koktélos pohárban szervírozzuk.

A háziasszonyom memóriája felcserélte az első és az utolsó számot.

Azóta mindíg hazavezetek .....

Családom ifjabb tagja alkották az alábbi "tojásokat" vasárnap. A következő Húsvétra csináljatok ti is ilyeneket.

Pomponok és tollak...

Másfelől:

Tojás pipatisztítóval kombinálva:

Kaptál már fekete piros tojást?

Transzvesztita tojás is van:

Aktuális zombi:

Igény esetén a csibékről egyedi képet is berakok. Ez egy példa:

Jaj bocsánat, csirkéről volt szó:

Sok locsolót és piros tojást kívánunk!

A minap PO kollega (http://pasztortuz.blogspot.com) nagyon elcsodálkozott, mikor röviden leírtam, hogyan készítem a slambucot/öreglebbencset. Nos igen, én biza ilyen pepecselős ember vagyok, szeretem megadni a módját mindennek. Hogy ez szerintetek is így van, döntse el mindenki egymaga.

A receptben lévő mennyiségi egységek csak irányadóak, erősen függnek az éhes szájak mennyiségétől.

Hozzávalók:

• 1 öl jó száraz tűzifa
• egy közepes méretű bogrács
• 2-3 kg burgonya
• 2 csomag lebbencstészta
• 30-40 dkg füstölt (lehetőleg vékony, húsos hasaalja) szalonna
• 4 nagyobb fej vöröshagyma, só, paprika (bors)
• esetlegesen 2 evőkanál disznózsír

Az elkészítés menete:

A szalonna bőrét leveszem, apróra kockázom és odateszem sülni. Mikor a szalonna megsült (ez onnan tudható, hogy a bőre, amit én külön beleteszek, hólyagosra sült) egy szűrőkanállal kiszedem a zsírjából, ha kevés zsír sült ki a szalonnából itt megy bele a disznózsír.

A forró zsíron megpirítom a tésztát, majd azt is kiszedem. A visszamaradó zsíron üvegesre párolom az apróra vágott hagymát, majd beleteszem a 2x2 centis kockákra vágott burgonyát, ezt sózom, paprikázom, borsozom (az eredeti receptnek nem része, így elhagyható) és üvegesre pirítom.

Amikor a burgonya megüvegesedett vízzel felöntöm és visszateszem bele a tésztát és a szalonnát.

Óvatosan kavarva és a bográcsot forgatva elfőzöm róla a vizet (ha addig nem főne meg a burgonya, vagy a tészta, a víz természetesen pótolható).

És hogy miért beetetés a bejegyzés címe?

Hát mert mihelyst befejeződik nálam a felújítás, a csapatot meghívom egy slambucfőzésre! Addig meg nyeljetek nagyokat szorgalmasan:)

Avagy a Vaniliás Kényszerzubbony (Poczok2 úr szerint).

Most sült ki és nagyon finom!

Így néz ki:

Ez a sütemény vaniliás leveles tésztából készül (Danish), amit egy vaniliás / csokis krémmel töltünk meg.

Összetevők

Tészta:

1. 250g liszt
2. 1 dl tej
3. 1 tojás
4. 40g cukor
5. 30g élesztő
6. 1 kávéskanál vanilia kivonat
7. csipet só

1. 150g vaj
2. púpos ek liszt

Töltelék:

1. 2 tojás sárgája
2. 25g kukorica keményítő vagy 1/2 főznivaló vaniliás puding por
3. 2,5 dl tej
4. 1 vanilia rúd
5. 50g cukor
6. 1 marék csoki törmelék

A puha (esetleg félig olvasztott) vajat és a lisztet keverjük össze:

A tészta többi összetevőjét dagasszuk össze egy közepesen kemény kelttésztának. Csomagoljuk muanyag fóliába és tegyük a hűtőbe 30 percre.

Amig a tészta hül, elkészítjük a tölteléket.

