Már a T-Bone szték is egy királyi eledel, de Gál Józsi jóvoltából  hozzájutottam a borjú változatához, ami nagy újdonság volt számomra. Persze a hús a csodahüttõben várta az alkalmat a csillogásra.

Családi ebédre szántam, ezért eleve úgy vásároltam, hogy két vastag szelet és négy véknyabb (a "well-done" pártiaknak).

A sztéket egy vegyes gombaraguval és szibériai salátával terveztem, ezért elõször is nekiálltam a gombának. (A salátát feleségem már megcsinálta.) Én szíven szerint hajában grillezett krumplit ettem volna hozzá, de a gyerekek mostanában nem krumplisak.

• 1/2 kg vegyes gomba (szépet lõttem a madarasban)
• 1 ek gévagombapor Süllõcskétõl
• 1 ek vargányamorzsa
• 4 db nagyobb mogyoróhagyma (salotta hagyma)
• 1/2 fehérhagyma
• 2 girizd fokhagyma
• 7 dkg vaj
• 1 dl habtejszín
• 1 dl száraz vörösbor
• só, bors

A hagymaféléket apróra vagdostam. Mártáshoz, raguhoz szívesen használok salottát, mert nem olyan erõszakos az íze és jól krémesít is.

A vajra dobtam a fokhagyma kivételével mind. A gombát felaprítottam falatnyi darabokra, rászórtam a gombaport és törmeléket, megborsoztam és egy kis szerecsendiót is reszeltem rá. Amikor a hagyma már pirulgatott, belekevertem a fokhagymát is, már nem lesz ideje megkeseredni, mert pár perc és a gomba is a serpenyõben végezte. Inkább pároltam, mint pirítottam a gombát, hisz ragu volt a cél. A vörösbort is hozzáadtam.

A húsokat megszórtam szinesbors és koriandermag keverékkel.

Fõztem feleségemnek biocitromból és sok fokhagymából egy érdekes levet. A citromot felaprítottam, a fokhagymát szintúgy és az aprítógépben pépessé vágtam. Felöntöttem kb ugyanannyi vízzel, rottyanásig melegítettem, majd üvegbe szûrtem és ment a hûtõbe. Ebbõl minden reggel meg kell inni egy kupicával, és mindenki olyan egészséges lesz tõle, mint Susztertango :)

Hirtelen felindulásból ebbõl a lébõl kivettem egy kicsit, és a hús csontjait (a T betûket) jól átitattam vele. A kutyának mindegy, viszont a csont szivacsos, jól beitta, és utólag is az a véleményem, hogy megérte a trükk.

A gomba zsírjára sült.

Megkapta a decinyi tejszínt, amivel ismét besürítettem.

Készítettem egy fûszervajat a húshoz:

• 1 kk durva só
• 1 kk bazsalikomsó
• 1 kk koriandermag
• 1 kk szárított kakukkfû
• 1 kk szárított rozmaring
• 1 kk fehérbors

Ezt mozsárban alaposan összetörtem. Hozzákevertem 5 dkg puha vajat.

Majd az egészet egy folpack darabban hengerré formáztam, és beetettem a mélyhûtõbe.

Eljött a tûzcsiholás ideje. Feltöltöttem a kéményt faszénnel, amit alulról egy gáz forrasztólámpával begyújtottam.

Mintegy fél óra alatt nagyjából végig gyulladt benne a szén, de azért besegítettem egy kicsit a sportboltban kapható akkumulátoros gumimatracpumpával :)

És beleborítottam a parazsat a grill egyik oldalába. Érdekes, hogy a képen nem látszik, de az egész izzott.

Szórtam még rá egy fél zacskónyi faszenet, és vártam, míg az is meggyullad.

Feltettem a szeleteket a rácsra. Az egyikbe beleszúrtam a maghõmérõt, majd mindegyikre tettem egy karikányit a fûszervajból. A kutya persze vigyázott a húsra, senki el ne lopja ...

Ezután 3 perc múlva megfordítottam a húsokat, amikor konstatáltam, hogy sikerül a maghõmérõt totálkárosra égetnem :( Viszont a hús szépen megsült!

A két vastagabb szeletet levettem a tûzrõl, megkoronáztam fûszervajjal és lefedtem, hogy a szaftok összeérjenek benne.

Maradtak a véknyabbak, hogy teljesen átsüljenek a lyányoknak.

A húst egy friss karika fûszervajjal, a salátával és a raguval tálaltam.

Olyan puha volt mint a vaj (sic) ...