A csodahüttõ megint produkálta magát. Ezúttal prémium libacombokat találtam benne - és mindjárt négyet is! A kislyány nem eszik kacsát, libát meg tán nem is próbált, ezért kettõt kiemeltem, hogy ez jó lesz nekem néhány napra.
Amúgy is kell helyet szorítani további elrejtendõ finomságoknak.
Volt még libazsírom, csak fûszereket kellett begyûjteni a kertből:
- 2 szép libacomb
- 1 liter libazsír
- 1 vereshagyma
- 1 fej fokhagyma
- 6 kis ág rozmaring
- kis kakukkfû és majoranna
- 4 levél bazsalikom
- 1 kis ág zsálya
- 1 ek durva szemû só
- 2 kk fehérbors
A zöldfûszerek választása a "mit találok" módszerrel történt, de valamiért most rozmaringtúlsúlyosra vettem az ízesítést. Tán mert a baromfi szereti a rozmaringot?
Sok munka nem volt vele: kicsit bevagdostam a combokat, beledörzsöltem a sót, fehérborsot jó alaposan. Nincs szomorúbb, mint egy sótlan libacomb ...
Egy jól záródó mûanyag dobozba tettem a zöldfûszerekkel, és ment is a hûtõ 1C-os tartományába 2 napra. Olyan hideg az, hogy baja nem lesz, viszont beveszi az ízeket magába.
Eltelt a két nap, meg már be is akartam fejezni, ezért egy pontméretû öntöttvas lábasba (ez az egy van) helyeztem a combokat, amikrõl papírtörlõvel letöröltem a felesleges sót és fehérborsot. A zöldfûszerek leestek egyben. A combok alá betettem a felkarikázott hagymát - az nem árthat neki. Ráöntöttem a libazsírt, ami éppen ellepte. Talán meg kellett volna elõtte pirítani egy serpenyõben, de akkor nem gondoltam erre.
Szépen beállítottam az indukciós rezsót 100C fokra, és betettem a Hentes Józsinál vett maghõmérõt a zsírba, hogy csiripeljen, ha mégis túl meleg lenne. Az elsõ két órát szépen vette a madár. Egy tanulság a maghőmérővel kapcsolatban, hogy az indukciós rezsó igencsak meg tudja zavarni a mérést! Ez az árnyékolt kábeles valtozatnál nem jelentkezett, de a villa-szerű hőmérőt teljesen megbolondítja.
Ekkor a zöldfûszereket és a néhány fokhagymagirizdet egy kevés libazsírom megpirítottam - jó lesz fűszeres zsírnak kenyérre kenve!
Újabb két óra, és késznek itéltem a combot.
Átemeltem egy dobozba, ahol zsírral nyakonöntve félretettem szûkösebb napokra - elvégre nagyanyáink is így tették el a húsokat. Olyannyira puha lett, hogy kénytelen voltam a lepotyogó húsdarabokat megenni ...
Tán egy hét múlva befutottak a gyerekek valami grill ebédre, de lecsaptak a libacombra, míg a grill dolgozott. Mondanom sem kell, a kislyány végül elkommunizálta a maradék combot és elvitte magával haza :)
Itt áltam hát konfitált libacomb nélkül. Sebaj, volt még kettõ - az is megcsináltam magamnak. Az előző eresztésből maradt zsírt is felhasználtam hozzá - az már ízesített volt!
Ebbõl egyet megettem
A maradékot pedig a fiam kapta - neki is jár!