Blogkocsma

Megsült az eheti kenyerem, valamit kéne hozzá enni. Este lévén csak valami könnyût gondoltam. Van húsos szalonna, friss csili, tojás. Mi sem egyszerûbb, mint egy laza rántotta.

Az nem járja, hogy idehaza nem jutok hozzá a kedvenc reggeli pékárumhoz. Most, hogy ünnepek közt vagyunk, ráérek kisérletezni. Rengeteg receptet elolvastam, de elég hasonlóak, így nem volt nehéz egy legkisebb közös többszöröst elõállítani belõlük.

Nem feltétlenül kell a halászlét bográcsban készíteni, ahogy a gulyás is tud finom lenni, ha fazékban fõ. A fontos csak az, hogy csak jó alapanyagokból készüljön! Ez életem második halászleve, amire az apropót barátaink adták, akik megajándékoztak minket egy szép nagy ponttyal meg egy pici hallal…

Nemrég sütöttem ismét kiflit felbuzdulva a faék pogácsán, és azzal együtt készült egy kis félvekni kenyér is. Azért azt nem nevezném igazán kenyérnek ... Viszont a kispiacon gyorsan vettem kenyérlisztet - mindjárt kétfélét is: fehéret és félfehéret. Kérdeztem a molnárt, hogy sikérje van-e, de azt…

Gondolom, már tudjátok, hogy nem vagyok egy kenyérkészítõ egyed. Kacérkodom ugyan a gondolattal, hogy legyen kemencém, de a vágy beteljesüléséig nem próbálkozom kenyérsütéssel. A kenyér számomra szentség. Vagy tökéletes, vagy kuka (kutya esetleg). Falun szoktam hozzá, ahol igazi kenyeret süttek.…

Tatán jártam, fesztiválon. No persze, nem ez volt a dolog apropója, de ha már ott voltam, elmentem a fesztiválba is.

Jövök hazafelé a hegyről. A völgyben a hídnál található a vízmű által pár éve épített kút (közkifolyó). Előre feltöltött kártyával működik: beleteszi az ember a kártyát, aztán folyik a víz, amíg tart az egyenleg. A kút mellett ácsorog B is - aki a vízműtől ment jó pár éve nyugdíjba –, és elégedetten…