Amit azért nehéz eldönteni, mert március óta heti rendszerességgel készítek legalább egyet magunknak, meg még a gyerekeknek is. A 67 kenyérből kellene választani, de azok nincsenek itt egyszerre :)

Már négy napja esszük, és pont olyan jó, mint az első napon volt! Nem száradt ki, rugalmas maradt a bélzete, roppanós a kérge.

Éppen teljesen kifogytunk kenyérből, most már sütni kell az újabbat. A kovászt tegnap kivettem a hűtőből, este megetettem, majd ma reggel is. Szépen felfutott - keverhetem a tésztát. Kellett hozzá:

• 40 dkg félfehér búzakenyérliszt BL112
• 40 dkg világos rozsliszt RL90
• 35 dkg sűrű rozskovász tk. rozslisztből RL190
• 7 dl víz
• 8 dkg búzasikér
• 30 g só
• 1 ek liszt
• 1 tk cukor
• 6 g élesztő
• 1 g aszkorbinsav
• 1 tk olivaolaj a tál kikenéséhez

Az élesztőt belemorzsoltam a cukorba, hozzáadtam a kanál lisztet és felöntöttem 5 dl meleg (45C) vízzel, amivel simára kevertem. Kimértem a liszteket és a búzasikért a keverőtálba.

A tálat a mikróba tettem, és 50 másodperc melegítéssel 46C fokosra melegítettem a lisztet benne. A tálban alaposan összekevertem a liszteket, majd hozzáadtam a már kicsit felfutott pici élesztőt. Nekiindítottam a robotgépet, hogy keverje. Annyira nehezen vette, hogy még a kép is életlen lett, ezért hozzáadtam még 2 dl meleg vizet. Beletettem az összes kovászt az üvegből, hogy ezt az üveget kimoshassam. Tegnap kiloptam 10 dekát egy másik üvegbe: legyen indító kovászom a következő kenyérhez. Ezután vagy 5 percig dolgozott a gép, hogy az extra vizet is bekeverje a tésztába.

Amikor már kezdett összeállni a tészta, belekevertem a C vitamint, ami a bélzetet segít rugalmasan tartani. 5 perc keverés után már eléggé síma volt a tészta, amit az életlen képen való sózás tovább simított. Ettől kezdve még 30 percig ment a robotgép és dagasztotta csodásra a tésztát. Egy pirinyót lágyabb lett, mint szeretem, de egye kánya - menjen pihenni.

A keverőtál oldalát a kis olivával és egy szilikon spatulával elválasztottam a tésztától, hogy könnyebben kijöjjön a pihentetés után. A tetejét megszórtam pici liszttel, hogy ne száradjon meg (legközelebb folpackot próbálok rátenni). Begyújtottam a sütőt maximumra, amibe a betettem a sütőkövet az alsó részre - fel kell melegednie a kőnek kb 240C fokra. Másfél órát pihentettem a tésztát, ami alatt a kő is elérte a megfelelő hőfokot.

Szépen megdagadt a tészta közel háromszorosára. Kiborítottam hát egy meglisztezett szilikonlapra, ahol pici lisztet szórtam még rá és kinyújtottam bő ujjnyira. Jobbról-balról - lentről-fentről összhajtogattam, majd megformáztam kenyérszerűre.

Konyharuhával letakartam, és kelesztettem 35 percig. Ezt az időt a feleségem kihasználta a sütőben édeskrumpli csipsz készítésére - hőt nem vesztegetünk el :)

A sütőlapátomat vékonyan megszórtam kukoricadarával, hogy a tészta ne ragadjon le és könnyebben becsússzon a sütőbe, a megkelt tésztát áttettem a sütőlapátomra, ahol éles késsel bevagdostam. Alaposan megspricceltem vízzel, majd bevetettem a sütőbe a lapátról.

5 percenként bespricceltem a sütőbe, mert nekem nincs automata gőzösítőm, mint Limarának :( Azért 30 perc alatt szépen alakult a kenyér a maximum hőfokon.

Ekkor levettem a sütőt 160C fokra, és magárahagytam a kenyeret 40 percre. Pecsenyéslapáttal áttettem egy rácsra hülni. 1,7kg-os kenyér lett!

Persze még langyosan felvágtuk - ki bír ellenállni egy illatozó, frissen sült kenyérnek?

Reggelire zsírosdeszkát készítettem a körömpörkölt zsírjával és lilahagymával.

Nem a legdiétásabb reggeli, de fenomenális!

A kovászom közelről, a hideg konyhaablakból kivéve: