A korábbi években a télire szánt lecsót a fagyasztva tettem el. Szögletes margarinos dobozban megfagyasztottam, aztán kivettem belőle, frissen tartó fóliába csomagolva tettem vissza, úgy kevesebb helyet foglalt. Idén úgy döntöttem, hogy üvegben teszem el. Hajdan, mikor a seregben konyhaügyeletes voltam, sokszor láttam az üveges Natúr lecsó 30 % paprikával nevű terméket. A paprikatartalmat keveselltem, gondoltam, majd én megmutatom. Persze nagy mutogatás nem lett belőle, de ne szaladjunk a dolgok elébe.
Szeptember végén eljött az igazi lecsónak való paprika ideje. A közeli zöldségesnél megjelentek az érett, piros lecsópaprikák, igaz, kissé borsos áron. Aztán egyik nap hazafelé menet arra kanyarodtam, és láttam, hogy 248 forintért vesztegetik a hálós paprikát. Gyorsan hazasepertem egy nagyobb szatyorért, és vettem négy csomaggal, cirka öt kiló volt a cucc. Kiraktam az erkélyre, aztán lementem a pincébe üveget túrni, majd üvegmosót ragadtam, és kisikáltam mind. Mint kiderült, pár üvegnek már igencsak elvásott a teteje, úgyhogy másnap délelőtt elugrottam az Amforába, és vettem párat. Innen már sétagalopp volt. Még a szezonban tettem félre három flakon paradicsomlét a fagyasztóba, most elővettem, hogy másnapig kiolvadjon.
A paprikákat megmostam, félbevágtam, kicsumáztam és felszeleteltem.
Az üvegeket megtömtem paprikával, majd felöntöttem paradicsomlével. Mint látszik, túl sokat nem sikerült javítanom a paprika arányán, mindössze nagyjából 44 százalék lett. No nem baj, már ez is majd' ötven százalékos javulás.
Az üvegeket a húszliteres lábosba sorjáztam, felöntöttem vízzel és alágyújtottam.
Egy öreg tepsivel fedtem le, hogy hamarabb felforrjon.
A forrástól számított 40 percig főztem.
Közben a maradék paprikát elosztottam két műanyag dobozba, felöntöttem paradicsomlével és betettem a fagyasztóba.
Éjszaka behallatszott, hogy szépen sorban halk pattanással horpadnak vissza a kupakok, ahogy hűlt a lecsó. Még nem bontottam fel, először a fagyasztottat használom el, de azért néha rájuk nézek, és bizony jól mutatnak.
