A legutóbbi (két évvel ezelõtti) bablevesem nem lett a legjobb, mert a csülök sok kívánnivalót hagyott maga után. Most viszont a kispiacon kaptam igazán finom illatú csülköt. Ennél a hentesnél nagyon jó a füstölt áru, gondoltam, adunk egy esélyt a csülöknek is.

Rég volt, mikor utoljára fõztem, fel kellett eleveníteni az emlékeket számos recepttel. Inyesmester nem foglalkozik túl sokat vele. Szerinte a bab és a zöldség nem fõ ronggyá, ha még a felénél malacfület is puhára fõzünk benne ... Cserna-Szabó se említi, de az nem baj, õt az irodalmi munkásságáért szeretjük. A LaRousse nincs itthon, így arról nem tudok nyilatkozni, Czifray (az álszakács) meg nem is ismeri. Horváth Ilona sem említi! Mivé lett ez a világ?

Maradtak hát az internetes receptek. Ott is két módszert lehet elkülöníteni:

• az egyik egyszerre fõzi a feldarabolt csülköt, babot zöldséget - és állítólag a zöldség nem fõ péppé, illetve
• a másik kuktában vagy máskép, de megfõzi a csülköt, feldarabolja, elválasztja a levét, amit másra is használ, majd azzal ízesíti a bablevest.

Nekem túl gyakran sikerült már húslevesben szétfõzni a répát, hát maradt a kettes számú módszer. Ami biztos, az biztos: fél kiló babot beáztattam már elõzõ nap (hogy pontos legyek, két nappal ezelõtt :).

Kaptam is másnap a fejemre, hogy megint egy hadseregre fõzök! Az ökölszabály feleségem szerint, hogy félpohár babból fõzünk bablevest 4-6 emberre ... no comment. Aztán mégsem kezdtem el fõzni, mert krumplira hívtam a szomszédságot, nem csülkös babra, és furán venné ki magát, ha a lakás csülökszagban úszna. Végül másnap nekifogtam.

Elõször is a csülköt a kuktába rejtettem

• 1 hátsó csülök (elsõ nem volt ...)
• 15 szem bors
• 8 szem borókabogyó
• 5 babérlevél
• 3 girizd fokhagyma
• víz, amennyi ellepi

Ez mind ment a kuktába, ahol egy órányit piszergett.

A csülök meguhult úgy-ahogy, de ekkor láttam csak, hogy szõrös, mint egy boszorkány. Elõ a lángszórót az epilláláshoz. A hozzávalókat (8 személyre) is begyûjtöttem:

• 1/2 kg bab beáztatva (alapost)
• 1 kilós fõtt füstölt csülök és másfél liter fõzõleve
• 4 fehérrépa
• 3 nagyobb sárgarépa
• 1 nagy vöröshagyma
• 1 pici zeller
• 1 petrezselyemlevél (a gyökérről leválasztva)
• valamennyi piros zöldpaprika
• szalonna vagy zsír a rántáshoz
• 3 ek liszt
• 1 ek pirospaprika
• 1/2 pohár szárított csipetke (friss az jobb, de most lusta voltam)

A zöldségeket hámozás után nagyobb hasábokra szeleteltem, hogy kibírják a hosszabb fõzést. A hagymát felkockáztam.

A fazékba tettem a babot, hagyma felét, gyökeret, zellert és a paprikacsumát (ami mindenbe kell nálunk).

Felforraltam, majd lassú lángon hagytam fõni. A csülökrõl leszedtem a bõrkét, mert azt csak a kutya és én esszük a családban. A többit meg feldaraboltam, hogy késõbb ne legyen vele gondom.

A hagyma másik felét zsíron megpirítottam, a lisztet rászórtam és világosra átsütöttem, majd a pirospaprikát is hozzáadtam ("magyaros rántást" készítettem). Hogy mitől lett ilyen sárga, nem tudom. Ezt magára is hagytam egy ideig, mert a bab még kemény volt.

Amikor a bab is puha, beleöntöttem a húst és a bõrkéket, valamint berántottam a lehült rántással, amit a levessel öntöttem fel. Beleszórtam a csipetkét is, amivel még vagy tizenöt percet főztem. (Így biztosítva volt, hogy a rántás is kifőtt benne.)

Nagy adagot sok bõrrel mindjárt be is termeltem.

Meg még 4 tányérral, amit ecettel dobtam fel, mert én savanyúan szeretem. Persze lehet tejfellel is, vagy csak a`la natur, ahogy a feleségem szereti ...