Beérett egy rakat paprika! Itt az ideje az első házi (jobb híjján) erőspistának nevezett csípős paprikakrém készítésének.
Idén nagyobb a választékom paprikafronton, hát kétfélét is készítettem. Elsőnek a nagy mexikói csili paprika és a kicsi ámde húsos változatból kavartam egy szép piros adagot.
Update: 2014-ben is készült több fajta csilikrém, sőt még csiliszósz is.
A második adag viszont egy bőtermésű ám igen kicsiny thai csiliből készült, amiből 354 darabot tettem bele a darálóba! Kéretik nem nevetni! Mi a szösszel űzzem el unalmamat, amig darabolom és száratlanítom őket?
Alaprecept:
- Néhány marék igencsak csípős csili (nem cseresznyepaprika - az másképp csíp. Ha az kell, vegyél bolti Erős Pistát!) - kb 10-20 deka.
- 30 deka paradicsompaprika és kápia vegyesen - ahogy tetszik. Lényeg, hogy adjon levet és édes legyen - fellazítani a csili csípését.
- 8 dkg só - lehet 10 is. Ha kevesebb, akkor a hűtőben kell tárolni felnyitás után.
- 2 púpozott ek nagyon ízes őrőlt pirospaprika (én Süllőcskéét használtam)
- fél dl oliva olaj
- 1 közepes fej hagyma.
- Egy elektromos húsdaráló, mert ez csíp, és gyorsan kell vele dolgozni.
A kép tartalmazza mindkét fajta csilit, amiből a pasztát készítettem.
Volt néhány érett pepperoni paprikám is, és az a ronda sötétzöld a világ egyik legaromásabb csilije: Ancho Gigantea. Zölden töltött paprikát készítenek belőle, mert szerintük akkor nem csíp, pirosan meg megszárítják és porítják, merthogy csíp. A zöldbabnak/borsónak és a spenótnak semmi köze a recepthez, csak egyszerre szüreteltem.
Első menetben a vastaghúsú közepes méretű paprikáimat használtam fel. Balra látszik, hogy könnyen eltávolítható a magjuk - csak hosszában vágd szét és kapard ki. Az íze finom gyümölcs jellegű, enyhén savanykás. Okosbercik, akik már csilit szoptak anyatejnek, nem kell, hogy kommentálják - mindenki volt egyszer csecsemő. A csilikről levágtam a szárukat a csumájuknál. A jobb oldalon látható zöld az Ancho Gigantea, ami formájában kápiára hajaz, csipősségében egy közepes bogyiszlóit próbál elérni. Illatban/aromában viszon egyedi - nem tudom leírni.
A kupacot egy paradicsompaprikával megdaráltam a húsdarálóban.
A második menet az apró thai csili volt.
Csak vagdostam, csak vagdostam, de nem fogyott el az istennek sem. Tényleg megszámoltam mind a 354 darabot! (Majd kigyógyulok belőle, mondta a lányom kicsi korában)
Ez is a darálóban végezte immáron több kecskeszarv paprikával és paradicsompaprika/kápia keverékkel.
És akkor a feldolgozás:
A hagymát is megdaráltam, egyrészt, hogy kitolja a darálóból a maradék paprikát, másrészt, mert lusta vagyok vagdosni.
Egy kis láboskában fél deci oliván megdinszteltem a hagymát, majd beleszórtam két bő evőkanál minőségi pirospaprikát (Süllőcskétől mást nem is tudnék elképzelni!), amit kicsit lepirítottam, mert csak. Úgy jobb íze van szerintem.
Ekkor beleöntöttem a darált paprikákokat, és vagy fél órán át forralgattam. Elsődleges célom a kápia héjának puhítása volt, de az ízeknek is össze kell érnie. Végül beledöftem egy nagyon erős botmixert, hogy a magok nagy részét is homogenizálja az anyaggal.
Ezt a bonyolult műveletsorozatot elvégeztem a másik menettel is, de ekkor már érdekes érzések jelentek meg a bal kézfejemen - különös tekintettel a középső ujjam második és harmadik percének tetején. Éget!!! De hát forró víznek közelében sem jártam! Akkor is égett. Vagy csíp????
Ez van - a terméket üvegekbe kell tenni - fazékból nem fogjuk megenni. A szokásos mikrós dunszt, de szerintem a sómennyiség mellett erre nem volt szükség.
A kezem még sokáig égett. Waka javaslata a zsír és alkohol használatára egy evőkanál tejfölben és némi Nakszol-ban merült ki. A tejföl győzőtt két óra múlva. Aki hülye az hülye. Még PA is megírta, hogy ilyesmit gumikesztyűben készítünk.
Édesanyámmal még megbeszéltük este a receptet, de ő már nem ehetett belőle - ajánlom neki sok sok szeretettel búcsúzóul ...