Balkézzel főzni nehéz, ha az ember jobbkezes és elgyalulja a jobb hüvelykujját. Valamiért ez az ujjunk nagyon kell a főzéshez (ellentétben a középsővel, amire máskor van szükségünk).
Rég ettünk rakott krumplit meg fel is halmozódott mindenféle kolbász a hűtőben, amit el kéne már fogyasztani. Tojásból ugyan teljesen kifogytunk, de kapóra jött egy akció a hárombetűsben, L-es 38-ért. Bolondnak is megéri, nemhogy nekem!
Amióta csak ketten vagyunk, nehéz a főzés - kis adagot valahogy nem tanultunk meg főzni. Sebaj, most ismét kísérletet teszek egy "kis" adag főzésére. Ezért azután csak az alábbiakat tornyoztam fel a rakott krumplihoz:
Vagyis:
- 1,5 kg krumpli
- 10 + 1 tojás
- 35 dkg vagy akörüli jófajta kolbász (a Beni féle már elfogyott - marad a kommersz változat)
- fél liter tejföl
- fél szerecsendió
- kis vaj
- só, bors
A krumplit megmostam, fazékban sósvízben feltettem főni. A tojásokat egy kislábasban 10 percig forraltam, majd hideg vízbe tettem, hogy az ujjaim ne égjenek le, és szépen lehéjjaztam. Amíg a krumpli rotyogott, lehúztam a kolbászokról a belet: meleg víz alatt leöblítettem, majd betekertem egy-egy papírtörlőbe 1 percre. Ezzel a módszerrel majdnem minden valódi bélbe töltött szárazáruról lejön a bél. Hogy miért kopasztom meg a kolbászt? Nem szeretem, ha fővés/sütés közben kidomborodik, mert a bél nem tágul. Tudom - francos egy izlésem van, dehát ezzel kell élnem. Felszeleteltem a skinhead kolbászokat. Közben befutott egy lángolt kolbász is keselyühúsból (pardon - Keselyühústól) a szomszéd jóvoltából, amiból szintén loptam egy 10 centis darabot.
A tejfelt felturbóztam egy fél frissen reszelt szerecsendióval, 4 tekerés feketeborssal és mokkáskanálnyi sóval, beleütöttem egy tojást, és habverővel selymesre kevertem.
Megfőtt a krumpli is. Sziszegve, de lehéjjaztam a forró darabokat, majd élve a külső hideg kellemetlen hatásaival, kiraktam a teraszra 10 percre hülni. Ezalatt persze nyakig a munkában - sajnos abban mostan nincs megállás.
Íme a készlet, amiből dolgozom, nomeg a tepsi, amit a vajjal kicsit kikenek, hogy ne égjen rá annyira a tartalma. Szeretem ezt a fajansz tepsit - kár, hogy a vaj eltakarja a mintázatát.
 |
 |
Elővettem kedvenc filéző (vagy csontozó?) késemet, és elkezdtem szeletelni krumplit, tojást, ahogy jött. Ezzel a késsel nagyon könnyű a krumplit vagy a keménytojást vékony szeletekre vágni. Amíg nem volt ilyen késem, persze a tojásszeletelőt használtam, de az csak azoknak való, akiknek nincs ilyen késük :)
Leraktam egy sor krumpliszeletet, kicsit sóztam, kis tejföllel locsoltam. Rárétegeztem egy sor kolbászt, majd egy sor tojást is és ismét locsoltam rá tejfelt - most bátrabban.
 |
 |
 |
 |
 |
Láthatjátok, nem takarékoskodtam az anyaggal! Ez így folytatódott még három rétegen keresztül, mad a lefedő krumplisort jó alaposan belocsoltam a maradék tejföllel és belöktem a sütőbe, ami kb 180-200 fokos lehet. (Nekem nincs nagyobb hőfokom ...)
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
35 perc alatt eddig jutott:
A végén 2 perc grillezéssel, gyönyörűen összeérett és megpirult.
Tálaláshoz további tejfelt adtam. Már csak meg kell enni!
 |
 |
És hogy miért "gazdagon"? Mert másfél kiló krumplihoz fél liter tejfel, 35 dkg kolbász és 11 tojás egy kicsit több, mint amennyit egy szokványos recept előír.
Tanulság:
A tejföl, amivel locsoljuk lehetett volna akár 7,5 dl is, a krumpli nyomtalanul felszívta! Igaz, akkor viszont kibuggyant volna a tepsiből, mert az pont a pereméig megtelt.
Különösen jót tett az ételnek, hogy többféle kolbásszal készült, így az egyes falatok más-más ízesítésűek voltak, attól függően, hogy a mangalica, a csípős vagy a lángolt kolbász került éppen a villánkra.
