Blogkocsma

Feleségem nem eszik gombát, de néha hoz nekem, ha szépet lát. Most is beleütközött egy kis doboz apró csiperkébe, amit haza is hozott. Nézegettem a netet, hogy milyen leves legyen belőle, mert az már biztos volt, hogy ebből levest főzök. Változatos a felhozatal, de legalább ötleteket gyűjtöttem.…

Mondhatnám, úgy is, hogy úrias nyugdíjasleves, de az nem lenne igaz: ilyen levest teljes munkaidőben dolgozó korrumpálódó NER vállalkozó se eszik gyakran! Kedves barátunknak két kakasa volt az ólban, oszt azok úgy viselkedtek, mintha dudások lennének, márpedig két dudás még…

Az USA-ban járván baráti áron ($3,50) csaptam le egy köteg spárgára. Arra csak most jöttem rá, hogy ennyiért itthon is árulják ilyentájt :) Az már viszont igazán a véletlen mûve, hogy - míg ebédeltem - az éttermi  TV-ben egy spárgaszufflé elkészítését láttam. Egyedül voltam, végignéztem hát. Mondjuk…

A történet még októberben kezdõdött, amikor lõttem egy hétcsontos báránybordavéget a hazai hiperben. Sem elõtte, sem azóta nem láttam ott elfogadható húst, és ezt meg bagóért adták, így gondoltam, hogy kipróbálom. Gyorsan be is fûszereztem és jó csípõs csilikrémmel is bekentem. Fiam és én fogjuk…

Az első kapor megjelenésekor valamiért megbolondulok érte! Senki nem rajong érte a családban, de azért magamnak mindig készítek és akkor egy hétig kaprosvajas kenyeret reggelizem (pedig nem is ehetnék kenyeret).

Süllõcske csodás posztja a churutról - mint örmény vagy székely fûszerrõl - megihletett. Ezt ki kell próbálni, ha kicsit másképp is!

Rikotta. Rikotta a túrót! Túró. Nem kaptam abban a nyomorult boltban, pedig pénteken még annyi volt, hogy gombosvillával forgatták a hűtőpultban. Este negyed nyolckor, a kertből fáradtan hazaporoszkálva már nem volt erőm másik üzletbe menni.