Fenyegetnek a gazdák, hogy annyira drága az energia: nem tudnak télre bespájzolni, ehetjük az importot (az se lesz olcsóbb ...)

Én meg megláttam a madarasban az óriási jégcsapretkeket (daicon a japánoknál), ami eszembe juttatta, hogy még nem savanyítottam idén, csak tavaly készítettem a tonhal nigiri mellé. Megragadva az alkalmat vettem hozzá még fekete retket is (sörretek nem volt) gyerekkori nosztalgia okán (akkor lereszelve libazsírral, sóval és mézzel felturbózva gyógyszerként etettek vele minket az influenzára - nem emlékszem, hogy hatott-e).

Úgyis divatja van a fermentálásnak (tejsavas erjesztés) - már kipróbáltam kovászolt káposztával, ami szintén fermentálás:) Az így eltett savanyú sokáig eláll, megmaradnak benne a vitaminok és nagyon jó ízük lesz!

Sajnos az összetevőkről nem készült kép, mert innen-onnan szedtem össze:

• 1 nagy póréhagyma (mert szeretek bele valamilyen hagymát is)
• 1 óriási jégcsapretek (1,25 kg volt a példány)
• 3 közepes fekete retek (az a csípős fajta)
• 2 ek kurkuma
• 1 ek mustármag
• 1 ek barna mustármag
• 1 tk koriander mag
• 1 tk öreg erdei méz
• 10 dkg jódmentes só
• 1 fermentáló üveg - 4 literes a bugyborékolóval
• savanyúság leszorítók

A pórét karikákra gyalultam az eredeti V gyulán, amit ezután átalakítottam julien (pálcika) gyaluvá, amin letoltam a jégcsapretket. Erre rászórtam a só felét, meg a sárga mustármagot. A fekete retket meghámoztam.

Azt is legyalultam pálcikákra, majd hozzáadtam az összekevert előzö anyagokhoz. Kanalaztam rá kis mézet, akkor lelkesebben dolgoznak a a baktériumok a folyamatban. Végül hozzá kevertem a többi mustármagot és a koriandert.

A keveréket az üvegbe tettem, ahol szépen levet eresztett egy-két óra alatt.

Ekkor 1,5 liter vízben feloldottam a maradék sót, és felöntöttem a retkeket. Hogy megakadályozzam a retkek felúszását, savanyúságrögzítővel és egy átlátszó fejreállított tégellyel szorítottam le.

Az üveg kupakja pont lenyomta a tégelyt, így a retek nagyjából egész idő alatt lével volt takarva. Ezek szépen elvoltak a nappaliban 22 napig, amikor már nem bugyborékoltak tovább.

Eljött az idő, hogy áttegyem kisebb üvegekbe - úgy tudok belőle egyszerűen ajándékozni is.

Tányérkép nincs, mert csak én csipegettem, míg pakolásztam, de majd, ha felszolgálom valamihez, akkor lefotózom.