Avagy kacsa savanyú káposztával és füstölt csülökkel, Persze, ha a derék székelyek olvasnák ezt, biztos kitennék a bőrömet száradni egy székelykapura. Úgy esett, hogy nem tudtam eldönteni, mit főzzek Karácsonyra. Volt itthon egy pecsenyekacsa, amit éppen megsüthettem volna, és volt - a savanyított káposztalevél kivételével - minden egy töltött káposztához. Aztán akadt volna még pár szelet ponty, meg némi apró hal egy halászléhez. Szóval volt minden, csak éppen egyikhez sem volt kedvem. Gondoltam, összedobok valamit a rendelkezésemre álló alapanyagokból, olyat, ami finom, kiadós és Stihl-szerű, akár a motorfűrész. A füstölt hús és a savanyú káposzta igen jó barátok, ugyebár, a kacsa pedig már-már vörös hús, pörköltnek sem utolsó, remekül passzol az összeállításba. A hal végül nem került bele, valahogy nem illet bele a koncepcióba.

Hozzávalók:
- 1 db 2 kilós pecsenyekacsa
- 0,5 kg füstölt csülök
- 2 kg savanyú káposzta
- 1 nagy fej vöröshagyma
- 20 dkg lecsó
- 2 dl házi paradicsomlé
- pirospaprika
- sertészsír
- 4 gerezd fokhagyma
- őrölt fekete bors
- őrölt köménymag

A füstölt csülköt előző este megfőztem, majd a lével együtt kitettem az erkélyre hűlni. A madarat alaposan megmostam. Szerencsére nem sok tok volt benne, inkább csak hónaljban és a bikinivonalnál, ezeket kicsipkedtem.

A zsírosabb részeket lenyiszáltam, a húst öreg darabokra vagdostam.

A finomra vágott hagymát zsíron megdinszteltem, majd beletettem a kacsát, és megpirítottam.

A tűzről félrehúzva megszórtam pirospaprikával, hozzáadtam a lecsót, a fokhagymát és a fűszereket, felöntöttem paradicsomlével és a csülök főzőlevével. Lefedve kis lángon feltettem főni.

Míg a madár rotyogott, kicsavartam a káposztát és deszkán megvágtam. Felaprítottam a csülköt is. Volt idő bőven, úgyhogy kisütöttem a lemetélt hájat is

.

Amikor a kacsa már csaknem puha volt, - erről sajna nem készült fotó - hozzáadtam a káposztát és a csülköt, - erről viszont igen - felöntöttem még némi csülöklével, és lefedve, a legkisebb rózsa legkisebb lángján tovább főztem.

Közben megízleltem, kicsit még utána sóztam, és egy óra főlés után késznek nyilvánítottam.

Egy kanál tejföllel szerettem volna tálalni, de csak ebéd után jutott eszembe, hogy az is van itthon.

A hármas nem hazudtolta meg magát, ízes, szaftos, mondjuk, nem éppen karácsonyi fogás, de úgysincs senki, aki kifogásolná ezt.