A legutóbbi (két évvel ezelõtti) bablevesem nem lett a legjobb, mert a csülök sok kívánnivalót hagyott maga után. Most viszont a kispiacon kaptam igazán finom illatú csülköt. Ennél a hentesnél nagyon jó a füstölt áru, gondoltam, adunk egy esélyt a csülöknek is.
Rég volt, mikor utoljára fõztem, fel kellett eleveníteni az emlékeket számos recepttel. Inyesmester nem foglalkozik túl sokat vele. Szerinte a bab és a zöldség nem fõ ronggyá, ha még a felénél malacfület is puhára fõzünk benne ... Cserna-Szabó se említi, de az nem baj, õt az irodalmi munkásságáért szeretjük. A LaRousse nincs itthon, így arról nem tudok nyilatkozni, Czifray (az álszakács) meg nem is ismeri. Horváth Ilona sem említi! Mivé lett ez a világ?
Maradtak hát az internetes receptek. Ott is két módszert lehet elkülöníteni:
- az egyik egyszerre fõzi a feldarabolt csülköt, babot zöldséget - és állítólag a zöldség nem fõ péppé, illetve
- a másik kuktában vagy máskép, de megfõzi a csülköt, feldarabolja, elválasztja a levét, amit másra is használ, majd azzal ízesíti a bablevest.
Nekem túl gyakran sikerült már húslevesben szétfõzni a répát, hát maradt a kettes számú módszer. Ami biztos, az biztos: fél kiló babot beáztattam már elõzõ nap (hogy pontos legyek, két nappal ezelõtt :).
Kaptam is másnap a fejemre, hogy megint egy hadseregre fõzök! Az ökölszabály feleségem szerint, hogy félpohár babból fõzünk bablevest 4-6 emberre ... no comment. Aztán mégsem kezdtem el fõzni, mert krumplira hívtam a szomszédságot, nem csülkös babra, és furán venné ki magát, ha a lakás csülökszagban úszna. Végül másnap nekifogtam.
Elõször is a csülköt a kuktába rejtettem
- 1 hátsó csülök (elsõ nem volt ...)
- 15 szem bors
- 8 szem borókabogyó
- 5 babérlevél
- 3 girizd fokhagyma
- víz, amennyi ellepi
Ez mind ment a kuktába, ahol egy órányit piszergett.
A csülök meguhult úgy-ahogy, de ekkor láttam csak, hogy szõrös, mint egy boszorkány. Elõ a lángszórót az epilláláshoz. A hozzávalókat (8 személyre) is begyûjtöttem:
- 1/2 kg bab beáztatva (alapost)
- 1 kilós fõtt füstölt csülök és másfél liter fõzõleve
- 4 fehérrépa
- 3 nagyobb sárgarépa
- 1 nagy vöröshagyma
- 1 pici zeller
- 1 petrezselyemlevél (a gyökérről leválasztva)
- valamennyi piros zöldpaprika
- szalonna vagy zsír a rántáshoz
- 3 ek liszt
- 1 ek pirospaprika
- 1/2 pohár szárított csipetke (friss az jobb, de most lusta voltam)
A zöldségeket hámozás után nagyobb hasábokra szeleteltem, hogy kibírják a hosszabb fõzést. A hagymát felkockáztam.
A fazékba tettem a babot, hagyma felét, gyökeret, zellert és a paprikacsumát (ami mindenbe kell nálunk).
Felforraltam, majd lassú lángon hagytam fõni. A csülökrõl leszedtem a bõrkét, mert azt csak a kutya és én esszük a családban. A többit meg feldaraboltam, hogy késõbb ne legyen vele gondom.
A hagyma másik felét zsíron megpirítottam, a lisztet rászórtam és világosra átsütöttem, majd a pirospaprikát is hozzáadtam ("magyaros rántást" készítettem). Hogy mitől lett ilyen sárga, nem tudom. Ezt magára is hagytam egy ideig, mert a bab még kemény volt.
Amikor a bab is puha, beleöntöttem a húst és a bõrkéket, valamint berántottam a lehült rántással, amit a levessel öntöttem fel. Beleszórtam a csipetkét is, amivel még vagy tizenöt percet főztem. (Így biztosítva volt, hogy a rántás is kifőtt benne.)
Nagy adagot sok bõrrel mindjárt be is termeltem.
Meg még 4 tányérral, amit ecettel dobtam fel, mert én savanyúan szeretem. Persze lehet tejfellel is, vagy csak a`la natur, ahogy a feleségem szereti ...
