Gondolom, már tudjátok, hogy nem vagyok egy kenyérkészítõ egyed. Kacérkodom ugyan a gondolattal, hogy legyen kemencém, de a vágy beteljesüléséig nem próbálkozom kenyérsütéssel.

A kenyér számomra szentség. Vagy tökéletes, vagy kuka (kutya esetleg). Falun szoktam hozzá, ahol igazi kenyeret süttek. Az én sütõm (meg még sokunké) nem tudja azt az ízt reprodukálni.

Azután Topy felajánlott egy receptet Hagymának, hogy az a világ legegyszerûbb kenyere. A kiváncsiság nem hagyott nyugodni, bár feleségem az elsõ percben szólt, hogy õ már evett olyat, és az nem kenyér. Limara is készített, benne vakon meg szoktam bízni.

Jó, jó - lehet. Annyira egyszerûnek hangzott, hogy gondoltam, legfeljebb kidobom - veszteni nem veszíthetek vele.

A recepthez csupán az alábbiak kellettek:

• 50 dkg liszt (én kenyérlisztet használtam)
• 3 dl kefír
• 2 dl víz
• 1 tk só
• 1 tk cukor
• 1 tk szódabikarbóna

Hát ennél csak akkor lehetne egyszerûbb, ha szódabikarbóna sem kellene :) Persze a kefírrel bajban voltam, mert csak egy deci volt itthon. Van persze házi tejem, gyorsan beoltottam egy csuporrra valót a kefírrel, így 24 óra múlva lett kefírem is.

Kimértem hát a lisztet, belekevertem a száraz hozzávalókat, majd a végén beleöntöttem 5 dl kefírt (annyi lett a csuporban). Vizet végül csak 1/2 dl-t adtam hozzá, de azt is minek. Kicsit túl lágy lett a tészta, de gondoltam, 200 fokon megsül az is.

A sütõm persze nem pontos, csak 192 fokos volt :(

40 perc múlva a belebökött pálcika még ragadt. Kapott még 20 percet, amikor már nem ragadt.

Vagyis a recept szerinti 30 perc valójában 60 perc volt a sütõben. Felvágtam négybe, és nem tetszett ... Nem is izlett ...

Biztos én vagyok a hibás, mert nem követtem pontosan a receptet. Vettem hát másnap egy üvegcse Cserpes féle kefírt, és azzal újra csináltam a receptet: 50 dkg liszt, 3 dl kefir és 2 dl víz. Persze a só, cukor és szódabikarbóna is ott volt.

Ez is ment az előmelegített sûtõbe 200 C-ra (hõmérõvel ellenõrizve!).

Most is 60 perc kellett ... Honnan vették, hogy 30 perc alatt átsül???

Megszeltem, de azon túl, hogy a kérge tényleg finom ropogós, semmi köze nincs a "kenyér" fogalmához.

Nem hiszem, hogy harmadszorra is megpróbálom, valamint Hagymának sem ajánlom, mert ez NEM kenyér.

Szerintem.

Update!

Egy bátor és elszánt olvasónk is elkészítette a mellékelt megjegyzésekkel:

Kész a kenyerem, nagyon jó ízû lett.

Fél kilo teljes kiörlésû liszt, 2 pohár 175 gr-os joghurt, 1 pohár langyos víz, teáskanál só, cukor, szódabikarbóna , két evõkanál zabkorpa és jó löttyintésnyi olivaolaj.

Összekever, sütõpariron tepsibe tesz, 45-50 percig 7-es fokozaton süt. Képek mellékelve, illatot nem tudom ( nem volt túl erõs kenyér illata ) az nem akar menni, kissé édeskés, de a só jól kiérzik és nekem ízlik.

Gratulálok hozzá: mármint, hogy izlik! Az enyémnek eddig csak a kérge tetszik :)