Már a T-Bone szték is egy királyi eledel, de Gál Józsi jóvoltából hozzájutottam a borjú változatához, ami nagy újdonság volt számomra. Persze a hús a csodahüttõben várta az alkalmat a csillogásra.
Családi ebédre szántam, ezért eleve úgy vásároltam, hogy két vastag szelet és négy véknyabb (a "well-done" pártiaknak).
A sztéket egy vegyes gombaraguval és szibériai salátával terveztem, ezért elõször is nekiálltam a gombának. (A salátát feleségem már megcsinálta.) Én szíven szerint hajában grillezett krumplit ettem volna hozzá, de a gyerekek mostanában nem krumplisak.
- 1/2 kg vegyes gomba (szépet lõttem a madarasban)
- 1 ek gévagombapor Süllõcskétõl
- 1 ek vargányamorzsa
- 4 db nagyobb mogyoróhagyma (salotta hagyma)
- 1/2 fehérhagyma
- 2 girizd fokhagyma
- 7 dkg vaj
- 1 dl habtejszín
- 1 dl száraz vörösbor
- só, bors
A hagymaféléket apróra vagdostam. Mártáshoz, raguhoz szívesen használok salottát, mert nem olyan erõszakos az íze és jól krémesít is.
A vajra dobtam a fokhagyma kivételével mind. A gombát felaprítottam falatnyi darabokra, rászórtam a gombaport és törmeléket, megborsoztam és egy kis szerecsendiót is reszeltem rá. Amikor a hagyma már pirulgatott, belekevertem a fokhagymát is, már nem lesz ideje megkeseredni, mert pár perc és a gomba is a serpenyõben végezte. Inkább pároltam, mint pirítottam a gombát, hisz ragu volt a cél. A vörösbort is hozzáadtam.
A húsokat megszórtam szinesbors és koriandermag keverékkel.
Fõztem feleségemnek biocitromból és sok fokhagymából egy érdekes levet. A citromot felaprítottam, a fokhagymát szintúgy és az aprítógépben pépessé vágtam. Felöntöttem kb ugyanannyi vízzel, rottyanásig melegítettem, majd üvegbe szûrtem és ment a hûtõbe. Ebbõl minden reggel meg kell inni egy kupicával, és mindenki olyan egészséges lesz tõle, mint Susztertango :)
Hirtelen felindulásból ebbõl a lébõl kivettem egy kicsit, és a hús csontjait (a T betûket) jól átitattam vele. A kutyának mindegy, viszont a csont szivacsos, jól beitta, és utólag is az a véleményem, hogy megérte a trükk.
A gomba zsírjára sült.
Megkapta a decinyi tejszínt, amivel ismét besürítettem.
Készítettem egy fûszervajat a húshoz:
- 1 kk durva só
- 1 kk bazsalikomsó
- 1 kk koriandermag
- 1 kk szárított kakukkfû
- 1 kk szárított rozmaring
- 1 kk fehérbors
Ezt mozsárban alaposan összetörtem. Hozzákevertem 5 dkg puha vajat.
Majd az egészet egy folpack darabban hengerré formáztam, és beetettem a mélyhûtõbe.
Eljött a tûzcsiholás ideje. Feltöltöttem a kéményt faszénnel, amit alulról egy gáz forrasztólámpával begyújtottam.
Mintegy fél óra alatt nagyjából végig gyulladt benne a szén, de azért besegítettem egy kicsit a sportboltban kapható akkumulátoros gumimatracpumpával :)
És beleborítottam a parazsat a grill egyik oldalába. Érdekes, hogy a képen nem látszik, de az egész izzott.
Szórtam még rá egy fél zacskónyi faszenet, és vártam, míg az is meggyullad.
Feltettem a szeleteket a rácsra. Az egyikbe beleszúrtam a maghõmérõt, majd mindegyikre tettem egy karikányit a fûszervajból. A kutya persze vigyázott a húsra, senki el ne lopja ...
Ezután 3 perc múlva megfordítottam a húsokat, amikor konstatáltam, hogy sikerül a maghõmérõt totálkárosra égetnem :( Viszont a hús szépen megsült!
A két vastagabb szeletet levettem a tûzrõl, megkoronáztam fûszervajjal és lefedtem, hogy a szaftok összeérjenek benne.
Maradtak a véknyabbak, hogy teljesen átsüljenek a lyányoknak.
A húst egy friss karika fûszervajjal, a salátával és a raguval tálaltam.
Olyan puha volt mint a vaj (sic) ...