Nem újdonság, de én másképp készítem, mint Waka. A sok névvel rendelkező étel valójában egy roppant egyszerű fogás: főzz egy apróra kockázott krumpliból készült krumplipaprikást, keverd össze a megfőtt kockatésztával és szolgáld fel kovászos uborkával.

Ennyi. Persze lehet bonyolítani, hogy megfőzzük hajában, lereszeljük, majd paprikás, hagymás zsírra tesszük. Vagy akár ahogy én próbáltam valamikor: a krumplipaprikás levében főzzük a tésztát (nem annyira sikeres dolog), de akár hívhatjuk slambucnak is, és akkor bográcsban főzi az erős szakács (azért abba jár több szalonna is).

Így azután maradt a nálunk jól megszokott módszer, amit alább prezentálok. Hozzávalók (2 személyre, mert feleségem nem akarja három napig enni):

• 2 nagyobb sárga krumpli (állítólag az jól szétfő)
• 1 nagy vereshagyma
• 3 dkg füstölt szalonna
• 1 kis paradicsom
• 1 ek pirospaprika (Farkas András féle)
• 30 dkg 4 tojásos fodros nagykocka
• só, bors, kömény

Nos, ez nem sok alapanyag. A szalonna ad egy kis füstös ízt neki, meghát kell a zsír is, hogy megdinszteljük az apróra vágott hagymát.

A krumplikat meghámoztam és kb 1x1 cm-es darabokra vagdostam. Azért picire, hogy jobban szétfőjön. A paradicsomot is feldaraboltam. A hagymát pirosra sütöttem egy kis sóval (könnyebben kiadja a levét), akkor lesz finom édes! Hozzákevertem a pirospaprikát, és a paradicsomot is.

Feltettem a tésztának 3 liter vizet egy kanál sóval forrni. Amikor a hagyma nagyjából zsírjára sült, belekevertem a krumplit (nem a vízbe, az a tésztának kell), hogy picit megpirítsam. Pár perc múlva hirtelen ötletből rászórtam egy késhegynyi őrölt köményt - az a krumpli barátja. Felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje, és kislángra tettem. A víz is felforrt, beleszórtam a tésztát 7 percre. Néztem, kóstolgattam a krumplit, de nem akart szétfőni, bár már puha volt. Tovább nem vártam, a nagyját ráborítottam a tésztára, a maradékot meg villával szétpaszíroztam, és úgy adtam hozzá.

Házi uborkasalátával tálaltam magamnak (feleségem kovászos uborkához ragaszkodott, mint klasszikus párja ennek a tésztának).

Másoknak tán szokatlan módon, de az én tésztámra tekertem sok borsot! Mintha cvekkedli lenne ...

Maradt még két adag, de egyet én megettem vacsorára, valamint befutott egy vendégünk, aki ezer éve evett utoljára krumplis tésztát. Így azután nem volt gond, hogy marad-e másnapra :)