Az úgy indult, hogy nagyon megkivántunk egy jó kis krumplistésztát. Mivel nagykockát megint nem találtam a kamrában, ezért gondoltam, hogy gyúrok egy adagot.

Gondolatot tett követte, elõszedtem a tojásos zsomport, meg a lisztet. Igenám, de hamár gyúrok, akkor legyen újabb adag lasagne tészta is, meg a cérnametélt is fogytán, meg különben is: 2 tojással nem kezdek, legyen egy teljes kiló liszt!

Igy azután a tésztához:

• 1 kg fehérliszt (BL55)
• 10 szép tojás
• 1 kk só

Mivel közismerten szeretem a nehéz feladatokat gépre bízni, beleütöttem a keverõtálba a tojásokat, majd a habverõ fejjel 40 deka lisztet simára eldolgoztam benne. Ezután dagasztófejre cseréltem, és sikerült újabb 40 deka lisztet beledolgozni.

Ekkor már olyan forró volt a robotgép feje, hogy eltökéltem, meg kell zsírozni, de addig is kivettem a tésztából a dagasztókart.

A tésztát az alaposan belisztezett deszkára borítottam, majd hosszú munkával beledolgoztam a maradék 20 deka lisztet.

Lett is belõle egy szép kemény gombóc. Ezt kicsit meglapítottam és nyolc részre vágtam, amibõl nyolc kis gombóc lett.

Ekkor elõ kellett venni a munkához a lisztes fiókot, mert a nyújtás után be kell liszteznem a lapokat. A lustaság újra nyert: elõhalásztam a tésztakészítõ gépet, amivel tudok nyújtani, meg vágni is. Most nem fogok raviolit készíteni, így csak két alkatrészt készítettem elõ.

A kis gombócot tenyérrel ellapítottam, majd a tésztanyújtó hengerek közé eresztettem. Ezt mind a nyolc gombóccal megcsináltam a gép 7-es állásában. Az úgy kb 4mm vastag tésztát készített.

Levettem 6-ra a gépet, és a 8 anyósnyelvet áteresztettem rajta.

Ekkor még elfért a 8 lap a deszkán, de már csak átfedve. Gondoltam, itt az ideje a krumplit is megfõzni. A StreetKitchen-en olvastam az egylábosos krumplistésztát, hát most ez volt a cél. Ez a recept amúgy is olyan egyszerû, mint egy faék:

• 60 dkg krumpli (szétfõvõs)
• 2 nagy fej vereshagyma
• 10 dkg szalonna
• 2 ek pirospaprika
• só

A szalonnát levágtam a bõrérõl, majd felaprítottam kicsire. A lábasban kisütöttem zsírjára a bõrrel eggyütt, majd szûrõkanállal papírtörölközõre tettem - jo lesz az túróscsuszára.

Felkockáztam a hagymát kicsire, és a kisütött zsírban szépen megpirítottam. Amíg a hagyma pirult, meghámoztam a krumplit és 1x1 cm-es kockákra vágtam.

A megpirult hagymát félrehúztam a lángról és belekevertem a pirospaprikát. Micsoda mennyei illat már most! Visszatoltam a lángra, belekevertem a krumplit, amit egy picit hagytam lesülni. Valahogy szeretem, amikor a paprika picit odakap. Megsóztam, majd felöntöttem annyi vízzel, hogy nagyjából ellepje. Visszatettem bele a szalonnabőrkét - az csak nem árthat...

Volt bõ félórám a kockatésztához. Gyorsan áttoltam a tésztagépen a 3-as fokozatig a lapokat, amiket ekkor már állandóan feleznem kellett, mert olyan hosszúra nõttek. Összefogtam 5 lapot, és egyszerre kockákra vágtam. Persze összeragadt a vágások mentén ...

Elszórakoztam vagy fél órát, hogy szétszedegessem, de legalább leülhettem végre egy kicsit.

Közben a krumpli is megfõtt. Újra felöntöttem vízzel, mostmár annyira, hogy bõven ellepje a krumplit és beleszórtam a kockákat.

Kevertem meg kavartam meg imádkoztam, de a tészta persze nem ivott fel ennyi lét, meg szépen össze is ragadt tömbökbe.

Azért 4 tányérral megettünk ketten, meg az este folyamán is rájártunk.

Tökéletes íz, kicsit fura halmazállapot. Ezt az egylábasos módszert száraztésztával kell elõadni, nem frissel!

Miután jóllaktam, folytattam a nyújtást/vágást. Még egy fokozattal vékonyabbra nyújtottam néhány lapot, amit azután átküldtem a cérnametéltvágón.

Ennyi tészta még a 8 személyes étkezõasztalon is alig fért el!

Lett vagy 70 deka cérnametélt, a többibõl meg olyan 10x20 centis lapok, amiket össze lehet törni lebbencsnek/csuszának, vagy egyben jó lesz lasagne-nak.

Fél nap munkával készítettem 1,6 kg (szárítás előtt!) tíztojásos házitésztát!