A töltelékhez keverjük ki a tojássárgájákat a keményítővel és kevés tejjel. A maradék tejet a cukorral és a vanilia rúddal forraljuk fel, majd a vanilia rúdból kaparjuk ki a magocskákat és a rudat tegyük félre (megszáradva még porcukorral eltéve vaniliás cukor készülhet belőle).

A forró tejből kanalanként adjunk a tojásos keverékhez, hogy apránként felmelegítse, majd öntsük össze az egeszet. Óvatos melegítéssel addíg hevítjük, amig sűrű puding állagúvá válik. Ezután tegyük félre, hogy kihüljön.

A tésztát egy alaposan kilisztezett nyújtó deszkára (szilikon lapra) téve kinyújtjuk 1 cm vastag téglalappá, és kezdődhet a leveles tészta készitésének hosszadalmas művelete:

Megkenjük 2/3-át a lisztes vajjal

és összehajtjuk.

Az összehajtott tésztát ismét hűtőbe tesszük előírás szerint 30 percre. Ujabb nyújtás, kenés, hajtogatás - amig csak a vajas liszt el nem fogy.

Én szuper lusta vagyok, így a fenti hosszadalmas procedúrát felgyorsítottam úgy, hogy a tésztát a mélyhűtőbe tette mindössze 5-5 percekre. 40 perc alatt sok sok rétegű leveles tésztához jutottam, ami semmiben sem tért el a sok sok óra alatt hajtogatotttól.

A kész tésztát tepsinél kicsit nagyobbra nyújtottam, és az alábbi mintára vagdostam:

Ha hosszabb tepsid van, talán szebb lesz a tészta, de nekem most így sikerült. A krémet a tészta közepébe kanalazzuk

Megszórjuk a csoki darabokkal (chocolate chips)

És elkezdjuk felhajtogatni a tészta nyelveit a két végével kezdve

Majd az oldal nyelveket felváltva átlósan ráhajtjuk a töltelékre, mintha fonnánk a tésztát. Nekem nem sikerült tökéletesre, itt-ott kikacsingat a töltelék.

Hagyjuk egy 20 percet még kelni, majd tojással megkenjük

160 fok körüli sütőben kb 35 perc alatt készül el, de azért ellenőrizzük, hogy ne égjen meg.

A képen látható extra darabkák a tésztából kivágott nyelvek egy pici töltelékkel megkenve, félbehajtva kerültek a tepsibe.

Jó étvágyat hozzá.

Történt, hogy éppen kocsonyát főztem kiadós méretben (kicsiben nem is lehet), amikor megkívántam egy körömpörköltet. Még soha nem csináltam, meg lusta is voltam, gondoltam megvámolom én azt a kocsonyafazekat.

Kiloptam 2 szép nagy körmöt, amit - lévén már majdnem kész - szépen szét is daraboltam. Vettem a kocsonyába bőrös csülköt is, amit csak ilyentájt főzök bele, hát abból is loptam egy kicsinyt.

Gyorsan 3 fej hagymát pirítottam szalonnazsíron szép sárgára, majd egy jó evőkanál bátyai pirospaprikával pirosra változtattam a színét és megbolondítottam egy nagy gerezd szétzúzott fokhagymával. Ugrott is bele a kisebb darabokra vágott csülök, hogy pörkölődjön, meg megvédje a paprikát és a fokhagymát a megégéstől. Néhány perc múlva követte a kisebb darabokra bontott köröm is meg egy deci kocsonyalé.

Amikor a keverék újra felforrt, adtam hozzá még bő fél liter kocsonyalevet, beledobtam egy lefagyasztott paradicsomot es 3 zöldpaprika csumát (ki engedhet meg télen magának egész zöldpaprikát?), késhegynyi köményt. Megkapta a lábos a fedelét és csendesen rotyogott minden piszkálás nélkül vagy két órát.

A kocsonyával egyszerre készült el.

Mindenkit szívesen látok és remélem nem kell baltához/helikofferhez folyamodnunk.