Az nem járja, hogy idehaza nem jutok hozzá a kedvenc reggeli pékárumhoz. Most, hogy ünnepek közt vagyunk, ráérek kisérletezni.
Rengeteg receptet elolvastam, de elég hasonlóak, így nem volt nehéz egy legkisebb közös többszöröst elõállítani belõlük.
Abban kiegyeztem, hogy kovásszal vagy öregkenyérrel fogom készíteni, mert miért ne. (Mondjuk ez inkább öregkenyér, mint kovász, de most már maradok a "kovász" terminológiánál ...) Egyszer azt is el kell kezdeni valahol:
- 10 dkg kenyérliszt
- 2 dl langyos víz
- 1/2 teáskanál szárított élesztõ
Az összetevõket kimértem, majd egy félliteres tálkában összekevertem. Azt mondta a fáma, hogy 1-tõl akár 12 óráig is magárahagyhatom, így azután egy óra múltán betettem lefedve a hûtõbe, ahol másnap délelõttig elvolt magában.
 |
 |
 |
 |
Azért nem volt olyan csomós, mint az utolsó képen látható. Szépen feljött, aztán visszaesett - olyan kicsit savankás, ám nagyon levegõs lötty lett belõle. Ez is kell a tésztához, meg:
- 45 dkg kenyérliszt
- 2 ek zsír olvasztva
- 1 ek cukor
- 1 tk só (lehet picit több is)
- 1 tk szárított élesztõ
- 1 pohár vizes tej vagy akár csak víz
- 4-5 ek kukoricadara
Az élesztõt, kovászt, cukrot és a vizet habosra összekevertem. Ezután dagasztófejre cseréltem a gépben a kart, és beletettem a lisztet, az olvasztott zsírt, és a sót is. Alaposan kidagasztottam. Egy kicsit ragadós lett, ezért adtam hozzá még 5 deka lisztet, amivel már rendben volt az állaga. A keverõtálat kicsit kiolajoztam (mert minden recept ezt írta - valójában teljesen felesleges) és félretettem a tésztát a hûtõbe másnap délelõttig.
 |
 |
 |
 |
A tészta akár három napig is állhat a hûtõben, kétszeresénél nagyobbra ott nem fog dagadni. Én kivettem másnap délelõtt, hogy akkor megsütöm. A deszkát megszórtam kukoricaliszttel, bár sima liszt is lehetett volna. A kukoricadarát is elõkészítettem.
Kiborítottam a tésztát a lisztes deszkára. Kicsit megszórtam a tetejét is, hogy ne ragadjon, majd négybe vágtam. Azután 3 cikket még 3-3 darabra szeltem, a negyediket meghagytam: kiváncsi voltam milyen kenyér lenne belõle.
 |
 |
 |
 |
Egy sütõlapra kukoricadarát szórtam, amire rátettem a meggömbölygetett tésztacikkeket. Megszórtam a tetejüket is kis darával.
A kenyérnek félretett darabot is megformáztam, kukoricáztam.
Másfél órát pihentettem, ezalatt szépen megkeltek, kigömbölyödtek a gombócok.
Elõvettem a legnagyobb vastagfenekû serpenyõmet (tán az öntöttvas még jobb lett volna), amit felmelegítettem egy csöpp vajjal megkenve. Csak éppen egy filmet képezzen rajta. 3 gombóc pont elfért benne. Elvileg 6 percig kéne egy-egy oldalt sütni, de nekem túl melegre volt véve a serpenyõ az elsõ körben. Ekkor megfordítottam, visszavettem a lángból, és a másik oldalt is megsütöttem. Mivel még mindig túl gyorsan barnult, betettem a kenyér mellé 6 percre ezt a hármat. Visszavettem még a lángot, és meg is mértem: 130C volt az ideális hõfok! (Mivel ezt mérni nem mindenki tudja, a legnagyobb gázrózsámat közel minimumra állítottam.)
 |
 |
 |
 |
A kenyeret idõnként megspricceltem vízzel, hogy legyen jó kérge. A sütõ alján is forrt egy fóliatepsiben egy liter víz. A megsült muffinokat és a kenyeret is hûtõrácsra tettem. Külsõre pont, mint az eredeti!!!
A kenyérpróba jól sikerült, bár kissé lapos, de lesz három napra kenyerem :)
Egy muffint kettészedtem villával és platnin megpirítottam.
 |
 |
 |
 |
Megvajaztam és eperlekvárral megtöltöttem (bár lehetett volna külön külön enni a tetejét meg az alját - nagyon hasonlóak).
Megfeleztem (és beleharaptam a nyitóképen).
Kicsit keményebb, mint az eredeti tészta. Legközelebb nem kenyérlisztbõl, hanem finomlisztbõl készítem.
Azért az az érzés megvolt, amit az igazi English Muffin evésénél éreztem ...
Update:
Nem álltam meg, hogy ne süssek ebből a tésztából egy kisebb kenyeret ismét:
Ezúttal csak 1 ek cukrot, viszont egy ek sót tettem bele. A kukoricadarás szórás fenomenális ropogós héjat eredményez!
